Először érdemes áttekinteni, milyen fajokkal találkozhatunk és azok biológiai feltételei mennyire befolyásolják a kártétel mértékét. A kukoricabogár kivételével polifág kártevőkről van szó.

Kukoricabogár lárvája

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) 1995-ben jelent meg Magyarországon. Azóta az egész országban elterjedt és nagyon komoly  gondot okoz, különösen a kukoricatermesztő vidékeken. A rovar biológiájából adódóan a lárvák azokon a területeken okoznak problémát, ahol az előző évben kukoricát termeltek. Az ilyen táblákban a sikeres termesztéshez szükséges hatékony védelem, amelyre manapság a teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő szerek engedélyezett magasabb dózisával van lehetőség. A kártétel viszonylag könnyen behatárolható, mivel ahol nincs monokultúra, ott csak jelentéktelen, a termést negatívan befolyásoló kár nem várható. A nőstény előnyben részesíti a humuszban gazdag, nyirkos talajt. Az ilyen helyen 8-szor több tojás található, mint a tömött, száraz talajban. Lárvafejlődés idején a csapadékos időjárás kedvez a fejlődésüknek (Jenser et al. 1998).

Kukoricabogár lárva kukorica gyökérnyakán, fotó: Papp Zoltán

Kukoricabogár lárva által károsodott kukorica betakarítás előtt, Komárom megye, 2020., fotó: Papp Zoltán

Drótférgek

A kis pattanóbogarak (Elateridae család) őshonos kártevők, számos fajuk okoz kárt. Az imágók virágporfogyasztók, míg a lárva kártevő (Szeőke 2015). Többéves fejlődésűek, fajtól függően 3–5 év alatt érik el a kifejlett állapotot. Nagy és munkatársai szerint a leggyakoribb fajok az Agriotes obscurus, az A. rufupalis és az A. ustulatus Magyarországon. Az imágók májustól júliusig rajzanak és rakják le petéiket. A peterakáshoz, embrionális fejlődéshez és a lárvakeléshez fontos a megfelelő mennyiségű csapadék (Bognár-Huzián 1979). Meleg tavasz után nedves június kedvez elszaporodásának (Manninger 1960). Az első éves lárva korhadék- és humuszfogyasztó (Bognár-Huzián 1979), az idősebb lárvák okozzák a legnagyobb kárt, főleg egyszikű növények (pl. tarackbúza) gyökerén élősködve. Fűféle növények gyökerén (réti komócsin, réti ecsetpázsit, réti perje) gyökérzetén 5–12-szer több drótféreg fordul elő, mint az őszi búzáén (Jermy et al. 1990). Kovács (2010) szoros összefüggést talált a mezei acat gyomborítása és a drótféreg-fertőzöttség között. Főleg a kukoricában, burgonyában és cukorrépán, de napraforgóban is jelentős gondot jelenthetnek. Bolygatatlan rétek, legelők, sűrű állományt alkotó kalászosok, pillangósok, ritkán művelt szántóföldi növények fertőzöttsége mindig nagyobb, mint a gyakran művelt kapás növényeké. Pillangósok után 10-szer, kalászosok után 7-szer több a drótféreg, mint a kukorica után (Jermy et al. 1990). Általában lucernatörés, kalászos gabona után jelenkezik a kártétel, de a többéves fejlődés miatt érdemes figyelni arra, ha 2 évvel korábban kalászos gabona volt (Bognár-Huzián 1979) és egy érzékenyebb kultúra következik. Manapság a kártétel terjedésének vagyunk szemtanúi.

Drótférgek által károsított kukorica növényke, fotó: Papp Zoltán

Drótféreg kártétel kukoricában lucerna előveteményt követően, Msonoszolnok, 2020. június 17., fotó: Papp Zoltán

Pajorok

A cserebogarak (Melolontha család) lárvái, a pajorok szintén többéves fejlődésűek. Több faj őshonos hazánkban és a legfontosabbnak, a májusi cserebogárnak 3 törzse van jelen, amelyek 3 éves fejlődésűek (Keszthelyi 2016). A kártétel a törzsek dominanciájától függően rapszódikus, de előrejelezhető. Elsősorban a kertészeti kultúrákban okoz számottevő problémát. Ha a szántóföldeken május–júliusban (több faj, pl. júniusi, a kalló, pusztai vagy a zöld cserebogár később rajzik) a talajfelszín sűrű, zöld növényi állománnyal borított (zártabb, párásabb, hűvösebb), akkor az imágók előszerettel rakják le petéiket ezen táblákra. Minden talajmunka (tárcsa, eke, borona, kultivátor) igen sok kártevőt (lárvát, bábot) pusztít, ezenkívül megkönnyíti azt, hogy a madarak kiszedhessék a pajorokat, drótférgeket és bagolylepke hernyókat a talajból (Zsembery 2000, Szeőke 2015). Manninger szerint különféle talajművelő eszközökkel végzett tarlóhántás az idősebb lárvák 30–60%, míg a fiatalabbak 50–90%-át elpusztítja. A kellően csapadékos június-július kedvez a petéknek és a lárvakelésnek (Bognár-Huzián 1979).

Májusi cserebogár lárvája, a pajor, fotó: Papp Zoltán

Mocskospajor

A vetési bagolylepke (Agrotis segetum) kétnemzedékes fejlődésű. Az első nemzedék május-júniusban rajzik (Jermy et al. 1993) és lárvája, a mocskospajor főleg a kései vetésű kukoricában és a másodvetésű kultúrákban (csemegekukorica, bab, szója stb.) károsít. A második nemzedék július és október között repül és a kelő repcében okozhat gondot. Az imágók által lerakott petékből kikelő lárva egy éjszaka alatt akár több növényt is károsíthat. Terjedésének segít, ha a szántóföldek tavasszal és nyáron alacsony, gyér növényzettel borítottak, mivel előszerettel keresik fel peterakás céljából a kelő vetéseket (zöldítés!), gyomosodó tarlókat, kizöldült tarlóhántásokat. A gyomok közül előszerettel rakják tojásaikat az apró szulákra (Zsembery 2000). Csapadékosabb időben nagyobb az esélye a gyomosodásnak akár állományban, akár tarlón, tehát ez fokozza a kártétel esélyét, azonban szélsőségesen sok csapadék esetén a lárvamortalitás fokozódik.

Nézzük át, milyen pozitív és negatív tényezők voltak hatással a kártevőkre illetve befolyásolják a jövőbeli fertőzöttség alakulását. Először a biológiai folyamatokat érdemes áttekinteni, amelyek okozói részben emberi tényezők.

Egyszikű és más gyomok terjedése gabonákban

Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb egyszikű gyomfertőzöttséget tapasztalhatunk a kalászos állományokban. Főleg a nagy széltippan és a rozsnok fajok, de a parlagi ecsetpázsitnak is ugrásszerű terjedése figyelhető meg. A pattanóbogarak előszeretettel keresik az ilyen területeket peterakás céljából. Réti ecsetpázsit gyökerén 5–12-szer nagyobb mennyiségben élnek drótférgek, mint őszi búzáén. Ugyanakkor az évelő gyomok is segítik a talajlakó kártevők terjedését. A mezei acat terjedése jelentős kukorica- és őszi kalászos területeken okoz gondot, ami elősegíti a drótférgek fertőzöttségének növekedését vagy annak fokozódását. Az apró szulákos területeken fokozottan kell figyelni a mocskospajor fertőzöttséget.  

Támogatások zöldítésre 2010-től

Igazából ez a tendencia már több mint 10 éve elindult. 2009-ben a zöldtrágya növények területe nem érte el a 17 ezer ha-t, míg a másodvetés is alig 23 ezer ha volt (forrás: AKII 2009–2020). Ehhez képest 2017-ben már több mint 86 ezer ha-on volt zöldtrágya és 91 ezer ha-on másodvetés. Ez több mint 300%-os bővülést jelent. Ugyan 2020-ra ez a terület csökkent összesen 116 ezer ha-ra, de a statisztikában 2017 óta szerepel az ún. zöldugar terület, amely 2020-ban 41 ezer ha volt. Ez ugyan nem vetett területet jelent, de a kártevők szempontjából hasonló jelentőséggel rendelkezik, mintha valamilyen kultúrnövénnyel hasznosítottuk volna. A talajlakók közül mindhárom klasszikus, ún. „terrikol” kártevőnek kedveznek ezek a területek, különösen a cserebogarak és a vetési bagolylepkék szaporodásának. A zöldítésnek köszönhetően növekedett a lucernaterület is, amely különösen a drótféreg-fertőzöttségnek kedvez. 2010 környékén 100 ezer ha körüli terület 2020-ra elérte a 220 ezer ha-t (AKII 2009–2020). Összeségként az ezen kártevők szaporodásának kedvező területek 140 ezer ha-ról közel 400 ezer ha-ra nőttek, így jelentős okozói a kártételek fokozódásának.

Forgatás nélküli és a terület egy részét művelő talajművelési rendszerek terjedése

Az elmúlt 10–15 évben egyre nagyobb jelentőségű a forgatás nélküli, csökkentett menetszámú vagy csak a terület kisebb részét (pl. Strip-Till technológia) megművelő rendszerek. Ezek létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, mivel a vízmegörző művelésben alapelemek. Használatukkal jelentősen csökkenthető a vízvesztés, segítségükkel jelentősen növelhető a kelés biztonsága. Azonban a pozitív oldal mellett vannak kevésbé hasznos következmények is. Ide tartoznak az állati kártevők jelentőségének növekedése.

Az egyik legklasszikusabb példa, amikor a kukorica szármaradványok nem kerülnek leforgatásra, amivel a kukoricamoly-fertőzöttség jelentős emelkedése tapasztalható (korábban ez volt tapasztalható az Amerikai Egyesült Államokban is, de hazánkban is ennek vagyunk szemtanúi). A mezei pocok fertőzöttséget szintén befolyásolja a forgatás nélküli talajművelés. A talajlakó kártevők is hatékonyan gyéríthetők különféle talajműveletekkel. Szántás vagy tárcsázás csökkenti a pajorok, drótférgek és a mocskospajorok egyedszámát. Ha kevesebb a munkamenet, akkor ezen munkák hiányában a kártevők ritkításának esélye is csökken. A sávos műveléskor (amikor csak a talaj kb. 30–40%-át műveljük) a sorközök gyomosodását glifozát tartalmú totális gyomirtóval csökkentik évente 1 alkalommal. Amikor ősszel a terület alapművelése a sávban megtörténik, akkor a terület műveletlen része gyomosodik. Tavasszal a vetés előtt a gyomos területet totális gyomirtásban részesítik. Azonban addig ezen gyomos részek vonzzák a kár­tevőket (főleg a vetési bagolylepke 2. nemzedékét) tojásrakás céljára, tehát segítik a szaporodásukat.

A forgatás nélküli, csökkentett menetszámú vagy a sávos művelés esetében számítani kell az évelő gyomok (mezei acat, apró szulák) felszaporodására. Ezek a gyomok (a kártevők jellemzésében látható módon) segítik főleg a drótférgek és a mocskospajorok szaporodását, illetve fennmaradását.

Neonikotinoidok kitiltása: 2014–(18)

A méhek védelmében 2014-ben az Európai Bizottság döntése értelmében az Európai Unió területén megszünt a neonikotinoid hatóanyagú (tiametoxam, imidakloprid, klotianidin) csávázószerek használata.  Ezt csak 1 évre törte meg, hogy 2018-ban szükséghelyzeti engedéllyel lehetett használni ezen hatóanyagokat csávázásra. Ebben az évben volt lehetőség utoljára használni a klotianidin hatóanyagú granulátum talajfertőtlenítőt. Mivel ezek a készítmények hatékony és egyszerű védelmet jelentettek a talajlakók ellen, hiányuk csak fokozza a kártétel nagyságát.  

Klórpirifosz betiltása: 2020

A hatóanyag-kivonás tovább folytatódott 2020-ban. Az utolsó, nem piretroid hatóanyagú granulátum típusú talajfertőtlenítő kivonásával tovább szűkült a felhasznált lehetőségek száma. A gázhatású készítmény elsősorban a korai kártevők, tehát drótférgek, pajorok és mocskospajor ellen nyújtott hatékony megoldást, elsősorban a napraforgóban és a kukoricában.  

Időjárási körülmények befolyása a kártevők szaporodására

Az időjárás nagymértékben befolyásolja minden kártevő életét, szaporodását, terjedését és gradációját vagy annak összeomlását. A talajlakó kártevők szempontjából az egyik legkritikusabb időszak a nyár, amikor megtörténik a rajzás, a szaporodás, tojásrakás illetve a lárvakelés. Ekkor különösen fontos, hogy olyan körülmények legyenek, amelyek segítik ezt. A túl száraz, kánikulai forróság nem kedvez egyik fajnak sem. Szaporodásuknak a kellő csapadékú és a nem szélsőségesen forró időjárás kedvez. Ha összehasonlítjuk 2016 és 2020 közötti 5 év és az előtte lévő 5 év (2011–15.) 6. és 7. hónapját (táblázat), akkor jelentős eltérést tapasztalhatunk (forrás: OMSZ éghajlati adatsora 2011–2020. június-július).

A 2010-es évek elején 5 év június-júliusa közül (10 hónap) 2 alkalommal volt csapadékosabb és 2 alkalommal átlagos csapadékosabb időjárás, viszont 6 hónap az átlagosnál szárazabb volt, sőt 4 alkalommal rendkívül száraz időjárás uralta ezeket a hónapokat. Viszont az elmúlt 5 évben gyakorlatilag nem volt rendkívül száraz hónap. 7 alkalommal átlagos csapadékú, míg 3 alkalommal csapadékosabb periódus uralkodott. Ez az időjárás alapvetően kedvezett a talajlakó kártevők szaporodásának, peterakásának és a lárvakelésüknek, amit az elmúlt időszakban tapasztalhatunk. Megállapítható, hogy az időjárási viszonyok kedvezően hatottak a kártevők szaporodására. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a klímaváltozás hatása az elmúlt 10 év két nyári hónapját alapvetően érintette. 10 év alatt a 20 hónapból 18 alkalommal melegebb volt az átlaghőmérséklet, mint a sokéves átlag és csak 2 alkalommal volt átlagos. Hűvösebb hónap nem volt.

Mi várható a jövőben?

Mivel nem vagyok jós, ezért ezt a legnehezebb megválaszolni. A már bekövetkezett események (növényvédő hatóanyagok betiltása) hatása természetesen a kártevők fennmaradását és szaporodását segíti elő. Ezekre a folyamatokra lényegi ráhatásunk nincs, ezekkel együtt kell élni, alkalmazkodni kell hozzájuk. Az időjárási folyamatokra szintén nincs közvetlen befolyásunk, bár a jelenlegi klímaváltozást alapvetően emberi tényező indukálja. Ehhez is csak alkalmazkodni tudunk, amelynek legjobb példája a vízkímélő talajművelés terjedése, amire a jövőben is lehet számítani. Ennek a technológiának pozitív hozadéka egyrészt a kisebb vízveszteség, másrészt a jelentős üzemanyag-, tehát költségcsökkentés. Azonban az árnyoldalak között figyelembe kell venni az évelő gyomok és áttételesen ezeknek is köszönhetően a talajlakó kártevő egyedszámának növekedését. Ehhez szintén alkalmazkodnunk kell és fel kell készülni erre.

Az évelő gyomok ellen van lehetőségünk védekezni, tehát ezzel jelentős mértékben tehetünk a talajlakó kártevők további terjedése ellen. Ide kell sorolni az egyszikű gyomok elleni védekezést is kalászos gabonákban. Ezzel is tudatosan lehet mérsékelni a kártételt.

A zöldítésnek szintén van pozitív hozadéka, azonban van kedvezőtlen oldala is. Előnyként lehet felsorakoztatni a hasznos élő szervezetek szaporodását és fennmaradását, de az ilyen területek a kártevőknek is kedvező életteret jelentenek. A következő uniós támogatási ciklusban további erős nyomás lesz, hogy ezeket a területeket növeljük. 2014–2020 között kötelezően a területek 5%-át kellett valamilyen zöldítési céllal használni. Az európai tapasztalatok szerint, ez összeségében 9% földterület-használatot jelentett ilyen célra. A következő támogatási ciklusban a kötelező 5% várhatóan növekedni fog 7%-ra, tehát mind a hasznos élő szervezetek, mind a kártevők számára kedvező területek nagyobb részt fognak maguknak kihasítani a szántóföldekből. Ezzel együtt kell, de lehet is élni, ha tudatosan készülünk rá. 

Ha 2021-re kellene valamilyen jóslásba bocsátkozni, akkor legelőször a 2020 június-júliusának csapadékos időjárását kellene említeni. Ennek következtében a kártevők szaporodása, peterakása és lárvakelése jelentős arányú lehetett. Ugyanakkor magas volt nyáron a zöld növényzettel fedett területek aránya (a csapadéknak köszönhetően), így a kártevők ezeken a területeken megtalálhatták a szaporodáshoz megfelelő körülményeket. Mind a kukoricabogár imágóinak kedveztek ezek a periódusok, mind a többi klasszikus talajlakó kártevőnek. Nem tudjuk mit hoz addig a tél (bár az irodalom szerint a kukoricabogarakat, cserebogarakat és a pattanóbogarakat lényegesen nem befolyásolja a tél jellege), de érdemes úgy készülni, hogy a talajlakó kártevők nyomás alatt fogják tartani az érzékeny kultúrákat termesztő gazdákat. Védekezni ellenük jelenleg csak vetéssel egy menetben lehetséges, a kártétel észlelésekor már nincs mód hatékonyan beavatkozni.

Papp Zoltán
Növényvédelmi szakmérnök, Debrecen

Felhasznált irodalom:

Nagy Antal – Dávid István – Szarukán István (2010/39. különszám): Növényvédelmi szempontból fontos magyarországi Agriotes fajok elterjedésének és tömegességi viszonyainak vizsgálata Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Tanszék Agrártudományi Közlemények Kovács Tamás (2010): A pattanóbogarak (Agriotes spp.) és a drótférgek előrejelzése precíziós módszerekkel doktori értekezés Mosonmagyaróvár Zsembery Tamás-Pataki Ervin (2000): A cukorrépa kártevői  Szent István Egyetem Növényvédelmi Tanszék Gödöllő Keszthelyi Sándor (2016): Szántóföldi növények kártevői Agroinform Budapest Szeőke Kálmán (2015): Károkozó rovarok a mezőgazdaságban MANOK Fejér megyei szervezete Székesfehárvár Bognár Sándor-Huzián László (1979): Növényvédelmi állattan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Manninger Gusztáv Adolf (1960): Szántóföldi növények állati kártevői Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Jermi Tibor-Balázs Klára et al (1990-93): Növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó, Budapest Jenser Gábor-Mészáros Zoltán-Sáringer Gyula (1998): A szántóföldi és kertészeti növények kártevői Mezőgazda Kiadó Budapest AKI mezőgazdasági munkák jelentései (2009-2020) http://www.aki.gov.hu Országos Meteorológiai Szolgálat honlapja klimatikus adatok havi bontásban (2011-2020)

A cikk szerzője: Papp Zoltán