Az édesapám egy örökölt MTZ-vel kezdte az önálló életet, amikor eljött a tsz-ből, eleinte istállók géppel történő trágyázását végezte az egész ország területén – kezdi beszélgetésünket. – Majd, amikor lett rá pénze, földeket vásárolt. Úgy gondolta, hogy a szántóföldi növényekkel – búza, kukorica – nagy árbevételt nem lehet elérni, ezért zöldségtermesztésbe fogott, hagymát és burgonyát termelt 1995-től. Évente harminc hektáron vetettünk burgonyát, utoljára 2007-ben, az édesapám előtte évben halt meg, akkor már hat éve önálló gazdálkodóként tevékenykedett.
Mint mondja, édesapja gépészmérnökként mindig azt vallotta, hogy ha valaki egyszer lemarad a fejlődésben, akkor soha többet nem tudja behozni. A burgonyatermesztéshez használatos gépekből is mindig próbálta a legmodernebbet választani, mert vallotta, a növényter- mesztésnek a gépészet az alapja, ha nem megy a gép, akkor nem kerül bele a mag a földbe.
Magam nem akartam gazdálkodó lenni, eleinte kényszernek éreztem, de aztán egyre inkább úgy láttam, hogy van jövője a mezőgazdaságnak, a sok nehézség ellenére sok szépség található benne – emlékszik vissza a kezdetekre. – A természet közelisége különösen megfogott, meg az, hogy nem kell egy irodában eltölteni az egész napot. Ez az életforma egyfajta szabadsággal is jár. Ezért is jelentkeztem Keszthelyre, s végeztem el növénytermesztő mérnök szakot, majd miután egy évig a gazdaságunkban dolgoztam, Gödöllőre jelentkeztem a növényorvos szakra, ami egy újabb utat nyithat meg számomra a mezőgazdaságban.
Nyolc évvel ezelőtt – 2006-ban – az édesanyja még 500 hektár bérelt és saját földdel vette át a gazdaságot, akkor még a burgonya és hagyma mellett kisebb területeken sokféle növényt termesztettek, egyebek mellett mákot a gyógyszergyáraknak, energiafüzet, nyárt, repcét, szóját, kukoricát, búzát. Később csemege kukoricát, dísztököt termeltek három éven át, amit Németországba szállítottak, valamint harminc hektáron energiafűz szaporító anyagot, amit értékesítettek. Jelenleg is termesztenek energiafüzet, amit a Dombóváron működő Agrár Béta Kft.-nek adnak el, biomassza alapanyagként.
A korábbi terület felén folyik a szántóföldi növénytermesztés, amihez jön még 30 hektárnyi energianövény, mert közben a földek egy részének bérleti szerződése lejárt, s a bérbe adók jóval magasabb áron kötötték volna újra meg – mondja Király Gergely. – Olyan nagy veszteség nem ért bennünket, mert messze voltak a lakóhelyünktől, Tamási környékén béreltük őket. A jelenlegi 250 hektár nagy része Kurd határában, míg egy kisebb terület Mucsiban van. Hétközben egyikünk sincs itthon, éppen ezért egy alkalmazott segít nekünk a szántóföldi munkák elvégzésében, az édesanyánk pedig a papírmunkát végzi, a gazdálkodáshoz teremti meg a hátteret. Magam a vetésterveket készítem, a vetésforgót határozom meg, beszerzem a vetőmagot, a növényvédő szert, meg a földeken is dolgozom.
Mint mondja, évek óta a növényvédő szert a hőgyészi Agrokémiától vásárolják, a szaktanácsadó is tőlük érkezik hozzájuk rendszeresen. Vetéshez Pioneer, Decalb kukorica vetőmagot használnak, a kalászosokhoz idén osztrák alapanyagot, de próbálkoztak magyar fajtákkal is. Sokat járnak fajtabemutatókra, hogy megismerkedjenek az új fajtákkal, lássák, hogy milyen eredményeket érnek el velük a kísérleti parcellákon. E mellett azért is fontosnak tartják ezeket a rendezvényeket, mert ilyenkor sok gazda jön össze, s kicserélhetik a tapasztalataikat.
Egy-egy ilyen fajtabemutató nekünk egy plusz tanulási folyamat is, hiszen többen már hosszú ideje gazdálkodnak a résztvevők közül. Az előadók is a legjobb szakemberek közül kerülnek ki. A fajtabemutatókat követően évről évre magunk is kipróbálunk egy-egy újabb vetőmagfajtát. A Mucsiban lévő földterületünket szegedi fajtákkal vetjük be rendszeresen, mert ezek jobban tűrik az ottani szárazabb éghajlatot és homokosabb talajt – ad hangot véleményének.
Ma már elsősorban kukoricát, őszi búzát, napraforgót és árpát termesztenek, a régi vetésszerkezetből csak a 30 hektár energiafűz maradt meg. Kukorica van a legnagyobb területen 120 hektáron, napraforgó pedig 60 hektáron kerül a földbe. Ebben az esztendőben pedig próbaképpen 15 hektáron cukorrépát is termesztenek, erre inkább a cukorgyár közelsége miatt vállalkoztak, ha bejön, akkor elképzelhető, hogy később megnövelik e növény területét.
Saját telephellyel rendelkeznek, ahol ugyan lenne mód a termény tárolására is, azonban szárítójuk nincs, ezért a napraforgót és a kukoricát bértároltatják. A saját raktáraikban csak az elszállításig helyezik el. Ebben az esztendőben a kamionokra történő könnyebb rakodás érdekében vásároltak egy Manitou rakodógépet.
A telephely, ahova el szoktuk szállítani a terményeinket 13 kilométerre van a falutól, már az is megtakarítást jelentene, ha itthon, közel a földekhez tudnánk tárolni a terményeinket – fűzi tovább gondolatait.
A szántóföldi növénytermesztéshez szükséges teljes gépsorral rendelkeznek, amit még annak idején az édesapja vásárolt meg. Fendt és John Deere teljes gépsorral, négyfejes váltóforgatós ekével, gruberrel, amivel a tarlóhántást végzik, és az őszi búza elé a talajt készítik elő, ha napraforgó volt az elővetemény. Van egy FKM Busa 5,2 forgókéses magágy-előkészítőjük – erről nagyon pozitív a véleménye –, de gabona- és szemenkénti vetőgéppel is rendelkeznek, amelyeket az Axiál Kft.-től vásároltak. Egyedül kombájnuk nincs a betakarításhoz.
Középkötött barna erdőtalajon gazdálkodnak, szélsőséges időjárási körülmények között. Az elmúlt évi időjárási viszonyok között is jó átlagokat értek el, ez annak is köszönhető, hogy mindig időben sikerült elültetni és betakarítani a terményt a legtöbb területről, 2006 óta ugyanaz a kombájnos végzi ezt bérmunkában. Kukoricából hektáronként 11-12 tonna termett, a malmi minőségű őszi búza átlaga is elérte a hektáronkénti 6,5 tonnát, a napraforgójuk is 4 tonnát hozott. A betegségeket is megúszták, s egyedül a kukoricánál volt gondjuk a toxinnal, meg azzal, hogy szárítani kellett, ugyanis húszszázalékos víztartalommal takarították be. A kukoricát és a napraforgót egyelőre nem adták el, megvárják, amíg jó árat kapnak érte, addig betároltatják. A kalászosokat, az őszi búzát és az árpát azonban az aratást követően mindig eladják, az értük kapott pénz jelenti az első bevételt a gazdaságukban a földalapú támogatás mellett, ezzel tudják a következő évet indítani.
A pockok ugyan nálunk tavaly nem okoztak gondot, de várhatóan idén időben el kell kezdenünk az ellenük való védekezést – hangsúlyozza Király Gergely. – A magas talajvíz azonban komoly problémát jelentett, hét hektárnyi kukoricánk és ugyanennyi napraforgónk még lábon áll. Azonban várhatóan ez is a magtárba kerülhet, mert kaptam egy ajánlatot, ha közel száz hektárnyi terület betakarítását megszervezem, akkor egy hevederes kombájnnal rendelkező gazdálkodó betakarítja majd. Két nap alatt több mint 600 hektár jött össze, most már csak az időjárástól függ, hogy mikor lehet rámenni ezekre a földekre.
Vallja, az öntözési lehetőség nagy kincs, ugyanis a közelükben folyó Kapos mentén létrehozott víztározóból a területeik jelentős része öntözhető.
A 40x400 méteres öntözőtavunk körül közel 100 hektárnyi területet csövezett alá az édesapám még annak idején, ez ma is használható a négy öntöződobbal és a meglévő szivattyúkkal egyetemben. Az akkori nagy beruházás még most is hasznot hozhat, csak haza kell költöznöm végleg, mert a fejlesztéseket már nem tudná édesanyám egyedül szervezni. Szeretném a gazdaságunkat kertészeti kultúrákkal is bővíteni. Első lépésben szamóca telepítésébe kezdtem. A palántákat augusztusban ültettük ki fólia alá, bakhátas rendszerben a könnyebb művelhetőség és betakarítás érdekében. Csepegtetős öntözést alkalmazunk, éppen ezért az alácsövezett területen alakítottuk ki ezt az ültetvényünket. Szépen fejlődnek a palánták, majd áprilisban derül ki, amikor betakarítjuk, hogy mennyire választottunk jó fajtát, milyen termésátlagot hoz, s az időjárási körülményeket mennyire tolerálja, a hideg napok tesznek-e benne jelentősebb kárt. Amikor már végleg itthon leszek, kényesebb kultúrák termesztésébe is belefogok. A másik irány amiben lépni szeretnék az állattenyésztés, már sokszor szóba került, de eddig még nem került rá sor, adottak az épületek, s a takarmány is – ad hangot zárásként terveinek.
