A szója és szójadara globális kereskedelme
A szója globális termelése 250–300 millió tonna között mozgott az elmúlt években. Ebből a három meghatározó ország, az USA, Brazília és Argentína a világtermelés csaknem 85%-át állítja elő. Említést érdemel még Kína és India szójatermelése. A megtermelt szója egyharmada kerül a nemzetközi piacra, ahol az USA, Argentína és Brazília részesedése 90% körül alakul. Kína a világ első számú szójaimportőre, 2013/2014-ben közel 70 millió tonna szóját importált (a világkereskedelem 65%-át, szójaimportjának 95%-a GM szója), ami a Közösség importjának közel hatszorosa. Az EU-28 11%-os részesedése a szója világimportjából a jövőben tovább csökkenhet az állattenyésztés kibocsátásának visszaesésével és Kína növekvő importjával (1. táblázat). Kína és India kivételével a többi szójatermelő és -exportáló ország átállt a GM szója termesztésére. Ismeretes, hogy az Egyesült Államokban, Argentínában és Brazíliában a GM szójabab részesedése a vetésterületből 2014-ben elérte a 89–98%-ot.
A szójaliszt globális termelése 170–190 millió tonna között változott az elmúlt években. A négy legnagyobb termelő, nevezetesen Kína, az USA, Argentína és Brazília a világtermelés közel 80%-át állítja elő. Megemlíthető még India szójaliszt termelése. Az előállított szójaliszt egyharmada kerül a világkereskedelembe, ahol az USA, Argentína és Brazília részesedése 80%. A szójaliszt világkereskedelme a szójababéhoz hasonló képet mutat: Argentína, Brazília és az USA a szójaliszt globális kivitelének 80%-át adja. Az EU 30%-os részesedése a globális szójalisztimportból jelentősnek mondható, de a behozatal stagnálásával, illetve csökkenésével számolhatunk az állati eredetű termékek előállításának visszaesése esetén (2. táblázat).
Az EU takarmány-alapanyag importja
2013-ban az Európai Unió 13 millió tonna körüli szójabab-behozatalának 65%-a Brazíliából és az USA-ból származott, a Paraguayból származó behozatallal együtt a három exportőr ország részesedése 80%. A közel 18 millió tonna körüli szójalisztimport több mint 90%-a Argentínából, Brazíliából és az USA-ból érkezett. Összességében a Közösség szójabab- és szójaliszt-behozatalának 80-90%-a világ három legnagyobb szójatermelőjétől – az USA, Brazília és Argentína – és Paraguayból származik (3. táblázat). Az import forrásai tekintetében nincs igazán alternatíva.
Az EU szójaliszt felhasználása 2013-ban 28 millió tonnát tett ki, ebből 18 millió tonna volt az import. A 13 millió tonna importált és 1,5 millió tonna saját termelésű szójabab feldolgozásából pedig 10 millió tonna szójaliszt készült. Megjegyzendő, hogy az EU-ban előállított szójaliszt legalább 90%-a takarmánycélú felhasználásra megy. Az Európai Unió évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, a fehérjetakarmányok túlnyomó része Dél- és Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportőr országok már számottevő arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot és repcét. A hüvelyes növények, nevezetesen a takarmányborsó és bab termelése évente mindössze 2,2 és 2,5 millió tonna között mozog (ADM Germany, 2015).
Az EU állattenyésztése évi 470 millió tonna takarmányt fogyaszt. Ebből 230 millió tonna a gazdaságban előállított tömegtakarmány, 154 millió tonna keveréktakarmány, 53 millió tonna a gazdaságban termelt gabona és egyéb vásárolt takarmány-alapanyag, beleértve a szójalisztet is. 2013-ban 154 millió tonna takarmány-alapanyagot használtak fel az EU-ban, ebből a takarmánygabona aránya 49%, azaz 75 millió tonna volt. A takarmánygabona mellett közel 70 millió tonnát tett ki a fehérjehordozó alapanyag, ebből 42 millió tonnát (27%) az olajosmagliszt és 18 millió tonnát (12%) az élelmiszer- és bioetanol-ipar mellékterméke. A szemes fehérjenövények (hüvelyes növények) volumene csupán 2,1 millió tonnát (1%) ért el (FEFAC, 2014). Megfigyelhető, hogy a bioetanol gyártás melléktermékének, a DDGS növekvő felhasználásával párhuzamosan csökken a szója és szójaliszt behozatala. A takarmány-alapanyag importhányada 43 millió tonna volt, ebből a takarmánygabona 12 millió tonna.
A takarmánygabona nélkül kalkulálva az alapanyagok 40%-a volt az importhányad. A behozott legfontosabb fehérjetakarmányok körébe tartozik az olajosmagliszt (24 millió tonna), ennek közel 60%-át importálják. Emellett a 13 millió tonna importált szójababból 10 millió tonna szójaliszt készült az EU-ban, vagyis szójaliszt-egyenértékben kifejezve az olajosmagliszt importhányada megközelíti a 80%-ot (4. táblázat, 1. ábra).
A 28 millió tonna szójaliszt (ebből 1 millió tonna készült az EU-ban termelt szójából) mellett 14 millió tonna napraforgó- és repcedarát (ennek 25%-a az import aránya) használtak fel keveréktakarmány előállításra, vagyis kétszer annyi szójalisztet, mint repce- és napraforgódarát. A fehérjetakarmány 61%-át a szójaliszt és közel 28%-át a repce- és napraforgódara jelenti (2. ábra). 2000–2012 között az EU önellátottsága fehérjehordozó alapanyagokból 23–33% között változott (3. ábra). Míg például a szója és szójaliszt esetében az önellátottság csupán 3%, a repce- és napraforgódaránál azonban már eléri 75%-ot (5. táblázat).
A GM szója 82%-os aránya a globális szója vetésterületből kihat a GMO-mentes (pontosabban az EU-ban jelölésre nem kötelezett, vagy GMO-mentes standard) szójaliszt nemzetközi kereskedelmére. A fő szója- és szójaliszt exportőr országokban a GM szója részesedése a szója vetésterületében már 89–99% között mozog (James, 2014). A jelölésre nem kötelezett szójaliszt költsége ugyanis magasabb, mert termelésére, tárolására és szállítására szigorú előírások vonatkoznak a keresztszennyeződés elkerülése érdekében. Jelenleg Brazília az egyetlen mérvadó, GMO-mentes szóját vagy szójalisztet exportáló ország. Brazíliában (és más szójaexportőr országokban) a GMO-mentes szója termelése többletköltséget jelent a gazdáknak, amit a termelői árakban érvényesítenek. A visszaszoruló „hagyományos” szójabab termelésének, kezelésének és szállításának többletköltsége is érvényesül az árakban. A GM szója termelésének növekedésével a jelölésre nem kötelezett szójalisztért fizetett felár ugrásszerűen emelkedett: 2004-ben a prémium tonnánként 5 dollár, 2005-ben és 2006-ban már 10 dollár volt, míg 2007 óta a csökkenő kínálat miatt tonnánként 60–120 dollárral kellett többet fizetni. A GM fajták területének növekedésével az árkülönbség az utóbbi években fokozatosan emelkedett. A világpiacon fokozatosan csökken a GMO-mentes jelöléssel ellátott szója értékesítése. A nemzetközi kereskedelemben kevesebb GMO-mentes szóját értékesítenek, mint amennyit exportcélra előállítanak, mivel a felárral nem értékesíthető GMO-mentes szóját GM szójával összekeverve „genetikailag módosított” szójaként forgalmazzák.
Az EU-ban mindössze 10–15%-a jelölésre nem kötelezett szójalisztet használnak fel a takarmánykeverék-gyártásban (évi 3-4 millió tonna). A baromfiágazatban ez az arány 17%, a szarvasmarha esetében 9%, a sertésnél pedig csak 2%. Gyakorlatilag egyfajta réspiaci termékről van szó, amelynek fenntartása nagyon korlátozott, egyrészt a növekvő költségek, másrészt a csökkenő kereslet miatt (FEFAC, 2013). Az EU szójaimportjában a GM szója aránya tehát 85–90% között változik, ennek legnagyobb részét keveréktakarmány előállítására használják (FEFAC, 2013). A vendéglátóiparban is folyamatosan nő a GM szójaolaj felhasználása. Tévhit, ha az élelmiszer-ellátási lánc GMO-mentességéről beszélünk. A GM szója behozatala ugyanis legális, ha az adott GM szójafajta kereskedelmi forgalmazását engedélyezte az EU. Az élelmiszer-kereskedelmi láncok polcain szinte alig lehet GMO szennyeződéstől mentes élelmiszert találni, ezért nem célszerű GMO-mentes, hanem sokkal inkább jelölésre nem kötelezett (GMO-mentes standard) kínálatról beszélni.
A jövőben a világ mind több országában fognak GM növényeket termelni és forgalmazni, függetlenül attól, hogy az EU egyáltalán engedélyezi-e azokat vagy sem. Az engedélyezési eljárásnál egyes országok egyre kevésbé (USA, Argentína és Brazília) veszik figyelembe az uniós exportpiacra gyakorolt hatást. Az EU-ban nem, de az exportőr országokban engedélyezett GM növények kiterjedt termesztésével a jövőben egyre komolyabb, gyakoribb kereskedelmi akadályokra számíthatunk a nemzetközi kereskedelemben. Sőt, egyre több növény esetében ugyanis a becslések szerint a szántóföldi kísérleti stádiumban lévő 71 újabb GM növényfajta (vektor konstrukció) a következő 5–10 évben köztermesztésbe kerülhet. Ebbe a körbe tartozik az alma, banán, manióka, csicseriborsó, takarmányborsó, mustár, rizs, burgonya, cukornád, búza, és földimogyoró is (James, 2014).
Az Európai Unió jelentősége a szója és szójaliszt globális kereskedelmében csökken: az évi 13 millió tonna szója és 20 millió tonna szójaliszt importja a nemzetközi forgalomnak 11, illetve 30%-át képviseli. Ezzel szemben Kína évi 69 millió tonna körüli szójaimportja már a volumen 65%-át teszi ki. Ázsia, elsősorban Kína növekvő kereslete egyben azt is jelenti, hogy Argentína és Brazília számára egyre kevésbé lesz fontos az EU piaca (ADM Germany, 2015).
Az EU-ban a tagállamok hatáskörébe került a GM növények termesztésének engedélyezése, ezzel szemben a GM növények kereskedelmének engedélyezése továbbra is uniós hatáskör maradt. 2015 februárjában elfogadták azokat az új szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy minden uniós tagállam maga döntse el, hogy engedélyezi-e a területén a genetikailag módosított organizmusok (GMO) köztermesztését. GMO-k uniós engedélyezési szabályai 2014 első felében kerültek ismét reflektorfénybe. Egy-egy GMO-ról az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) és két illetékes bizottságnak kell döntenie. Ha az EFSA támogatja és a bizottságok nem ellenzik, akkor az Európai Bizottság köteles kiadni a termesztési engedélyt, amely az egész Európai Unióra érvényes. Ez alól csak az úgynevezett védzáradék alkalmazásával bújhatnak ki a tagállamok. Az új jogszabály az engedélyezési eljárást nem változtatja meg, de minden tagállamnak lehetőséget ad arra, hogy betilthassák a GMO-k termesztését saját területükön. Hivatkozhatnak például környezetvédelmi szempontokra, várostervezési igényekre, társadalmi és gazdasági hatásokra, más termékek szennyezésére, vagy agrárpolitikai célokra. A tagállamok egyes konkrét növényfajtákat, vagy egyes tulajdonságot hordozó növényeket is betilthatnak (European Union, 2015).
Az USA számára átmenetileg elfogadható lehet a GM növények termesztésének és kereskedelmének eltérő uniós szabályozása, mert a GM növények termesztését engedélyező tagországok, így például Spanyolország kedvező tapasztalatai követendő példát jelenthetnek más tagországok számára. A nemzetközi kereskedelem képviselőinek és a GM növények termelőinek egyelőre elfogadhatónak tűnik az újabb GM növények kereskedelmének gyorsabb engedélyezési eljárása az EU-ban, a GM vetőmagot forgalmazó vállalatoknak azonban nem, mert legfeljebb a GM növények termesztését engedélyező tagországokban erősíthetik tovább jelenlétüket. egyre kevésbé fogadja el az USA, főleg ha az EU a GM termékek forgalmazására is kiterjesztené a tagországi hatáskört.
Popp József – Fári Miklós – Harangi-Rákos Mónika – Dudits Dénes
Hivatkozások
ADM Germany (2015): Market Review January 2015. Outlook for the Agricultural Markets in 2015. ADM Germany GmbH. 16 p.
European Union (2015): Directive of the European Parliament and of the Council of amending directive 2001/18/ec as regards the possibility for the member states to restrict or prohibit the cultivation of genetically modified organisms (gmos) in their territory, Brussels, 18 February 2015, PE-CONS 1/15
FEFAC (2013): The feed chain in action. XXVI FEFAC Congress 2013. Federation Europeenne Des Fabricants D'aliments Composes Pour Animaux; (European Feed Manufacturers Federation). Brussels. 39 p.
FEFAC (2014): Feed and food. Statistical yearbook 2013. Federation Europeenne Des Fabricants D'aliments Composes Pour Animaux; (European Feed Manufacturers Federation). 66 p.
FEFAC (2015): EU missing GM import authorizations: a ticking bomb. Join statement by COCERAL, FEDIOL, FEFAC, Brussels, 5 February 2015, http://www.fefac.eu/news.aspx?CategoryID=2063&EntryID=19256
James, C (2014): Global Status of Commercialized Biotech/GM Crops: 2014, International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA). Ithaca, NY. USA
Oil World (2014): Oil World Annual 2014, 30 May, 2014
A cikk szerzője: Popp József
