A választás sikerét - a választott malac törésmentes (t megközelítő) fejlődését - a szoptatási időszakban a szilárd táplálékra szoktatás során alapozhatjuk meg.

• Hogy milyen elvárásaink vannak a vályúval szemben, arról mindent tudunk. Egyet nem: minden elvárásnak megfelelő etető alkalmatosságot előállítani. Valószínûleg tepsi kell. Mi egy házilag barkácsolt, 40 x 15 cm-es mûanyag tepsit használunk, 5 cm-es peremmel. Abból indulunk, hogy a takarmánynak mindenképpen padlószinten kell lennie. Padozatos fiaztatóban jól megfigyelhető a malacok ösztönös turkálása, túrása, különösen almos tartás esetén. Az evéskori természetes testtartás a lehajtott fej, ezért a - bármilyen magasságban - függesztett vályúk eleve csökkentik a takarmányfelvételt. Biztos, hogy tálca esetén nagyobb a kitúrási veszteség, mint ahogy a vályú elszennyeződésének esélye is lényegesen nagyobb. A kitúrással bekövetkező veszteség radikálisan csökkenthető az egy etetésre kiadott takarmány mennyiségének csökkentésével, az etetések számának növelésével. Az etetések számának növelése azért is lényeges, mert a malacok annyiszor esznek, ahányszor - sarkítva - enni kapnak. A szennyeződött vályút ne próbáljuk tisztogatni, cseréljük ki, az elhasználtat mossuk el. A kezdeti takarmányok (tápszerek, prestarterek) a szagokat gyorsan atszorbeálják, higroszkóposak, ezért a vályúban maradt takarmányt öntsük ki.
  
  
  
  

A vályú helye a malacpihenő térben a koca far felőli oldalán, a kutrica sarkában van. Az egyetlen sarok, mely mindig száraz, a malac nem használja trágyázótérnek. A malacitató a menekülő tér sarkában, a koca far felőli oldalára kerüljön.

• A szilárd takarmány kihelyezésével egy időben gondoskodni kell a vízellátásról. Ez a felvett mennyiség egyik kulcsa. Legjobb lenne a víztükrös itatási mód, mint ahogy néhány telepen láthatunk is rá példát. Egy kicsit előre nézve: a választás napján és az azt követő napokban azért(is) alacsony vagy zéró a takarmányfogyasztás, mert gyakorlatilag szünetel a folyadékfelvétel. A víztükrös itatás ezt kizárja, ugyanakkor - miután az itató környéke mindig trágyázótér is egyben - fokozott az ivóvíz elszennyeződésének veszélye. Megoldás lehet a kutricán kívüli elhelyezése úgy, hogy a malac hozzáférjen. Szopókás itatók esetében segít a vízfogyasztás növelésében, ha az aktív időszakokban (etetés-trágyázás) a szelepeket megnyomjuk. A szilárd takarmány - vízfelvétel egymást erősítő folyamat.
  
  
  
  

• A malacok első takarmánya
  
  
  
  
  
  Kiválasztása több oknál fogva igényel nagy körültekintést. Jellemző (helyesen), hogy egy állomány takarmányozása egy koncepción alapuló, egy takarmánygyártó által forgalmazott, ezáltal nyilván egymásra épülő lépcsőkből áll, melynek első eleme a prestarter vagy bárhogy nevezett tápszer, ami a hátán kell hogy vigye a sor összes többi elemét. Az ember azt gondolná, hogy ezt tudva minden takarmánygyártó cég kiemelten koncentrál az első takarmányra. Az etetési „kísérletek” során azonban azt látjuk, hogy az egyes prestarterek között használati értékben döbbenetes különbségek vannak. Már a beltartalom vonatkozásában a koncepciók kavalkádjával találjuk szemben magunkat: a 16 % -os fehérjetartalomtól a 28 %-ig terjed a kínálat, persze élettani magyarázatokkal kísérve. Ma nyilván nem a fehérjetartalom a lényeg, itt és ez csak példa. Beltartalom vonatkozásában lényeges szempont a limitáló aminosavak (kiemelten a lizin, továbbá a methionin, treonin, cisztin és triptofán) mennyisége, aránya, az emészthetőség, az enzimekkel történő kiegészítés, az egyes alkotók pufferkapacitása, és - legalábbis szerintem - az íz, aromaanyagok és étvágyjavítók, melyet egy kezdeti takarmány nem nélkülözhet. Hogy mitől van az, hogy az egyik prestarter kívánatosabb, mint a másik, nem tudom. A fizikai forma (dercés - granulát) nem játszik komoly szerepet, a beltartalom még kevésbé, mint ahogy a takarmány ára sem zavarja. Egy osztott vályúban szoktunk preferencia vizsgálatokat végezni, egyazon alom 2-3 takarmányból válogathat. Néhány óra alatt dönt a malac valamely mellett, a kevésbé preferált takarmányhoz ezt követően csak kényszerből fordul. Takarmányos üzletkötők, tanácsadók szoktak ilyen esetben vérig sértődni, miszerint megbuktattuk a takarmányát. El nem tudom képzelni, hogy mi vihet rá egy sertéstartót arra, hogy a malacok által előnytelenebbnek tartott anyagot válassza.
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  A malacok 44-46 napos korig 7-10 kg szilárd takarmányt fogyasztanak. Meggondolás tárgya, hogy ezt egy vagy két lépcsőben adjuk. Ha ez az időszak két lépcsős, akkor az első egy - most nevezzük így - életmentő tápszer, a „tulajdonképpen csak a halmazállapot változott” jegyében (azaz tejpótló jellegû), míg a második a klasszikus prestarter. Az életmentő ajánlott adagja 1-2 kg / malac, amivel az a gond, hogy a választást követő napokban - leginkább a krízisidőszak igazi nadírján, a 4-6. napon - fogy el, és itt kellene tápot váltani. Ezt mindenkinek magának kell kipróbálni. Ha ezt a tápszert arra használjuk, hogy a választást követő két nap étvágytalanságát csökkentsük, elképzelhető az alkalmazhatóság. Mi is használjuk, de másként: választáskor mindig egy falkával többet képzünk, mint a választott almok száma. A gyengébb malacokból képzett csoport felzárkóztatására az életmentők kifejezetten alkalmasak. Addig etetjük míg cseperedésük, takarmányfogyasztásuk kézzelfoghatóvá nem válik. A jó takarmány kiválasztás mellett is lehet a választás után gond, hasmenés vagy ödéma miatt. Utóbbira lehet vakcinázni, a hasmenés ellen preventíve (tápmedikáció) kell védekezni. A gyári - kész - prestarterek csak nutritív szinten tartalmaznak gyógyszert, választás előtt egy héttel - nyilván állatorvosi közremûködéssel - ajánlott bekeverni - valamilyen antibiotikumot a tápba. Általában amoxicillint ajánlanak 120-130 ppm szinten (120-130 g/t), természetesen más is szóba jöhet (pl. salinomycin 120-180 ppm).
  
  
  
  
  
  A szakmai közvélemény szerint a malac akkor választható, ha szilárd takarmányból az életfenntartó szükségletét fedezni képes.
  
  
  
  
  
  
  
  Dr.Gács Pál