A szüleim annak idején a helyi szövetkezetben dolgoztak, édesapám az állattenyésztésben, édesanyám, mint bérszámfejtő – kezdi beszélgetésünket. – Nagyapám és a dédapám is gazdálkodó volt, a falu szerint nagyon hasonlítok rá, amire nagyon büszke vagyok. Annak idején is azért jelentkeztem Tatára, a Járóka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolába, mert már akkor eldöntöttem mezőgazdász leszek. Az érettségi után Hódmezővásárhelyen folytattam tovább növénytermesztő szakon, majd később Szarvason növényvédelmi szakmérnök diplomát szereztem.
Mint mondja, már mint középiskolás szerette volna a gyakorlatban kipróbálni magát, kérte a szüleit, hogy vegyenek traktort, béreljenek földet. Eleinte nem igazán hajlottak rá, aztán mégis úgy döntöttek ám legyen, s bérbe vettek 12 hektárt. A háztáji gazdaságban abban az időben ők maguk sertésekkel foglalkoztak.
Amikor 18 éves lettem elindítottam a saját gazdaságomat – folytatja tovább beszélgetésünket. – Az első John Deere traktort 2000-ben vettem, amellyel bérmunkát vállaltam, az ebből befolyt összegből újabb és újabb területeket béreltem, valamint amikor lehetőség nyílt rá vásároltam is. Ma már a testvéremmel ketten hatszáz hektáron gazdálkodunk, s már a gépparkunk is jelentősen megnőtt, többek között hat kombájnnal végzünk bérbetakarítás húsz kilométeres körzetben. Amióta lediplomáztam növényvédelemből is, egy újabb területtel bővült a családi gazdaság, ugyanis szaktanácsadással is foglalkozom. Ahogy kezdtek megismerni a környékbeli gazdák, úgy kértek meg egyre több mindenre, eleinte csak növényvédő-szereket szereztem be nekik, ma már műtrágyát, s ha kérik vetőmagot is.
Csepregi Attiláék a több lábon állás hívei, a fő tevékenységük a növénytermesztés és az állattenyésztés, ehhez társul szolgáltatásként a tanácsadás, a bérmunkában végzett talajművelés és betakarítás, a terménytárolás.
Az idei év ugyan rosszul, aszállyal indult, majd a sok eső okozott nem kis problémát, ennek ellenére nem panaszkodhatunk – hangsúlyozza Csepregi Attila. – A termésátlag emelése az elsődleges célunk, a kukoricánál és a búzánál egyaránt. Ezen a módon tudjuk növelni a bevételeinket, még ilyen nem szokványos körülmények között is, a jó termőhelyi adottságoknak köszönhetően a búzánk 90%-ban malmi minőségű lett, s 8 és 9,5 tonna közötti átlagot hozott. A hibridkukoricánk is jó lett, 11,5 tonnás átlaggal takarítottuk be. A toxin mizéria ugyan kicsit hátráltatja az értékesítést, de kivárunk, s majd ha lecsillapodnak a kedélyek akkor keresünk rá vevőt.
A Fiatal pályakezdő gazdálkodóknak kiírt pályázaton elnyert vissza nem térítendő támogatásból vették meg az első ezer férőhelyes hizlaldájukat, mellette egy kis magtárral. A lajoskomáromi volt szövetkezet szabadhidvégi sertéstelepét pedig 2005-ben.
Az állattenyésztés éppen leszálló ágban volt, de úgy gondoltuk, ha legalább háromezer sertést tartunk, akkor talán nem leszünk veszteségesek, meg állami földhöz is elsősorban az jutott, s jelenleg is a feltételek között szerepel, aki állatokat is tart – mondja. – Pályázati források – hazai és uniós – felhasználásával folyamatosan korszerűsítettük a két telepet, új technológiát vezettünk be. Ennek részeként 2008-ban a lajoskomáromi telepet kibővítettük egy előhizlalóval, hogy gyorsabban forogjon az állomány. A malacokat így még a süldők leadása előtt meg tudjuk venni, ezzel csökkenteni tudjuk azt az időt amíg elérik a leadási súlyukat. Az akkor modernek számított, ugyanúgy, mint az automata etetési rendszerünk.
A hígtrágya elhelyezése is gondot jelentett, egyre szigorodtak az előírások. Kihasználták itt is a pályázatok nyújtotta lehetőségeket. Egy évvel ezelőtt 2013-ben hígtrágya-tárolót építettek pályázati forrás felhasználásával, idén pedig takarmánytároló siló létesítésére nyertek el támogatás, ami már meg is épült. E mellett igyekeztek a növénytermesztésben is hasznosítani, éppen ezért vásároltak egy nagy teljesítményű szippantó-kocsit 2009-ben, amelyhez egy injektáló berendezés is csatlakozik. Ezen keresztül juttatják a földbe a hígtrágyát, közvetlenül a növény mellett. Nagy előnye, hogy nincs semmiféle szag, az ammónia sem szennyezi a levegőt valamint csak annyi hígtrágya jut a talajba, amennyire a növénynek szüksége van, ez nem csak gazdaságos, de a környezetbarát megoldás is. Ma már kettő ilyen kocsival rendelkeznek.
A sertéstartás hatékonysága is jobb lett, hiszen a hígtrágya kezelésére, tárolására fordítandó költségek csökkentek, így ha nem is nyereséges, de legalább nem veszteséges ez a tevékenységünk – ad hangot véleményének. – Sajnos a húsiparban is vannak ágazati problémák, amelyek hatása számunkra is kedvezőtlen. Nem különleges, egyedi dolgokra gondolok, hanem pl. a helyenként mindenkit egyformán érintő megnövekedett fizetési határidőkre. Saját kamionjainkkal szállítjuk az állatokat, van úgy hogy hetente több ezer darabot. A Royal Hús 10 éve, megbízható partnerünk. Máshol is próbálkoztunk, de legtöbb helyen bennragadt a pénzünk, amiből jelentős veszteségünk keletkezett.
Szerencsésnek mondják magukat, ugyanis mind a hatszáz hektárra elnyerték a területalapú támogatást, a 60 százaléka már a számlájukra meg is érkezett. A költségeik egy részét a 2,5 százalékos kamatra felvehető hitelből fedezik, ebből vásárolták meg idén is többek között a vetőmagot.
Évről évre jelentős összeget fordítunk fejlesztésre, többek között a tárolókapacitás növelésére, mert egyre nagyobb rá az igény. A lajoskomáromi gazdák terményét ugyanis ingyen tároljuk, idén 25 000 tonna kukoricát helyeztek el a magtárainkban. Ma már komplex szolgáltatást tudunk nyújtani ezen a területen is, ugyanis 2012-ben szárítóval, tisztítóval és kis laborral – ahol esésszámot, sikértartalmat is tudunk mérni, s már e szerint osztályozva kerül a termény a magtárba – bővült ez a telepünk. Egyébként meg egyre inkább a precíziós gazdálkodás felé megyünk el műholdas traktoraink vannak, azokkal vetünk, végezzük a növényvédelmet, a műtrágyázást, ezekkel szinte patikamérlegen mérve juttatjuk be a földbe a vetőmagot, s juttatjuk ki a növényvédőszert.
