A világhírű Springer Kiadó, a nemzetközi tudományos élet meghatározó szócsöve, felismerve a tématerület fontosságát, egy olyan tematikus könyv megjelentetését tűzte ki célul, amelyben a szerzők úgy adnak ajánlásokat az agrár környezetterhelés csökkentésére, hogy az egyúttal a vidék életfeltételének javulásával is járjon. Ebből a tematikus könyvből közöljük az Agronapló jelen, és következő számában egy-egy válogatott könyvfejezet összefoglalóját. Az első összefoglalót Miguel A. Altieri (2012): Convergence or Divide in the Movement for Sustainable and Just Agriculture. (Összetartunk, vagy viszályt szítunk a fenntartható, igazságos mezőgazdaság megvalósítását célzó mozgalomban) In: (Ed.: Lichtfouse, E.) Organic Fertilization, Soil Quality and Human Health. Sustainable Agricultural Reviews 9. Springer, Dordrecht-Heidelberg-New York-London. 1-9. c. könyvfejezetből adjuk. A szerző a Kaliforniai Egyetem, Környezeti Tudományok, -Jogalkotás, és -Gazdálkodás Tanszék, Berkeley professzora.
A „Zöld forradalom” zöldítése nem nyújt elegendő segítséget sem az éhezés és a szegénység mérséklésében, sem az (agro)biodiverzitás, a biológiai sokféleség megőrzésében. Olyan stratégiákra van szükség, amely a kis-és közepes méretű gazdaságok újra életképessé válnak, és amelyek kijelölik az utat a teljes agrár szabályozási és élelmiszer termelési rendszer átalakításához, oly módon, hogy hogy az gazdaságilag megvalósítható legyen, mind a gazdálkodók, mind a fogyasztók számára. A javasolt „Fenntartható intenzifikáció” egy olyan, intellektuiális oldalról ideológiailag megtámogatott program, amely úgy fogalmazza át, és úgy ad új keretet az agro-ökológiának, hogy közben megfosztja azt annak politikai és társadalmi vetületeitől, miközben egy olyan elhibázott elképzelést támogat, mely szerint az agro-ökológiai eljárások békésen megférnének, együtt léteznének a génmódosított növények, és a bio-üzemanyag növények termesztésének agresszív kiterjesztésével.
Számos környezetvédő, és támogatói/lobbi csoport előnyben részesíti azokat, akiknek a pénzforrásokhoz való hozzájutási joguk van, és állandósítják az „a szegények mezőgazdálkodásának a gazdagok kezére játszása” folyamatát. A mezőgazdálkodás sokkal radikálisabb átalakítására van szükség, azon alapelvtől vezéreltetve, hogy az agrártermelésben megkívánt ökológiai változásokat nem lehet anélkül megvalósítani, hogy kézzel fogható változásokat ne hajtanánk végre azokon a szociális, politikai, kulturális, és gazdasági területeken, amelyek a mezőgazdaságot meghatározzák. Egy új válság végén csupán a vidék régi krízisének egy új arca válik láthatóvá, amely annak a folyamatnak az eredménye, amelyben, számos kormány által támogatva, bizonyos neoliberális programokban, a nemzetközi tőke segítségével, az élelmiszer ellátó rendszer szinte totális kontrollját hajtják végre.
Életbevágóan fontos annak a felismerése, hogy a kontroll nélküli kereskedelmi liberalizáció az a kulcs tényező, és -folyamat, amelyben a helyi gazdálkodókat megfosztják földjüktől, és az az elsődleges, mindennél meghatározóbb tényező, amely megakadályozza a vidék helyi gazdasági fejlődését, és az élelmiszer-termelés szuverenitását. Döntő fontosságú annak megértése, hogy a gazdálkodók legnagyobb ellensége a termékek alacsony ára. A társadalmi oldalról sokkal igazságosabb, gazdaságilag megvalósítható, és a környezetet kímélő agrártermelés lesz a gyümölcse annak, a vidéki körzetekben történő, a társadalmi mozgalmak, és a velük karöltve küzdő civil társadalmi szervezetek által megvalósuló szervezett cselekvés-sorozatnak, amelyek elkötelezetten támogatják a kis- és közepes gazda mozgalom céljait.
Fordította: Csathó Péter
