1. sz. táblázat
ÁPRILISBAN VETHETŐ/ÜLTETHETŐ FONTOSABB SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYEK
	Vetéshez megfelelő	HÓNAP
Növények	talajhőmérséklet	Március	Április
	(°C)	3.	1.	2.	3.
Lucerna	6-7	+	+
Vöröshere	7-8	+	+
Baltacím	5-6	+	+
Burgonya	6-8		+	+
Cukorrépa	7-8		+	+
Takarmányrépa	7-8		+	+
Csicsóka	5-6	+	+
Cikória	5-6	+	+
Rostkender	4-6	+	+
Napraforgó	8-10			+	+
Silókukorica	7-8			+	+
Szemes kukorica	8-10			+	+
Pattogatni való kukorica	8-10			+	+
Csemegekukorica	10-12				+
Szója	8-10			+	+
Szudánifû	7-9			+	+
Szemes cirok	8-10				+
Seprûcirok	8-10			+	+
Facélia	6-7	+	+
Olajtök	10-12				+
Fénymag	6-10	+	+

2. sz. táblázat
Magyarország fontosabb meteorológiai adatai az 1951-1980 közötti időszak átlagában április hónapra
Megnevezés	Dekádok
	I.	II.	III.
Átlag hőmérséklet-ingadozás dekádonként, °C	8,2	9,3	10,8
Havi hőmérséklet-ingadozás, °C	9,4-11,0
Csapadékos napok száma	1-3	2-3
Havi csapadék-ingadozás, mm	36-59
Csapadék-ingadozás dekádonként, mm	10-17	10-24	12-21
* Utolsó fagyos nap	május 8.
Átlagos napfénytartalom, h	174-191

A népi regula szerint hazánkban az elméletileg lehetséges utolsó fagyos nap május 25. Orbán napja. Jeles nap még április 24 (Szent György nap): „jó a búza, ha a varjú nem látszik ki belőle”.







Az 1. sz. táblázatban összefoglaltuk az áprilisban vethető fontosabb szántóföldi kultúrákat, a 2. táblázatban pedig a sokéves meteorológiai adatokat. Ez utóbbival kapcsolatban azonban megjegyezzük:

• statisztikai átlag konkrét esetekben a legritkábban következik be,
• ma már a média által közölt rövidtávú meteorológiai előrejelzés megbízható, különös figyelmet érdemel a talajhőmérséklet alakulása.

Ahhoz, hogy a kívánt termesztési célt elérjük több egymásra épülő, egymásra ható előkészítő mûveletet kell elvégezni a különféle szaporítóanyagok földbe kerüléséig (továbbiakban a vetésig). Ezek sorrendje hozzávetőleg a következő:

• fajta megválasztás,
• szaporítóanyag vásárlás (előnevelés),
• szaporítóanyag utóellenőrzés, -kezelés,
• vető (ültető-) ágy előkészítés,
• vető (ültető-) gép előkészítés,
• vetés (ültetés),
• vetés ellenőrzés,
• magtakarás,
• esetleg kelés elősegítés,
• esetleg pótlás.

Amennyiben túl vagyunk a fajtamegválasztáson, a vetőanyag beszerzésen nem árt még egyszer néhány dolgot ellenőrizni, utánszámolni esetleg bizonyos kezeléseket elvégezni. A fémzárolt, minőségbizonyítvánnyal ellátott vetőanyag nagy biztonságot ad és alapvető információkkal szolgál a vetést illetően. Ilyenek lehetnek:

• tisztasági százalék, T%;
• csírázóképességi százalék, CS%;
• egységnyi mennyiségben lévő csíraképes mag-, gumó db;
• kalibráltság (pl. kukorica, burgonya);
• egyéb vetőanyag kezelések (oltás, stimulálás, csávázás);
• különleges vetőmagvizsgálat eredményei (pl. kukoricánál a cold-teszt, vagy a Hiltner-féle tégladarás próba eredménye).

Ha a vásárolt vetőanyag nem csávázott, ezt a mûveletet „házilagosan” mindenképpen ajánlott elvégezni a faji sajátosságoknak megfelelően, legalább a kórokozók ellen! EC (export céltermeltetés) esetén mindenképpen javasolt:

• hivatalos mintavétel, a minta szakszerû megőrzése,
• a vetés szempontjából alapvető vizsgálatok elvégzése (T%, Cs%, Emt).

A vegetatív szaporítóanyagok egyrészét, a termesztési célnak megfelelően elő kell csíráztatni (pl. újburgonya, vetőburgonya termesztésnél a rügypattintás, vagy az előhajtatás gyakori eljárások). A dohánytermesztők többnyire maguk nevelik a palántákat, de említhetnénk azokat is, akik komló ültetvényükhöz gyökeres dugványokat állítanak elő. Ritkábban előfordul a generatív szaporítóanyagoknál (szemtermés, magvak) is az előcsíráztatás (tökfélék magvai, rizsszemek előcsíráztatása vízbe vetéshez).



A vetőanyag utóellenőrzése során legfontosabb, hogy még egyszer ellenőrizzük elegendő mennyiség áll-e rendelkezésre? Ennek a számolási mûveletsornak kiindulási pontja mindig az optimálisnak becsült betakarítási tőszám (tő/ha). Innét kell „visszaszámolni” a vetendő, ültetendő mag, gumó, palánta számhoz. A mûveletsort a technológiai leírás ismeretében a szemeskukorica példáján mutatom be.



Egy gazda Jancsi MTC 360 hibridkukoricát termeszt 10 ha-on, a fajta és saját adottságai, lehetőségei ismeretében 68.000 tő/ha betakarításkori tőszámmal reméli elérni a jövedelmező 8,5 t/ha szemtermést. Szemenkénti vetőgépe pneumatikus, 6 soros (sortáv 76,2 cm). Táblamérete ideális, 200 m x 500 m = 100.000 m2 =10 ha. Technológiájában a gyomszabályozást preemergens herbiciddel és egyszeri sorközkultivátorozással kívánja megoldani. Mindezek ismeretében vásárolt 10 db egységcsomag olyan vetőmagot, amelyben a minőségtanusítvány szerint 75.000 db csírázóképes kukoricaszem van. Elegendőt vásárolt-e?



Számítási menet:



1. A sorköz kultivátorozással elpusztul 3 %-a a növényeknek (becsült adat),



2. Egyéb okok miatt a tenyészidőben (kórokozók, kártevők) további 4 %-os tőpusztulással lehet számolni,



3. A csírázóképes magok 8 %-a nem kel ki (rossz vetőágy, kártevők, kórokozók),



4. Tehát a 68.000 tő/ha betakarításkori tőszám biztosításához 3+4+8=15 %-kal többet kell vetni, de nem egyszerûen 68.000 + 15 %-ot, mert a többletet is sújtják a tőszámcsökkentő tényezők.



5. Ezért célszerû az elméleti 15 %-ot szintén 15 %-kal növelni: 68.000 + 10.200 + 1530 = 79.730 darabra,



6. Ez még mindig nem a hektáronkénti szükséges magmennyiség, mert ott van még a szegélyvetés szükséglete is, most még közbeeső számításokat kell végeznünk a végső értékhez, ami nem felesleges, mert ezek az adatok a vetőgép beállításhoz, a vetés ellenőrzéshez jók lesznek,



7. Vetőgépünk 1 hektáron 76,2 cm-es sortávolsággal 10.000 m:0,762 m ≈ 13123,4 m sort (folyómétert, fm) vet, 10 hektáron 13.123,4 m-t (fm-t)



8. Az 5. pontban kiszámoltuk, hogy hektáronként 79.730 darab szemet kell elvetni, aminek a 7. pont szerint 13.123,3 m-en egyenletes eloszlásba kell a földbe kerülni ehhez pedig a gépnek méterenként 79.730:13.123,3 ≈ 6 db-ot kell kivetni, mégpedig 100 : 6 ≈ 16,7 cm-es tőtávolságra,



9. Mivel a tábla rövidebbik oldalain „illik” legalább 1-1 gépalja szegélyt is vetni, ez tovább növeli a szükséges vetőmag darabszámot, mégpedig: 2 x 200 m x 6 sor db/m = 14.400 db-bal a 10 hektáron,



10. Összes vetendő magszám a 10 hektárra tehát (10 ha x 79.730 db/ha) + 14.400 db = 811.700 db.



11. A 75.000 db-os egységcsomagból tehát 811.700 : 75.000 = 10,82 darabot, kerekítve 11 darabot kellett volna venni!







(Olyan esetben, amikor nem ismerjük az egységnyi mennyiségben lévő csírázóképes magok számát, de közlik a T%-ot, a CS%-ot, az emt-et, akkor először a használati értéket számítjuk ki: HÉ = , majd az emt alapján a HÉ-kel növelt magmennyiséget. (Egyszerû számtan: amennyi a mag grammban kifejezett ezermagtömege, ugyanannyi kg-ban van 1 millió mag. Pl. ha 42 g emt-û a búza, akkor 42 kg-ban van 1 millió szem).



A növényállományok gyors, robbanásszerû keléséhez, kezdeti fejlődéséhez (hogy mielőbb „kinőjjenek a kártevők foga alól”) elengedhetetlen a jó minőségû vetőágy előkészítés. A „kemény ágy és puha, meleg takaró” elv jó irányelv a generatív szaporítóanyagokra (magvak, termések, szemek). Kis ábrán szemléltetve:

„takaró” · · · ·		vetés- mélység	Aprómorzsás, légjárható, könnyen felmelegedő
„ágy”		gyökérágy	Tömöttebb, vízben, tápanyagban gazdagabb

Az őszi alapmûveléssel készítjük elő a gyökérágyat. Tavasszal a felszín egyengetéssel (simító), a vetés mélységéig történő porhanyítással, lazítással (kombinátor, ásóborona pl.) képezzük a puha takarót. A magvak helye a kettő határán van!



Néhány jó tanács a kivitelezéshez:

• a téli csapadék megőrzése nagyon fontos, ezért mihelyt lehet (nem ragad már a talaj a mûvelőeszközre) lássunk munkához,
  
  
  
  
• a nedvesség megőrzéshez elengedhetetlen a mûveletszám csökkentés (pl.: simító + max. 2x-i kombinátorozás),
  
  
  
  
• a vetés előtti vetőágy felszíne élő gyomoktól mentes legyen (kivétel a kukorica pre-post herbicides gyomszabályozása),
  
  
  
  
• ha presowing herbicid kezelés szerepel a technológiában, ajánlatos egy fokkal finomabb vetőágyat készíteni, mint amit a vetőmag egyébként igényelne (kukorica, napraforgó).

A vegetatív szaporítóanyagoknak (burgonya-, csicsóka gumó, komló dugvány, dohány palánta) az ültetés teljes mélységéig, illetve a burgonyának a szekunder bakháthoz szükséges mértékig (20-25 cm) laza, aprómorzsás talajelőkészítés szükséges.



A növények tenyészterület igénye (méret, alak), fiziológiai sajátosságai, a talaj tulajdonságok, a termesztéstechnológia (gyomszabályozás, öntözés, betakarítás), a termés további feldolgozása (zöldtakarmány, silózás, hibrid vetőmag előállítás), a termesztés költségeinek csökkentése, a talajkárosodás mérséklése, a technikai lehetőségek (vetőgép típusok, kombinált eszközök, stb) a vetési módok széles skáláját hozták létre. A bőség akkora, hogy e cikk keretében csak vázlatos ismertetésükre és esetenként 1-1 példával történő illusztrálásra vállalkozhatok.



Tulajdonképpen a vetési módok két nagy csoportja alakult ki: a szórva vetés és a sorba vetés.



Szórva vetésnél a teljes területen egyenletes eloszlásban kerül a mag kijuttatásra. A forgalomba lévő szórvavető gépek fûmag és pillangós aprómagvak vetésére készültek. Amikor gabonaféléket csoroszlya nélküli vetőgéppel, mûtrágyaszóróval juttatnak ki, vagy az előcsíráztatott rizst repülőgépről szórják le, ezeket kényszer megoldásnak tekinthetjük.



A sokféle sorba vetési módot szinte lehetetlen egységes elvek szerint csoportokba skatulyázni, inkább a főbb változatokat sorolom fel.



Sûrûsoros v. gabona vetésről beszélünk, ha a sorok közötti távolság 10,0-15,2 cm (gabonafélék, borsó, évelő pillangósok, őszi- tavaszi zöldtakarmány keverékek, len kender, stb. kerülhetnek így vetésre). Bizonyos esetekben dupla, vagy tripla gabona sortávolságra is vetnek. Gyakran találkozni az ún. „ mûvelőnyomós, vagy másnéven mûvelőutas” változattal is, amellyel a fejtrágyázás és a növényvédelmi kezelések okozta taposási kár küszöbölhető ki. Régebben próbálkoztak pl. rostlennél a keresztirányú vetéssel, amikor a fele-fele magmennyiséggel, két menetben hosszában és keresztbe is vetettek a jobb egyedi tenyészterületi alak létrehozásáért. A sûrûsoros sávos vetésnél 1-2 gépalja vetés után üres sávokat hagynak, magas szaporulati fokú vetőmagtermesztésnél, jó „szegélyhatást” mutató növényfajoknál gyakori ez a változat. Alávetésnek nevezzük pl. amikor először elvetik a tavaszi takarmányárpát 4-5 cm mélyre, majd hengereznek és 2-3 cm mélyre, az árpára keresztbe vörösherét vetnek, ami aztán a „takarónövény” alatt nő. Ha kiritkult őszi gabonára tavasszal vörösherét, lucernát vetnek, rávetésről beszélünk (agronómiailag erősen kifogásolható, csak kényszer megoldás).



A széles, vagy kapás sortávolságra vetés is sokféle, a vetett sorok (a faji sajátosságok, a gyomszabályozás módja, stb. szerint) 45-80 cm-es sorközökkel váltakoznak. Manapság a kapáskultúrákat szemenként, a sorokban elméletileg egyenlő távolságra vetik. Cukorrépánál beszélünk laza állományú (utólagos tőszámbeállítás kell) és helyre vetésről (1,3-1,5 U-egység). A kukoricát, napraforgót 70,0-76,2 cm-es sortávolságra vetik, de volt próbálkozás az ún. ikersoros vetési módra is, amikor még a kémiai gyomszabályozás gyerekcipőben járt (érdekes, hogy ma ismét kísérleteznek ezzel a móddal, éppen a herbicid terhelés csökkentésére). Szalagos vetési módról akkor beszélünk, amikor két faj 6-18 soronként változik azonos táblán, elválasztó üres sávok nélkül (pl. kukorica-szója). A köztes vetés is „kétfajú” változat (pl. kukorica-bab), a kukorica sorokba lehet a babon kívül tökféléket, de még takarmányrépát is vetni. Újabban a takarmánygazdálkodók köztes vetésben is termesztik a silókukoricát cukorcirokkal (azonos, vagy váltakozó sorban). A fészkes vetési módot ma már csak a kisgazdaságok alkalmazzák a tökfélék termesztésében. A frakcionált és az osztott idejû vetési mód gyakori a hibridkukorica vetőmagtermesztésében. Egészen különleges az ún. köztes védőnövénnyel való mód is (catchrop). Kalászos-kapás termesztési sorrendben a kalászos lekerülése után sûrûsorosan télen kifagyó növényt (pl. mustár, olajretek) vetnek, tavasszal direktvetőgéppel pedig földbe kerülhet a kapásnövény. Eróziónak, deflációnak kitett területen lehet létjogosultsága. Bakhátas mûvelés-, illetve ültetési mód klasszikus növénye a burgonya (újabban a széles-ágyásos bakhátas móddal is találkozni), de gyökérzöldség féléket is termesztenek így. Extenzív-félintenzív termesztési körülmények között lehet találkozni a direktvetés különböző változataival. A XX. század közepétől terjedt el a minimum tillage és no tillage. A mûvelettakarékos talajmûveléshez kapcsolódóan a Howard cég az 1970-es években szerkesztette az első direktvetőgépet. Ma már a gabonafélék, a kukorica vetésére egyaránt többféle konstrukció van forgalomba. A minimális talajmûvelést és a direktvetést egységes termesztési eljárásként értékelve kétségtelen, hogy számos előny mutatkozik:

• energia (költség) takarékos, többnyire szubvencionált,
• talajkímélő,
• gyors,
• megőrzi a talaj szervesanyag készletét.

Néhány az eljárás javára írható előny nem bizonyított, vagy nem minden talajtípuson érvényesül:

• a mulch pozitív szerepe (talajhőmérséklet, gyomosság),
• javul a talaj vízgazdálkodása (vízzáró réteg).

Számos probléma is felmerül:

• a termés többnyire kisebb,
• a direktvetőgép drága,
• nem nélkülözhető a periodikus mélymûvelés,
• a PK mûtrágyák talajba juttatásához új gép (injektor) kell, vagy tartalékoló adagok szükségesek 3-4 évente,
• a növényvédelmi tennivalók új megoldásokat igényelnek.

Mindent egybe vetve csak alapos tervezés és főként újszerû komplex ismeretek megszerzése után lehet sikeres ez utóbbi termesztési eljárás, aminek csak egyik eleme a direktvetés.



A vetési módok után térjünk át a vetésidő, a tőszámtervezés és a vetésmélység általános tudnivalóira.



A tavaszi vetésû növények vetésidejét elsősorban a fajok (fajtáik) biológiai igénye, de még inkább alkalmazkodó képességük szerint választjuk meg.



Az ésszerûség határain belül törekedjünk a korai vetésre, mert:

• még elegendő nedvesség van a kezdeti fejlődéshez,
• a június végétől várható száraz periódusra a nyári betakarítású növények túl lesznek termésképzésük jelentős szakaszain, a hosszú tenyészidejük pedig ki tudják fejleszteni teljes vegetációs felületüket, a termésképzéshez szükséges szerveiket,
• hosszabb tenyészidejû, örökletesen nagyobb termésre képes fajtákat termeszthetünk.

Az idősoros kísérletek és a gyakorlat is azt bizonyította, hogy a korai vetés kockázata általában kisebb, minta késői. A nemesítői munka eredményei, különösen a melegigényes fajoknál abban is megmutatkoznak, hogy egyre több fajta csírázik, kel kielégítő ütemben alacsonyabb hőmérsékleten. A korai vetés kockázata a jó fajta és a kifogástalan minőségû vetőanyag mellett tovább mérsékelhető, ha:

• több fajtára alapozzuk a termesztést,
• figyelembe vesszük a tábla kitettségét, az eltérő talajtípusok hőgazdálkodását,
• kifogástalan vetőágyat készítünk.

A vetés egyik központi kérdése a vetendő csíraszám, gumó-, dugvány- és palántaszám. A kérdés összetettségét az előzőekben bemutatott „kukoricás” példa részben érzékelteti. A nemesítési és agrotechnikai kutatások jól behatárolják a fajták optimális tőszám intervallumát, ún. „tól-ig” sarokszámokkal, ajánlatos ezen belül maradni. A termesztés helyéhez közeli fajtaösszehasonlító kísérletek is fontos információ-hordozók. A kevesebb tőszámot válasszunk, ha:

• sekély termőrétegû a talaj,
• rossz a talaj tápanyag- és vízszolgáltató képessége.

Sûrûbb állományt tervezhetünk, ha:

• jók a talaj adottságok,
• elegendő trágya mennyiséget biztosítunk,
• kifogástalan a növényvédelmi technológiánk,
• lehetséges az öntözés.

Összefoglalva, extenzív körülmények között ugyanazon fajtát kisebb tőszámmal termesszük, mint intenzív viszonyok esetén.



Amit végképpen ne tegyünk, mert „visszaüt”:

• csíraszám növeléssel nem kompenzálható a rossz minőségû vetőágy,
• nagyobb tőszámmal nem növelhető a víz- és tápanyag hiányból eredő kisebb hozam.

Ami a vetésmélységet illeti, elsősorban faji igényeket kell kielégíteni. Ezen kívül feltétlenül mérlegelendő a talaj kötöttsége is vetés ideje, esetleg a várható madárkár (borsó, bükköny, kukorica, napraforgó). A javasolt határértékek között:

• mélyebbre kell vetni lazább talajon, korai vetésnél,
• madárkárra számítva (fácán, varjú, galamb különösen a települések szomszédságában, ahol a riasztás lehetősége is korlátozottabb).

Nagyon fontos az egyenletes vetésmélység (vetőágy minőség). A túl mélyre került magokból nem, vagy későn kelnek a növénykék és áldozatul esnek az infraspecifikus (fajon belüli) konkurrenciának.



A vetés sikeres elvégzéséhez nélkülözhetetlen a kifogástalan mûszaki állapotú vetőgép, annak jó beállítása és a vetésellenőrzés.



A sokféle vetési módhoz hasonlóan a vető- és ültető gépek széles választékát találjuk a hagyományosoktól a legkorszerûbb elektronikával felszereltekig bezárólag. Általánosan elvégzendő munkák vetés előtt:

• szükséges alkatrész csere (sornyitók, vetőelemek, hidraulika, stb.),
• kenőanyagok feltöltése,
• gumiabroncs nyomás ellenőrzés,
• kiegészítő berendezések (sorjelző, mûtrágya- és növényvédőszer adapter) állapotvizsgálata,
• vetésellenőrző monitor vizsgálat,
• gépkönyv szerinti beállítás, ill. annak módosítása,
• próbavetés a gépudvaron (hossz- és keresztirányú vetés egyenletesség),
• biztonságtechnika ellenőrzése,
• magfeltöltök vizsgálata (nagy teljesítményû gabona vetőgépeknél).

A vetés megkezdése után kezdetben sûrûbben, később alkalomszerûen mindenképpen ellenőrizni kell a tényleges mûködés helyességét.



A mai vetőgépek túlnyomó többsége magtakaróval, sortömörítő hengerrel ellátott. Előfordulhat azonban, hogy vontatott a kelés, mert száraz a vetőágy. Ilyenkor segíthet, vizet préselhet, hozhat fel az altalajból a vetés hengerezése (laza talajon jobb a gyûrûshenger).







Dr. Késmárki István