A kukoricában a tojásból kikelő hernyó a csőkezdemények bibeszálain látható elsőként, majd innen rágja be magát a csőbe, és a szemeket károsítja. Jellegzetes morzsalékos sötét színű ürüléke látható a károsított csöveken és környékén, amiről felismerhető.
A gyapottok bagolylepke imágóinak repülését feromoncsapdával és fénycsapdával figyelhetjük meg. A tömeges rajzás esetén, az imágólétszám megállapítására a legjobb módszer az ún. varsás csapda használata, amely a feromonos csalogatás elvén működik. A védekezést pontosan kell időzíteni a károsító ellen. A lárvakelés után, addig kell elvégezni az inszekticid kijuttatását, amíg a lárva nem furakodik be a csuhélevél, vagy más növényi rész alá, amikor a növényvédőszer már hatástalan. Ezért folyamatos növényvizsgálatra van szükség a védekezési időpont megállapítására.
A július végi esőzések kedvező feltételeket teremtenek a szőlő szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) számára is. A kórokozó a zsendülő és érőfélben lévő bogyókat támadja meg, amelynek a hatására a bogyók elszíneződnek, és szürke penészbevonat jelenik meg a felületükön. A tünetek gyorsan terjednek át több bogyóra és a fürtre. A rotthadó fürt bogyói töppednek, száradnak. A zsendülő fürtben meginduló rothadást zöldrothadásnak, míg az érő fürtökön kialakuló szürkepenészt nemes rothadásnak nevezzük. A tünetek gyakran a vesszőn is láthatók. Az erős fertőzésre hajlamosít a magas páratartalom, a károsítók okozta sérülések, jégverés mély fekvésű területek. A tömött fürtű fajták hajlamosítanak a fertőzésre. A gomba szkleróciumai az elhalt szőlőrészeken áttelelhetnek, ezért folyamatosan jelen vannak. A konídiumok kifejlődéséhez 20 - 25 Cº hőmérséklet és 92 - 97 % - os relatív páratartalom szükséges. A kicsírázásuk pedig 18 - 20 Cº - on, felületi nedvesség megléte mellett zajlik le. A gomba sebeken, a növény természetes nyílásain és ép bőrszöveten át is behatolhat. A sebeken keresztül történő fertőzésből alakul ki járvány a leggyakrabban.
A védekezésben a szélirányban történő ültetvénytelepítésnek, a zöldmunkáknak, a gyomok irtásának, a harmonikus tápanyag utánpótlásnak nagy jelentősége van. Fontos a szőlőmolyok elleni hatékony védelem. A kémiai védelem szükségességét virágzásban, majd fürtzáródáskor és szüret előtt az időjárás, a fajta fogékonysága és a molyfertőzöttség figyelembe vételével határozhatjuk meg.
Az őszi kultúrák legkorábban vetett képviselője a repce. A termesztés sikerét hazánk kontinentális klímája nagyban meghatározza, és emellett elsősorban a rovarkártevők jelenthetnek veszélyt ősszel az állományokra.
A talajlakó kártevők - cserebogárpajorok, drótférgek - már a csírázó magvakat és a fiatal csíranövényeket is károsíthatják, és nagy egyedszám esetén a vetés részleges vagy teljes kipusztulását is okozhatják. Előrejelzésükre, egyedszámuk vizsgálatára a talaj-előkészítést megelőzően alkalmazhatjuk a térfogati kvadrát módszert és a búzacsomós csalogatós módszert.
A térfogati kvadrát módszer lényege, hogy 3-5 ha-ként a táblán 0,5-1m2 felületû, két ásónyom mélységû mintagödröket ásunk, és a kiásott talajt gondosan szétmorzsolva összegyûjtjük a talajlakó kártevőket.
A búzacsomós csalogatós módszer lényege, hogy a növények gyökerei CO2-t bocsátanak ki, ami a pajorokat és drótférgeket odavonzza. A módszert augusztus közepe és szeptember közepe között alkalmazhatjuk, gyakorlatilag gyommentes (max. 5-10%-os növényborítottságú) területen, kiegészítő vagy felderítő jelleggel. A vizsgálat során, a táblán egyenletesen elosztva 20-100m-ként (min. 30 helyen) egymástól 60cm-re háromszög alakban 1-1 evőkanál búzát vetünk 5 cm mélyre. Ezt követően az értékelést a növények 2-5cm-es nagyságánál végezzük, 1-1 hármas búzacsomó mintegy 1m2-ről vonzza a kártevőket.
A védekezés szükségességéről a kártevők egyedszáma alapján döntünk. Ha az elvégzett felvételezések alapján drótféregből átlagosan 4-6 db/m2, cserebogárpajorból fejlettségtől függően: L1:5-6db/m2, L2:3-4db/m2, L3:1-2db/m2 fertőzöttséget tapasztalunk védekezés végrehajtása indokolt ellenük.
A kikelt növényeket mintegy 2-4 leveles korig veszélyeztetheti repcebolha és egyéb keresztesvirágúakon károsító földibolha fajok. Fellépésükre elsősorban a könnyen felmelegedő laza talajokon, száraz, meleg őszön kell számítani. A betelepedés előrejelzésére használhatjuk a sárgatálat vagy a sárga ragacsos lapokat, majd a betelepedés kezdetétől aztán rendszeres növényvizsgálattal állapítjuk meg a kártétel mértékét, és ez alapján döntünk a védekezés szükségességéről. Ha a levelek 5-10%-án bolharágás található és száraz, meleg időjárás várható, indokolt a védekezés elvégzése.
Az őszi időszak másik fontos kártevője a repcedarázs. A kártevőnek 3 nemzedéke van, és az utolsó generáció károsít a repcén. Az imágók rajzáskezdetének megfigyelésére a sárga tálat vagy a sárga ragacsos fogólapokat használhatjuk. A lárvák tömeges megjelenésére általában a rajzáskezdettől számított 14-20. nap múlva számíthatunk. Ekkortól kezdve indokolt az állományok rendszeres vizsgálata, mert száraz, meleg időjárásban, ha huzamosabb ideig vontatott a repce kezdeti fejlődése nagy kártételt is okozhat az álhernyók. A repce 4-6 leveles fejlettségig különösen érzékeny a kártételre, ezért ha ebben az időszakban az álhernyók átlagos egyedszáma eléri a 2-6db/m2-t védekezni kell ellenük.
Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz
