Ez a kérdés szorosan összefügg a konyhai és étkezdei hulladékok feletetésének tilalmával, melyet a sertéspestis és afrikai sertéspestis elleni védekezésről szóló 75/2002. (VIII. 16.) FVM rendelet hatályba lépésétől kell alkalmazni. E rendelkezés bevezetésének oka kettős. A rendelet legfőbb törekvése a konyhai és étkezdei hulladékok lehetséges járványterjesztő szerepének kiküszöbölése. A nagy-britanniai ragadós száj- és körömfájás járvány kitörése szomorú, de jó példája a szóban forgó anyag kockázatosságának. A brit járványügyi nyomozás megállapította, hogy helyi étteremből kikerülő, Ázsiából származó élelmiszerből képződött hulladék volt a fertőzés forrása. A járvány ennek megfelelően sertéstelepen indult, s innen terjedt aztán szarvasmarha- és juhállományokra. A jogszabály másik határozott célja az élelmiszerbiztonság fokozása - az élelmiszerláncba beépülő anyagok pontos összetételének, nyomon követhetőségének biztosítása, mely a kiszámíthatatlan minőségû és kevéssé ellenőrizhető származású élelmiszerhulladék esetében nehezen megvalósítható. Bizonyíték volt erre a Nyugat-Európában kirobbant dioxin-botrány is, mely minden valószínûség szerint a használt konyhai sütőolajok takarmányozási célú fölhasználására volt visszavezethető.





Az Európai Tanács 2000/766/EK számú határozata, illetve a végrehajtására kiadott 2001/9/EK számú Bizottsági határozat megtiltotta a feldolgozott állati eredetű fehérjék élelmiszertermelő állatok takarmányozási célra történő felhasználását. Ez alól kivételt képez a tej és tejtermék, tojás és tojástermék, továbbá a halliszt, a bevonó anyagként használt nem kérődző eredetû alapanyagból készült zselatin, a dikalcium-foszfát és a hidrolizált fehérje, amelynek molekulatömege a gyártást követő vizsgálat tanúsága szerint 10.000 Dalton alatt van. (Kérődzők esetében a rendelkezések még szigorúbbak: tej és tejtermékek - illetve a közelmúltban történt módosítás szerint tojás és tojásból készült termékek - kivételével semmilyen állati eredetű fehérje nem etethető.) E határozatok eredetileg ideiglenesen hozott rendelkezéseit az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK számú rendelete határozatlan időre meghosszabbította.





A jelenleg hatályos magyar állategészségügyi jogszabályok illetve az FVM Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztály utasításai az EU fent említett rendelkezéseire tekintettel az állati eredetû fehérjék hazai felhasználását, illetve az - ezzel szoros összefüggésben álló - állati hulladékok kezelését a következőképpen szabályozzák:





Elhullott állatok teteméből takarmány-alapanyagot előállítani tilos. Ezeket állati hullaemésztő-veremben (dögkútban) kell elhelyezni vagy az ATEV Rt-nek kell átadni közvetlen elégetéssel vagy hús- és csontlisztté történő feldolgozás utáni elégetéssel történő megsemmisítésre. Nem kérődző állatok hullái esetén - 133 oC-on, 3 bar nyomáson legalább 20 percig történő hőkezelést követően - megengedett a komposztálás is. Ezek szerint tehát a saját telepi sertéshullák ártalmatlanítására engedélyezett feldolgozó berendezéssel való ártalmatlanítást követően sem etethető fel a telepen keletkezett állati hulladék, viszont komposztálható. A komposztálásra vonatkozóan remélhetőleg mihamarabb FVM rendelet fog részletes szabályokat megállapítani az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendeletével összhangban. A csatlakozást követően ezen Európai Uniós rendelet közvetlenül alkalmazandó lesz Magyarországon is.





Nem kérődző állatokkal csak baromfi és sertés eredetű vágóhídi melléktermékből az Állategészségügyi Szabályzatban előírtak szerint előállított csont- és húslisztet lehet feletetni a feletetés előtt elvégzett fajazonossági vizsgálat alapján. Ezenkívül nem kérődző állatok takarmányozására a halliszt is felhasználható, ha az kedvező eredménnyel átesett a fajazonossági vizsgálaton.





A Magyarországról élő állatokat, állati eredetű termékeket importáló országok hatóságai az élelmiszertermelő állatok takarmányozásával kapcsolatosan egyéb feltételeket is kiköthetnek. Abban az esetben, ha az importáló ország ilyen további feltételeket is kiköt, akkor azok csak akkor igazolhatóak, ha teljesülésük hitelt érdemlően bizonyítható. Ez azt jelenti, hogy abban a gazdaságban, ahonnan az élő, vagy a levágott állatok származnak a takarmányozással kapcsolatosan fellelhető dokumentációnak egyértelműen bizonyítania kell, hogy a gazdaságban a hazai előírásokon túl az importáló ország (pl.: Szlovénia, Horvátország) egyéb feltételeit is teljesítik. A kiszállításra kerülő élő állat, illetve állati eredetû termék tulajdonosának kötelessége gondoskodni arról, hogy az importáló ország által megszabott feltételek teljesülését bizonyító dokumentáció az export bizonyítvány aláírásakor a hatósági állatorvos rendelkezésére álljon, aki ellenkező esetben a bizonyítványt nem írhatja alá. Amennyiben az élő állatot, vagy állati eredetû terméket nem kívánják olyan országba exportálni, ahol további feltételek teljesülését is elvárják, akkor természetesen kizárólag a hazai előírásokat kell betartani.





A termelőket érintő aktualitás továbbá a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtási rendeleteként kiadott 43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet, mely szerint nem kérődző állatnak takarmányt gyártó, állati eredetû fehérjét felhasználó takarmány-előállító üzem kérődző állatok részére csak akkor állíthat elő takarmányt, ha (1) a kérődzőknek szánt takarmány-alapanyagok, koncentrátumok szállítása és tárolása teljesen elkülönül a kérődzők számára tiltott takarmány-alapanyagoktól és koncentrátumoktól, és (2) a kérődzőknek szánt takarmánykeverékek előállítása - az összetevők bejuttatását is beleértve -, csomagolása, tárolása és szállítása elkülönített vonalon történik. A rendelet ezen szakasza 2003. október 1-én lép hatályba, mely időponttól a gyártóvonalak elkülönítése kötelező lesz.





Dr. Bajnóczi Pál