Az első és legfontosabb feladat hogy az állataink genetikai potenciálját pontosan ismerjük. Tehát tudnunk kell azt, állataink hogy viselkednek a zsúfolt, stresszes környezetben, milyen betegségek vagy hajlamosító okok és tényezők vannak a telepen, és hogy a különböző hízlalási és takarmányozási módok milyen reakciót váltanak ki az állatainkból. Értem itt ezalatt azon információkat melyek elősegíthetik a takarmány alapanyag kiválasztására és alkalmazására irányuló döntéseinket. Ha nem vagyunk tisztában azzal hogy a hízlalás végi magasabb vagy alacsonyabb aminosav, fehérje, energia vagy rosttartalomra hogy reagálnak az állataink, hogy változnak a vágási és a fajlagos tulajdonságok akkor hogy akarjuk hatékonyan csökkenteni a költségeket vagy receptúrát változtatni. Aki szán rá időt az nagyon sok hasznos és tanulságos információt talál a szakirodalomban vagy az interneten. De hangsúlyozom ezek legtöbbje kísérlet, és egy más genetikai potenciállal más technológiai háttérrel rendelkező állományoktól és telepektől származnak az eredmények, így a hazai viszonyokra való átültetésük gyakran hibaforrás lehet.

A hízósertések takarmányozásában beltartalmi oldalról négy irányból tudunk segíteni ha a cél a költségtakarékosság és a hatékonyság. Az alapanyagok kiválasztása, aminosavak, energia és a premix (vitamin, mikro és makroelemek) oldalról.

Alapanyagok kiválasztása: A 60kg feletti sertések fő takarmánya a gabonafélék, amelyek aránya a hízótápokban 60-85% közötti. Általános elv hogy a gabonafélék 60-80%-át a kukorica, 20-40%-át pedig az árpa és/vagy a búza adja. A maradék 15-40%-ban kell hogy belekerüljenek a fehérje és energiahordozók, valamint a premixek. Hízó takarmányozásnál el kell hogy gondolkodjunk különböző melléktermékek etetésén is ha a gazdasági helyzet azt kívánja. Szóba jöhetnek a különböző malomipari melléktermékek (korpák és takarmánylisztek), a kukorica szesszé és keményítővé történő feldolgozás melléktermékei (kukoricaglutén, CGF, DDGS) valamint a növényolajipari melléktermékek (napraforgó/repce pellet/pogácsa). Ezen melléktermékek vásárlása és alkalmazása nagy odafigyelést és folyamatos receptúra módosítást jelent, viszont a gazdasági haszon gyakran számottevő. Minden melléktermék megvásárlása előtt meg kell vizsgálni az adott termék ettetési-emésztési tulajdonságait, esetleges korlátait. Majd a szakmai korlátok megadásával egy optimalizáló programba kell beilleszteni, amely elvégzi a költségre és beltartalomra történő receptúrakészítést. Ügyeljünk arra hogy az alapanyagok olyan tényezőkre legyenek optimalizálva, amely valós és szakmailag is megalapozozz (tehát ha csak fehérjetartalomra optimalizálunk, akkor hiába állítjuk csatasorba az extrahált (olaj kivonása utáni) napraforgódarát a pogácsával (12-16%-os olajtartalom), mindig az extrahált dara kerül ki győztesen. Viszont ha a fehérjetartalom mellett az energia/zsírtartalomra is optimalizálunk, akkor elképzelhető hogy a napraforgó pogácsa kerül ki győztesen).

Aminosavak: A sertésnek 10 esszenciális, és 10 nem esszenciális aminosava van. Az aminosavak minden esetben tartalmaznak nitrogéngyököt, és változatos felépítést mutatnak. Az állati szervezet a 10 esszenciális (nélkülözhetetlen) aminosavat képtelen előállítani, így a takarmánnyal kell felvennie. Ha az aminosavakat említjük a sertés takarmányozásnál, akkor mindenki a lizinre asszociál először. Ennek két nagyon fontos oka van. Egyrészt az izom és egyéb szövetekben a lizin koncentráció relatíve magas (7% körüli), másrészt számos alapanyag - ami fontos a sertéstakarmányozásban - alacsony lizintartalommal rendelkezik. A gabonáknak köztudottan alacsony a lizintartalmuk, például a kukorica 0,25% körüli lizint tartalmaz, ami kevesebb mint egy harmada egy negyede az ajánlott lizin szintnek a hízósertésnél. A búza és az árpa lizinszintje magasabb mint a kukoricáé, (0,35-0,4%) de ez még mindig elmarad a követelt szinttől. Az aminosavak abszolút mennyisége mellett az egymáshoz viszonyított relatív mennyiség is fontos. Az ideális aminosav elv megállapításánál általában a lizint veszik alapul, és azt mutatja meg, hogy 100 egység lizinre vonatkoztatva hány egység egyéb esszenciális aminosavat kell az adott korcsoport tápjainak tartalmaznia ahhoz, hogy az állat a genetikai maximumát ki tudja használni, és a nitrogénürítés a legkisebb legyen.

Itt kell egy pillanatra megállnunk és a környezetvédelemről egy pár szót ejtenünk. A sertés szervezetéből a nitrogén, a foszfor és néhány mikroelem (Cu, Zn, Fe) kiürülése káros a környezetünkre. A nitrogénürítést az ideális fehérjeelv betartásával tudjuk minimalizálni, a foszfbevitelt különböző hatóanyagok alkalmazásával tudjuk mintegy 30%-al mérsékelni, a mikroelemek mennyiségeit pedig törvényi maximum határolja le. A receptúrák összeállításakor ha az aminosav arányokat tudjuk, még mindig kérdés a kiindulási lizin szint megállapítása, illetve az aminosavak ileális felszívódási hatékonyságának az ismerete. Ezen témával számos nemzetközi és több hazai szerző is foglalkozik, így én most nem térnék ki részletesebben.

Energia: Én mindig is azt hangoztattam hogy a hazai fajtáknál és hibrideknél az energiakiegészítés csak 60kg-os korig indokolt a magyar sertéstáp-alapanyagok figyelembevételével. Tehát ez azt jelenti hogy zsírport, napraforgó/repce pogácsát/pelletet a receptúra energia oldalról nem igényel. Hogy miért is van mindez? A 80kg feletti állatok csak 13-13,2 MJ/kg ME sertés energiát igényelnek, amelyet 60% kukoricával 22% árpával, 15% szójával és 3% premixxel nemcsak hogy ki tudjuk elégíteni, hanem ezen táp energiatartalma meg is haladja az igényelt szintet. Azon viszont el kell gondolkodnunk hogy a túlzott energiabevitel milyen következményekkel járhat. Ha az állat genetikai igénye feletti energiát viszünk be a szervezetbe, vagy az energia mellett nincs a növekedéshez és az izomgyarapodáshoz szükséges fehérje vagy aminosavmennyiség, akkor az állat a felesleget zsírképzésre fordítja. Ez pedig rontja a színhúskihozatalt, és emiatt a felvásárlási árat is. Tehát a cél az optimális energia/fehérje arány betartása, mert csak így érhető el a legjobb színhúskihozatal mellett a legjobb ár (1kg zsírképzésre négyszer annyi energia szükséges mint 1kg izomgyarapodásra).

Premix: A mai sertéspremixek tartalmazzák az adott korcsoport igényét mind mikro-makroelem, mind vitaminoldalról. Viszont a gyártó és árkategóriában lényeges különbségek mutatkozhatnak a különböző premixek között. A hízósertésnek a legkisebb az igénye, és igazán ennél a korcsoportnál lehet spórolni a költségeken. Válasszunk olyen premixet, amelyik jó ár-érték aránnyal rendelkezik, és még tartalmazza a szükséges vitamin és egyéb komponenseket a szükséglethez mérten. Alapszabály hogy minnél hígabb egy premix, relatíve annál drágább (amellett hogy abszolút olcsóbb a vívőanyag nagyobb százaléka miatt). Természetesen az adott keverő mûszaki paramétereit is figyelembe kell venni a töménységi választás előtt (a töménység 0,5-5% közötti lehet).

Az átlagos hízótápok költségeit nehéz drasztikusan csökkenteni, mert ezek a legolcsóbb tápok a vemhes kocatápok után. A kulcs az optimális beltartalom elérése, ehhez sok input információra van szükségünk, és sok odafigyelést igényel. De a költségek optimalizálása és a racionális alapanyagbeszerzés és takarmányozás nem csak a hízótápokra, hanem az egész sertéstelepi receptúrákra igaz kell legyen hogy a céljainkat elérjük és az önköltségünket lejjebb szorítsuk.

Muzsek András