A beavatkozás jótékony hatású a termés beltartalmi értékeinek alakulására. A kedvezőbb megvilágítottság, illetve mikroklíma révén a bogyók hőmérséklete éréskor a levegőénél akár 10 oC-al nagyobb lehet, s ez elősegíti az enzimek aktivitását. Ennek köszönhetően a lelevelezett szőlőben több szín- és aromaanyag jön létre. Levélritkítás nélkül a fürtök hőmérséklete az árnyékhatás és a levelek párologtatása miatt nem, vagy csak rövid ideig éri el az optimális szintet. A bogyóérés hőmérsékleti optimuma egyébként 15 - 25oC között van. Harminc fok feletti hőmérséklet azonban már károsan hat a minőségre. A túlságosan felhevült bogyókban ugyanis felerősödhet a savak (- főként az almasav -) továbbá egyes aromaanyagok (pl. a fűízű Sauvignon fajta esetében a metoxipirazin) lebomlása. A fürtzóna teljes lelevelezése emiatt kerülendő.
A levélfelület csökkentésének a termés mustfokára gyakorolt hatása az évjárat, a munkavégzés idejének, mértékének és az ültetvény növekedési erélyének függvényében különböző lehet. Száraz évjáratokban előfordulhat, hogy a levélritkításban nem részesített tőkékről szüretelhető nagyobb mustfokú szőlő. A növény azonban a termés szénhidrát tartalmát képes közvetlenül is kiegészíteni. Szükség esetén a fás részekben és a gyökérben keményítő, glükóz és fruktóz mobilizálódik, majd a termésbe szállítódik. (Azok a mûvelésmódok, melyeknél nagyobb az idős fás részek aránya, e szempontból előnyt élveznek.)
A mustfok gyarapodása más úton is bekövetkezhet. Azáltal, hogy mérséklődik a szürkerothadás fellépése, a szüret későbbre halasztható, így a cukortartalom tovább gyarapodhat. Ráadásul a teljes érés szakaszán túljutott bogyók vízleadása, töppedése is fokozódik, s az esetlegesen fellépő mustfok veszteséget a relatív cukorgyarapodás is kiegyenlítheti. Görögországban egyébként a levelek eltávolítását azért is végzik, hogy elősegítsék a magvatlan fajták termésének a tőkén való beszáradását.
Levelek eltávolításával befolyásolható a termés savtartalma is. A napfényen fejlődött fürtökben szinte mindig kevesebb a titrálható savtartalom, kisebb az éretlenség érzetét keltő almasav aránya. A levélritkítással valamelyest csökkenthető a bogyó káliumtartalma is. Kaliforniában többek közt azért is végzik el ezt a munkát, hogy elkerüljék az idős levelek káliumtartalmának a fürtökbe történő átvándorlását, ami a must pH értékének emelkedését okozná. Meg kell jegyezni, hogy a termés aminosav tartalmát a fürtzóna nagyobb mértékű lelevelezése akár kedvezőtlenül is befolyásolhatja. Ilyen esetben a must vontatottan erjed, mert az élesztők - mesterséges nitrogén adagolás nélkül - kevés tápanyaghoz jutnak.
A lelevelezés hatására többnyire javul a borok minősége, fokozódik fajtajellege. A Rajnai rizling borában például több terpén mutatható ki, ha kellő időben és mértékben végzik el a beavatkozást. Nemcsak a boranalízis eredménye, a borszakértők véleménye is kedvezőbb a lelevelezett tételeket illetően. Megállapításuk szerint e borok illat- és zamatanyagokban gazdagabbak, utóízükben hosszabbak.
A lelevelezés ideje
A szőlő kiegyenlíti a kismértékû lombfelület veszteséget, amennyiben megfelelő időben végezzük el a kezelést. A beavatkozás ideje ezért az eredményességet jelentős mértékben befolyásolja.
A levelek ritkítása elvileg végrehajtható virágzáskor, vagy akár a virágzást megelőző időszakban is. A móri szőlőkben hagyományosan ekkor szedték le a fürt körüli leveleket. Virágzás idején azonban a kialakuló rügykezdeményeket és a fürtöket csak a néhány szomszédos levél látja el szénhidrátokkal. E levelek eltávolítása egyrészt az itt fejlődő rügyek termékenységét csökkenti, másrészt pedig a virágfürtök alultápláltságát, rossz termékenyülését okozhatja. (A virágbiológusok szerint bizonyos fajtáknál a nagyobb mértékû lombfelület veszteség a virágok egy részének a "porzósodását" is előidézheti. Ez azt jelenti, hogy a virág porzói jól kifejlődnek ugyan, de a termő csökevényes marad, termés ezért nem kötődik.) Kutatók ezt a felismerést felhasználva bőtermő, tömött fürtû fajtáknál megpróbálták a termés mennyiségét, illetőleg a fürt tömöttségét a virágzás előtti lelevelezéssel szabályozni. A kísérlet azonban nem járt egyértelmû eredménnyel. A szakértők ezt azzal magyarázták, hogy a kezelés sikerét az alkalmazás körülményei nagymértékben befolyásolták.
A virágzás után végzett levélritkításnak már nincs hatása a bogyók számára. A bogyónövekedés idejében való munkavégzés elsősorban a termés minőségét befolyásolja. Számos szakember szerint a virágzás után kb. három héttel, a bogyók zöldborsó nagyságának elérésekor végzett ritkítást adja a legkedvezőbb eredményt. A levéleltávolítás hatására a bogyó héja vastagabb, edzettebb, ellenállóbb lesz.
A fürtöket árnyékoló levelek leszedésének egyik legnagyobb hátránya a napperzselés fokozott veszélye. Ennek kockázata megnő, ha a munkavégzés előtt nem vesszük figyelembe az időjárás várható alakulását. Csapadékos, hûvös időszak utolsó napjaiban nem ajánlatos nekilátni e munkának. Lelevelezést lehetőleg olyankor végezzünk, amikor tartósan borúsnak ígérkezik az idő.
A levélritkítást sokan későbbre, a zsendülés időszakára ütemezik, mondván, hogy akkorra az alsó levelek már elöregedtek, eltávolításuk ezért nem jelent komoly veszteséget. Késői lelevelezés esetén azonban már nem érvényesül a tőke levélfelület kiegyenlítő hatása, emiatt a kezelés gyakran mustfok csökkenéssel párosul. Ráadásul a kifejlett bogyók sokkal érzékenyebbek a napperzselésre, mint azok, amelyek kezdettől fogva a napon fejlődtek.
A lelevelezés eredményessége attól is függ, milyen az éréskori időjárás. Előfordulhat, hogy ennek kedvező alakulása miatt a mûvelet feleslegessé válik.
A lelevelezés mértéke és kivitelezése
A szőlő zöldmunkáinak elvégzése során megfelelő méretû, jól megvilágított lombozat kialakítására kell törekedni. Tőlünk délebbre levő szőlőtermesztő országokban 1 g termés kineveléséhez 7 - 10 cm2 levélfelület is elegendő. A szőlőtermesztés északi határán azonban - a klimatikus tényezők kedvezőtlenebbé válásával - ugyanennyi terméshez 20 - 22 cm2 levélfelület szükséges. A fotoszintézis teljesítménye szempontjából nem okvetlen a tényleges, hanem a jól megvilágított levélfelület nagysága a döntő. Csak a közvetlen napnak kitett levelek kapnak megfelelő mennyiségû és minőségû fényt. A lombozat belsejében levő második, harmadik levélréteg egyre kevesebb és rosszabb összetételû fényhez jut. A teljesítőképességet egyébként a megvilágítottságon túl más tényezők is befolyásolják. Csökkenti például a fotoszintézis mértékét a károsítók okozta veszteség, a réztartalmú növényvédő szerek túlzott használata, a víz-, illetve tápanyaghiány, a jelentős nappali-éjszakai hőingadozás és a levegő magas ózon-koncentrációja.
A kezeléssel a szőlő hasznos levélfelülete kétségtelenül csökken. A növény azonban - bizonyos határok között - eredményesen kiegyenlíti ennek káros hatását. Fokozott hónaljhajtás képzéssel, a meglevő levelek méretének növelésével, öregedésük lassításával, fotoszintetikus aktivitásuk fokozásával minden további nélkül képes pótolni 10 - 15 százalékos felületveszteséget. A szőlő levélfelület kiegyenlítő képességével azonban nem szabad visszaélni. Óvatosan kell bánni továbbá azokkal a fehérborszőlő-fajtákkal, melyek lelágyulásra hajlamosak. Ezeknél a fajtáknál a lelevelezés jelentős savlebomlást válthat ki.
A szakemberek a fürtzóna teljes lecsupaszítása helyett hajtásonként legfeljebb két - három levél eltávolítását tartják célszerûnek. Háromnál több levél eltávolítása csak kifejezetten zsúfolt lombozat esetén lehet indokolt. A lombozat keleti oldala többnyire szélárnyékban van, a nedvesség itt lassabban szárad fel, ezért itt érdemes nagyobb mértékben beavatkozni. (Gépi levélritkítás esetén csak ennek az oldalnak a kezelése javasolható.)
Munkavégzés előtt feltétlen figyelembe kell venni az ültetvény sajátosságait. A lelevelezés várható hatását ugyanis befolyásolja a támrendszer, a mûvelésmód, a fajta, a tőkék növekedési erélye, valamint lombfelületük nagysága.
A levélritkításnak nagy jelentősége lehet a hagyományos fej- és bakművelésű tőkéknél. A fürtök ezeknél a mûvelésmódoknál a talaj közelségében helyezkednek el, ezért itt nagyobb mértékben léphet fel a rothadás. Ezzel szemben vékony, rövidre csonkázott lombfal esetén nem tanácsos ritkítani a leveleket. Tömött fürtû vörösborszőlő-fajták (pl. Duna gyöngye), fûszeres illatú és zamatú bort adó fajták (pl. Tramini), valamint várhatóan különleges minőséget adó ültetvények esetében azonban feltétlen meg kell fontolni a munka elvégzését. A lelevelezésnek csak akkor van látványos hatása, ha erőteljesen növekvő ültetvényben alkalmazzák. Nem szabad azonban levélritkítást végezni, ha gyenge a hajtásnövekedés és kicsi a lombfelület.
A levélritkítás elvégezhető kézzel, de kivitelezésére többféle egyéb megoldást is kidolgoztak. Kísérleteztek például vegyszeres lelevelezéssel magnézium-klorát és Ethrel felhasználásával. Az ötletet azonban egészségügyi okokból elvetették.
Kipróbáltak olyan pneumatikus elven működő gépeket is, melyek nagy sebességű levegővel tépték le a leveleket. A gyakorlatban jelenleg a légszívó elvén működő, továbbá a termikus lelevelezők terjednek.
A gépi levélritkítás munkaidő igénye - egyoldali levéleltávolítás esetén - mindössze 4 - 5 óra hektáronként. Ezzel szemben a levelek kézi leszedése - a fajta, a növekedési erély, illetve a lelevelezés mértékének függvényében - ennek többszöröse lehet. Kézi szüretet megelőzően azért ajánlható a gépi lelevelezés, mert segítségével a szedés teljesítménye kb. harmadával fokozható.
Összefoglalás
A fürtzóna lelevelezésével eredményesen befolyásolható a termés minősége és egészségi állapota. A kezelés a tenyészidő különböző időpontjaiban alkalmazva eltérő hatást gyakorol a termés mennyiségére és minőségére. Elvégzésének optimális ideje a virágzást követő harmadik héten van. Hajtásonként 2 - 3 levél eltávolítása javasolható. A levélritkítást azokban az ültetvényekben végezzük el, ahol a levélfelület nagysága és a lombozat szerkezete ezt indokolttá teszi. A kezelés elsősorban a szürkerothadás fellépését és fertőzésének mértékét csökkenti. A szakszerűen elvégzett beavatkozás nem vezet mustfok csökkenéshez, sőt bizonyos esetekben akár nőhet is a termés cukortartalma. A kíméletes levélritkítás eredményeként harmonikus savtartalmú, szín- és aromaanyagban gazdag termésre számíthatunk.
Dr. Zanathy Gábor
