Szántsunk vagy válasszunk valamely forgatás nélküli talajművelési rendszert? – a kérdés csaknem két évtizede élénken foglalkoztatja a gazdatársadalmat és az érintett szakemberek körét. A talajművelés szerepéről és fontosságáról a XX. sz. klasszikus szakirodalmi szerzői különböző módon nyilatkoztak, megállapításaik azonban időtállóak és jelenleg is érvényesek. Cserháti Sándor a századforduló elején a talajművelés célját szabatos 9 pontban foglalta össze. Grábner Emil a következőképpen határozza meg: „ A talajművelés feladata  hogy a termesztendő növények fejlődésére a vetéstől az aratásig a legkedvezőbb feltételeket biztosítsa.” Mitscherlich szerint a talajművelésnek két fontos célja van; a talaj lazítása, a növényi gyökerek behatolásához szükséges energia csökkentése céljából, továbbá olyan talajállapot kialakítása, amellyel az maximális mennyiségű víz befogadására alkalmas. Kemenesy Ernő a következőket írja:

”Talajművelést az egyes műveleti növények termelése folytán szükséges rossznak kell tekinteni, mert szinte évről évre erőszakosan be kell avatkozni a természet rendjébe és kénytelen-kelletlen meg kell bolygatnunk a talajélet zavartalanságát.” Az előbbi definicióban a kulcs a „szükséges rossz”, amelynél az a kérdés, hogy a szükségeset hangsúlyozzuk vagy a rossz fogalmát értelmezzük. Mindenesetre a talajok tulajdonságai hatnak a talajművelésre és a művelő eszközre, ugyanakkor a talajművelésnek is hatása van a talajra. Ebből következik, hogy a talajművelés hatását sokoldalúan értékelhetjük, minden esetben kedvező és kedvezőtlen művelési hatásokat kell felismerni és mérlegre tenni, amikor döntünk egy talajművelési rendszer vagy művelet megvalósításakor.

Az 1960-as évek után folyamatosan növekszik a műszaki és természettudományok fejlődése, csökken a vidéki népesség aránya, a műtrágya és peszticidek felhasználása növekszik, a termesztett növényfajok diverzifikációja a vetésforgóban csökken, a mono- és bikultúra a gabonatermesztésben általános, a csökkenő állatlétszám miatt csökkent a takarmánytermesztés volumene, kevés a jó elővetemény és a szerves trágya felhasználása. Az intenzív talajhasználat. Az intenzív talajhasználat jelentette az új feltételek mellett a régi klasszikus rendszerek működtetését is /szántás-forgatás/, amelynek eredményeképpen megnövekedett a talajok fizikai állapotának romlása, szerkezetromlás, eke-tárcsatalp kialakulás, a humusztartalom csökkenése, belvizek kialakulása, a műtrágyák gyengébb érvényesülése, talajsavanyodás, terméscsökkenés és a költségek növekedése következett be.

Az 1990-es években megalapozódott az újabb, a fenntarthatóságot kielégítő talajművelési rendszerek gyakorlata és műszaki feltételrendszere. Ezek az irányzatok a korábbiakhoz képest olyan célkitűzéseket is megfogalmaznak, amelyek energiatakarékosak, víztakarékosak, talajvédők és eleget tesznek a fenntartható fejlődés kritériumainak, a környezeti szempontok messzemenő figyelembe vételével. A minimális talajművelés az USA-ban alakult ki az 1950-es években, amelynek két fő iránya volt: 1. a korábban külön munkafolyamatként végrehajtott műveletek összevonása a gépek kombinálása útján, 2. az egyes nem feltétlenül szükséges műveletek, eljárások elhagyása. A minimális művelés továbbfejlesztett változatai a talajvédő és kímélő műveléssel a gazdaságosan elérhető termésszintet irányozták elő.

A jelen talajművelési irányzatokat és változatokat többféleképpen lehet csoportosítani és rendszerezni. Leegyszerűsítve a jelen talajművelési spektrum három variánst és ennek változatait öleli fel: forgatásos alapművelés – ekehasználattal; konzerváló talajművelés – eke nélkül; direktvetések – művelés nélküli.

A talajt konzerváló talajművelési rendszerek kérdése még jelenleg is vita tárgyát képezi. Alapvetően le kell rögzíteni, hogy a talajművelés megválasztása a talajt használó management hosszú távú döntése kell, hogy legyen. A különböző rendszerek hatása rövid távon nem értékelhető.

A hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint a kukorica termése direkt vetésnél 10–15%-kal kisebb, mint mélyművelés, a forgatásos művelés esetében. A sekélytárcsás művelésnél 0–20%-kal csökkent a termés. A kedvező évjáratokban, nagy termésszint esetén ez a hatás nagyobb, alacsonyabb termésszint esetén 4–6 t/ha a változatok közötti különbség kisebb vagy nincs. A búzaterméseket gyakorlatilag nem, vagy csak kisebb mértékben befolyásolja a művelés módja, bár a tendenciák hasonlóak. A kisebb termést kompenzálja a direktvetésekkel elérhető mintegy 30 € költségcsökkenés.
A dízelolaj felhasználása 4:2:1 arányban becsülhető az eke-kultivá
tor-direktvetések vonatkozásában. Az EU-ban átlagosan tapasztalható műveleti költségek alakulása 233-93-127 €/ha a forgatásos-direktvetés-sekély művelés összefüggésében.

Ha gyomosodás szempontjából értékeljük a művelések hatását, általában elmondható, hogy a forgatásos művelés gyomkorlátozó, a forgatás nélküli pedig gyomnevelő, ezen belül is az évelő /pl. mezei acat/ felszaporodásának kedvez. A talajok humusztartalma a talajképződésnek, a szerkezetkialakulásnak és a talajtermékenység fenntartásának előfeltétele. A szántásos variációhoz képest a no-tillage rendszerekben a talajok C /humusz/ tartalma szignifikánsan magasabb a talajok 0–20 cm-es rétegében. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a mérhető gilisztaszám a direktvetések esetében és a sekélyművelésnél lényegesen több, mint a rendszeres szántás esetén. A gilisztapopuláció nagysága egyértelműen utal a talajtermékenység állapotára. A forgatásos és forgatás nélküli egyéb művelési módok értékelését folytathatnánk a kórtani, kártevők, műveleti költségek, talajnedvesség és egyéb agrotechnikai összefüggések irányába is, azonban az adott terjedelem lehetőségein belül a címben szereplő kérdést azzal foglalhatnánk össze, hogy a talajművelési rendszer megválasztásánál előnyökkel és hátrányokkal kell számolni, azokat mérlegelni és a döntést a helyismeret birtokában hosszú távra kell meghozni. Kérdésünk megválaszolására elsősorban azok hivatottak, akik a talajt a gyakorlatban régóta művelik és több év tapasztalata alapján tudnak állást foglalni és más gazdálkodóknak tanácsot adni.

Ha még mindig sokan elhiszik vagy sokakkal elhitetik, hogy a bármilyen szántás megoldás a pocok, a kukoricamoly, a sárgarozsda, a gyomosodás ellen, akkor nem járunk jó úton. A felsorolt károk megelőzése előbbre vinne. A nyári esők után, a pocokjáratok sokasága vagy a megszokás miatt végzett szántáskor a talajok, nedvességük miatt, járásra sem voltak alkalmasak. A szalonnák néhány meleg, és szeles nap alatt kőkeménnyé száradtak. Tudatos talajrombolás? Az ekéket forgalmazó cégek hirdetéseiből hiányzik a jó szántásra tanítás, és az elmunkáló elem képe. Hogyan jutunk így előbbre? A gond bármely idényben a forgatás túlbecsülése a minőségigények növekedése nélkül.

Mikor igen: 1. Magas szakmai színvonalon végezve a talaj szántható, elmunkálható állapotában, korszerű ekével, ekéhez kapcsolható elmunkálóval, vagy külön menetben járatható eszközzel.

2. Két, hasonló kórokozókkal veszélyeztetett növény között, alkalmas nedvességénél. 3. Nagy szármaradvány tömeget apróra szecskázva, tökéletesen alátakarva. Feltétel: 4. Száraz talajt nem rögösít.
5. Nedves talajon nem jár, nem szánt, tudván, kárt okoz. 6. Nem növeli az erózióveszélyt laza talajon. 7. A gyommagvak aláforgatása helyett kikeleszt, majd jól időzítve irt.

Talán: 1. A lejtők kivételével, sík földeken az egyengetett (nem hengerezett) szántás jobb áttelelésre: a kisebb felület víz- és szénkímélő, kevesebb por képződik, ám vízbefogadásra alkalmas marad. 2. Istállótrágya, szecskázott szalma, szár alászántható, de a feltáródás jobb bekeverés esetén. Hatvan térségi tartamkísérletünk 10 évében termésben a szántott talaj háromszor, a lazított ötször (a direktvetés kétszer) nyert.

Miért nem: 1. A szántás a talaj eredeti rétegződésének megváltoztatásával súlyos stressz a hasznos mikrobáknak, földigilisztáknak.
2. Leghosszabb a regenerálódási idő a hantos vagy szalonnás szántás után. 3. A forgatás a szárak, gyomok alátakarása révén vált vívmánnyá. Az alátakarás lehet hasznos (fuzárium), kétes (molylárva), káros (gyommagvak raktározása). Esős idényben az aláforgatott szalma, szár megpenészedik, száraz idényben nem táródik fel.
A következő forgatáskor a felszínre jutott szerves anyagot az aerob mikrobák lebontják, a melléktermék, a szén-dioxid a levegőbe kerül. 4. A hantos szántás a fagyokig víz- és szervesanyag-vesztő, enyhe, szeles télen vízvesztő. 5. A rögös felület hófogó, de a nagy felületről a hó nedvességénél több párolog el tavaszig. 6. A szalonnás hantok tavaszra porrá omlanak. A port a szél elviszi, az eső a talajba mossa, ahol fokozza a tömörödést. Áttelelésre a nagy hant vagy a kormánylemezzel azonos méretű szalonna sem alkalmas. 7. Nedves talajban tömör, vízmozgást, gyökerezést gátló tömör talpat képeznek, amely klímakár fokozó. 8. A tömör talpat ugyanaz az eke nem szántja át (lazítóval kell átmunkálni). 9. A talaj állapotát változtató első eszközök lazítóhoz hasonlítottak. 10. Ha a szántó gazda alaposan megvizsgálná a talajt szántáskor, és szántás után kéthetente, megértené a kétkedést. A szántások téli szemléje is jó iskola.
A veszélyek a fagypor, a kiszáradás szeles napokon, az eliszapolódás és a kérgesedés hó és esők után.

Jó úton csak a klímakárokat hosszú távon is enyhítő módszerek segítségével haladhatunk.

  

240 hektáros családi gazdaságot működtetünk Fejér megye északi részén, területeink nagy része erodált, homokos vályog fizikai féleségű erdőtalaj. Szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, őszi búza és árpa, kukorica, napraforgó szerepel a vetésváltásban. A kedvezőtlen talajadottságok miatt rendkívül átgondolt inputanyag-felhasználás és közepes intenzitás jellemzi gazdálkodásunkat. A talajművelést minden további termesztési elem alapjának tartom, mely döntően befolyásolja a gazdálkodás színvonalát és egyben jellemzi a termelőt is.

Álláspontom szerint a forgatás nélküli művelés bizonyítottan eredményesebb a szélsőséges termesztési körülmények elleni küzdelmünkben (időjárás, szervesanyag-fogyás, talajrombolás stb.). Meggyőződésem, hogy korunk szántóföldi növénytermesztésének legnagyobb problémái a talajállapot hibáiban keresendők, úgymint leromlott szervesanyag-mérleg, sérülékeny humusztartalom, szerkezet instabilitása, művelés eredetű tömörödések, túlzott ülepedésre való hajlam, gyenge ellenálló képesség a degradáló hatásokkal szemben, lassú mineralizáció, kedvezőtlen tápanyag-hasznosulás.

A forgatás nélküli talajművelési rendszerek képesek a fenti problémák orvoslására. Nagyot fejlődött a mulcstechnológia műszaki háttere, de kiemelnék néhány alapvetést. Az egyenletes mulcsborításhoz alapvető fontosságú a megfelelő betakarítás technológia. A kombájnok szecskázó-törekterítő egységei tökéletes munkát kell, hogy végezzenek. A sekély, de egyenletes, felszíntakarást kialakító tarlóhántás célgépe a rövidtárcsa, széles választék áll rendelkezésre. Ezen eszközök megreformálták a nyári tarlóművelést és mindenki számára bebizonyították, hogy a talajélet javítása a tarlón kezdődik. Nem minden szántóföldi kultivátor alkalmas a forgatás nélküli alapművelés elvégzésére. Csak a nehéz- vagy ún. multikultivátorok képesek 35–38 cm mélységben dolgozni, talajállapottól függetlenül. Sok gazdaságban a kellő teljesítményű erőgép hiánya szab gátat e technológiának. A kisebb gazdaságok sok esetben nem rendelkeznek 200–300 LE-s erőgéppel. A mulcstechnológia elengedhetetlen eleme a magágykészítő-vetőgép is, amely szintén nagy teljesítményigényű eszköz. Ha belegondolunk, hogy sok esetben több eszköz egyszerre dolgozik, akkor átláthatjuk, hogy a mulcsművelés egy olyan rendszer, ahol nagyon magas bekerülési igényű gépek dolgoznak. Lényeges továbbá, hogy e gépek működtetése tanulást igényel, szakmai felkészültséget vár el.

A forgatás nélküli művelés komplex rendszer. Akkor eredményes, ha rendszerben gondolkodunk, átlátjuk az egyes műveleti elemek, eljárások jelentőségét és a kivitelezés minőségének nincsenek műszaki és szakmai felkészültségbéli akadályai.

A forgatás nélküli művelés felépítési szakaszában a legfontosabb a helyes sorrendiség. Az első lépés a rövidtárcsa és a szakszerű nyári tarlóművelés. Ezt kövesse a szántóföldi kultivátor beszerzése, majd a magágykészítő-vetőgép, precíziós szemenkénti vetőgép.
Az erőgépekkel való felzárkózás folyamatos. Véleményem szerint a mulcsművelés talajállapotra, -életre, -megújulásra gyakorolt kedvező hatásai mellett jótékony hatással van a gazdálkodás szakmaiságára, precizitására, igényességére is. 

A Kánya Zrt. 1600 ha-on gazdálkodik, és 46 főnek biztosít megélhetést Somogy megyében. Növénytermesztési tevékenysége mellett integrációval is /mezőgazdasági bérmunkák, szárítás és terménykereskedelem/ foglalkozik. A termőhelyi adottságokat jól reprezentálja az átlag 18 aranykorona értékű szántó. A területek erős lejtéssel rendelkeznek, így az erózió és a humusz hiánya limitálja a termésszinteket.

2008-tól a cég életében tulajdonos- és szemléletváltás következett be. A korábbi vezetés három növényre alapozott /kukorica, búza, napraforgó/, kukorica túlsúlyos vetésforgója és a hagyományos művelő eszközökön nyugvó termesztési rendszere sok év átlagában nem biztosította az elvárt profitot.

Az új szemlélet célja a hatékonyabb termelés, magasabb termésátlagok elérése, a talaj termelékenységének növelése által. Kiemelt fontosságúnak tartjuk a talajok takarását, a növények folyamatos táplálását és a növényi maradványok feltáródását biztosító talajművelést.

A kérdésre nincs egyértelmű válasz. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy ha valaki azt szeretné bebizonyítani, hogy a fenti rendszerek egyike miért nem működik, abban sikerrel fog járni. Ha úgy szeretnénk valami újat, mást kipróbálni, hogy már az elején nem hiszünk az eredményben, akkor az a technológia nem is fog működni.

Akik több mint 30 éves termesztési tapasztalattal a hátuk mögött figyelik a mezőgazdaság fejlődését, lassabban fogadják el a szemnek kevésbé tetsző rögös magágyakat, szármaradványokkal teli talajfelszínt. A régen használt Lajta és IH vetőgépek technikai felkészültsége mellett elengedhetetlen volt az aprómorzsás mag
ágy. A mai talajművelő eszközök, vetőgépek lehetővé teszik – a szemnek kevésbé tetsző –, azonban a növényi igényeket jobban kielégítő magágy készítését. A sekélyen bedolgozott szármaradványok védik a talajfelszínt a nap szárító hatásától és a csapó esők szerkezetrombolásától, ezáltal biztosítva jobb feltételeket a mag keléséhez.

A forgatás nélküli talajművelési rendszer jól beilleszthető a talajművelési technológiánkba. De a forgatásos rendszernek is megvan a helye. Az őszi magágykészítésben az erősen agyagos, magas kötöttségű, ún. perctalajokon a szántás alkalmazásának lehetősége rendkívül szűkre korlátozott, a forgatás nélküli művelés szélesebb intervallumban használható, általa a szármaradványok humifikálódása könnyebben biztosítható.

Azonban a szántás nagy előnye, hogy magasabb talajnedvesség mellett is alkalmazható, amikor a forgatás nélküli művelés használata nem biztosít megfelelő talajállapotot. Szántani sokkal tovább, nagyobb nedvességtartományban van módunk.

Kányán a mi növénytermesztési technológiánkban négy éve használjuk rendszeresen a forgatás nélküli művelést. Az őszi vetésű növények alapművelését teljes mértékben forgatás nélkül végezzük. Repcét, kalászost szinte kizárólag ezzel a technológiával vetünk.

A tavaszi vetésű kultúrák alapművelését főként az elővetemény határozza meg.

Meglátásunk szerint a napraforgó szármaradvány kezelése megfelelően elvégezhető szántás nélkül, nem csak őszi, de tavaszi utóvetemény esetén is.

A kukoricatarlók többségét szántjuk. Kukoricatarló alapművelése forgatás nélkül csak egyenletesen apró /maximum 50 mm-es/ szecskaméret mellett lehetséges. A bedolgozáshoz megfelelő sebességgel vontatott, erre alkalmas művelő eszköz és az optimális-
hoz közelítő talajnedvesség szükséges.

Ebből következik, hogy nem felejthetjük el az ekéket akkor sem, ha optimális esetben a kukorica szármaradványok humifikálódása szempontjából jobb környezet lenne elérhető a forgatás nélküli technológiával. Erre vonatkozólag jó tapasztalataink vannak ősszel, búza talaj-előkészítésnél. Csapadékos ősz esetén azonban biztosan az ekéhez kell nyúlni.

Az alapművelés változtatása esetén a magágy nyitásához használt eszközeinken is változtathatunk. Tapasztalatunk szerint forgatás nélküli műveléskor kombinált vetőgépek használata mellett búzavetésnél a magágykészítés elhagyható.

A többi kultúra vetése előtt még szükségesnek látjuk a magágy készítőeszközök használatát, ehhez ősszel a magasabb szármaradvány-mennyiség miatt a forgó boronát találtuk megfelelőnek. Tavasszal kombinátort és/vagy forgóboronát használunk az időjárástól, és a talajnedvességtől függően…

A forgatás nélküli alapművelés talán legnagyobb előnye a szármaradványok megfelelő bekeverése és hatékonyabb lebontása.

A rendszer kiszámítható és jól tervezhető gyomirtási technológiát eredményez, hiszen a kombájn által elszórt szemek és a gyommagok nem kerülnek túl mélyre és így biztosan számíthatunk gyors újrakelésükre.

A forgatás nélküli rendszer esetében csökkenthetjük a menetszámot, és javíthatjuk a területteljesítményt, ahogy az a technológiai bemutatásunkból is látszik.

A magas kötöttségű talajokon bizonyítottnak látjuk a forgatás nélküli technológia termésnövelő hatását is. Ezeken a területeken szántásos technológiával rendszeresen átlag alatt termeltünk, amit a forgatás nélküli technológiával sikerült az üzemi szintre feljavítanunk /repce-gabona forgó talaj termőképesség-javító hatása miatt/.

Egyéb esetben több tényező együttesen okozhatja a termésnövekedést, de a költségek csökkentése miatt a forgatás nélküli technológia tartós elem marad gazdálkodásunkban.

  

 Régóta érdekel és foglalkoztat engem ez a kérdés, az egyetemen tanultak, és a szakkönyvek olvasása közben úgy éreztem, hogy e témával hosszú távon foglalkoznom kell. Ugyanis olyan módszerekről van szó, amelyek adott klímahelyzetben is választás elé állítják a gazdákat. Édesapámmal együtt Tápiógyörgye térségében megközelítőleg 300 hektáron gazdálkodunk. A gazdaságunkhoz tartozó földek kiváló mezőségi talajok. Földjeink jó adottságaiból kiindulva, és a korábbi évek tapasztalatait átgondolva jutottunk el oda, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk a forgatás nélküli talajművelésre. Az elmúlt évek időjárási szélsőségei sok gondot okoztak a mezőgazdaságban, egyszer a kevés, máskor a túl sok csapadék. Ezekkel számolva úgy látjuk, ha földjeink lazultsági állapota, és vízháztartása kiváló, a nagyobb károk elkerülhetőek. Az aszályos években nagy előny, ha a forgatás nélküli műveléssel kíméljük a talaj vízkészletét. Csapadékosabb években talajaink vízbefogadó képessége fenntartható, és a többletet kellő lazultság esetén raktározni is képesek.

Gazdaságunkban édesapámmal a jó példákat követve végezzük mindennapi munkánkat. A tarlókat mielőbb hántjuk, majd ápoljuk, tudva, hogy a következő növény jó fejlődéséért a helyes tarlógondozással is nagy lépést tettünk. Jelenleg a kultivátor – amely a forgatás nélküli talajművelés vezérgépe – munkáját még tárcsa, középmélylazító, és grubber együttes használata helyettesíti. Földjeink kisebb részén helye van a szántásnak is, mivel szerves trágya és a szármaradványok bekeverésére alkalmas gépünk még nincs.

Olvasva a mezőgazdasági szaklapok cikkeiben a forgatásos és forgatás nélküli talajművelésről, megfigyelve egyes gazdák aggódó tekintetét, és tudva nehéz meggyőzésüket, úgy gondoltam, a szakdolgozatomat ilyen témából készítem. Ehhez kísérletre is szükség volt, azért, hogy az abban szerzett tapasztalatokat és eredményeket oktató céllal használjam fel a gazdák számára. A kísérletben egyetemi hallgató társammal, Hornich Thomasszal nyolc alapművelési változat hatását vizsgáltuk. Ezek voltak a „jó” szántás, a „rossz” szántás, a „jó” IH-tárcsázás, a „rossz” IH-tárcsázás, Väderstad síktárcsa használat, Lemken tárcsa használat, továbbá Väderstad Cultus, és egy grubber alkalmazása. A kísérletben tavasszal kukoricát vetettünk, a tápanyagellátás és a gyomirtási technológia azonos volt minden művelési kezelésben. Figyelemmel kísértük a talaj nedvességét, lazultságát, a növényzet gyökerezését. Az eddigiek alapján, a kelést és a növény fejlődését tekintve is a kultivá-
toros (Cultus) és grubberos, azaz forgatás nélküli művelések hozták a kukorica, és az én számomra is a legszebb és legmeggyőzőbb eredményeket. Véleményem szerint Magyarországon is nagyobb teret nyerhet a forgatás nélküli talajművelés. A klíma kedvezőtlen változása ugyanis arra kényszerít bennünket, hogy földjeinket kárcsökkentő módszerekkel műveljük.

 Egy gépész szemével

A talajművelés célját és módját természetesen nem a gépészek határozzák meg, de a megvalósítás technikai hátterét mi biztosítjuk. Ismereteim szerint a talajművelés célja az idők folyamán nem változott, de a célhoz vezető úton történtek változások.

Az alapművelés módja a szántás és eszköze az eke az idők során nem sokat változott. Mélysége viszont igen, de nemcsak agrotechnikai okok, hanem a rendelkezésre álló erőforrás teljesítményének nagysága miatt. Napjainkban ez utóbbi már nem tekinthető korlátnak, tehát a szántás módját és eszközét a növény igénye, a talaj félesége és állapota valamint a környezeti hatások határozzák meg.

A minőségi növénytermesztést megalapozó, fenntartható talajművelési rendszerekben az utóbbi, vagyis a környezetre káros hatást gyakorló szempontok a meghatározóak. Sokan gondolják úgy, hogy erre a kihívásra csak a szántás nélküli eljárások képesek megfelelő választ adni. Szerintem ez tévedés. Ha áttekintjük az ekefejlesztés legutóbbi eredményeit, akkor meggyőződhetünk arról, hogy a talaj- és környezetkímélő művelés szántással is megvalósítható.

A modern, változtatható fogásszélességű váltvaforgató ekékkel a változó üzemeltetési feltételek között is kiváló munkát végezhetünk. A konstrukciós és infó-kommunikációs fejlesztések eredményeit felhasználva, fokozatmentes mélységállítással és fogásszélesség-változtatással a kívánt forgató, lazító, porhanyító hatás elérhető. Ugyanakkor a megfelelő művelőelemek megválasztásával az energiafelhasználás is kedvezően befolyásolható. Különösen fontos a feledés homályából előkerülő altalajlazítós változatok szerepe, amelyek hozzájárulhatnak a versenytárs mulcstechnológia ekével történő megvalósításához. Ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk a sekély (10–20 cm) forgatásos mulcsréteg létrehozására és ugyanakkor a réteg alatti 20–35 cm mélységű lazításra egyazon menetben.

A szántás nélküli talajművelési technológiák hosszú utat jártak be, amíg eljutottak a napjainkban terjedő mulcsképző megoldásokig. A szántás nélküli eljárásoknál az alapművelés megvalósításában komoly versenyt futottak a tárcsás borona, ill. a kultivátorfejlesztők. Amerikai minták alapján először a nehéz tárcsás boronák, majd európai hatásra a nehéz kultivátorok váltak vezérgéppé az új, talajvédő- és környezetkímélő eljárásokban. Végül a fejlesztők kompromisszumot kötöttek és kialakították a tárcsás borona–szántóföldi kultivátor kombinációkat, amelyekben igény esetén a kultivátortagok középmélylazító elemekre cserélhetők.

Ilyen kombinált gépeket ma már minden komolyabb munkagépgyártó készít, sőt nagyon sokan képesek a szántás nélküli, mulcsréteggel borított területeken is eltömödés mentesen használható mulcsvetőgépek kifejlesztésére és gyártására. Gépgyártó–fejlesztő kollégáimmal mi is részt vettünk egy, az új technológia megvalósítására alkalmas gépsor létrehozásában. Az energia–erózió–emisszió (CO2) csökkentésére alkalmas rendszert 3E környezetorientált talajművelésnek neveztük. A gyakorlati megvalósítás érdekében a szükséges eszközöket (mulcskultivátor, mulcslazító, mulcsvetőgép) is kifejlesztettük.

A vitaindító gondolatokra hivatkozva voksomat az ÉS kötőszóra teszem, vagyis a szántásos és szántás nélküli talajművelést egyaránt támogatom. A megvalósítás sokféle lehetséges módja közül a vetésforgó mintájára kialakított művelésforgó (szántás-tárcsás művelés-kultivátoros művelés-kombinált művelés) rendszerét különösen ajánlom. Mindkét technológia műszaki háttere adott, vagyis a választás lehetősége és felelőssége a felhasználóé, aki a termőhelyi adottságok és feladatok ismeretének birtokában hozhatja meg döntését. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy bármelyik eljárás csak akkor lehet hatékony, ha megfelelő szakértelemmel alkalmazzák.

   

  

Gépgyártók, -forgalmazók

Örök téma a mezőgazdasággal komolyan foglalkozók körében a szántásos–szántás nélküli, szakszerűbben forgatásos vagy forgatás nélküli talajművelés kérdése. Azért mondom hogy „komolyan” foglalkozók körében, mert a mai napig is találni számos olyan nagy (1000 ha fölötti) gazdaságot, ahol a körülmények (időjárás) változása ellenére még mindig a „jól bevált” 30–40 évvel ezelőtti technológiát (sok esetben gépeket) használják megszokásból, mit sem törődve a talajállapottal és az időjárási tényezők okozta károkkal.

Én nagy híve vagyok a szántásnak (a talaj nedvességtartalmának megfelelő állapotban) – a jó szántásnak –, természetesen a nyári vetőszántással nagyon vigyázni kell, mert hatalmas lehet a vízveszteség.

Azt gondolom, hogy igenis helye van mindkét talajművelési technológiának a magyar mezőgazdaságban. Természetesen ahhoz, hogy mindig az adott talajállapotnak megfelelő eszközt tudjuk elővenni a gépudvarból, ahhoz több munkagépet is kell tartanunk, melyek kihasználtsága (mint oly sok gépnek a mezőgazdaságban) szezonális, így a beruházási igény és a megtérülési mutató nem hat ösztönzőleg egy új technológiában részt vevő gépek megvásárlására.

Az eke és a szántás nem fog eltűnni a mezőgazdaságból, erre az idei év különösen jó példa volt, egyrészt a júliusban lehullott 100–200 mm csapadéknak köszönhetően, mikor a talaj nedvességállapota nem tette lehetővé a tárcsás vagy kultivátoros tarlóhántást, hanem egyből az eke került elő és a gazdálkodók többsége nekifogott szántani. Másrészt az idei évben jelentősen elszaporodtak a mezei pockok, egerek, ami szintén rávilágította a gazdálkodókat a szántás „jótékony” hatására. Illetve számos olyan gyomfajunk (tarackos, gyökérrizómás) melyet a sekélyen végzett tárcsás műveléssel csak tovább szaporítunk, így ezen talajokon is a szántás mindenképpen megfontolás tárgyát képezi. Felhívnám a figyelmet a nyári (olykor 40 fokban végzett) szántásokra, ahol óriási jelentősége van az azonnali elmunkálásra, lezárásra. Amennyiben pl. repce alá történik a szántás, célszerű azt naplemente után végezni (természetesen gazdaságméret függő) és egy menetben szántáselmunkálóval, vagy pedig (rövid)tárcsa-henger kombinációval azonnal zárni a felszínt a minél kisebb vízveszteség érdekében.

Ne feledjük az ekkor elvesztegetett minden mm csapadék később (lásd 2013 ősz, tél) életmentő lehet a vetett kultúrnövény számára.

Ugyanakkor és különösen kötött talajokon későn lekerülő elővetemény után (napraforgó, kukorica) nem áll elég idő rendelkezésre, hogy megfelelő minőségű magágyat készítsünk a vetendő őszi gabonák (árpa, búza) alá, ekkor kerülnek elő a különböző tárcsás és kapás munkagépek.

Ezeken a talajokon (vetésforgótól és az egyes kultúrnövények vetése között eltelt időnek függvényében) az őszi kultúrák alá egyértelműen forgatás nélküli művelés ajánlott (amennyiben száraz a nyár és későn lekerülő elővetemények vannak) azonban fontos megjegyezni, hogy a tárcsás sekély 8–10 cm-es száraprítást-bekeverést min. 22–25 cm-es kultivátoros művelés kövesse, annak érdekében, hogy a következő kultúra gyökérzete zavartalanul fejlődhessen.

Mindkét esetben nagyon fontos az elmunkáló henger megléte, a jó rögtörés, visszatömörítés és az egyenletes magágymélység kialakítása szempontjából.

Összegezve: igenis helye van mindkét technológiának a magyar mezőgazdaságban és csak az a gazdálkodó képes felvenni a „harcot” az időjárás sokszor káros elemeivel szemben, aki mindig a talajállapotnak és a növény igényeinek megfelelő munkagépet választva végzi el az adott talajművelési feladatot.

   

  

 Talán soha nem volt még ilyen aktuális a kérdés, mint az idei évben. Elég, ha visszagondolunk az idei év gabona-, búza-, árpaterméseire, és máris megérkeztünk a fenti kérdéskör egyik fontos eleméhez.
Az idei év pocok-, egérinváziója talán a száraz, és az átlagosnál melegebb őszének-telének tudható be, de nem mehetünk el szó nélkül a hagyományos – forgatásos – talajművelés mellett tapasztalható kisebb mértékű rágcsáló kártétel mellett sem. Igaz, ehhez elég sok feltétel együttes teljesülésére volt szükség, valamint el kell mondani azt is, hogy főként az ország délebbre eső megyéiben volt megfigyelhető ez a jelenség.

A forgatásos talajművelés egyik legfontosabb eleme a szármaradvány talajba juttatása. A művelet kisebb kategóriás erőgéppel is elvégezhető, alkalmazásának nem feltétele nagy erőgép és nagy tárcsanyomású vetőgép megléte, mint az indokolt a másik rendszerben.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bizonyos körülmények között az eke használata kihagyhatatlan, ilyen eset például a szerves trágya vagy a nagy mennyiségű szármaradvány leforgatása. Hagyományos talajművelés alkalmazásával a növényvédelem költségei csökkenthetőek, összehasonlítva a forgatás nélküli talajműveléssel. Fontos megemlíteni azt is, hogy a szántásnak is vannak határai, nem minden körülmények között, és nem feltétel nélkül végezhető művelet! Lehetőség szerint szántáselmunkáló egységgel felszerelt ekével történjen a szántás, a vízmegőrzés jegyében. A forgatás nélküli talajművelés vitathatatlan előnye a csökkentett menetszámú talajművelés, amivel pénzt, és időt takarítunk meg, valamint alkalmazásával elkerülhető a fölösleges talajtaposás, és túlművelés. A szármaradvány talajfelszínen hagyásával, úgynevezett mulcs rendszerben történő művelés esetén a terület gyomelnyomó képessége, és vízmegtartó képessége is javulhat.

Összegzésként elmondható hogy mindkét talajművelési ág létjogosultsága indokolható racionális érvek alapján. A fentiekben leírt előnyös és hátrányos tulajdonságok fényében saját magunknak kell eldönteni, hogy melyik művelési forma a számunkra és gazdaságunk számára a legmegfelelőbb irányzat. A két irányzat közötti éles határvonal azonban átléphető, és bizonyos esetekben át is kell lépni ahhoz, hogy a legmegfelelőbb talajállapotot hozzuk létre növényeink számára.

   

   

Ennek a golyóbisnak, amit mi Földnek nevezünk, van olyan része ahol esküsznek a direkt vetésre, ahol csak a vetőgép műveli a talajt, vagy van, aki csak sávos talajművelésben képzeli el a talajművelést, de olyan is, aki mulcsban dolgozik, és van, aki szánt. Aki nem szánt, az is csinálta korábban azt, szerintem igen kevesen lehetnek, akik a szántás nélküli talajművelésbe születtek. Ha leszűkítjük a kört kis hazánkra, akkor egy-két „eltévedt” termelőt kivéve mindenki szánt még a mai nap is, még azok is, akik termelői oldalról a mulcsos talajművelés neves képviselői. Ezt az egész dolgot helyén kell kezelni.

Mindenki saját maga tudja eldönteni, hogy szükség esetén vagy a kényszer szüleményeként üti-e fel az ekét vagy se. Vegyük csak a 2013-as és 2014-es őszt. Elég sok csapadék hullott ahhoz, hogy „jó minőségben lehessen szántani”, vagyis 2013 őszén a kultivátorok többségével azért nem lehetett dolgozni, mert fixen beépített hengerrel rendelkeznek, és ez hátráltatja, vagy éppen meggátolja a nedves körülmények közötti munkát. Az ekével mindig lehet szántani, még akkor is, amikor nem, ezt nevezzük a föld megerőszakolásának. Vegyük a fáradságot és nézzük meg a barázda alját egy ilyen szántás után és szerintem nem kell sokat morfondírozni azon, hogy amikor vizes a talaj jó-e szántani vagy se. Az idei ősz is nagyon hasonlóan kezdődik, mint 2013, lehet, hogy már több csapadék is hullott, így mivel majdnem mindenkinél van eke, a legkönnyebb szántani. Egy másik dolog, ami eldönti, hogy szántunk-e vagy se, hogy milyen a termelő vetésforgója, mit mi követ.

Csak egy példa: az egyik ismerősöm a szántás nélküli talajművelés híve és pártfogója, de búza vetőmag előállítással foglalkozik. Mit is jelent ez? Árpa után veti a búzát, így jön ki a vetésforgó. A búza vetőmagban zéró tolerancia a konkurens mag jelenléte. Az összes talajmunkát, tarlóhántást, tarlóápolást, magágykészítést repcének, kukorica elé az őszi alapművelést mind kultivátorral végzi, de a vetőmag búza elé muszáj szántania. Azon termelők, akik a későn betakarított kukorica után még búzát szoktak vetni, legtöbbjük itt is szánt. Ennek oka az előbb említett, hogy a legtöbb piacon levő kultivátor nem tud henger nélkül dolgozni. Azonban vannak olyanok is, akik már nagyon rég mulcsvetést végeznek, csak nem tudatosult bennük ez, mivel a kukoricatarlót egyszeri vagy kétszeri tárcsázás után bevetik búzával. Hogy mennyire helyes, mindenki döntse el saját maga, azonban felénk a gazdaember úgy tartja, hogy a legrosszabb őszi szántás is felér a legjobb tavaszival.

A mezőgazdasági technika jelenlegi állapota mellett csak szemlélet kérdése, hogy szántsunk vagy se (kivétel az előbbi példa a zéró tolerancia), mivel ha szétnézünk, a piacon találunk olyan kultivá-
torokat, amelyekkel bármikor jó minőségű, akár őszi vagy tavaszi, magágyat tudunk előállítani.

   

   

Nincs abszolút érvényű recept. Ha félretesszük, hogy mi mennyibe kerül, akkor a kérdés inkább az, hogy jól vagy rosszul csináljuk a talajelőkészítést. Ami rossz, az drága. Sok termelő nem számol a rossz talajmunka költségével. Ugyanis nem önmagával a szántással van a gond, hanem annak időzítésével és minőségével. A legtöbb problémát az jelenti, hogy nem igazodik a talajnedvesség állapotához és nem jó a beforgatás minősége. Éppen ezért sokszor pont azok az előnyök nem teljesülnek, amelyeket a forgatástól várunk.

Hazánk talajainak zöme klímaérzékeny, amihez nagyban hozzájárult a szántáshoz való ragaszkodás is. A leromlott talajszerkezetet kímélő műveléssel és felszínvédelemmel lehet és kell gyógyítani, éppen ezért a forgatás nélküli művelés nemcsak lehetőség, hanem kényszer is.

Egy megfelelő mélységű kultivátoros művelés során a szántással azonos lazultság és jobb talajállapot érhető el. Szélsőséges évjáratokban pedig kevesebb kártétellel alkalmazhatók a kombinált talajművelő eszközök, mint az eke. A forgatás nélküli talajművelésre való áttérés ugyanakkor a növényvédelmi stratégia megváltoztatását kényszeríti ki. A többletráfordítás a kedvezőbb műveleti költségből, a termésbiztonságból, a nagyobb termésből viszont bőven megtérül. A talajművelést tehát nem lehet önmagában kezelni, annak igazodni kell a növényvédelemhez, a tápanyagvisszapótláshoz, illetve a talajművelést követő összes művelethez. A nagy teljesítményű, modern szántóföldi kultivátorok ma már elérhetők a piacon, viszont gondos megválasztásuk éppúgy szakértelmet igényel, mint a használatuk. Tanulni és tapasztalni kell!

   

   

Az elmúlt években sok érv elhangzott a szántás szükségessége mellett és ellen is. A munkagépgyártók nagy része, a tudományos élet szakértői mind folyamatosan hangoztatják érveiket, illetve ellenérveiket e témában. Néha az egyéni érdekek is átszövik a mondanivalót és ezt megfelelően kezelve nem is tartom nagy hibának. Vannak olyan gépgyártók, akik évekig mérésekkel bizonyítják a szántás nélküli technológia előnyeit és utána megjelenik az eke a termékpalettában. Van, aki a kis átmérőjű tárcsalapra esküszik, és közben bemutatja a nagy átmérőjű tárcsalapot is a kínálatában.
Ez szerintem nem feltétlenül gond, hiszen változik a természet, a gazdaság és annak minden vonzata. Ami igaz volt tavaly vagy 5 évvel ezelőtt, nem biztos, hogy igaz lesz holnap is. A legfontosabbnak azt tartom, hogy beszéljünk a témáról, figyeljük a természetet és ennek megfelelően dolgozzunk. Egyre több gazdaság tudatosan végzi a talajművelést, nem pedig az évtizedek alatt berögződött folyamatokat ismétli gondolkodás nélkül.

Véleményem szerint a sok szakértő mondandójából minden gazdálkodónak le kell szűrni a számára megvalósítható folyamatokat, meg kell próbálni a környezeti körülményekhez, gazdasági adottságokhoz optimálisan illeszthető alapművelési módot választani.

Mi mint tipikus ekegyártók is azt mondjuk, hogy nem lehet automatikusan minden évben és körülmények között szántani. Ki kell várni a talaj megfelelő nedvességtartalmát a szántáshoz. Ha túl nedves a talajunk és csak kenődik a vas, akkor nem szabad szántani és szintén kerülni kell a száraz talajok bolygatását. Vannak azonban olyan gyom-, betegség- vagy akár rágcsáló-elszaporodási problémák, amikor a talaj forgatása, mélyítő lazítása igenis pozitív a termelésre. A rossz kultivátorral vagy tárcsával, nem megfelelő időben végzett munka legalább olyan káros lehet, mint a szántás, hasonlóan ki tud a talajfelszín száradni tőle.

Hazánkban nem lehet biztonságos egy fajta alapművelési módra alapozni. A megfelelő időben, ha nem is évente ismétlődő periódusban végzett szántásnak éppúgy helye van a talajművelésben, mint a forgatás nélküli technológiának. A kérdés tudunk-e, lehetőségünk van-e erre tudatosan figyelni.