Röviden vizsgáljuk meg a megbetegedést okozó mikroorganizmust és az általa előidézett klinikai tüneteket. A fertőzést egy a baktériumok sejtszerkezetétől némiképp eltérő spirocheta (spirálisan csavarodott) mikroorganizmus (Brachyspira hyodysenteriae) okozza, mely főleg a 30–80 kg-os testtömegű sertéseknél okoz problémát.
A kór megjelenésére kétféleképpen számíthatunk: egyrészt, ha az addig dizentéria-mentes telepre fertőzött állatok kerülnek, másrészt, ha a nem kielégítő higiéniás viszonyok (melyek segítik a kórokozó környezetben való hosszabb túlélését) következtében a sertések a kórokozót szájon át felveszik. A sertések szervezetébe jutva a kórokozó a külső védőrétegére támaszkodva egészen a vastagbélszakaszig eljut, ahol osztódni kezd, a bélhámsejtekbe hatolva pedig tönkreteszi azokat. Szürkés-barnás-véres hasmenés formájában jelentkeznek a klinikai tünetek, ami az állatok gyors gyengülését, bágyadtságát okozza. Az elhullási ráta elérheti akár a 30%-ot is.
Élelmiszerbiztonsági okok következtében egyre több gyógyszer már nem alkalmazható ezek után a sertéstartásban, így a korábbiaknál még fontosabb szerepet kap a prevenció. A betegségek elleni védekezés eredményességét a környezetben túlélő kórokozók mennyisége és a járványvédelem általános telepi színvonala is befolyásolja. Nem is lehet kérdés ezek tükrében, hogy a dizentéria elleni küzdelemben is jelentős szerepe van az alaposan elvégzett tisztításnak és fertőtlenítésnek.
A dizentéria kórokozója viszonylag kis ellenálló képességgel rendelkezik, azonban a sertés hígtrágyában akár több hónapon keresztül is fertőzőképes maradhat. Almos rendszer esetén javasolt a trágyát akár naponta többször is eltávolítani az épületekből (ún. „betontiszta” felületig, mert száraz körülmények között a kórokozó hamarabb elpusztul), illetve törekedni kell arra, hogy lagúnás trágyarendszer esetén a lagúnák tisztítása-fertőtlenítése is megfelelő legyen. Ahol lehet, ott az egyes részlegek egyidejűleg (ún. „all in – all out” elv szerint) települjenek és ürüljenek. A fertőtlenítési procedúra megkezdése előtt a maradék trágyát távolítsuk el a padozatokról, a hígtrágyát pedig a lagúnákból. Mivel hatékonyan fertőtleníteni csak tiszta felületeket lehet, ezért a nagyobb szennyeződések mechanikai eltávolítása (és ahol elengedhetetlen, ott az áztatás) után tisztítószer használatára van szükség. Számos, gyakorlati körülmények között elvégzett kísérlet által igazolás nyert, hogy megfelelően hatékony tisztítószer használatával az állattartó épületekben található kórokozók 80%-a már eltávolítható. Ügyeljünk arra, hogy a lúgos vegyszerek a szerves szennyeződések, a savas kémhatású vegyszerek pedig a szervetlen lerakódások eltávolítására alkalmasak. A tisztítás célja lényegében az, hogy ne maradjanak olyan lerakódások a felületeken, melyekben kórokozó szervezetek találhatnak menedéket. A tisztítószerek kijuttatását nagynyomású mosóberendezésre szerelt habosító fejjel kell végezni, mert a hab hosszabb ideig megtapad a felületeken, így hatékonyabb „munkát végez”. Az előírt hatóidő letelte után a tisztítószert alaposan le kell mosni, majd a felületeknek teljesen meg kell száradniuk. Amennyiben a leöblített felületek nem szárazak a fertőtlenítéskor, az alkalmazott fertőtlenítőszer munkaoldata felhígul, mert koncentrációja csökken. A tisztítási folyamatot követően, de még a fertőtlenítési fázis megkezdése előtt kerülhet sor az épület felületi sérüléseinek kijavítására is. Fertőtlenítésre kizárólag hatósági engedéllyel rendelkező, igazoltan széles hatásspektrumú, a környezetben lebomló vegyszer javasolható.
Természetesen a szervizperiódusok alkalmával szakszerűen végrehajtott tisztítás-fertőtlenítés mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a betegség leküzdésében szerepet játszó egyéb tényezőkre is. Talán az egyik legfontosabb ezek közül a folyamatos rágcsálóirtás, ugyanis a kórokozót hordozhatja a patkány és az egér is. Ráadásul hónapokon keresztül üríthetik is azt, folyamatos fenyegetést jelentve. A hatósági engedéllyel rendelkező rágcsálóirtószert mindig a rágcsálók vonulási útjába kell kihelyezni zárható és rögzített csalétekkihelyező állomásokban. Nem feledkezhetünk meg a rendszeres rovarirtásról sem larvicid és adulticid irtószerek, valamint ragasztós csapdák használatával. Fontos megemlíteni a sertéstelepet ellátó kútról származó ivóvizet. A sertésállomány számára mindig kiváló minőségű, tiszta ivóvizet kell biztosítani. Az ivóvíz rendszeres kémiai és mikrobiológiai vizsgálatával, és amennyiben szükséges az ivóvízrendszer vagy az ivóvíz rendszeres vegyszeres tisztításával, fertőtlenítésével sok problémát lehet kiküszöbölni. Természetesen nem hanyagolható el a megfelelő takarmányozás és takarmánytárolás, az épületrészek pihentetése, szükség esetén a gyógyszeres kezelés, a telepi zártság biztosítása, a karanténidő betartása, a telepi jármű- és személyforgalom korlátozása (valamint alapos jármű- és személyfertőtlenítés) sem. A telep dizentéria mentesítését követően új állomány telepítése kizárólag a mentességet megerősítő mintavételi eredmények tükrében végezhető.
Litz Tamás
HAT-AGRO Higiénia Kft.
A cikk szerzője: Litz Tamás
