A sikeres tőkealakítás további feltétele a szakszerűen elvégzett talaj-előkészítés és tápanyag feltöltés. Lényeges, hogy a szaporító anyag nagy biológiai értékű, egészséges legyen, jól fejlett gyökérzettel és beérett vesszővel rendelkezzen. Sok múlik továbbá az ültetés kivitelezésén, a metszést kiegészítő műveleteken, a fiatal ültetvényben végzett ápolási munkákon, valamint a támrendszer időben történő kihelyezésén. A hazánkban elterjedt mûvelésmódok jól indított ültetvény esetén négy év alatt kialakíthatók. Ellenkező esetben a termőre fordítás akár több évet is csúszhat.
A művelésmód megválasztása
A művelésmód megválasztását számos tényező befolyásolja. Figyelembe kell vennünk az ültetvény területének ökológiai viszonyait, többek közt a hőmérséklet, a napsugárzás és a csapadék alakulását, továbbá a talajadottságokat. A környezetei viszonyokon túl számolnunk kell a gépesítés lehetőségeivel és tekintettel kell lennünk a termelés céljára is.
Sok esetben a rendelkezésre álló erő- és munkagépek eleve bekorlátozzák a választás lehetőségét. 3 - 3,5 m-es sortávolságú ültetvények művelésére alkalmas géprendszer esetén kézenfekvő a magas törzsű, nagy egyedi terhelésű művelésmód kialakítása. Ettől függetlenül fagyveszélyes területen, ahol gyakoriak a -20ºC-os lehűlések, biztonsággal csak télire takarható tőkeformát (fejművelést) nevelhetünk ki. Vékony termőrétegű, sülevényes talaj esetén lehetőleg ne döntsünk nagy termőfelületű tőkeforma mellett. Nem hanyagolhatók el a művelésmódok fajtavonatkozásai sem. Mereven felfelé törekvő hajtásrendszerű szőlőfajták (pl. Kövidinka) nem alkalmasak függönyművelésre. Kisfürtű, sok hajtást nevelő fajták (pl. Sauvignon, Tramini) minőségi célra legeredményesebben ernyő-, vagy Guyot műveléssel termeszthetők.
Telepítés után
őszi telepítés esetén feltétlen gondoskodnunk kell a fiatal tőkék téli takarásáról, de magát a metszést minden esetben tavaszra halasztjuk. Tavasszal is minél később (- április második felében-) célszerű metszeni, amikor már jól látható, hogyan teleltek át a rügyek. A vesszőt 1 vagy 2 világos rügyre vágjuk vissza, majd a tőkét felcsirkézzük. E földkupacok megkeményedhetnek, illetve az eső lemoshatja őket, ezért indokolt esetben az ültetvényt át kell csirkézni. A kis halmokat a hajtások megjelenését követően fokozatosan elkoptatjuk. ősszel a tőkéket ismét befedjük úgy, hogy a vesszők alsó rügyei a téli fagyoktól védve legyenek.
A szőlő életének első évét a gyökérzet viszonylag gyors fejlődése jellemzi. A növény amúgy is viszonylag csekély lombfelületének korlátozása a gyökerek fejlődését lassítaná. Az első évben ezért lehetőleg ne csökkentsük a lombozat nagyságát hajtásválogatással, csonkázással. Az elvégzendő zöldmunkákat így egyedül a hajtások egyedi támaszhoz való aggató jellegű kötözése jelenti.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy adott körülmények közt (szélsőséges időjárási viszonyoktól mentes termőhelyen, jó tőkekondíció esetén) ne kezdhetnénk meg már az első évben a törzs kialakítását. E gyorsított termőre fordítás leírásától azonban terjedelemi okból eltekintek.
Fej- és bakmûvelés kialakítása
A hagyományos termesztésben alkalmazott fej- és bakmûvelés kialakítása alapjaiban megegyező. Az alakítás során kizárólag rövid metszést végzünk. A második évben az előzőhöz hasonlóan 2 rügyes csapot hagyunk. A harmadik évben két 2 rügyes, a negyedik évben pedig négy darab 2 rügyes csapot hagyunk. A fejmûvelésnél az ötödik évtől a fejre metszés szabályait követjük; a rendszeres visszametszés eredményeként a tőkefej megvastagszik. A bakmûvelésû tőkéken a kehely alakban kialakuló szarvakon rövid, avagy váltakozva rövid és hosszúmetszést folytatunk.
Gyakran találkozhatunk olyan fej- és bakművelés közötti átmeneti formákkal, ahol a két művelésmód elemei keverednek: A tőkefejen elágazásokat hagynak, a bakművelésű tőkék szarvait pedig rendszeresen visszavágják. Az ilyen tőkeformák nem takarhatók, ezért kizárólag védett fekvésű hegy- és dombvidéki ültetvényekben tarthatók fenn biztonságosan.
Kordonművelések törzsének kialakítása
A kordonművelések kialakításának alapelvei is megegyeznek. Többnyire egy törzset, egy kart és azon termőalapokat nevelünk ki. (Utóbbi a Moser-féle kordonművelés és a Sylvoz mûvelés esetében elmaradhat.) A kialakítás menetében azonban - törzsmagasság függvényében - kisebb nagyobb eltérések adódhatnak. Az alacsony (30 - 50 cm) törzsmagasságú Royat kordon, illetve a többnyire középmagas (70 - 100 cm-es) Cazenave kordon törzse viszonylag gyorsan kinevelhető. A Moser-féle magaskordon (120 - 130 cm) és a 150 - 160 cm-es törzsű Sylvoz művelés kialakítása több időt vehet igénybe, de ez nem törvényszerű. Leghosszabb a törzse az egyes- (és kettős-) függöny művelésnek.
A második évben a vesszők közül kiválasztunk egyet, amely lehetőség szerint a gyökértörzs meghosszabbításának irányában fejlődött. Ezt két rügyre metsszük vissza, a többit pedig tőből eltávolítjuk. A meghagyott két világos rügyből remélhetőleg két darab erőteljesen fejlődő hajtás fejlődik. Két hajtás elegendő is, ezért szükség esetén hajtásválogatást végzünk. A meghagyott hajtásokat többszöri kötözéssel az egyedi támasz (karó, oszlop) mellett neveljük. Kötözésre bármilyen olcsó, rugalmatlan kötözőanyag felhasználható. Az egyik (általában az alsó helyzetű) hajtásról egyúttal folyamatosan eltávolítjuk a hónaljhajtásokat is.
Következő tavasszal az előnevelt vesszőt törzsként (és esetleg karként) használjuk fel; általában ott vágjuk vissza, ahol átmérője a ceruzavastagságot még eléri. A törzsnek meghagyott vesszőről levágjuk a kacsokat és a hónaljvesszőket, majd valamilyen rugalmas kötözőanyaggal (kb. 20 - 30 cm-ként) a támaszhoz rögzítjük. A másik, feleslegessé vált vesszőt eltávolítjuk.
A törzsnek szánt vesszőrészről tavasszal ledörzsöljük a fakadó rügyeket, csak a legfelső kettőt hagyjuk meg. Ezt a műveletet időben el kell végezni, egyébként a törzsön nagy sebek keletkeznek. E sérülések a szállítónyalábok megszakadását, a törzs egyenlőtlen vastagodását okozhatják, ráadásul fokozott fertőzésveszélyt (pl. Eutypa) is jelentenek.
A meghagyott rügyekből fakadt hajtásokat a törzs folytatásaként neveljük, majd a kívánt törzsmagasság elérése után a kartartó huzalon vezetjük tovább. Ügyeljünk a szabályos "könyök" kialakítására.
A harmadik évben már termésre is számíthatunk. Amennyiben kifejezetten vastag, erőteljes hajtások fejlődtek, a termés egy részét meghagyhatjuk. A kifejezetten termékeny fajták (pl. Rizlingszilváni, Zöld veltelini) nevelésekor azonban a termés jelentős részét zölden el kell távolítani, különben a hajtásnövekedés mértéke jelentősen visszaeshet.
A kordonkar kialakítása
A karnevelés során a termőalapokat kialakíthatjuk a kiválasztott hajtás hónaljhajtásaiból, vagy pedig - egy évvel később - az áttelelő rügyeiből.
Az első esetben a fejlődő hónaljakat csak a törzsnek szánt szárrészről távolítjuk el, majd a főhajtást a kívánt karhossz elérésekor bekurtítjuk, ezzel is segítve a másodrendű hajtások növekedését. A következő évben a felesleges vesszőt eltávolítjuk, a meghagyott, (előnevelt) vesszőt a törzsalakításnál leírtak szerint rögzítjük, majd az egymástól 25 - 30 cm-re levő hónaljvesszőkből 2 rügyes csapokat metszve megkezdjük a termőalapok nevelését. Cseralapos metszésű tőkéken a hónaljvesszőket felváltva hosszú- és rövidcsapokra vágjuk vissza. A hónaljvesszők rügyei termékenyek, ezért indokolt esetben termésritkítást is végzünk.
A másik esetben, az áttelelő rügyek felhasználásával végzett termőalap nevelésnél elmarad a főhajtás visszakurtítása. A hónaljakat fejlődésük évében, vagy a következő tavasszal levágjuk és a termőalapokat az egymástól mintegy metszőollónyi távolságra fejlődő hajtásokból neveljük ki. Természetesen ez esetben is eltávolítjuk a felesleges vesszőt és elvégezzük a kar megfelelő rögzítését. A tőkék kondíciója szerint e két nevelési módszert egy ültetvényen belül együttesen is alkalmazhatjuk.
A kar kialakítását a törzs neveléséhez hasonlóan egy vagy két menetben végezzük. A szomszédos karok közt termőalapnyi távolságot hagyjunk.
A Royat kordon termőalapjain a tőkeforma kialakítását követően rövidcsapos, a Cazenave kordonon pedig a csercsapos váltómetszés szabályai szerint metsszünk. A Moser-féle magasmûvelésen termőalapokat általában nem nevelünk, itt a csercsapos metszés elveit követjük. Sylvoz mûvelésen ívelt szálvesszős metszést végzünk, avagy az ugarcsap nélküli cseralapos váltómetszés elveit követjük. Az ívelés mindkét esetben a sor síkjára merőlegesen történik.
Az egyesfüggöny művelés karját célszerű másfél-kétszeres fordulattal a kartartó huzalra tekerni. A termőalapok kialakítását lehetőleg hónaljvesszők felhasználásával végezzük. A harang alakban csüngő hajtásrendszer miatt a termőalapok a megszokottól nagyobb, kb. 35 - 40 cm-es távolságra legyenek egymástól, kialakításuk pedig 3 - 4 rügyes csapok meghagyásával kezdődjék. Az eljárásnak köszönhetően jól ízesülő, úgynevezett "nyakas" termőalapok alakulnak ki. A hónaljvesszők felhasználásának további előnye, hogy tövi részükön nem képződnek alapi-, illetve sárrügyek. A későbbiekben ezért itt vélhetőleg kevesebb hajtás fejlődik, így a hajtásválogatás egyszerûbbé válik.
Ernyőművelés és Guyot művelés kialakítása
Az ernyőművelés kialakításának első két éve megegyezik a kordonművelésnél leírtakéval. A törzsneveléssel kapcsolatos teendők is hasonlóak, azonban a 100 - 150 cm magas törzs nevelése nem folytatódik kar kialakításával. A szükséges törzsmagasságnál hosszabban beérett vessző további részét az esernyő bordájára emlékeztető formában a sor síkjában leíveljük. (A szálvessző ívelését a könnyezés és a rügyfakadás közötti időszakban végezzük.) A következő évektől a cservessző(k) tövi részéből fakadó vesszőket felhasználva folytatjuk a művelést, a letermett részt pedig eltávolítjuk.
A Guyot művelés hagyományosan alacsony törzses művelést jelent, de elterjedtek középmagas és magas törzses változatai is. Kialakítása során ügyeljünk arra, hogy a törzsnek szánt vesszőt a szálvessző rögzítő huzal alatt kb. 10 cm-re metsszük el. Ellenkező esetben a felmagasodó törzset néhány éven belül vissza kell vágni, ami többnyire csak nagy metszési seb hátrahagyásával lehetséges. A Guyot mûvelés törzsének végén szálvesszőt alatta pedig ugarcsapot hagyunk. Kialakítható kettős Guyot mûvelés is a törzs végének "V" alakban történő elágaztatásával.
A jól indított, szakszerûen kialakított ültetvény az 5. évben termőre fordítható, s ekkor a tőkék belépnek életük második stádiumába, a teljes termőképesség szakaszába.
Dr. Zanathy Gábor
