A vetésfehérítő bogarakat alapvetően az árpa és a zab kártevőiként tartottuk nyilván. Az utóbbi évtizedekben azonban megváltozott a helyzet és a kártételek elsősorban a búzán váltak jelentőssé. Ebből is adódik, hogy majdnem minden évben szükséges ellenük védekezni. A károsított búza vetésterületek nagysága az 1980-as évek elejétől 5 év alatt megduplázódott. A védekezésben részesített területek meghétszereződtek. Az inszekticid alkalmazás egyrészt az önköltséget, másrészt pedig a környezetterhelést növeli.
A vetésfehérítő bogarak elterjedése és tápnövény választása
A vetésfehérítő bogarak között alapvetően 4 fajt tartunk nyilván, amelyek lárvái és imágói károsítanak és többnyire egy időben vegyes populációban vannak jelen a tápnövényeken. Közéjük tartozik :
- a vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus)
- a vörösnyakú zabbogár (O. cyanipennis)
- a kéknyakú árpabogár (O. gallaeciana)
- a kéknyakú búzabogár (O. septentrionis)
Jelen ismereteink szerint a vörösnyakú árpabogár elterjedését illetően eurázsiai, a vörösnyakú zabbogár délnyugat-európai, a kéknyakú árpabogár délkelet-európai, a kéknyakú búzabogár észak- és nyugat európai fajnak tekintendő.
Az USA Indiana, Michigan és Ohio államaiban 1950-ben jelent meg, ahol az első súlyos károkat 1962-63-ban észlelték.
Hazánk gabonatermesztő területein mindenütt megtalálható a vörösnyakú árpabogár. Vegyes populációban legtöbbször meghatározó szerepben van, domináns faj. A vörösnyakú zabbogár főként a melegebb déli megyékben (Somogy-, Békés-, Bács-Kiskún) károsít. A kéknyakú árpabogár általánosan elterjedt, esetenként domináns faj is lehet a populációban. A kéknyakú búzabogár előfordulása ritka, szórványos.
A vetésfehérítő bogarak kártételét először az 1850-es évek végén és az 1860-as évek elején észlelték Magyarországon. Voltak olyan évek, amikor a súlyos károsítás miatt a tavaszi vetések nem tudtak kikalászolni. Tetemes károkat jeleztek 1891-ben Bihar vármegyéből (60%), Hevesből (20%), Barsból (20-25%). Súlyos károk kialakulásáról az előbbi adatokat követően az 1910-es évek elején, majd pedig 1940-ben számoltak be.
Hazánk területén újabb felszaporodás az 1970-es 80-as években következett be. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy 1983-ban Zala-megyében 30 ezer hektáron, 1985-ben Baranya-megyében 42 ezer hektáron kényszerültek inszekticides védekezésre. Ezekben az években vált jellemzővé a búzára, mint tápnövényre való váltás. A tápnövények faj-gazdagsága és a termesztésbe vont fajták térfoglalása kedvező táplálékforrást biztosít. Az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján leszûrhető következtetés, hogy gradációra a szokásostól eltérő csapadékosabb években kell számítani. Ennek ellentmond a 2002-ben kialakult gradáció, amit a Dunántúl egyes körzeteiben tapaszaltunk.
A rovarok ízlelésre alapozva rangsorolják a tápnövényeket, ezt teszik a vetésfehérítő bogarak is. Vizsgálati eredmények vannak, amelyek értelmében a vörösnyakú árpa- és zabbogár főként a zabot és az árpát, a kéknyakú árpabogár az árpát, a kéknyakú búzabogár pedig a búzát kedveli. Az eddigi vizsgálati eredmények korrekcióra szorulnak, mert hiszen az előbbiekben már jeleztük, hogy a vetésfehérítő populációk kialakulása elsősorban a termesztett búzafajtákon érvényesül. Fajta összehasonlító kísérletekben megfigyeltük, hogy előszeretettel táplálkoznak a durumbúza fajtákon és a tritikálén is. Kártételükkel esetenként a rozs és a kukorica állományokban is számolni kell.
Táplálkozás, kárkép, kártétel
A növényt fogyasztó és ezzel kárt okozó fejlődési alak az imágó és a lárva. A táplálékfelvétel az erőteljesen fejlett rágó szájszerv segítségével valósul meg. A kárkép eltérő módon jelenik meg az imágó és a lárva táplálkozását követően. A gramineae családba egyszikû növények tartoznak, amelyek egyik közös jellemzője, hogy a levelek erezete párhuzamos elhelyezkedésû. Az imágók táplálékfelvétel közben hátrafelé haladnak a levéllemezen és azt az erek között teljesen átrágják. Az erek közötti átrágás hossza a vörösnyakú árpabogár esetében 6-8 mm, a vörösnyakú zabbogárnál 4-7 mm, a kéknyakú fajoknál a csíkok hossza mindössze 1-2 mm. Az átrágások zárt elhelyezkedésûek a levéllemezekben.
A lárvák hámozva táplálkoznak, aminek során a fonáki epidermisz sértetlen marad. A hámozott csíkok egymás mellett helyezkednek el, amelyek egybeolvadhatnak és szabálytalan kifehéredett foltot képeznek. A lárva kártétel időpontja egybe esik a kalászolással, amikor a felső levél emeletek, közöttük a zászlós levelek, szinte teljesen kifehérednek. Erről a jellegzetes kárkép formáról eredeztethető a vetésfehérítő elnevezés. A kifehéredés lehet góc és tábla méretû. A búzatábla teljes kifehéredését tapasztaltuk 1988-ban Fülén. Több hektárt kitevő gócszerû kifehéredést tapasztaltunk 2002-ben Lovászpatonán.
A kártételek nagyságának megítélésekor abból kell kiindulni, hogy egy lárva teljes kifejlődéséhez szükséges táplálékigény 1-2 levél. Ennek megfelelően 10 %-os levélveszteség a termést 5,4 %-kal mérsékli. A növényeket károsító egy lárva okozta termésveszteséget 4,7 %-ra értékelték. A gradáció a gyakorlatban veszélyesen szélsőséges esetnek számít. Feljegyzések vannak arra, hogy a leveleknek 60-75, sőt 90 %-a is elpusztulhat, ha azok mindegyikén 6-12 lárva táplálkozik. Ilyen esetben a termésveszteség 0,6-4,8 t/ha. A tág határok közötti termésveszteség ingadozása a termesztett fajta tenyészidejével és a lárvanépesség tápnövény fenológiai állapotához való kapcsolódásával van összefüggésben. Hazai vizsgálatok során megállapították, hogy a vetésfehérítő bogarak 10-70 %-os termésveszteséget okozhatnak.
A rágó szájszervvel rendelkező rovarok között kevés fajnak ismert a vírusterjesztő képessége. A vetésfehérítő bogarak imágói terjesztik a rozsnok mozaik, az árpa sárga törpülés és a csomós ebír tarkulás vírusát. Ez a közvetett szerep még inkább megerősíti az ellenük alkalmazandó védekezés szükségességét.
A vetésfehérítő fajok táplálkozását és telelésre való felkészülését nagyban elősegíti a nitrogén túladagolás következtében megnyúlt tenyészidő és a táblán belül kialakult buja foltok (N-túladagolás következtében kialakuló buja fejlődésû csíkok)
A kártevő éves fejlődési ciklusa
Az áttelelő alak mind a 4 faj esetében az imágó. Erre a célra alkalmas hely az erdő szélek avartakarója, a füves területek gyökérzónája és a dudvás szárú gyomok elszáradt kórója. A telelésből való előjövetel március végén, április elején várható, amikor a hőmérséklet több napon keresztül 10 oC körül alakul. Először füveken táplálkoznak, majd 15 oC-on kezdődik a repülés, ami 20 oC körül éri el csúcspontját. A megszálló repüléssel felkeresett gabonatáblák növényein néhány napos táplálkozás után kopulálnak, majd 1 héttel később tojást raknak a levél színére a főér mellé. A tojások könnyen felismerhetők a citromsárga, majd barnássárga színről és a gyöngysornak megfelelő fûzér-szerû elhelyezésről. Az egyedek utódszámát biztosító tojás produkció 27 oC-on és 100 % levegő relatív páratartalom mellett alakul a legkedvezőbben. Ilyen ökológiai környezetben az egyedenkénti tojás szám elérte a 260-at. A tojásrakást követő embrionális fejlődés 1 hétig tart. A tojásból kikelő lárva azonnal táplálkozni kezd.
A lárvák táplálkozás közben nyálkás váladékot - benne ürülékkel - hordanak fel a hátukra a kutikula mozgatásával. Kinézetük ezért házatlan csigára emlékeztető. Ezt a csillogó de sötét alapszínû védőréteget vedlések alkalmával a lárvabőrrel együtt levetik. A lárvák háromszor vedlenek, négy lárva-stádiumuk van. Kártételi veszélyesség szempontjából és a védekezések hatékonysága érdekében fontos ismeret, hogy a lárvák táplálékuk 90 %-át a 3. és 4. lárva-stádiumban fogyasztják el, ebből 70 % a 4. stádiumra esik. A lárvafejlődés 15-30 oC között zavarmentes.
A bábbá alakulás a lárvafejlődés befejezését és a nyálkabevonat levetését követi. A vörösnyakú fajok a talajban, a kéknyakúak pedig a növényeken bábozódnak a lárva által készített báb-bölcsőben. A báb állapot általában 2 hétig tart, ez alatt fejődik ki az imágó, amely leveti a báb inget és megjelenik a talaj felszínén ill. a növényeken. Az új nemzedék imágói még táplálkoznak a kalászosok zöld részein, különösen azokban a növényállományokban, ahol a termesztett fajta a tenyészidő miatt későn érik. Ott ahol foltokban vagy csíkokban nitrogén túladagolás történt, buján fejlődő növényzet alakul ki, rajta tömörülnek és előszeretettel táplálkoznak az új nemzedék bogarai. A gabonaéréssel egy időben megszûnik a táplálékforrás ezt követően a bogarak különböző gramineae fajokra repülnek és ott folytatják a táplálkozást. Szeptember végén októberben telelőre vonulnak.
Előrejelzés, védekezés
Az átlagos, vagy annál csapadékosabb de egyenletes eloszlással érvényesülő esők esetén tavasszal érdemes a búzatáblákhoz közeli erdőszéleken avarvizsgálatot végezni. Az adatokra figyelemmel felkészülhetünk a kártevő betelepedését követő védekezések optimális időben való elvégzésére. Az imágók betelepedésének időpontja és az egyedszám alakulása a rendszeresített időközönként (kritikus időben április elején) hetente 1 vagy 2 alkalommal elvégzett fûhálózással ellenőrizhető. A lárvanépességet, azok foltszerû előfordulását a terület átjárásával vizuálisan, a növény egyedeken táplálkozó lárvák számának megállapításával mérjük fel.
A védekezési megoldások között szerepe van az izolációnak, ezért ügyelni kell a terület és a telelő helyek közötti távolságra. Fontos szempont a termesztett fajták rezisztenciája, ami ebben az esetben a levél szőrözöttségét jelenti. Szőrözött jellegû fajtákon 1-2, a csupasz levelûeken 25-30% a levél károsodás. Az előírás szerint előkészített vetőágy, az időben végzett vetés az egyik biztosítéka a jól fejlett, megerősödött növényállománynak és így az ellenálló képesség érvényesülésének.
Az engedélyezett inszekticideket a tavaszi imágó betelepedéskor vegyük igénybe még a tojásrakás előtt, hogy a lárvanépesség kialakulását meg tudjuk akadályozni. A lárvák elleni esetleges, de már megkésett védekezésnél méhkímélő szereket vagy méhkímélő technológiát alkalmazzunk, ha a közvetlen közelben méhlegelő van.
A lárvaszám fokozatos gyarapodása miatt és a termésveszteség mérséklése érdekében 2001 május 22-én Karate 2,5 WG készítménnyel kontroll hagyása mellett 25 hektáros területet részesítettünk védelemben.
A kezelt és kontroll területekről 10-10 helyről begyûjtött 100-100 kalászban kifejlődött szemeket kicsépelve megállapítottuk a számbeli eltérést. A szemek száma 100 kalász átlagában 2832 volt a kontroll és 3045 a kezelt területeken, ami 7,5%-os többletet igazolt a védett növényállomány javára. A vizsgálatba vont kalászok szemtömegének mérésekor 8%-os súlytöbbletet állapítottunk meg. Az ezerszemtömeg különbsége 0,17 gr volt, ami 0,4%-os eltérést jelentett. A védekezés hatékonysága a lárvaszám mérséklésének és az e miatt megőrzött asszimilációs felület funkcionális hatékonyságának köszönhető. A 8%-os hozamtöbblet 0,5 t/ha terméstöbbletet eredményezett. Az értékesítési ár 24.000 Ft/t+ÁFA volt, ami hektáronként 12.000 Ft-tal növelte az árbevételt. Az árbevétellel szemben 3.600 Ft védekezési költség merült fel. A többlet árbevételből származó tiszta jövedelem 8.400 Ft/ha volt.
Dr. Kuroli Géza
