Hazai körülmények között a silókukorica-szilázsnak meghatározó szerepe van a tejtermelés színvonalában és költséghatékonyságában. Megkezdődött a betakarítási szezon, ezért a téma jelentőségére való tekintettel kiemeltünk egy-két fontosabb- a gyakorlat számára hasznos információt.

A hosszú távú előrejelzések arra utalnak, hogy érdemes foglalkozni a hazai tömegtakarmány-bázis átalakításával, a megfelelő agrotechnika és műszaki technológia még szigorúbb betartásával, mivel a silókukorica potenciális veszélynek van kitéve. A 2012-2013-ban betakarított, aszály sújtotta kukoricaszilázsok keményítőtartalma rendkívül alacsony volt (átlagosan 23–25%, az ÁT Kft. Takarmányanalitikai Laboratóriumának adatbázisa szerint). Ez a korábban megszokott 35% értékhez képest jelentős „keményítőhiány” generálhatja, hogy a bendőben nincs elegendő fermentálható szerves anyag ('energia') a mikrobák szaporodásához és magasabb abrakhányaddal kell takarmányoznunk (nagyobb költségek mellett, a bendőacidózis kockázatával).

A hazai szilázsok energiatartalma 2012–2013 folyamán az időjárás hatására (aszály) megközelítően 6,0–6,2 MJ/kg sza. értékre csökkent. A betakarítás kifogásolható műszaki technológiájának hatásaként azonban még tovább csökkenhet! Ami pedig súlyosbítja a helyzetet, hogy a hosszú távú előrejelzések sem kedvezőek. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia vizsgálatai szerint (ELTE, Meteorológiai Tanszék) 2050-ig 30 nappal fog nőni a hőségnapok száma (amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25ºC-ot). Az időjárásra nincs hatásunk, de a betakarítási technológia emberi kézben van! Akár egy hét késés, vagy a szemroppantó meghibásodása a betakarítás során, további milliós károkat okozhat a tehenészeti telepen. Ne veszítsünk több keményítőt annál, ami elkerülhetetlen. Hogyan befolyásolja a száraz-
anyag-tartalom és szem roppantottságának mértéke a tejtermelést és a veszteségeket?

A silókukorica-szilázs nettóenergia-tartalmát a táplálóanyag-tartalom és a táplálóanyagok emészthetősége együttesen határozza meg. A két legfőbb komponens a rost és a keményítő, bendőbeli lebonthatóságát valamint vékonybéli emészthetőségét befolyásoló tényezők közül pedig a legfontosabb az érési stádium (szárazanyag-tartalom) és a szemroppantottság.

Szárazanyag-tartalom: amerikai kutatók a napi takarmányadag hatékonyságát vizsgálták (Bal és mtsai, 1997) és azt találták, hogy a 42% szárazanyag-tartalommal betakarított kukoricaszilázs esetében a TMR szárazanyag-emészthetősége szignifikánsan rosszabb volt, mint a 31%, 32% vagy 35% szárazanyag-tartalommal betakarított szilázsok esetében. Utóbbi három esetben azonban nem volt mérhető különbség egymáshoz viszonyítva, tehát a 31–35% tartományon belül hasonló volt az adagban a kukoricaszilázsok 'hatékonysága'. Felhívjuk azonban a figyelmet a 30% alatti szárazanyag-tartalom veszélyére. Ebben a tartományban nagy a kockázata az ecetes és alkoholos erjedésnek. Tejelő tehén esetében, állandó abrak:tömegtakarmány arány mellett, a silókukorica fenológiai fázisa tehát akkor optimális, ha a tejvonal 2/3 és a szárazanyag-tartalom 35%. A nemzetközi szakirodalom ezért azt javasolja, hogy tartsuk a 35% szárazanyag-tartalmat, némi toleranciával a 32–35% tartomány irányába. A nagy területeket érintő, nagy volumenű betakarítás mellett is arra kell törekednünk, hogy a 30%-ot érjük el a tétel elejére nézve is, és ne haladjuk meg a 38%-ot a betakarítás végén sem. Ehhez a különböző FAO-számú hibrideknek, a szakszerű és a területi adottságokat is figyelembe vevő egymáshoz illesztése ad segítséget. És a kedvező időjárás….

Szemroppantás: amerikai kutatók azt tapasztalták, hogy azonos szecskaméret mellett, a roppantott szemeket tartalmazó silókukorica-szilázs hatására a szárazanyag-felvétel nőtt és a tejtermelés javult (44,8 kg/nap/tehén vs. 46 kg/nap/tehén). Összességében megállapították, hogy a hatékony (1 mm!) szemroppantás kedvező és mérhető hatással volt a szárazanyag-felvételre, a keményítő emészthetőségére és a tejtermelésre egyaránt. Egy másik kutatócsoport (Schwab és mtsai , Wisconsin Egyetem, USA) 2003-ban végzett kísérletük eredményei alapján azt is megállapította, hogy a szemroppantás jelentősége a 35% feletti szárazanyag-tartományban jelentősen nő!

A CSPS-értéke azt mutatja meg, hogy a keményítőtartalom hány százaléka található a 4,75 mm-nél kisebb méretűre tört (tehát bendőben fizikailag hozzáférhető) szemekben. Miért 4,75 mm? A 4,75 mm-nél nagyobb szemben a keményítő lebomlásához már nincs elegendő idő a bendőben. A keményítő lebontása lelassul (a hozzáférés korlátozott), ezért a bendő számára nem lesz hozzáférhető a szemben található keményítő egy része (Ferreira és Mertens, 2005). Ideális esetben a CSPS-érték nagyobb, mint 70%, egyes szerzők azonban már a 60% értéket is megfelelőnek tartják. Az USA átlagérték 50–70% között változik. A hazai szemroppantottság (az ÁT Kft. mérései szerint) nem tökéletes. Átlagosan 53% (105 minta alapján), így átlagosan 50 g
keményítőt veszítünk el 1 kg száraz anyagból (-16%), ami 0,3 MJ nettó energiaveszteségnek feleltethető meg. Az emésztetlen keményítő pedig megy a trágyára… Az 1. táblázatban látható a kifogásolható szemroppantás következményeként a trágyával elvesztett keményítő szemeskukorica-egyenértéke tonnában és hektárban kifejezve, 500 tehén esetében kb. 20 kg/nap szilázsfogyasztás mellett, 1 évre vonatkoztatva. A veszteség 2–4 m Ft, továbbá a napi adagból hiányzó keményítő pótlása kb. 10–15 m Ft többletköltséget jelent egy ilyen méretű tehenészetnek.

1.táblázat: a kifogásolható szemroppantás következményeként a trágyával elvesztett keményítő szemeskukorica-egyenértéke 1 év alatt, 500 tehénre kalkulálva (ÁT Kft.)

 

Összességében, a hiányzó keményítőtartalom korlátozhatja a tejtermelést. Amennyiben az aszálysúlytotta, alacsony keményítőtartalmú kukoricaszilázs szemroppantottsága kedvezőtlen, akkor akár további 50–100 g keményítő (10%!) is hiányozhat 1 kg száraz anyagból!

Tegyünk különbséget aszály és aszály között. A hosszabb távú csapadékszegény időszaknak más a hatása a silókukoricára, mint a rövid ideig tartó hősokknak. Az elmúlt két évben a kukoricanövény az esetek megközelítően 30%-ában viaszérés előtt lett kényszer-
silózva hősokk miatt. Ennek káros hatása az alacsonyabb hozam, a gyengébb keményítő- és energiatartalom, a rosszabb szervesanyag-emészthetőség. Utóbbi meglepő, hiszen kedvezőbb emészthetőséget várnánk a fiatalabb kukoricanövény esetében. A fiatalabb növénynek azonban magasabb a rosttartalma, abból kifolyólag hogy a szemérés kezdetén a rost beépülése lelassul, a növény a szemekbe építi a keményítőt, továbbá a cső súlyaránya nő a szárhoz és a levél tömegéhez képest. Tehát a fiatal, tejesérésű növényben több a rost, ezért gyengébb a szerves anyagok emészthetősége. Ebből következik, hogy limitált a szervesanyag-tartalom a fiatal növényből készült szilázsban, és a bendőben fermentálható szerves anyag mennyisége is lehet korlátozott. A korai betakarításnak azonban nem csak káros következményei lehetnek. Az alacsony keményítőtartalom együtt jár egy kedvezőbb rostösszetétellel, nagyobb hemicellulóz-tartalommal, kedvezőbb bendőbeli rostlebonthatósággal, így több a bendőben lebontható NDF az ilyen szilázsban. Ezen paraméterek segítik a cellulózbontó baktériumok szaporodását és a tejzsír képződését! Ez lehet az egyik válasz, amiért az őszi időszakban az elmaradó tejnövekmény kedvező beltartalommal társult számos tenyészetben 2013-ban. Számos szilázs esetében tapasztaltuk, hogy a szárazanyag-tartalom 30% fölött volt, miközben a rosttartalom és a rostösszetétel a tejesérés fenológiai fázisára utalt. Kerestük az okát a tendenciának. Az egyik ok bizonyára az időjárás speciális hatása. A hősokk (35–40°C) általában korai betakarításra készteti a gazdákat, ami alacsony szárazanyag tartalmú kukoricaszilázst eredményez (a levél lehet száraz, de a szem és a szár még vizes). Ebben az esetben az alacsony szárazanyag-tartalom megfelel a növény fenológiai fázisának (tejesérés). A klasszikus értelemben vett aszály azonban más hatással jár, hosszan tartó alacsony csapadékmennyiségről van szó, ami „kényszerérést” eredményez: a növény fiatal fenológiai fázisban kezd el száradni, így a tejesérés keményítőtartalma és rostösszetétele a viaszérésre jellemző szárazanyag-tartalommal párosul.

Összességében megállapítható, hogy a 2014. évi tejtermelést nem szolgálta silókukorica-bázisunk keményítő- és energiatartalma. A jelek arra utalnak, hogy a 2014-ben betakarításra kerülő silókukorica sokkal kedvezőbb hozamokkal és táplálóanyag-tartalommal érkezik majd a telepekre, segítve ezzel a tejelő tenyészetek 2015. évi eredményességét. Az értő és szakértő szem, valamint a megfelelő műszaki technológia azonban idén is nélkülözhetetlen lesz a betakarítás során.

Az uniós támogatási rendszer várhatóan bizonyos állattartók részére magasabb támogatási díjat szab ki. Ezek a támogatások előreláthatóan az állati termékekre irányulnak, főként az anyatehén, anyajuh, valamint a tejtámogatási jogcímekre lesznek hatással.
Az állattenyésztésben kiemelkedő szerepet játszik a silókukorica. Mivel a kérődzők számára a legtöbb energiát még mindig a jó minőségű szilázs biztosítja, ez bizonyára kedvező irányba mozdítja a silókukorica vetésterületének alakulását is. A silókukorica termése azonban nagymértékben függ az ökológiai tényezőktől és kevésbé az egyes fajták/hibridek közötti terméspotenciál-beli különbségektől. Mégis a megfelelő hibrid kiválasztásával mérsékelhetők a káros környezeti hatások (belvíz, aszály, hőstressz). Ma már a silókukoricák tekintetében is rendkívül gazdag hibridválaszték áll a gazdálkodók rendelkezésére.

A hagyományos, kettős hasznú kukoricák mellett megjelentek a leafy kukoricák, amelyek a csőkötés felett is 9-10 levelet hoznak, ezáltal hozzájárulva a nagy szárazanyag-tömeghez. Számos vizsgálat megerősítette, hogy a cső feletti levélszám kedvezően hat a szilázs beltartalmára és emészthetőségére. Míg korábban a hosszabb tenyészidejű, gyengébb vízleadású hibrideket termesztették silókukoricának az optimális betakarítás miatt, addig ma már a FAO 300-tól a FAO 600-ig tudunk hibrideket biztosítani e célra. Így a manapság oly szeszélyes tavaszi időjárás okozta vetési nehézségek miatt nem kell aggódnunk az egyes hibridek hosszú tenyészideje miatt, illetve a betakarításkori munkacsúcsokat is elkerülhetik a termelők. Jó úton haladunk? Úgy gondolom, igen. Magyarország kiváló agrárháttérrel rendelkezik, a minőséget előtérbe helyezve, hosszú távon biztosíthatjuk a jövedelmezőséget.

A sikeres kukoricaszilázs készítése már a vetőmag megválasztásával kezdődik, ahol döntésünkkel befolyásoljuk a leendő szilázs minőségét. A termőterület és a tejtermelő telep adottságainak megfelelő silókukorica-hibrid kiválasztása nem könnyű. Az állattenyésző számára az első feladat annak megoldása, hogy a kiválasztott silókukorica-hibridek paraméterei illeszkedjen az adott termőterület adottságaihoz.

A mennyiségi szemléletet a zöldhozam, a minőségi szemléletet energia és tejhozam tükrözi.

Nem a zöld vagy szárazanyag-hozam, hanem az energiahozam a fontos és lényegi paramétere a silókukoricának! A silókukoricahibridek általános értékének jelölésére a NEL hozam (MJ/hektár) az elsődleges.

Az energiatartalmat alapvetően a szem aránya határozza meg az egész növény szárazanyag-termésében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a termés mennyisége és minősége genetikailag meghatározott!

A zöld száron érés fontossága abban rejlik, hogy a szem viaszérés vége állapotában a szár még tartalmazzon elegendő nedvességet a teljes növény optimális szárazanyag-tartalmának biztosításához.

Nem kell különösebben kihangsúlyozni, hogy egy túlszáradt növény mennyi problémát okoz a betakarítás során annak tömöríthetősége a szántóföldön már jelentkező betakarítási veszteség és az emészthetőség vonatkozásában.

A szárszilárdságot a magasabb rost- és lignintartalom javítja ugyan, de alacsonyabb emészthetőséggel és takarmányértékesítéssel jár együtt, ami káros hatással van a tejtermelés eredményességére és költségeire

A sikeres kukoricaszilázs készítése a silózás technológiai elemeinek betartásával folytatódik. A tartósítási veszteségek csökkentése, a kukoricaszilázs minőségének javítása érdekében fontosnak tartjuk az erjedési folyamat biológiai szabályozását is tejsavtermelő baktérium tartalmú oltóanyagok használatával

Az emészthetőség fontos az értékmérők sorrendjében. Úgy gondolom, hogy a végtermék, a szilázs és nem az alapanyag, a silókukorica növény emészthetőségét kell javítani.

Véleményem szerint a jobb emészthetőségre nemesített hibridek nem mutatnak generális javulást a rost emészthetőségében és lényegesen elmarad az energiahozamuk a hagyományos elit hibridekétől.

A végtermék emészthetősége enzimtermelő baktériumos oltóanyag alkalmazásával növelhető. A szilázs emészthetőségének ilyen módon történő növelése tulajdonképpen másodlagos hatás ugyanis elsősorban az irányított erjesztés végrehajtásához alkalmazzuk az oltóanyagokat.

Véleményem szerint a birtokunkban lévő tejtermelő genetikai potenciált legfőképpen azért nem tudjuk megközelíteni a termeléssel a populáció szintjén, mert nem tudjuk kielégíteni az ahhoz szükséges minőségi takarmányigényt, de szerintem „jó úton haladunk” ennek a helyzetnek a megváltoztatásában!

   

„Bőrben kell eladni a terményt” – eredeztethető a mondás a Monarchia idejéből, amikor még lábon hajtották Bécsig a sokezres jó minőségű vágómarha állományt. Természetesen azóta nemcsak a szállítási módozatok, tartási körülmények, a hasznosítás célja, hanem a gazdasági és mezőgazdasági körülmények is változtak.

A silókukorica területegységre lefordított mennyisége az EU-28-on belül ~4%-ot ér el Magyarország.

Ez a mennyiség a '90-es évektől a fogyatkozó állatállomány és a nagyüzemi termesztés megszűnése miatt fokozatosan csökkent.

A rendelkezésünkre álló és a termesztésbe vonható termőterületek teljes szintű kihasználása kihívások elé állítják a mezőgazdaság szereplőit.

A téli tömegtakarmányként silót fogyasztó állatállomány, azon belül is a kérődzők létszámát csak akkor növelhetjük, ha számukra elegendő mennyiségű és minőségű takarmányt tudunk előállítani. Ennek a többtényezős igényrendszernek az alapeleme a jól emészthető, kiváló minőségű nagy energiatartalmú táplálék. Amit hatékony területkihasználással, magas színvonalú agrotechnika alkalmazásával, a betakarítás idejének helyes megválasztásával, a jó minőségű szilázskészítés szempontjainak betartásával és nem utolsó sorban a helyes fajtaválasztással alapozhatunk meg.

A hibridszelekció során a nemesítésben dolgozó szakembereknek a mát megelőző 3-4 évvel korábban (6-8 tenyészidőszak, ha a kontra szelekciós időszakkal is számolunk) le kell tudni reagálni azokat az igényeket melyeket egy-egy új kombinációban látni, láttatni szeretnének a későbbiek során.

Minden esetben a piacról visszaérkező szükségek és kérdések azok amelyek elemzése során kialakul egy irányvonal, ami meghatározza az elkövetkező év-évek munkáját.

Melyek a jó silókukorica és silókukorica portfólióval szemben támasztott követelmények?

A legfontosabbak a beltartalmi paraméterek jóságán és a mennyiségi paramétereken kívül az évjáratstabilitás a betegségekkel szembeni ellenállóság és az adaptálhatóság. Az egységnyi területről betakarítható szárazanyag-termés legegyszerűbb növelési lehetősége a fokozatos tőszámnöveléssel érhető el. Azonban ezzel az egyszerű lépéssel más a beltartalmat lényegesen befolyásoló paraméter(ek) esetleges csökkenését vonja maga után (pl. a szárazanyag emészthetőségének csökkenése, valamint a nyersfehérje tartalmának csökkenése). A cső a zöld tömeg arányának és a nedvesség tartalom betakarításkori helyes megválasztását, valamint az emészthetőség szempontjából kedvezőtlen paraméterek csökkentését kell célul kitűzni a legjobb minőségű siló eléréséhez. A KWS rendelkezik teljes siló éréssorral partnerei számára a fokozatos rendelkezésre állás érdekében. Országosan azonban a fajták éréscsoportja a FAO 500-600-as szegmensbe esik. A silófelhasználásnak speciális igényei vannak, különböző típusú állati termékek előállításához eltérő beltartalmú takarmányok szükségesek.

A húsmarháknak inkább a fehérjében gazdagabb szilázs biztosítja a jobb teljesítményt, a tejelő teheneknek, juhoknak a nagy rost- és keményítőtartalmú, de mindkettőnél fontos a kellően nagy szárazanyag-tartalom (ez biztosítja a megfelelő mennyiségű takarmányfelvételt) és legfőképpen a jó emészthetőség.

Mára az innovatív és sokszínű termesztéstechnológia iránt is megnőtt az érdeklődés. Sok esetben eredményesek lehetünk ugyanazon hibrid különböző tőszám és vetéstechnológiai elem ötvözésével. Többéves szántóföldi kutatásnak köszönhetően a vetéstechnológiai eredményekre és a kísérleteink eredményeire hagyatkozva elmondható, hogy a silóállomány tőszámának ikersoros kialakításával a területegységről betakarítható jó minőségű silótakarmány mennyiséget és a beltartalmi paramétereket is növelhetjük egy időben.

A tejelő szarvasmarhák legfőbb tömegtakarmányát adó, illetve hazánkban a különböző receptúrák meghatározó összetevője a silókukorica. Ez az előttünk álló években is így lesz, hiszen még mindig a silókukorica biztosítja az egy hektáron előállítható legnagyobb megtermelt tejmennyiséget. Ez így lehet, hogy furcsán hangzik de Nyugat-Európában egyre több országban és gyakrabban hallható, hogy a különböző silókukorica-hibrideket az etetésükből származó megtermelt tejkilogrammok alapján hasonlítják össze, visszavezethetően a szilázs előállításához felhasznált területre (hektár).

A jó silókukorica egyik legfőbb értékmérője a jó rostemészthetőség. Manapság egyre kevésbé kérdés a hektáronkénti nagy zöld termés és magas keményítőtartalom (a silókukorica is nagy egészséges csöveket nevel). Jobb rostemészthetőségű hibridek használatával többletenergiát juttathatunk a szarvasmarhának.

Lerövidül a bendőben illetve az emésztőrendszer egyéb részeiben töltött idő, ezáltal a szarvasmarhák nagyobb tömegű száraz anyag (így szilázs is) bevitelére képesek. Ezen többletenergia tejtermelésre is felhasználásra kerül eredményezve a többlet tejtermelést (vizsgálati eredmények alapján magasabb tejfehérje és tejzsír mellett). A rostok „könnyebb” emészthetősége eredményezi azt is, hogy az ily módon biztosított többletenergia nem abrakból (legtöbbször szemes kukorica) áll elő, ezzel csökkenthető a bendőacidózis előfordulásának valószínűsége. Így végeredményben az ilyen típusú silókukorica-hibridek használata egészségesebb termelő szarvasmarha-állományt is eredményez!

Fentiek hátterében egy közel harminc éves nemesítési program áll, melynek legfontosabb része az, hogy a kukoricanövényt alkotó sejtek sejtfalai más kukoricákhoz képest gyorsabban és jobb arányban emésztődnek a szarvasmarhában. (A sejtfalat részben alkotó lignin és más összetevők egymás közötti kapcsolatában térnek el ezen hibridek). Franciaországtól Lengyelországig minden országban köztermesztésben is bizonyítottak már ilyen magas rost-
emészthetőségű hibridek, így hazánkban is. Az elmúlt években sikerült azt is bebizonyítani, hogy a tejelő szarvasmarhákon kívül a húshasznú szarvasmarhák napi súlygyarapodásának növelésében is eredményesek az ilyen tulajdonsággal is rendelkező silókukoricák.

Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a jó silókukorica-hibrid az eredményes gazdálkodás egyik pillére. Amennyiben a szántóföldi termesztés során nem kellő gondossággal járunk el (megfelelő termőtőszám alkalmazása, gyommentesség biztosítása) és a szilázskészítés folyamatában nem biztosítjuk a legoptimálisabb feltételeket (32–35% közötti silózáskori szárazanyag-tartalom, vágási magasság és szecskaméret a betakarításkor, megfelelő minőségű szemroppantás, a silókazal betárolásakor megfelelő tömörítés, a silókazal takarása sok más egyéb mellett), akkor a legjobb silókukorica-hibrid sem hozza majd az elvárt magas eredményt.

Tápanyag-ellátás az intenzív
silókukorica termesztésben

Az a különbség, ami az üzemi termesztési gyakorlatban megjelenik árukukorica (szemes kukorica) és silókukorica között, alapvetően meghatározza a két termesztési cél közötti eltérést a tápanyag-gazdálkodásban. Az 1. táblázat adatai első ránézésre is jól mutatják az eltérést a tápelemigény tekintetében. Ez két fontos tényezőből ered: (i) a silókukoricát az árukukoricához képest sokkal nagyobb nedvességtartalom mellett takarítjuk be, így egységnyi száraz-
anyagra alacsonyabb mennyiségű tápelem jut; (ii) korábbi fenológiai állapotban kerül sor a betakarításra, így az a tápelemmennyiség, amely egy árukukoricába még beépül a szemkitelítődés alatt, még nem épül be a silókukoricába (lásd ábra).

 

 

A silókukorica tápanyagellátása akkor lehet hatékony és tekinthető fenntarthatónak, ha eleget tesz a következő kritériumoknak:

• Mennyiségi tápanyagigény biztosítása;
• Helyes tápelemarányok;
• A növény által igényelt időszakban álljon rendelkezésre a szükséges tápelemmennyiség („plant nutrition just in time” koncepció, azaz „növénytáplálás mindig a helyes időben”).

Így a silókukorica-termesztésben az árukukorica-termesztéshez képest bár alacsonyabb tápelemszintet juttatunk ki, a vetés előtt teljes területre kijuttatott NPK- és nitrogén műtrágyázás mellett ugyanannyira fontos a startertrágyázás, a sorközműveléssel egy menetben végzett műtrágya-kijuttatás és a levéltrágyázás, hogy a tápelemigény egy részét így minél közelebb vigyük időben is ahhoz az időszakhoz, amikor a növény tényleges tápelemfelvételt folytat.

A silókukorica levéltrágyázásával kapcsolatban két dologra fontos kitérni: (i) Magyarországon a kukoricatermesztésben leginkább limitáló mikroelem a cink, amely hiánya esetén terméslimitáló tényező, utánpótlásának egyik leghatékonyabb eszköze pedig a levéltrágyázás. Ez ugyanúgy igaz a silókukorica termesztésben, kiegészülve azzal, hogy a takarmány minősége szempontjából is rossz,
ha cinkhiányos terményt takarítunk be. Ha más mikroelemekből lép fel hiány, azokat ugyanúgy pótolhatjuk levéltrágyázás útján és ezek tekintetében sem figyelmen kívül hagyható szempont a takarmány beltartalma (vö. 2. táblázat) (ii) A mezo-, ill. makroelemek esetében jelentkező tápelemhiányok (kukoricában leggyakrabban foszfor) pillanatnyi és gyors áthidalására gyakorlatilag egyedüli eszköz a levéltrágyázás, de ez nem képes biztosítani az ezekből az elemekből támasztott mennyiségi igényt, azt a talajon keresztül szükséges biztosítani.

 
 

A déli régió meghatározó cégeként összesen 17 500 ha-on folytatunk szántóföldi növénytermesztést. Szarvasmarhatartásunkba 2700 tejelő marha és egy üszőtelep tartozik, mely a tejelőtelep méretéhez igazított.

A vállalaton belül a sertéstenyésztés három telepen történik, egy 3400 férőhelyes kocatelepen, illetve két darab hízótelepen, melyek együttes férőhely száma 24 320 db, valamint egy 1200 férőhelyes kocatelepen hizlaldával. Baromfitenyésztés a Bóly Zrt. 8 telephelyén zajlik. A szülőpártartástól kezdődően a tenyésztojástermelésen és a naposcsibe-keltetésen keresztül, a brojlercsirke előállításig folyik a tenyésztés.

A szántóföldi növénytermesztés szerepe a vállalati struktúrában az állattartó telepek tömegtakarmánnyal való ellátása, vetőmagszaporítás, -előállítás, abraktakarmány-termelés, és árunövény-termelés.

Éves szinten, 8–900 hektáron 34–38 ezer t silókukoricát állítunk elő. Az itt megtermelt takarmány sok szempontból óriási értéket képvisel, az összes takarmányköltség kb. ötven százalékát teszi ki.

A megtermelt szilázs az állattartó telepek egész éves tömegtakarmányát biztosítja.

Ennek minősége kihat az egész éves termelésre, az állomány egészségi állapotára, szaporodásbiológiára. Ebből adódóan nagyon lényeges kérdés a hibridek kiválasztása, melynek szempontjai a magas termőképesség, magas emészthető energiatartalom, magas emészthető rosttartalom (közelítse a 60%-ot) és a kórokozókkal szembeni ellenállóság (tolerancia, rezisztencia a káros kórokozókkal szemben). A takarmány magas toxintartalma miatt felhasznált toxinmegkötő egy liter tejre vetítve akár 4–6 Ft/l pluszköltségbe kerülhet, ami jó hibridválasztással lényegesen csökkenthető, vagy elkerülhető. Ezért bevezettük, hogy a termesztésbe vonás előtt nem csak a hektáronkénti hozamot és emészthetőségi paramétereket vesszük figyelembe, hanem a hibrid egészségügyi teljesítményét is megvizsgáljuk. Ez alapján nagy termőképességű, jól emészthető, magas energiatartalmú hibrid is kieshet a rostán.

   

Cégünk, a Mezőfalvai Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. 200 főt foglalkoztat és ezzel a környék legnagyobb mezőgazdasági munkaadója. Klasszikus vegyes gazdálkodású mezőgazdasági vállalkozásként növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozunk, ezek között 55–45%-ban oszlik meg a cég árbevétele. Összesen 9000 ha területen gazdálkodunk, melyből több, mint 6000 hektár szántóföld, a maradék terület pedig rét, legelő, erdő, nádas és halastó. Az állattenyésztési ágazatot egyrészt egy 1000 darabos tiszta vérben tenyésztett fekete holstein-fríz tejelő tehénállomány alkotja, melynek laktációs tejtermelése meghaladja a 11 000 kg-ot. Külön említést érdemel, hogy két tehén 100 000 liter feletti, három 90 000 liter feletti, hét pedig 70 000 liter feletti eddigi életteljesítménnyel rendelkezik. Az ágazat másik fő alkotója az 1000 anyatehénből álló húsmarha tenyészet. Ezenkívül egy 500 darabos juhtenyészet tartozik még az állattenyésztési ágazathoz. A növénytermesztés feladata az árunövény-termelés mellett az állatállomány számára szükséges egészséges takarmány előállítása.

Egészséges tejet, ill. húst csak egészséges állat képes termelni. Egészséges állatot pedig csak egészséges takarmánnyal lehet tenyészteni, az egészséges élelmiszer pedig megalapozza az emberi egészség megőrzését is. A prevenció a talajtól indul, az elővetemény és a talajművelés nagyban meghatározza, mennyire tudunk egészséges takarmányt előállítani. Amikor egészséges takarmányról beszélünk, nyilvánvalóan a legnagyobb problémát a toxinfertőzések lehetősége jelenti. Így fokozottan kell védekezni a fuzárium és a kukoricamoly ellen, amelyek közvetve, ill. közvetetten toxinfertőzéshez vezethetnek. Az élelmiszerlánc egészének szem előtt tartása meghatározza a gazdálkodás módját Mezőfalván, ez az alapvetés adja a rendszerszemléletet a szarvasmarha-tenyésztés számára tömegtakarmányt biztosító silókukorica-termesztéshez is. Mindenkor szem előtt kell tartani, hogy egyrészt mit akarok? – olyan takarmányt, amely mindenkor alkalmassá teszi az állatot a megfelelő tejtermelésre, másrészt pedig, hogy mi jelenti ennek az alapját? – a termőföld és így a termőföldtől az asztalig szemlélet alkalmazása. A silókukorica-termesztésben a fajtaválasztás és a betakarítási időpont megválasztása az állattenyésztési szakemberek szoros közreműködésével történik, hiszen ők tudják, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a legjobb kukoricaszilázsnak. Fontos szempont az alsó szárrész minél alacsonyabb lignin-tartalma és a tápanyagérték szempontjából a 30–35 százalékos száraz-
anyag-tartalomnál történő betakarítás. A betakarítás során az alsó szárrész 20–30 cm magasan visszamarad a tarlón a betakarított szilázs lignintartalmának csökkentése érdekében és minden szemet roppantani kell, hogy az jól hasznosuló energiaforrást jelentsen a szilázsban.

A silókukorica betakarításakor, amíg egy hajó nem telt meg teljesen, 0–24 órás folyamatos munkafolyamat zajlik Mezőfalván, hogy minél homogénebb legyen a betárolt alapanyag. Egy évben összesen 20 000 tonna kukoricaszilázs kerül betárolásra. A tömörítést 800 kg/m3 sűrűség eléréséig kell végezni, az kedvez legjobban az erjedési folyamatoknak, amelyek segítése szempontjából baktériumkészítményeket is adunk az erjedő szilázshoz. A betárolás és a tömörítés során nem kerülhetnek földmaradványok és egyéb szennyezőanyagok a silótérbe, erre mindig körültekintően odafigyelünk. Amerikai példák alapján fontosnak tartjuk a szilázs kation-anion arányának meghatározását, hiszen más-más arányt igényel különböző életszakaszaiban a tejelő tehén.

Konklúzióként pedig mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a minőségi kukoricaszilázs előállításának alapja a jó időzítés, a technológiai folyamatok szigorú betartása és a természetesen erjedési folyamatokra való rásegítés. Soha ne felejtsük el, hogy mindig a minőségi takarmány előállítása az olcsóbb, hiszen a nem megfelelő minőségűhöz sokszor hozzá kell nyúlni, ami pluszköltséget jelent és nem is hasznosul megfelelően, csökkentve a termelés jövedelmezőségét.

A kukoricaszilázs állategészségügyi vonatkozásai, aktuális illetve leggyakoribb problémák

A kukoricaszilázs által előidézett állategészségügyi problémák három nagy csoportra oszthatók. Az első a betakarítás és a betárolás során a földszennyeződés, amelynek hatására a kukoricaszilázs patogén mikroorganizmusokat (Clostridia and Listeria fajok) tartalmazhat. A Clostridium perfringens gangrénákat, a C. difficile bélgyulladást, a C. tetani tetániát, a C. botulinum pedig botulizmust idézhet elő. A Listeria monocytogenes pedig meningo-enkefalitiszt okoz.

A második probléma a kukoricaszilázs nitráttartalma. Kérődző állatokban egyes bendőbaktériumok (pl. Nitrosospiritus contratoxinum) képesek ugyan a nitrát detoxifikálására redukció útján, de nagy mennyiségű nitrit keletkezésekor további redukcióra már nincs lehetőség. A szilázsok száraz anyagra számított nitrát-N tartalma célszerűen az 1000 mg/kg-ot ne haladja meg. Nagyobb (1000–2000 mg/kg) mennyiségnél a kukoricaszilázs aránya a napi adagban maximum 50%, 2000–4000 mg/kg tartományban pedig maximum 30% lehet. A nitráttartalmat a szilázsokban a fermentációs folyamatok végén célszerű mérni, mert a ez időszak alatt jelentősen (30–50%) csökken. Nagy nitrátmennyiség felvételét követően nehezített légzés, testsúlycsökkenés, csökkent szárazanyag-felvétel, a bendő fermentáció zavara, A-vitamin hiány, progeszteronszint-csökkenés, emiatt a szaporodás-biológiai eredmények romlása, súlyosabb esetben pedig vetélés következhet be.

A harmadik probléma a szilázsok penészfertőzöttsége, illetve mikotoxin-szennyezettsége. A penészfertőződés a termőterületen és a szilázskészítés során is bekövetkezhet. Utóbbi esetben a silóterek felszínén Aspergillus fumigatus, míg belsejében Penicillium roqueforti és Mucorales penészek fordulnak elő. A termőterületen termelődött mikotoxinok a silózás során nem (DON, zearalenon, fumonizin B1, roquefortin C és mikofenolsav), mérsékelten (aflatoxin B1, ochratoxin A), vagy jelentős mértékben (PR toxin, patulin) detoxifikálódnak. A silótér megbontása után a jelenlévő penész-spórák gyorsan aktiválódnak és a mikotoxin-termelés is megindul. A termőterületen a silókukorica Fusarium és Aspergillus penészek mikotoxinjaival szennyeződhet. A Fusarium mikotoxinok (T-2 toxin, DON) takarmány-visszautasítást idéznek elő, emellett immundepresszáns hatásúak. Emiatt csökken az energia ellátottság és az immunaktivitás, így lábbetegségek, ketózis, zsírmáj szindróma és tőgygyulladás alakulhatnak ki. Az Aspergillus fajok által termelt mikotoxinok közül a legsúlyosabb problémát az aflatoxinok idézik elő. Ezek hatására csökken a takarmányfelvétel és a bendőmozgások száma, valamint a tejtermelés. Az aflatoxin B1 a tejjel AFM1 formájában ürül, ami humán egészségügyi problémát okozhat. A silóterek felületén az Aspergillus fumigatus fumitremorogéneket termel, amely sántaságot idéz elő. Azok belsejében Penicilllum fajok szaporodhatnak el, amelyek mikotoxinjai közül a patulin a bendőben csökkenti a szerves anyagok fermentációját és az illó zsírsavtermelést, de teratogén és sántaságot is okozhat. A roquefortin és a mikofenolsav pedig bénulásos tüneteket, vetélést és életképtelen borjakat eredményezhet.

Az utóbbi években előtérbe került a silózás folyamatában a megfelelő erjedés biztosítása és kontrollja különböző, a silózáskor hozzáadott készítményekkel. Fontos azonban a hazai gyakorlat ismeretében folyamatosan hangsúlyozni, mint az élet minden területén, ha az alapoknál nincs rendben valami, azt már igen nehéz helyrehozni – bár nem lehetetlen. Legyünk őszinték – a jó minőségű kukoricaszilázs készítésének alapelveit szinte minden gyakorló szakember jól ismeri, ha mégsem ezen elvek mentén történik valami, annak legtöbb esetben az az oka, hogy más prioritást helyeznek előtérbe a silózási folyamat optimális lebonyolításával szemben, vagy éppen az időjárás szól közbe. A jó fermentáció viszont érzékeny mikrobiológiai folyamat és egyértelműen jelezni fogja az ebből eredő hibákat.

Maga a fermentáció folyamata jó irányba befolyásolható erre a célra kifejlesztett mikrobiológiai készítményekkel. Általában kis dózisban alkalmazott mikroba törzsekről van szó, mint például propionsav-termelő élesztőgombák, melyek az erjedés gyorsításával, a szilázs stabilitásának növelésével, a szárazanyag-veszteség csökkentésével és a hőmérséklet kordában tartásával nagyon sokat tehetnek azért, hogy hosszú ideig jól eltartható, magas takarmányozási értéket jelentő, megbontáskor sem túlmelegedő tömegtakarmányunk legyen. Különösen nagy jelentősége van ennek az erjedés első szakaszában, amikor a nem kellő hatékonyságú, vagy akár kifejezetten káros, szabadban élő baktériumok dominálnak.

Elsősorban beltartalom, de a hatékonyabb silózás szempontjából is többletértéket jelent a termesztett kukorica állományban történő kezelésével a levélen keresztüli tápanyag-utánpótlás. Okszerű alkalmazással többlettermést, illetve hektáronként többlet száraz anyagot tudunk betakarítani, nem beszélve a nagyobb mennyiségű makro, mezo- és mikroelemeknek az állatok anyagcseréjére gyakorolt pozitív hatásáról.

Nagyon fontos a szilázs megfelelő takarása, védelme, ennek hiányosságai a nem megfelelően letakart helyeken egészen biztosan jelentkezni fog. Kutatási eredmények azt is bebizonyították, hogy a takarásra használt fólia színe is hatással van az alatta zajló folyamatokra, ezért a fekete színű helyett világos színű fóliára kezdenek áttérni. Mérések azt mutatták, hogy erősebb napsugárzás esetén a romlásra leginkább hajlamos, közvetlenül a sötét színű fólia alatt lévő réteg akár 25 Celsius-fokkal magasabb hőmérsékletre melegszik fel, mint a világos színű fólia alatti, ami nemkívánatos mikrobiológiai folyamatokat indít el.

A szilázs hőmérsékletének időszakos ellenőrzése segíthet a káros folyamatok, túlmelegedés felismerésében. Főleg megbontott szilázs esetében egy hőkamerás felvétel a teljes keresztmetszetben megmutatja a túlmelegedett részeket.

A szilázs jelenti az olcsó tömegtakarmány-bázist, de nem sok drágább dolog van, mint a rossz minőségű szilázs. Megérdemli az odafigyelést.

Tapasztalataim, vizsgálataink alapján kijelenthetjük, hogy takarmányaink mind a szemesek mind a zöldtakarmányok esetében javuló tendenciát mutatnak, legalábbis az általunk látogatott telepeknél ez elmondható. Átfogó országos képről azonban Dr. Orosz Szilvia tud gondolom beszámolni. Sokat tesznek a telepek annak érdekében, hogy jó minőségű takarmány-alapanyagokkal dolgozhassanak. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi évek során felhasznált savak és a különböző tejsavtermelő baktérium fajok felhasználása is ebbe az irányba mutat. Természetesen ezek a termékek sem csodaszerek, a komoly hibákat nem tudják kiküszöbölni, de segítik jó irányba terelni az erjedési folyamatokat. Ezért ezen termékek használata követendő példa. Sok hiányosságot tapasztalok azonban még a silók marásakor, a felületek savval való kezelése nagyon sok helyen elmarad. Odafigyeléssel még sok apró hiba, minőségi romlás kiküszöbölhető lenne.

Zöldtakarmányainkon sokat javíthatunk még akár utólag is, ezek a termékek azonban hazánkban még nem terjedtek el. Itt elsősorban Trichoderma kivonatok használatára gondolok. A Trichoderma kivonat használatával növelhetjük a bendőben a rostbontó mikróbák számát, ezen keresztül emelhetjük az ME értéket és magasabb NDF %-kal is számolhatunk. Ezen a területen a következő években komoly előrelépésre számíthatunk még.

Egy gondolatot szeretnék még említeni: a tavalyi év után kicsit lecsillapodtak a kedélyek aflatoxin ügyben. Az idei szemesek esetében az árpák szépek, mikrobiológiailag hibátlanok voltak. A búza a betakarítás kezdetén szintén hasonló képet mutatott, ezt követően azonban az esős idő komoly fertőzéseket hozott. Az eddigi vizsgálati eredményeinkben komoly mennyiségű afla és DONtoxin fertőzéseket mértünk. Várhatóan ez lesz a szalmában is. Így rendkívül fontos lesz milyen minőségben takarítjuk be a silókukoricánkat. Amennyiben szükséges használjunk agyagásványt. És újra felmerül a kérdés JÓ ÚTON HALADUNK–e. Én, azért bízom benne, hogy igen.

   

Mivel a tehenek tejtermelése az utóbbi évtizedekben megnőtt, több tápanyagot is igényelnek. A bendőjük kapacitása viszont nem nőtt meg, így arra kell törekednünk, hogy magas tápanyagtartalmú, minőségi szilázst készítsünk. Nem elég, ha a különböző gyártók által kínált baktérium-kultúrát adagoljuk a szilázsba, hogy ezzel javítsuk a silózás hiányosságait, mert egy jól elkészített szilázsból lehet ezekkel a szerekkel még jobb szilázst készíteni, de egy rosszul elkészített szilázsból ezekkel is csak rossz szilázs lesz. Persze mindenki tud jó szilázst csinálni! De a valóság mást mutat, ugyanis a magyar szilázsok 20–30 százalékának a felső 20 cm-es rétege romlott, nagy részük bontás után utómelegszik és/vagy kora tavasszal utóerjed és ez mind jelentősen csökkenti az állatok szárazanyag-felvételét. Éppen ezért először a silózás szabályait kell betartani úgy, hogy fokozottan figyelünk néhány tényezőre.

Először is válasszuk meg helyesen a betakarítás idejét, mert az optimálisnál alacsonyabb szárazanyag-tartalomnál a tápanyag is kevesebb, megnő a Closztridiumokkal való szennyeződés kockázata és magasabbak a csorgási veszteségek. A magasabb szárazanyag-tartalom viszont magasabb nyersrosttartalmat is jelent, ami megnehezítheti a tömörítést.

Végezzük hatékonyan a tömörítést, mivel ez a legfontosabb művelet a szilázs készítésénél, hogy a megfelelő anaerob környezetet biztosítsuk. A technológiai folyamatot igazítani kell a tömörítő gépek kapacitásához. A tömörítés intenzitása ne legyen több mint
1 tonna száraz anyag/óra/tonna géptömeg. Minden pluszgép kg a szilázs minőségét javítja.

Jó lenne a silót egy nap alatt feltölteni és még aznap le is takarni, de sokszor ez a méretek miatt nem tartható. Viszont semmiképpen sem ajánlott kitolni 72 óránál hosszabb időre. Sokan nem is takarják le a silót, mert drágának tartják, de így a veszteség 4-5-ször nagyobb lehet, mint a fólia ára. A jó tömörítés és a megfelelő takarás stabilan tartja a szilázst a felhasználásig. Megakadályozza a penészgombák növekedését is és ezzel a további mikotoxin-termelődést.

Ha ezeket az alapszabályokat betartottuk, akkor foglalkozhatunk a különböző szilázsadalékokkal. Az optimális szárazanyag-
értékeken kívül eső szilázsokat kezelhetjük különböző kémiai anyagokkal (propionsav, nátrium-nitrit), de a szilázs beoltása baktériumokkal biztonságosabb és olcsóbb. Az általunk is kínált homo-és heterofermentatív tejsavbaktériumok kombinációja nemcsak a jó fermentációt garantálja a lezárt silóban anaerob körülmények között, hanem jobb aerob-stabilitást is biztosít a megbontás után.
Az aerob-stabilitás akkor forog kockán, ha a tömörítés nem megfelelő, ha a siló nem ürül elég gyorsan, vagy ha a vágási felület egyenetlen.

Az oltóanyag célja jó szilázsból még jobbat csinálni. Hatására gyors pH-csökkenés jön létre, ami jó feltételeket biztosít a Laktobacillusok számára, kellő mennyiségű tejsav keletkezik, jó lesz a sav-arány (minimalizálja a vajsav keletkezését), növeli a szilázsok stabilitását, a rost emészthetőségét, megőrzi a szilázs energiatartalmát, ezzel javítja a tej- és a hústermelés gazdaságosságát.

Nagyon fontos még a szilázsok mikotoxin-szennyezettségének a kérdése. Az aflatoxin M1 megjelenése a tejben csak a jéghegy csúcsa, de keveset foglalkozunk a zearalenon szaporodás-biológiai hatásaival, a trichotecének drasztikus tejtermelés-csökkentő hatásával és az újonnan megjelent fumonizin immungyengítő hatásával. A mikotoxin-szennyezettség tekintetében nincs biztonságos szint, ezért az állatok egészségének a megőrzésére és a gazdaságos termelés fenntartására javasolt mikotoxin inaktiválók használata a TMR-ben.

A jó minőségű szilázs előállításhoz fontos, hogy az adagolandó tejsavbaktérium független szervezet által tesztelve legyen (pl. DLG). A teszt alapján információt kaphatunk az oltóanyag hatékonyságáról, aktivitásáról, ami a sikeres silózás egyik kritikus pontja.

Az epifitikus tejsavbaktérium növényeken lévő populációját nagy változatosság jellemzi. Ezenkívül, különösen az első nyírású fű- és az erjesztett gabonaszilázsokat számos nemkívánatos mikroorganizmus, mint pl. az élesztő és a penész fertőzi meg .

• A tejsavbaktérium gyors tejsavképző képessége nagyon változatos. Ez a képesség nem kapcsolható fajhoz vagy típushoz, sem érettségi fázishoz, vetésforgóhoz, vagy trágyázási intenzitáshoz; így nem lehet pontosan meghatározni.
• Az esetek kb. 80%-ában a természetes tejsav-baktérium populációja nem megfelelő a gyors pH-érték-csökkenés eléréséhez (kevesebb, mint 3 nap alatt). Ez vonatkozik a kukoricaszilázsokra is, bár a kukoricaszilázs könnyen silózható az erjedő szénhidrátok nagy mennyiségének köszönhetően. Nem csak az oltási koncentráció számít a sikeres silózásnál, hanem a tejsavbaktérium hatékonysága és aktivitása is. Nagyszámú (ezernyi) tejsavképző törzs létezik különböző tulajdonságokkal és aktivitásokkal. Amikor egy oltóanyagot kiválasztunk, kifejlesztünk és legyártunk, a fontos olyan magas hatékonyságú, gyors tejsav-erjesztésű, többféle cukor felhasználására alkalmas törzsek kiválasztása, amelyek nagy aktivitást még a rossz körülmények sem rontják.
•  Az aktív tejsavbaktérium, hozzáadása fontos lépése a csúcsminőségű szilázs előállításának.
• Gyors pH-érték-csökkenés (stabil pH-értéket érünk el 1-2 nap alatt, ha az élesztők és penészek hatását gyorsan megszüntetjük).
• Kisebb protein-degradáció.
• A szárazanyag-veszteség közel 5%-os csökkenése (a takarmány típusától függően).
• Az emészthetőség 2%-os növekedése 3%-ra.
• Az energiakoncentráció 0,2%-os növekedése 3%-ra.
• Az energiakoncentráció növekedése 0,2-ről 0,3 MJ NEL/száraz-
anyag kg-ra.
• A takarmánybevitel növekedése (0,5-ről 1,5 kg/állat és nap értékre).
• A tejhozam növekedése kb. 1l/állat és nap mértékben.
• A hűtés kb. 50ºC-os csökkentése a silózási eljárás során, így alacsonyabb tápanyagveszteség és megnövekedett tárolási stabilitás érhető el.
• A tejsavtartalom növekedése és az eceterjedés erős csökkenése, különösen nedves szilázsok esetében (ezáltal nagyobb takarmánybevitel).

Az előnyöket csak akkor érhetjük el, ha a jó silózási technológia alapelveit gyakoroljuk a silókészítés minden fázisa során.

• a szilázst gyorsan töltsük,
• rendesen töltsük fel,
• a legjobb lefedés kompakt fólia és fekete-fehér fólia
• megfelelő gépi kapacitást biztosítsunk és megfelelő siló-kitárolási arányt (1,5 m/hét télen, 2,0–2,5 m/hét nyáron).