Talajképződés

DOKUCSAJEV óta öt talajképző tényezőt különböztetünk meg: az éghajlati, a biológiai, a domborzati, a földtani tényezőket és a talajok korát. Ezek a tényezők együttesen alakítják a talajt, egymást nem helyettesíthetik. Ezekhez járul hozzá még az emberi tevékenység, mint a talajképződést módosító tényező.

A talaj adott időben észlelhető fizikai, kémiai és biológiai jellemzőinek alakulása mindig a kiindulási állapot, a talajrendszert érő hatások jellegének és intenzitásának, valamint az eltelt idő függvénye. A biológiai talajképződés a talajon és a talajban lévő élőlények tevékenysége következménye, akár közvetlenül, akár közvetve – a termelt anyagok által – fejtik ki hatásukat, módosítják és alakítják a talaj anyagát.

Az egyes növény- és állatfajok sem külön-külön fejtik ki hatásukat, hanem egymás létének előfeltételei, egymás tevékenységének folytatói. A magasabb rendű zöld növények fel tudják építeni saját testüket és beépítik a talaj értékes anyagait is, a talaj apró szervezetei, a mikroorganizmusok pedig az így előállott szerves anyag elbontását végzik. Ugyanakkor azonban a zöld növények táplálkozása nem képzelhető el a baktériumok és a talajlakó mikroszkopikus gombák előkészítő tevékenysége nélkül. Ezek a részfolyamatok tehát láncszerűen egymásba kapcsolódnak, s a szerves anyag felépülésének és elbontásának egyes szakaszait jelentő láncszemek alkotják a biológiai láncokat. A talaj jelenlegi tulajdonságai a kőzetből talajjá válás, majd a talajfejlődés során fellépő, a talajképző folyamatok által meghatározott fizikai, kémiai és mikrobiológiai folyamatok hatására alakulnak ki.

A fent leírtakból is kitűnik, hogy bár nagyon kicsiny élőlények, de rettentő fontos szerepük van a mikrobáknak a talajban. A mikrobák a legelterjedtebb élőlények a bioszférában, köztük pedig a baktériumok a legnépesebb csoport. Alkalmazkodóképességük nagyon nagy, megtalálhatók mind a vízben, levegőben és a talajban egyaránt. A növénytermesztés során természetesen a leglényegesebbek a talajlakó mikroorganizmusok, mivel áldásos tevékenységüket könnyű a termelés javára fordítani.

A baktériumok szerepét a talajban három fő csoportra oszthatjuk. A növény számára a tápanyag-szolgáltatásban, hormontermelésben fontosak. Javítják a termőföld szerkezetét. Egészségesebbé teszik a talajt. A nitrogénkötés által nitrogénnel táplálják a növényt. A talajban lévő makro- és mikroelemeket felvehető állapotba hozzák. Gyökér- és szárnövekedést serkentő növényi hormonokat termelnek (auxinokat, gibberelineket). A talajszemcséken finom biofilmet képeznek, nyákanyagot termelnek (pl. poliszacharidokat), aprómorzsás talajszerkezetet hoznak létre, ezáltal javítják a termőföld szerkezetét, vízháztartását.

Oxigénigényük alapján megkülönböztetünk aerob, és anaerob baktériumokat egyaránt. A talajlakó baktériumok nagy többsége ugyan aerob, azaz tevékenységükhöz oxigén szükséges, viszont néhány fajuk jól szaporodik anaerob körülmények közt is, melyeknek kiemelt jelentősége lehet egy esetleges tartós vízborított területen való növénytermesztés, illetve talajregenerálás során.

A tartósan vízborított területeken ugyanis megszűnik a mikrobiális élet, elfogy az oxigén és a víz visszahúzódásával egy kemény, élettelen és szinte kezelhetetlen „talajt” kapunk. Itt a talaj levegőztetése után az elsődleges feladat a mikrobák egyedszámának a normálishoz közeli visszaállítása, hiszen az ő tevékenységük maga után vonja a többi magasabb rendű élőlény normális működését, életét is. Ennek a folyamatnak viszont elengedhetetlen része a baktériumtrágyákkal történő talajkezelés. Ez ugyanis gyors és hatékony módszer. Az olcsó és könnyen alkalmazható baktériumtrágyák hatékonyak, és használatukkal sokkal gyorsabban érhetünk el kézzelfogható eredményeket, szemben az ásványi trágyák egyoldalú használatával, melyeket ha nem kellő körültekintéssel alkalmazunk, további romláshoz vezethetnek. Ezért kiemelt fontosságú a helyes tápanyag-gazdálkodási gyakorlathoz a talajvizsgálatok eredményének szem előtt tartása és a hiányzó szerves trágyában lévő áldásos baktériumkultúra más úton történő pótlása egyaránt.

További nagy előnye a baktériumoknak, hogy jól alkalmazkodnak a hőmérsékletváltozásokhoz és az esetleges kedvezőtlen körülményekhez is. Így képesek átvészelni a számukra zord életkörülményeket, majd újra aktivizálódni, hogy ismét hasznos munkát végezzenek.

Mindezeket figyelembe véve, irányított alkalmazásukat, azaz a baktériumtrágyázást célszerű megfontolni, hiszen hosszú évtizedek bizonyítják a baktériumtrágyák hasznosságát és gazdaságosságát.

(Forrás: Talajvédelmi Alapítvány, Magyarország talajai)

(X)