Természeti adottságok

A megye földrajzilag nem alkot egységet: északról a Duna, (amely 80 km hosszan egyben az országhatár is), nyugatról a Kisalföld, délről a Bakony és a Vértes, keletről pedig a Pilis határolja. Domborzata két nagyobb részre tagolható. Az egyikhez az alacsony síksági, dombsági területek, elsősorban a nyugati és a Duna menti északi részek tartoznak, a másikhoz a hegyvidékek, amelyek nagyrészt a megye középső és keleti részeit foglalják magukba.

Az éghajlati viszonyokat a domborzati tényezők teszik változatossá. A nyugati sík területeken és a Kelet-Gerecse alacsony térszínein a mérsékelten meleg, száraz, a magasabban fekvő területeken a hűvös-száraz éghajlat a jellemző. Az évi átlagos középhőmérséklet 10,5°C, a napfényes órák száma 2000, a hegyvidéki területen 1900.
Az évi csapadékmennyiség 550–600 mm, a hegyekben 700 mm.

A megye északnyugati része, a Kisalföld pereme kiválóan alkalmas növénytermesztésre, és itt található a sertés-, valamint a baromfitenyésztésről híres Ács és Bábolna. A hegyvidékek (Bakony, Gerecse, Pilis, Visegrádi-hegység, Vértes) az erdőgazdálkodásnak, a Dunától délre, dombvidéken elterülő középkori hagyományokkal rendelkező Ászár-neszmélyi borvidék pedig a szőlő- és bortermelésnek ad teret.

A szántó aránya a mezőgazdasági területből*, 2010

A megfigyelt adatok a megyei székhelyű gazdaságok ténylegesen használt földterületeire vonatkoznak.

Az agrárágazat gazdasági háttere

Komárom-Esztergom megyében a térség földrajzi adottságainak és iparosodott gazdaságszerkezetének köszönhetően viszonylag kis súlya van a mezőgazdasági tevékenységnek. Előzetes adatok szerint 2012-ben az agrárágazat az ország mezőgazdasági bruttó hozzáadott értékéhez 3,9%-kal járult hozzá, ez az arány 1,3 százalékponttal elmaradt a főváros nélkül számított vidéki átlagtól.

2012-ben a megyében megvalósult beruházások nemzetgazdasági ág szerinti összetétele is az agrárium alacsonyabb hányadát mutatja. A fejlesztési forrásokból az ország mezőgazdasági teljesítményének 4%-át (6,7 milliárd forintot) fordították agrárberuházásokra. Ezen belül épületek, építmények kialakítására 1,4, gépek, berendezések beszerzésére 3,2, ültetvények telepítésére, illetve tenyész- és igásállatok pótlására 2,1 milliárd forintot költöttek.

2012 végén az ország 733 külföldi érdekeltségű mezőgazdasági vállalkozásából mindössze 16 működött a megyében. Ezekhez a cégekhez összesen 2,7 milliárd forint külföldi tőke áramlott, az országos állomány 2%-a.

A gazdaságok száma és az agrárnépesség összetétele

A 2010. évi általános mezőgazdasági összeírás adatai alapján Komárom-Esztergom megyében 10,8 ezer gazdaság folytatott mezőgazdasági tevékenységet. Gazdálkodási formájukat tekintve a gazdaságok túlnyomó részét (98%-át) az egyéni gazdaságok tették ki, és mindössze 2%-uk működött gazdasági szervezetként.

A termelés típusa szerint a megyében a növénytermesztő jellegű gazdaságok domináltak (55%), részesedésük 6 százalékponttal meghaladta az országost. A gazdaságok egynegyede vegyes profillal gazdálkodott, 19%-uk csak állattenyésztéssel foglalkozott. A gazdálkodás célját tekintve a gazdasági szervezetek kizárólag értékesítésre, az egyéni gazdaságok elsősorban saját fogyasztásra termeltek.

A mezőgazdaság kevésbé vonzó a fiatalok számára, ezt az egyéni gazdálkodók korcsoportok szerinti megoszlása is bizonyítja. A megyében az agráriumban dolgozó 25 évnél fiatalabbak részesedése csupán 0,5%-ot, a 25–44 év közöttieké pedig 19%-ot ért el. A gazdálkodók fele a 45–64 éves, háromtizede a 65 évnél idősebb korosztályhoz tartozott. Hasonlóan alakultak az országos arányszámok is.

Az egyéni gazdálkodók 8,7%-a szerzett közép- vagy felsőfokú szakmai végzettséget, háromnegyedük kizárólag gyakorlati tapasztalatára építve végezte tevékenységét, további 13%-uk semmilyen képesítéssel nem rendelkezett. A megyei gazdák négytizede foglalkoztatottként, fele nyugdíjasként tevékenykedett.

A termelés alakulása

Földterület és vetésszerkezet

A 2013. évi föld- és vetésterületi adatgyűjtés szerint Komárom-Esztergom megye 231 ezer hektáros földterületének 83%-a volt termő-, 17%-a pedig művelés alól kivett terület. A termőterület kétharmadát mezőgazdasági területként (szántó, konyhakert, gyümölcsös, szőlő és gyep) használták, egyharmadát erdő borította, a fennmaradó 0,9%-os részét pedig nádasként, illetve halastóként hasznosították.

A jellemzően a Kisalföld kistájai közül az Almás-Táti-Duna-völgyben, a Győr-tatai teraszvidéken, az Igmánd-kisbéri medencében, valamint a Keleti-Gerecse lábánál fekvő Gyermelyen és térségében elterülő szántók kétharmadán búzát és kukoricát vetettek. Emellett jelentősebb növénykultúrának az ipari növények számítanak, a megyei vetésterületek 16%-át foglalták el. Közülük kiemelkedett a napraforgó, valamint a repce, melynek évről évre növekvő vetésállománya a kereslet bővülése mellett a fagytűrő fajták megjelenésének is köszönhető.

A hasznosított szántóföldek 42%-át gazdasági szervezetek, 38%-át pedig egyéni gazdaságok művelték. Míg a búza, az ipari növények és a takarmánynövények nagyobb részét a gazdasági szervezetek vetették el, addig a gabonafélék közül a kukoricát, illetve az őszi árpát inkább az egyéni gazdaságokban termesztették.

Növénytermesztés

2013-ban az időjárás nem kedvezett a Komárom-Esztergom megyei gazdaságoknak, ennek ellenére a növénytermesztés volumenét tekintve (a 2012-es gyenge bázis után) jó évet zárt az agrárium. A két legjelentősebb gabona közül a kora nyári aratású búzát nem viselte meg az aszály, a kukorica betakarítását pedig az őszi csapadékos időjárás sem tudta lényegesen befolyásolni. Búzából és kukoricából az előző évinél 6,3, illetve 38%-kal több (113 és 206 ezer tonna) került a magtárakba. Az olajos magvú fajtákon belül napraforgóból 31 ezer tonnát, míg repcéből 12 ezret gyűjtöttek be a gazdálkodók. Az időjárási anomáliák ellenére a szálas és lédús takarmányok termése is jónak mondható, a silókukorica termésmennyisége megközelítette a 47 ezer tonnát, míg a lucernaszénáé meghaladta a 13 ezret.

A gyümölcs és szőlő ágazat eredménye a 2012. évihez hasonlóan alakult. Gyümölcsből összesen 3,4 ezer tonna termett, melynek háromtizede alma, 13%-a szilva, további egytizede őszibarack. A megyében meghonosodott szőlőfajtákból (nagyrészt Chardonnay, Olaszrizling, Sauvignon, és Szürkebarát) 11 ezer tonnát szüreteltek le a gazdák.

Állattartás

Természeti és gazdaságföldrajzi adottságai miatt Komárom-Esztergom megyében a növénytermesztés mellett nagyobb szerep jutott az állattenyésztésnek, melynek fő központjai Ács és Bábolna. 1789-ben alapították a császári és királyi Bábolnai ménest, ami a mai napig a magyar lótenyésztés egyik fellegvára. A Ménesbirtokból 1948-ban alakult meg a Bábolnai Állami Gazdaság. Ekkor a hagyományos lótenyésztés háttérbe szorult, de a baromfi és sertés tenyésztőmunka nemzetközi hírnevet hozott a megyének.

Ugyanakkor, a 2013. december 1-jei állatszámlálás adatai szerint – az állattartás alacsony jövedelmezősége miatt – a megyei főbb haszonállatok száma az ezredfordulót követően nagymértékben csökkent.
A 18 ezres szarvasmarha populáció háromtizedével, a 245, illetve 34 ezer egyedből álló sertés-, valamint juhállomány drasztikusan, egyaránt hattizedével esett vissza. Az országos viszonylatban is meghatározó tyúkfélék tartása is veszített jelentőségéből. A 2,5 milliós állományuk, mellyel Komárom-Esztergom a megyék rangsorában 2013-ban a negyedik volt, alig több mint fele a 2000. évinek.

Az előző évtizedben végbement állatállomány-csökkenés meghatározta a megyei vágóállat- és az állati termék termelés alakulását is. Az előállítást nagyban befolyásolta a szigorodó árverseny, valamint a takarmány árának folyamatos növekedése. A vágóállatok (107 ezer tonna) döntő része a korábbi évekhez hasonlóan a baromfi- és sertéstermelésből származott, de míg vágótyúkból 2,3-szor többet, addig vágósertésből egynegyedével kevesebbet termeltek, mint 2000-ben. Az állati termékek, a tehéntej és a tyúktojás termelésének volumene is visszaesett a vizsgált időszakban, az előbbié csak 5,9, az utóbbié viszont jelentősen, 42%-kal.

Baunok László, KSH Veszprémi főosztály, Tájékoztatási osztály

A cikk szerzője: Baunok László