Azt kell mondjam, hogy igen. Lehet gondolkodni a konzervatív hozzáállással is az „apám is így csinálta” rendszerben, de ha azt nézzük, hogy mondjuk a 30-as évektől hova jutottunk el akkor óriási fejlődést látunk, és ne gondoljuk, hogy a fejlődés leállt. Jelenleg a világ élvonala 16 t/ha körül tart, és még ha azt nézzük, hogy ők biztos csak a kukoricára legkedvezőbb helyeken termesztenek kukoricát akkor is némi differencia látszik.

Amire véleményem alapozom: Van három fő károsítónk kukoricamoly, gyapottok bagolylepke, amerikai kukoricabogár. Három kártételi küszöbérték. A kukoricamolyról tudjuk, hogy az mellet hogy a szártörés arányában csökken a termésünk, emellett a szállítónyaláb károsítással látens közvetlenül nem észlelhető kárt okoz. Ezt egy keszthelyi doktorandusz hallgató kimérte és úgy találta, hogy az összes terméscsökkenés 30%-a adódik a töréskárból amit látunk, és 70%-a szár-, szállítónyalábok-, és csőkárból amit nem észlelünk közvetlenül. Egy károsított tő termése 21-24%-al alacsonyabb, mint az egészségesé. Természetesen a szállítónyaláb károsítás kihat a szárazságtűrésre is, nem javítva azt. A védekezési küszöb valahol 10%-os tőfertőzöttségnél van.

A gyapottok bagolylepkéről miközben a hivatásos tudomány szerint az áttelelése még mindig nem bizonyított – pedig a májusban, 10 leveles kukoricákban három nap alatt fogott 1000-1500 ép szárnyú példány igencsak erre enged következtetni – pedig egyre egyértelműbb, hogy a lokális populációk szerepe jelenleg nagyobb, mint a bevándorlóké. Igen létezik olyan mértékű bevándorlás, ami az egyetlen kezeléssel nem kontrollálható, de az elmúlt 10 évben erre szinte nem volt példa. Itt is az a jelenség általános, hogy a kezeletlen kukoricákon kifejlődött állattömeg rászabadul a másodvetésű csemegére és mivel állatonként ezres nagyságrendű a tojásszám, a lerakott tojástömeg megtör minden vegyszerhatást. De ha ezen jelenségből kiindulva vetünk el minden védekezési ötletet akkor szerintem tévúton járunk. A lokálisan nagyobb területen végzett kezelések csökkentik a háttérfertőzöttséget. A kártételről mivel közismert, csak annyit hogy mennyiségileg elhanyagolhatónak minősítjük, mert csak a csővéget eszi, de a fuzáriumos csőpenész melegágya és a csővégi roncsolt 40 szem kukoricán, mint táptalajon kialakuló penészgyepet nem tudja kontrollálni semmilyen gombaölő szer.

Az amerikai kukoricabogár kimért kártételi küszöbértéke 1-3 imágó/növény. A kötődési zavar mellett én a következő évi gyökérkár csökkentést emelném ki, mint pozitív hatást. Nagyon ritka az az eset, amikor a virágzáskori kezelés után olyan mértékű a táblára való visszatelepedés, hogy komolyabb gyökérkárral találkozunk a következő évben. Jelenleg egyetlen igazán jó talajkezelési megoldásunk van, amire elég nagy nyomás nehezedik rezisztencia szempontjából. Jó megoldásnak tartom, ennek a nyomásnak az enyhítését állománykezeléssel, ha már most tudjuk, hogy jövőre újra kukorica várható a szóban forgó a táblán.

Visszatérve eredeti gondolatmenetünkhöz, van három károsítónk és olyan kukoricás ahol egyik sincs kártételi mennyiségben, szinte alig van, végképp nem a legjobb kukoricatermő területeken, hiszen a nyomás a monokultúra irányába itt a legnagyobb.

Ezek közül kettő, az amerikai kukoricabogár és a gyapottok bagolylepke erősen kötődik a virágzáshoz, így a kettő elleni együttes védekezés könnyen illeszthető egymáshoz, a gondunka kukoricamollyal van, amely egyáltalán nem kötődik virágzó részek fogyasztásához ráadásul elterjedt közhiedelem, hogy címerkitoláskor rajzik, ami néha igaz, néha nem. Viszont a jövő gondja, hogy ha így haladunk, a méhvédelem miatt nem lesz olyan hatóanyag, amit virágzásban nappal kijuttathatunk, és igazán hatékony lesz molykártevők, valamint kukoricabogár ellen is. Ehhez még sok fejet kell összedugnunk hogyan tovább. Itt várható feladat még a két károsító összehangolt előrejelzése, egyértelmű javaslatokkal a termelő részére mikor van az az időpont, ami igyekszik optimális megoldást találni mindkettőre.

A kukoricamoly esetében a megbízható feromon csapda hiánya nagy gond, de ez alapkutatási feladat. Még a hatékony csapda megléte esetén is zűrös a védekezés pontos időzítése, jelenleg ez csak a tojáscsomók figyelésével lehet, és nem gondolom, hogy ez egy átlagtermelő feladata lenne. A nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk a virágzáskori másik két károsító elleni védekezéssel összehangolni az időzítést. Az állat elhúzódó rajzása miatt szerintem nem tudjuk kikerülni az imágókra is hatékony piretroid használatot. Szóba jöhet még az intenzivitás növelésekor az első nemzedék elleni védekezés még a lényegesen kisebb növényállományban, ekkor ugyanis jobb lesz a hatékonyságunk. A gyapottok bagolylepke esetén említett háttérfertőzés csökkentése és nagy területek kezelése itt még fontosabb.

Ezen kívül évek óta felmerülő probléma a takácsatka károsítás, különösképpen a hibridvetőmag előállításban. A levéltetvek károsításával pedig jelenleg még gondolati szinten is alig foglalkozunk.

A kukorica hazánk mezőgazdaságának stratégiai eleme. A klimatikus és domborzati adottságaink lehetővé teszik, mi több, indokolják, hogy szántóterületeink nagy részén kukoricát termesszünk. Az ezredforduló előtti években a kukorica növényvédelmét szinte kizárólag a gyomirtó szeres kezelések jelentették a gomba- és rovarölő szeres csávázás mellett. Majd az amerikai kukoricabogár magyarországi megjelenése után a rovarölő szerekkel végzett talajfertőtlenítés is szinte kötelező elemévé vált a kukorica növényvédelmi feladatainak azokon a területeken, ahol monokultúrás termesztés zajlik. A gyomnövények és a talajlakó kártevők, valamint a csírakori kórokozók elleni küzdelem mellett manapság a kukorica állományban végzett rovar- és gombaölő szeres kezelések is egyre inkább terjednek. Sajnos, a klimatikus viszonyok és a termesztéstechnológia megváltozása miatt, egyre több új kártevő jelenik meg, vagy szaporodik fel, amelyek károsítják a kukorica növényeket, mennyiségi és minőségi kárt is okozva a terményben.

Jogosan merül fel ugyan a kérdés, hogy szükség van-e rovarölő szeres kezelésre kukorica állományban!? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az kell mondani, hogy igen, szükség van. A neonikotinoid típusú rovarölő csávázó szerek felhasználásának korlátozása miatt, sajnos már a kukorica kezdeti fejlődési szakaszában is szükség lehet rovarölő szerek használatára, elsősorban a kukoricabarkó imágói által okozott károsítás megelőzésére. A tavalyi év erre nagyszerű példát szolgáltat, hiszen számos kukorica területen volt szükséges egyszeri, vagy akár többszöri védekezés is a kukoricabarkó ellen. Sajnos, a jelenleg rendelkezésünkre álló rovarölő csávázó szerek nem nyújtanak kielégítő eredményt a kukoricabarkó ellen, így fel kell készülnünk rá, hogy a jövőben is egyre inkább szükséges lehet a barkó elleni állomány védelem.

A barkó mellett azonban szintén komoly problémát jelent a kukoricabogár imágójának, valamint a gyapottok bagolylepke és a kukoricamoly lárvájának kártétele. A kukoricabogár imágók a bibeszálak, a „bajusz” visszarágásával csökkent megtermékenyülést okoznak, drasztikusan csökkentve ezzel a termés mennyiségét. Mivel kukoricát a szántóterületeink közel negyedén termesztjük, így a vetésváltás nem mindig valósítható meg, sőt számos esetben az önmaga után vetett kukorica esetén a kukoricabogár lárvája ellen irányuló rovarölő szeres talajfertőtlenítés is elmarad, biztosítva ezzel a későbbi imágó általi kártételt. Tehát számíthatunk rá, hogy a jövőben is szükséges lehet az imágó elleni rovarölő szeres beavatkozás, csökkentve ezzel az az évi kártételt, továbbá a tojásrakást, így közvetve a következő évi lárvakártétel mértékét is monokultúrás kukoricatermesztés esetén.

Komoly problémát jelentett az elmúlt termesztési szezonban a Fusarium fajok, a 2013-as évben pedig az Aspergillus flavus okozta magas toxintartalom. Ezek a másodlagos gombakórokozók, többek között a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke által a szemeken ejtett sebzéseken keresztül fertőzik a növényeket. A toxintermelő gombakórokozók megtelepedésének megelőzésére a leghatékonyabb módszer a hernyókártevők által okozott károsítás megakadályozása előrejelzésre alapozott, optimális időben elvégzett rovarölő szeres állománypermetezéssel, hiszen az általuk okozott kár mind mennyiségi, mind pedig minőségi. Különösen nagy problémát jelent kártételük csemege kukorica állományban, ahol rágcsálékukkal és ürülékükkel szennyezik a szemeket, fokozva ezzel a veszteséget. A kukoricamoly jelenléte az elkövetkezendő években is biztosított. Egyrészről a forgatás nélküli talajművelési módszerek terjedése, továbbá a kukoricaszár bebálázása és lehordása miatt, elősegítve ezzel a kártevő áttelelését. Az egyre melegedő klíma tovább segíti akár a kukoricamoly, akár a gyapottok bagolylepke egyedszámának növekedését, így a megjelenésükre a következő időszakban is számítanunk kell. Az eredményes kukoricatermesztéshez elengedhetetlen az ellenük való védekezés.

Magyarországon is megjelent a kukorica levélvörösödés fitoplazma (Stolbur fitoplazma), melynek a megjelenését a Reptalus panzeri kabócafajhoz kötik. A fő védekezés itt is a vektorok elleni védelem, melyek előrejelezhetőek, megfigyelhetőek.

A jövőben az ok- és szakszerű, állományban végzett rovarölő szeres kezelések elemévé kell, hogy válljanak a sikeres kukoricatermesztésnek. De a kártevők elleni védekezés esetén is fontos a szerrotáció kérdése a rezisztencia kialakulásának elkerülése miatt.

A hibrid- és csemegekukorica előállításban nagy hagyománya van a többszöri rovarölő szeres kezelésnek. Elsősorban a kukoricamoly két és a gyapottok bagolylepke több nemzedéke ellen illetve a kukoricabogár imágók ellen irányítják a kezeléseket a termelők. Ugyanakkor meleg, aszályos évjáratokban szükség van az atkák elleni védekezésre is.

A takarmánykukoricában jelenleg még nem elterjedt a rovarok elleni védekezés. Ha van ilyen, akkor elsősorban a kukoricabogár ellen irányul valamilyen piretroidot alkalmazva. A molykártevők elleni védekezés jelenleg kis területen történik. Azonban egyre többen ismerik fel az árukukoricában történő rovarölő szeres kezelések jelentőségét.

Miért van erre szükség?

• Erős molyfertőzés során károsodik a bibe és a címer, romlik a megtermékenyülés, károsodnak a szemek, a szár károsodása miatt romlik a tápanyag és vízszállítás a növényben, ami csökkenti a szemek kitelítődését és az ezerszem tömeget. Ezek összességében csökkentik a termés mennyiségét. Ennek mértéke méréseink szerint évjárattól függően elérheti a 300-600 kg/ha-t is.
• A termés mennyiségének csökkenésén túl a kártevők által nyitott sebzéseken számos gombafaj telepedhet meg, amelyek jelentős toxin termelésükkel gyakorlatilag eladhatatlanná tudják tenni a betakarított termést. A sebzéseken Fuzárium és Aspergillus gombafajok jelenhetnek meg, amelyek csapadékos nyárutón illetve elhúzódó betakarítás esetén DON-, zearalenon és aflatoxinokkal fertőzhetik meg a terményt. Méréseink szerint a molyok elleni rovarölő szeres kezelésekkel ezek mennyiségét – természetesen évjárattól függően – 50-80 %-al tudják csökkenteni.

Szerencsére ma már a technika lehetővé teszi a magas kukorica állományok kezelhetőségét (ami 15-20 éve még szinte lehetetlen volt), mivel több száz hidas permetezőgép dolgozik már Magyarországon. Ezeknek a gépeknek nagy területteljesítménye alkalmas arra, hogy rövid idő alatt le lehessen védeni a virágzó vagy már megtermékenyült állományokat.

A rovarölő szeres kezelések árukukoricában nem csak amiatt szükségesek, hogy jelentősen tudják növelni a termésátlagot, így nagyobb árbevételt és jövedelmet biztosítanak a gazdáknak. Ugyanakkor nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a megtermett termény egyáltalán eladható marad egy olyan környezetben, ahol a gombák által termelt toxinok értéktelenné képesek tenni a védelem nélkül maradt állományokat.

A válasz egyértelműen igen.

Minden szántóföldi kultúránkat fenyegeti rovarkártevő. A kukorica sem kivétel, jóllehet még néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon a kukoricát fenyegető kártevők száma kevesebb volt. A Növénytermesztés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1966) a legveszélyesebb kukorica rovarkártevőiként a drótférget, (a pattanó bogarak lárvája), és a kukoricamolyt (Ostrinia nubilalis) tárgyalja.

Megemlítésre kerültmég a frittlégy (Oscinomosa frit), amely a gabonaféléket károsítja, kártétele elsősorban a hűvös tavasszal figyelhető meg. A kukorica barkó (Tanymecus dilaticolis) a csíra állapotban lévő kukoricát, később pedig a fiatal növények leveleinek rágásával tesz jelentős kárt.

A rovarkártevők száma az utóbbi évtizedekben jelentősen gyarapodott. A globális felmelegedés a rovarkártevőknek kedvez, tehát számolhatunk azzal, hogy újabb kártevők jelennek meg.

A búza érését követően a földibolhák és levélhámozók tömegesen lepik meg a kukoricatáblákat. Gyakori a levéltetű invázió is. A levéltetvek a leveleken, csuhéleveleken és bizony gyakori, hogy a címereken táplálkoznak. Néha oly mértekben elszaporodnak a címeren, hogy a pollen hullást jelentősen gátolják. Különösen sok kellemetlenséget tudnak okozni ezzel a nemesítői tenyészkertekben. Ha nem is minden évben, de egyre gyakrabban kell az atkafertőzéssel számolnunk. A gyakorlatlan szem észre sem veszi a fertőzést, mert az atkák a levelek fonákon élősködnek.

 A kukoricamoly mellé társul újabb hasonló kártételt okozó, egy agresszívebb kártevő, a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera), amely korábban nem telelt át Magyarországon. Általában meleg nyári szezonra vándorolt be. A téli időjárás enyhülése kedvez a gyapottok bagolylepke terjedésének, mert itthon is áttelelhet.

1980-as évekre USA-ban a kukorica bogár (Diabrotica vigifera vigifera) a kukorica első számú károsítója lett. Magyarországon jelenlétét 1995-től figyelhettük meg. Annak ellenére, hogy a kukorica bogár inváziószerű elterjedésével kezdetben sok kárt okozott, egy igazán példaszerű szakmai együttműködésben kidolgozott, több lehetőséget magába foglaló védekezéssel lehetővé vált, hogy a bogárral ma már együtt tudunk élni.

A rovarkártevők elleni védekezés kulcsa az ellenálló hibridek előállítása lenne. A hagyományos nemesítés azonban a rovar rezisztenciában nem hozott átütő eredményt.

A rovarkártevők elleni védekezés legfontosabb célja az lehet, hogy a kártevő populációját a lehető legkisebbre szorítsuk. Ebben a rovarölő szerek használata megkerülhetetlen.

Korábban a rovarölő szerek kijuttatásának akadálya volt a magasra növő kukorica állomány. Ma már olyan technika áll rendelkezésre, hogy a kukorica állomány kezelésére minden fejlettségi stádiumban lehetőség van. Ez azért is fontos, mert a kezeléseket abban az időpontban tudjuk elvégezni, amikor azok hatékonysága a legnagyobb.

Ne feledjük el azonban, hogy a rovarkártevők ellen nemcsak a rovarölő szerek bevetésével tudunk védekezni. Ha csak a kémia segítségét akarjuk igénybe venni, akkor számolnunk kell azzal is, hogy az állandó vegyszerhatásnak kitett rovar populációkban rezisztens egyedek születnek és azok robbanás szerűen szaporodnak el.

A kártevők elleni védekezésben meghatározó szerepe van termesztéstechnológiai műveleteknek. A talajműveléssel és a növényápolással rontjuk a rovarok életfeltételeit, megakadályozzuk azok mértéktelen szaporodását.

A modern kémiai védekezést megelőzően, még a múlt század első évtizedeiben kidolgozták azokat a megelőző rendszabályokat, amellyel például a kukorica moly fertőzést minimálisra lehetett csökkenteni. A kukorica, cirok és kender szármaradványokat május 1-ig el kellett égetni. A tarlón hagyott szármaradványt pedig felaprózva, legalább 20-25 cm. mélyen alászántani. Napjaink példájával élve, a kukorica bogár elleni védekezés leghatásosabb eleme a vetésváltás lett.

A növényvédő szerek használatának és a művelési eljárásoknak ésszerű kombinációja teszi számunkra lehetővé azt, hogy legnagyobb valószínűséggel tudjuk megóvni termésünket a rovarok inváziójától.

A kérdést minden kukorica termesztőnek magának kell eldöntenie. A kukorica rovarölő szeres vegyszerezése a kukoricabogár kezdeti gyors terjedésekor került be a termesztési technológiába, mivel az imágók akár 60-70%-os terméskiesést is tudtak okozni a virágzási időszakban. Az utóbbi években ez a védekezés a megfelelő talajfertőtlenítők használatával ismételten kezd kiszorulni.

 A megfelelő technológiai döntés érdekében vegyük számba a 3 legfontosabb kártevőt, melyek számottevő terméskiesést tudnak okozni kukorica állományunkban:

• Kukoricabogár (Diabrotica virgifera): Magyarország egész területén károsít. Az imágók megjelenése a virágzási időszakra tehető, és ekkor a legjelentősebb a kártételük is.

  Az imágók először a bibeszálat rágják, megtermékenyülés után a fejlődő kukorica szemekbe berágva okoznak terméskiesést. Kártételük az egyedszámtól függően 2-50% os terméskiesést is okozhat.

• Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis): Magyarország teljes területén előfordul az első nemzedék – június 2-3. dekádja. A második nemzedék – július 3.-agusztus 2. dekádja – a déli országrészben okoz jelentős károkat, az északi régiókban ritkábban jelenik meg.

  A tojásokból kikelő lárvák a berágnak a szárba, a második nemzedék pedig a szárból a csőkocsányon keresztül a kukoricacső csutkájába. Kártételük szártörés, illetve csőhullás is lehet. A déli régióban 10-20% terméskiesést is okozhat.

• Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa amigera): Magyarország teljes területén károsít. Megjelenése július 3. dekádjától augusztus végéig folyamatos.

  A lárvák első sorban a generatív részeket károsítják. A fiatalabb, magasabb nedvességtartalmú szemeket fogyasztják, ezért általában a cső felső részén károsítanak. Kutatások szerint 5-10%-os terméskiesést is okozhatnak.

Védekezési technológia:

 A védekezéshez minden esetben olyan felszívódó szert ajánlunk melynek hatástartalma 2-3 hét. Ügyeljünk a szer kijuttatásának módjára. Mivel az általunk célzott kártevőket a csövön, csuhélevélen, illetve a levél fonákján megtapadó cseppek felszívódásával tudjuk hatékonyan gyéríteni fontos a kisebb csepp méret, illetve a légzsákos kijuttatás.

Védekezés időzítése:

Fontos megjegyezni, hogy a kártevők rajzása az évjárat, és a terület elhelyezkedésének függvényében változhat, ezért minden esetben ajánljuk a csapdázást a rajzáscsúcsok megfelelő azonosításához.

A 3 fő kártevő elleni védekezéshez a következő opciókat ajánlanánk:

Védekezés megtérülése:

A DEKALB kísérlete alapján a megfelelő kukoricamoly elleni védekezés 10% terméstöbbletet biztosít. További tudományos kutatások alapján a gyapottok-bagolylepke elleni helyes védekezés esetén további 5% terméstöbblet várható.

Amennyiben egy felszívódó szer illetve a kijuttatás értékét 15eFt-tal számoljuk, és egy átlagos termésszinten feltételezzük, hogy 8t/ha –os termésre számíthatunk, melyet 40eFt/t értéken tudunk értékesíteni, a következő megtérülésekre számíthatunk:

Észak-Magyarország:

A = 0.5t/ha terméstöbblet × 40eFt/t átvételi ár -15eFt = 5eFt/ha

A+C = 0.5t/ha + 0.4t/ha terméstöbblet × 40eFt/t átvételi ár – 2 × 15 eFt = 6 eFT/ha + jobb termés minőség

Dél-Magyarország:

B = 0.8t/ha terméstöbblet × 40eFt/t átvételi ár -15eFt = 17eFt/ha

B+C = 0.8t/ha + 0.4t/ha terméstöbblet × 40 eFt/t átvételi ár – 2 × 15 eFt = 18 eFT/ha+jobb termés minőség

A takarmánykukorica termesztés technológiában az állományban történő rovarölő szeres kezeléseknek hazánkban nincs hagyománya (talán a kukoricabogár kivétel). Ugyanakkor csemegekukorica és vetőmag kukorica előállításban a többszöri rovarölő szeres kezelések terjedtek el.

Általánosan elfogadott vélemény volt, hogy az árukukorica állományban jelenlévő kártevő érdemi termésveszteséget nem okoznak, ezért ellenük védekezésre nincs szükség, megtűrtük őket. Az utóbbi években, inkább évtizedben viszont azt figyeltük meg, hogy egyre nagyobb egyedszámban vannak jelen, és egyre többször riasztó mértékű kártételt okoznak. Ugyanakkor a mennyiségi kártétel mellett a csővégi rágásoknak köszönhetően utat nyitnak a gombáknak (Fusárium, Aspergilus fajoknak), ezzel jelentősen növelhetik a toxin szennyezettség mértékét, ami a kukorica értékesítését lehetetleníti el.

Ezen legfontosabb kártevők a kukoricamoly, gyapottok- bagolylepke, kukoricabogár-imágó. (Terjedelem hiányában ezen kártevők életmódjával, sajátosságaival nem foglalkozunk.)

A jó időben elvégzett kezelések 2013-ban 500-1500 kg/ha plusszal jártak, 2014-ben ez 0-400 kg/ha volt. A kezelések 40-60 %-kal csökkentették a rágott csövek számát és egyértelmű összefüggés mutatható ki a rágott csövek és azok gombával történő fertőzöttsége között (rágott csövek 40%-a, nem rágott csövek 20 %-a volt Fusarium fertőzött.)

A termelő számára a legnagyobb problémát a védekezés szükségességének eldöntése jelenti.

Mi alapján, mikor, mivel védekezzen? Meg kell jegyeznünk, hogy az alkalmazott előjelzési módszerek egyike sem ad teljesen megbízható eredményt. Mégis, mindenképpen előrejelzésre alapozva, helyi táblaszintű megfigyelésekkel kiegészítve hozzunk döntést. A KITE - DuPont által közösen üzemeltetett csapdák, és ezek fogási eredményire alapozott előrejelzés, a helyi szignalizációval együtt megfelelő hatékonyságú. Így a rajzás csúcs megadható, a védekezés jól időzíthető.

Ugyanakkor a veszélyességi küszöbértékeket (a hazai eredmények hiányában) nem ismerjük. A gazdasági küszöbértékek nem ismerete téves döntéseket eredményezhet. Védekezünk, mikor nem kéne, és nem védekezünk, mikor kéne. Ezen irányú vizsgálatokra, közös összefogásban is nagy szükség lenne. Ezek együttes megléte tenné lehetővé a védekezés szükségességének eldöntését.

A magas állományban történő hatékony permetezések, a magas építésű önjáró permetezőgépek terjedésének köszönhetően, ma már megoldottak. De ez még nem jelenti azt, hogy sikeres lesz a védekezés. Hiszen a permetlét oda kell juttatni, ahol a kártevő van. Így ha ezen kártevők együttesen vannak jelen, akkor a címert és a csövet is meg kell védeni. Ehhez minimum 500 liter/ha permetlére és/vagy belógatott szórófejekre van szükség.

A felkérés elsősorban ezen fent említett kártevőkre irányul, de legalább említés szinten szeretnénk felhívni a figyelmet néhány egyéb kártevőre is. A neonikotionid típusú csávázószerek átmeneti korlátozása miatt már az elmúlt évben is jelentős barkó, fritlégy és különböző bolha fajok kártételét figyeltük meg a fiatal kukorica állományban. A nyár végére pedig állandósulni látszik az atkák és levéltetvek kártétele is.

A sikeres védelem ezen kártevőkkel szemben egy átgondoltabb védekezési stratégiát feltételez. A vegyszeres védelem mellett az egyéb lehetőségeket is maximálisan ki kell használni. Így a vetésváltásban, száraprításban, biológiai módszerekben rejlő lehetőségeket.

-an-

A cikk szerzője: Agro Napló