A földműveléstan jeles kutatóinak e témakörben kialakított nézetei a következőképpen összegezhetők: a művelés célja, hogy mechanikai úton olyan biológiailag aktív talajállapotot hozzon létre, amely egyrészt optimális a termesztendő növény számára, másrészt hosszútávon hozzájárul a talajtípustól elvárható termékenység fenntartásához.
A biológiailag aktív talajállapotnak a vetéstől a termésérésig kell tartani. A talajelőkészítésnél éppen ezért a jó gyökér- és magágy egyaránt fontos. Jó a gyökérágy, ha:
- nedves,
- rögmentes,
- 15-20 %-kal tömöttebb a vetőágynál,
- nincs művelőtalp (eke- és tárcsatalp) betegség.
Jó a mag- vagy vetőágy, ha:
- laza,
- légjárható,
- gyommentes,
- egyenletes mélységű, ülepedett,
- magmérethez igazodóan aprómorzsás (nem poros).
Az ide kapcsolódó kutatási eredmények adatait a 2. táblázatban mutatjuk be.
A kutatási eredmények szerinti ideális állapotot a gyakorlatban rendkívül változatos körülmények, korlátozott lehetőségek között kell létrehozni, vagy legalább is megközelíteni. Minden esetben mérlegelendő:
- az elővetemény lekerülése és a vetés közötti idő hossza,
- az elővetemény utáni talajállapot (művelőtalp, taposási kár),
- a talaj típusa, nedvességi állapota,
- a tarló- és gyökérmaradványok mennyisége, elhelyezkedése (pl.: cukorrépa fej sorok, szármaradványok állapota),
- az évelő, erős vegetatív szaporodású gyomok jelenléte,
- a rendelkezésre álló erő- és munkagépek (műszaki állapot, energetikai kapcsolat),
- az új talajművelési technológiára váltás mérlegelése (más szaktudás, beruházás-megtérülés, hatás a termesztéstechnológia többi elemére).
Az időtényező azért fontos, mert a legtöbb nyár végi-, őszi vetésű növény optimális vetésidejének hossza többnyire 10 nap (a híres Mándy-féle vetésidő kísérletekből tudjuk, hogy ebből is csak egyetlen nap a „nyerő”), ezt megelőzően az alapművelést (tárcsás, ekés) már 20-25 nappal korábban be kell fejezni és a vetőágy előkészítés utolsó műveletével is illik végezni a vetés előtt 5-7 nappal. Nem véletlen, hogy a talajművelés klasszikusai megkülönböztették a talaj előkészítés módozatait a korán, illetve későn lekerülő elővetemények után. A gyakorlati szakember tudja, mekkora különbség van az őszi káposztarepce, vagy az október közepén érő kukorica után vetendő búza jó minőségű vetőágyának készítése között, a variációs lehetőségekről nem is beszélve. Az elővetemény utáni talajállapotnál elsődleges annak vizsgálata, hogy van-e művelőtalp. Ha van és a talaj száraz, mindenképpen lazítózni kell. Ebben az esetben még a vetőszántás „szerelmeseinek” is csak tárcsás (kultivátoros, laza, középkötött talajon) alapmûvelés ajánlható. A talaj kötöttsége, nedvességi állapota szűkítheti, de bővítheti is az eljárás-művelet-eszközhasználat lehetőségeit (lásd a későbbi példákat). A tarló típusaival, a talajtermékenységben betöltött szerepével, az utónövényre gyakorolt hatásával, a tarlókezelés módozataival az Agronapló előző (VII. évf., 2003/6) számában már foglalkoztunk. Mivel sok nyári betakarítású növény jó, vagy legalábbis megfelelő előveteménye az őszieknek, ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezek talaj előkészítése a betakarítást követő azonnali tarlóhántással kezdődik (a szűk keresztmetszet nem az elővetemény betakarítása, hanem a szalma, az egyéb szármaradványok kezelése). Ennek időben és jó minőségben történő kivitelezése az alábbi előnyökkel jár:
- a maradék vízkészlet megőrzése, a csapadék elnyelésének biztosítása,
- kedvező életfeltételek biztosítása a hasznos élőszervezetek számára,
- kikelt gyomok megsemmisítése,
- vetőágy a felső rétegben lévő gyommagvaknak és a „szemveszteségnek”,
- tarló- és gyökérmaradványok gyorsabb lebomlása,
- a következő talajmûvelési eljárások kisebb energiaigénye.
A tarlóhántás gyors elvégzése és egyidejû lezárása akkor tölti be jótékony szerepét, ha nem „fekete” a felszín. A tarló- és gyökérmaradványokat csak sekélyen, 5-8 cm mélyen keverjük a talajba, mulcs-szerû réteget képezve (így az erózió és a defláció ellen is védekezünk).
A nyári betakarítású növények utáni tarlóhántás és -lezárás eszközeit illetően a vélemények túlnyomó részt hasonlóak. A tarló állapotától függően két változat javasolható:
A gyökér- és vetőágy készítés további mûveleteit illetően a hagyományos vetőszántásos módszer mellett, a körülményektől függően alkalmazható a tárcsás alapmûvelés, vagy a terjedőben lévő vetőkultivátoros eljárás is.
Ott ajánlható, ahol a teljes szalmamennyiség (természetesen aprítva) a területen marad, ahol torzsagomba vagy fuzárium fertőzéstől nem kell tartani, di- (vagy bi) kultúra 2. évében, ha sok évelő gyom hajtott ki, laza, homokos talajon, ha eróziónak kitett domboldalakon folyik a termesztés.
A vetőszántást 16-18 cm mélyen ágyekével és váltvaforgató ekével is egyaránt jó minőségben végrehajthatjuk. Ágyekével végezzünk javított ágyszántást. Ügyeljünk arra, hogy a fogások kijelölését évről évre változtassuk. Így elkerülhető a hullámos felszínû tábla kialakulása. A szántásnál képződő ormokat, széjjelvettetéseket be kell húzni (erre a váltvaforgató ekéknél természetesen nincs szükség).
A szántásos alapmûvelés energiaigénye a legnagyobb. Ezért részben kárpótol, hogy az előre kiszórt P és K alaptrágya nagy része a gyökérágyba kerülve jobban hasznosul.
A szántás elmunkálásának eszközei, a rögképződés mértékétől és a nedvességi állapottól függően: henger, fogas, középnehéz tárcsa, esetleg ásóborona.
Kötött, száraz talajon, kevés tarló és gyökérmaradvány esetén jól alkalmazható a nehéztárcsa. Mélysége szintén 16-18 cm legyen (előfordulhat, hogy ez csak a 2. menetben érhető el). A szántóföldi kultivátorok csak omlósan nedves, közepesnél nem kötöttebb talajon, minimális szármaradvány mellett végeznek kifogástalan munkát.
Az eljárás előnye a nagy területteljesítményben rejlik. A mûvelet előtt kiszórt PK alaptrágyának csak kisebb hányada kerül az aktív gyökérzónába.
A tárcsás alapmûvelést is el kell munkálni (henger vagy fogas). Jó szerkezetû, középkötött talajon, kisebb táblán a tárcsás alapmûvelést a kétszeri talajmarózás is helyettesítheti. Tárcsás alapmûvelés javasolható abban az esetben is, amikor mûvelőtalp betegség „gyógyítására” középmély lazítózást végzünk. A mûveletek sorrendje ilyenkor:
Őszi kalászosok talajmûvelésére javasolható módszer. Előfeltételei: nincs mûvelőtalp, rendelkezésre áll a speciális, kombinált vetőgép, amely vagy a teljes területen, vagy csak a vetendő sorokban készít vetőágyat. Fel van szerelve peszticid- és mûtrágyaszóró adapterrel, vető- és magtakaró elemekkel. Mûveleti sorrend:
- tarlóhántás és lezárása,
- a kizöldült tarló szükség szerinti mechanikai, vagy herbicides „feketére munkálása”,
- vetőágy előkészítés, peszticid kijuttatás, vetés, magtakarás vetőkultivátorral.
Gyakran kényszerülünk arra, hogy őszi búzát későn lekerülő, több-kevesebb szármaradványt visszahagyó növény után vessünk. Ilyenkor elmarad a tarlóhántás, rögtön a gyökérágyat készítő alapmûveléssel indítunk. A kevés szármaradványt visszahagyó burgonya, cukorrépa után a talaj nedvességi állapotától, a felszín tömődöttségétől függően a nehéztárcsa, a nehézkultivátor az alkalmas munkaeszközök. Száraz talaj esetén többnyire rögtörő hengert kell a tárcsa után járatni, omlós felszín esetén elégséges a nehézfogas is a kultivátor után. A napraforgót szinte mindenhol deszikkálják betakarítás előtt, ezért szármaradványait jól lehet aprítani szártépővel, szárzúzóval. Alapmûvelésre nehéztárcsa + rögtörő henger a legalkalmasabb. A tárcsát ne járassuk 15 cm-nél mélyebben, mert a „szemveszteség” még két év múlva is „visszaköszönhet” árvakelés formájában. A sok szár- és gyökérmaradványt visszahagyó kukorica, szemescirok is gyakori előveteménye az őszi búzának, ráadásul csak néhány nap választja el betakarításukat a búza vetésidejétől. Akár ekés, akár nehéztárcsás gyökérágy előkészítés mellett döntünk, a munka minőségét alapvetően meghatározza a szármaradványok szinte a talaj felszínéig történő tökéletes aprítása. Tehát szártépéssel, -zúzással indítunk. Ekét akkor célszerû választani, ha a talaj kellően nedves, a barázdaszelet omlós. Nehéztárcsa szükséges száraz, kötött talajon (ilyenkor gyakran kétszer is járatni kell). Mindkét eszköznél elegendő a 15-18 cm-es mûvelési mélység.
Az alapmûvelés utáni felszín minősége (rögösség, nedvességi állapot), a vetendő mag mérete együttesen szabják meg a vetőágy előkészítését (1. és 2. táblázatok). Eszközei az ásóboronák, kompaktorok, kombinátorok. A kombinált vetőágy előkészítő eszközök lazítják a talaj felszínét, aprítják a rögöket, egyengetik a talajfelszínt, a vetés mélységében pedig tömörítenek. Legtöbbször már egyszeri járatásukkal is megfelelő vetőágy készíthető. Lényeges, hogy a vetést megelőző utolsó mûvelet a tervezett vetés irányában történjen.
Az őszi növények kitûnő előveteményei lehetnek az évelő pillangósok és füves társításaik, mert:
- az istállótrágyázással egyenértékû szervesanyagot hagynak vissza,
- aktív gyökérzónájukban morzsás szerkezetû a talaj,
- aktív gyökérzónájukban 300-400-szor több építő és lebontó folyamatokat szabályzó élőszervezet mûködik, mint az egyéves kultúráknál.
Az őszi kalászosoknak azonban csak akkor kiváló előveteményei, ha feltörésük ideje, módja minden tekintetben megfelelő. A nagy tömegû, jó minőségû szervesanyag fokozatos mineralizációjához legalább 80-95 nap szükséges. Ezért az őszi vetésû növények alá feltörésüket legkésőbb június 15-25. között meg kell kezdeni. A feltörés mûveleteinek elméleti sorrendje:
- az élő gyep barázdaszelet elpusztítása, sekély mûvelése, az elvágott vékony réteg visszatömörítése,
- egy vagy kétszeri forgatásos mûvelettel a szervesanyagban gazdag réteg mélybe forgatása, tömörítéssel a levegő kiszorítása a lassú mineralizáció érdekében,
- vetőágy készítése a már ismertetett elvek szerint.
A gyakorlati kivitelezésre két változat ajánlható:
- sekélyszántás 10-12 cm mélyen, teljes (180º-os) barázdaszelet fordítással, azonnali zárás gyûrûshengerrel,
- két-három hét múlva nehéztárcsázás 12-15 cm mélyen és azonnali zárás gyûrûshengerrel,
- három-négy hét múlva ismételt (keresztirányú) nehéztárcsázás 20-22cm mélyen és azonnali zárás sima vagy gyûrûs hengerrel,
- a kizöldült felszín feketére munkálása kultivátorral, tárcsával, zárás: hengerrel,
- a vetőágy előkészítése (kompaktor, ásóborona, kombinátor).
- nehéztárcsázás 10-12 cm mélyen, azonnali zárás hengerrel,
- két-három hét elteltével ismételt nehéztárcsázás 15-20 cm mélyen, azonnali zárás hengerrel,
- három-négy hét múlva mélyszántás (26-32 cm),
- azonnali szántáselmunkálás és zárás hengerrel,
- a kizöldült tarló feketére munkálása kultivátorral, tárcsával, zárás: hengerrel,
- a vetőágy előkészítése (kompaktor, ásóborona, kombinátor),
Késmárki István - Petróczki Ferenc
| 1. táblázat |
||||
| Nyár végi-, őszi vetésû szántóföldi kultúrák vetésideje és igénye a magágyrögfrakció eloszlása iránt |
||||
| Növénykultúra | Vetésidő | Rögfrakció a magágyban (m/m) | ||
| 1-5 | 5-10 | 10-30 | ||
| %-os megoszlás esetén kedvező | ||||
| Bíborhere | VII. 25 - VIII. 30. | 70-80 | 10-20 | 0-20 |
| Gyakoribb zöldtrágya növények | ||||
| Mustár (köztes védőnövény) | VIII. 1 - IX. 10. | 70-80 | 10-20 | 0-20 |
| Olajretek | VIII. 1 - IX. 10. | 60-70 | 10-20 | 10-20 |
| Facélia | VIII. 1 - 31. | 60-70 | 20-30 | 0-20 |
| Takarmányrepce (Emerald) | VIII. 1 - 31. | 60-70 | 20-30 | 0-20 |
| Áttelelő magrépa | VIII. 10 - 20. | 70-80 | 10-20 | 0-20 |
| Lucerna | VIII. 20 - 31. | 70-80 | 10-20 | 0-20 |
| Őszi káposztarepce | ||||
| Erukavas | VIII. 25 - IX. 5. | 60-70 | 20-30 | 0-20 |
| Erukasav mentes | IX. 5 - 10. | 60-70 | 20-30 | 0-20 |
| Őszi zöldtakarmány keverékek | ||||
| Legány-féle keverék | VIII. 10 - IX. 10. | 70-80 | 10-20 | 0-20 |
| Landsbergi keverék | VIII. 20 - 30. | 70-80 | 10-20 | 0-20 |
| Rozsos szöszös bükköny | IX. 5 - 25. | 40-50 | 40-50 | 0-20 |
| Rozsos ősziborsó | IX. 10 - 20. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| Búzás pannonbükköny | X. 1 - 10. | 40-50 | 40-50 | 0-20 |
| Őszi zab | IX. 15 - 30. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| Őszi árpa | IX. 20 - X. 5. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| Tritikálé | IX. 15 - 25. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| Rozs | IX. 20 - 30. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| Őszi búza | X. 1 - 20. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| Makaróni (durum) búza | X. 10 - 20. | 40-50 | 30-50 | 10-20 |
| 2. táblázat |
|||
| A talajállapot elbírálására alkalmas határértékek (BIRKÁS 1987, HAKANSSON et al. 1988, SOANE és OUWERKERK 1994) |
|||
| Talajállapot | Talajfizikai paraméterek | ||
| Térfogattömeg (g.cm-3) |
Összes pórustérfogat (%) |
Talajellenállás (MPa) |
|
| Kedvező | 1,20-1,50 | 47-52 | 1,50-2,50 |
| Túlzottan laza | 0,65-0,95 | 60-65 | < 1,0 |
| Mûvelőtalp tömörödés, taposási kár |
³ 1,55 | ³ 36-38 | ³ 3,0 (4,0-6,0) |
| Hántatlan tarló (általában) | 1,50-1,58 | 38-40 | 3,0-3,50 |
| Lazítás (a lazítás mélységéig) | 1,0-1,30 | 48-52 | 1,15-1,25 |
| A növények magágyigénye | 1,15-1,35 | 47-52 | 1,15-1,45 |
| A növények gyökérágyigénye | 1,30-1,45 | 46-48 | 1,85-2,85 |
