Elsősorban azért döntöttem úgy, hogy gazdálkodni fogok, mert édesapám is, mint Aránykalászos gazda ezt tette, s mindig jól éreztem vele magam a földeken – kezdi beszélgetésünket a 26 éves Séllei Gábor. – Mint minden kisgyerek kedveltem a gépeket, de nem akartam mezőgazdasággal foglalkozni, akkoriban az informatika jobban érdekelt.
Lassan tíz éve, hogy mint őstermelő maga is gazdálkodik. Az első pillanattól kezdve szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik a Dévaványától tizenkét kilométerre fekvő földjeiken.
Persze, amikor nyolcadik után pályát kellett választani, akkor a többi tizenéveshez hasonlóan én is az informatikában láttam a jövőt, ezért is jelentkeztem a szolnoki Pálfy János Műszer- és Vegyiipari Szakközépiskolába, ott is az informatikai szakirányra. Négy év alatt azonban rájöttem, nem nekem való ez a pálya, nem tudtam elképzelni az életemet úgy, hogy egész nap a négy fal közé legyek bezárva.
E felismerést követően már egyenes út vezetett az agráriumba. Gödöllőre, a Szent István Egyetemre jelentkezett az érettségi után, ahol a hároméves alapképzést követően mezőgazdasági mérnök főiskolai oklevelet szerzett. Két év kihagyás után ugyanott a mesterképzésen folytatta tovább tanulmányait, növényorvosi egyetemi diplomáját ebben az esztendőben vehette át.
Családi gazdaság a miénk, amelynek tagjai vagyunk a testvéreimmel hárman, valamint a szüleink – folytatja tovább. – Összesen 450 hektárnyi földön gazdálkodunk, mint őstermelők. A minőségre és nem a mennyiségre helyezzük a hangsúlyt a térség kedvezőtlen adottságai miatt. A szántás, vetés, aratás nagyobb része az édesapám és az én feladatköröm, míg a papírmunkában az édesanyám is nagyobb szerepet vállal.
A növénytermesztéshez kapcsolódó célprog ramok miatt az összes terület 20 százalékán napraforgót, szintén ugyanekkorán gabonaféléket termesztenek, repce a földek tíz százalékán kerül a földbe, a területeik 20 százalékát ugaroltatják, amelyekre hármas növénykeveréket vetnek el. Őszi búzát, őszi árpát, kanári kölest, a népi nevén fénymagot, kukoricát, valamint olajos növényeket – őszi káposztarepcét, napraforgót – termesztenek. Vannak olyan területeik, ahol a búzát az őszi száraz borsóval együtt vetik el és aratják le.
Ennek nagyon egyszerű az oka, így a borsó szára nem dől el, géppel is be lehet takarítani – ad magyarázatot e vetésszerkezetre.
Mint mondja, annak idején nem vette igénybe a fiatal gazdáknak nyújtott támogatást, ugyanis mire megtehette volna, addigra már öt esztendeje, mint őstermelő gazdálkodott, így nem igényelhette azt a fiatal gazdálkodók pályázatán, csupán a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó területalapú támogatásra nyújthatta be igényét.
Kitért arra is, a földalapú támogatás mellett 2009 és 2014 között minden esztendőben egyes területeikre az agrár-környezetgazdálkodási programok keretében nyertek el jelentősebb forrásokat, egyebek mellett két fokozottan védett madár, a túzok élőhelyfejlesztésére, valamint a kék vércse védelmében meghirdetett pályázatokon.
Azokon a területeinken, amelyek közel fekszenek túzok és a kék vércse fészkelő helyeihez, az élőhelyeik védelme érdekében környezetkímélő gazdálkodást folytatunk, ehhez magasabb összegű támogatás nyerhető el, mint a hagyományos módon történő esetében – emeli ki a fiatal gazdálkodó. – A kihalófélben lévő túzok nagy számban egyedül itt a Körös-Maros Nemzeti Parkban fészkel, ezért a számuk növelésére nagy figyelmet fordítanak, miután ez a madár csak természetes körülmények között szaporodik, rak tojásokat.
Szólt arról is, a zöldítési program is egy újabb lehetőséget jelent, ugyanis ez lehetővé teszi, hogy ugaroltatni csak a területek 5 százalékán kelljen, s ebbe beletartoznak az árokpartok, a mezsgyehatárok is. A többibe pedig borsó, valamint szálas pillangósok vethetők. A maguk részéről egyébként nem foglalkoznak se biotermeléssel, se precíziós növénytermesztéssel, ugyanis ezen a vidéken a termőhelyi adottságok nem kedvezőek ahhoz, hogy mindez gazdaságosan történjen, meg a gépparkjuk se alkalmas erre, nem rendelkeznek ugyanis precíziós gépekkel. Sorkövetéses vetőgépeik vannak, szakaszolható permetezőgéppel végzik a vegyszerezést, s a tápanyagból is többet juttatnak ki, mint más helyeken, mert nagy kötöttségű, agyagos talajokon gazdálkodnak. A talaj szerkezetének javítása, fellazítása érdekében éppen ezért a betakarítást követően a szármaradványokat az őszi munkálatok során beforgatják a földbe.
Mint megjegyezte, az idei esztendő időjárása nem volt éppen szokványos. Szélsőségesen érkezett a csapadék, ugyan az altalaj meglazításának eredményeként, amikor kellett bejutott a talajba. Annak véleményének is hangot adott, hogy szerencsés helyzetben voltak, mert mind a búzát, mind a kukoricát, vagy akár a napraforgót a nagy esőzések előtt már betakarították. Azonban, mind ahogy az országban több helyen is, a mezei pocok jelentős kárt okozott a kalászosokban, volt olyan tábla, ahol a teljes termés odaveszett.
Az idei év a mezei pockok okozta károk ellenére is elég jó lett. Az őszi búza 4,5 tonna hektáronkénti átlagot hozott, a kukorica szárítás után 9 tonnát, a napraforgó átlaga is 2,8–3 tonna között mozgott – mondja. – A kukoricát takarmányként, a napraforgót és a repcét általában a Boonge Zrt.-nek adjuk el. Az őszi búzánk most is malmi minőségű lett. Ma már nem kell a termőföldről eladnunk a terményt, tisztítás után betároljuk, s felvásárló cégen keresztül értékesítjük. Saját tárolókkal rendelkezünk, így ez sem jelent pluszköltséget. Ki tudjuk várni, míg megfelelő árat kapunk értük. Idén eléggé hektikusan alakultak eddig a felvásárlási árak, így ez most különösen nagy előnyt jelent. Ma már minden beruházásunkat saját forrásból valósíthatjuk meg. Annak idején a gépparkunkat géptámogatás felhasználásával, míg a telephelyünket még édesapám hitelből alakította ki.
S, hát a növényorvosi végzettségének is hasznát kívánja venni. Szaktanácsadóként, recept- íróként vállalkozást szeretne indítani, de a növényvédő szer kereskedelem is a tervei között szerepel. Egyelőre ezen a területen a piacot méri fel.
