Bevezetés
Napjainkban a magyar állattenyésztést kiszolgáló takarmánygazdálkodás meghatározó eleme a géntechnológiával nemesített szója importja és az azzal kapcsolatos gazdaságossági, piaci tényezők. Nemzeti érdekünk az állattenyésztés kibocsátásának növelése, ami feltételezi a versenyképes, gazdaságos és minőségi takarmányellátást. A lehetőségek mérlegelésénél figyelembe kell venni az EU-ban gyakran mesterségesen szított GMO-hisztériát is. A GM növények nyújtotta innovatív technológiák hazai alkalmazásának elsődleges gátja az Alaptörvényben megfogalmazott tiltás:
A 2011. április 25-én a parlament által elfogadott Magyarország Alaptörvényének XX. cikke kimondja:
„(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával (…) segíti elő”.
A törvényalkotók abból indultak ki, hogy a magyar termőföldön megtermelt GM növények veszélyeztetik a testi és lelki egészséget, ugyanakkor Magyarország évi mintegy 500–600 ezer tonna szójadarát importál, ennek 85–90%-a genetikailag módosított szójából készül. Ezek szerint az import GM szója nem jelent veszélyt, ha azt nem magyar földön termesztik. Ez az ellentmondás korlátok közé szorítja a takarmánygazdálkodás mozgásterét a jövőben, amikor az EU várhatóan felgyorsítja a GM növények forgalmazásának és termesztésének engedélyezési folyamatát, mert újabb és újabb GM takarmánynövény fajták jelennek meg a piacon.
Erőteljesen folyik a GM szója kiváltását szolgáló megoldások keresése, miközben arra kell törekednünk, hogy a takarmánynövények termesztése ne csak volumenben növekedjen, hanem biztosítva legyen a megtermelt takarmányok biológiai értékének javítása is a gazdasági versenyképesség kritériumainak megfelelően. E cél érdekében indokolt az új technológiák alkalmazása, ide értve a nagy hozamú, betegségnek és kórokozónak ellenálló fajtákat is, még azon az áron is, ha azok nemesítése során a géntechnológia eszközeit is felhasználták. Az alábbi elemzés bemutatja a hazai takarmánytermesztés és -piac főbb jellemzőit és körvonalazza a fejlesztés lehetőségeit.
Fehérjetakarmányok hiánya Magyarországon: a történelem ismétli önmagát
Az új Budapesti Ipari Sertéshizlalda elkészülésével – 1913/1914 – Ereky Károlynak alkalma volt elméleteinek gyakorlati igazolására, iparszerű takarmányozási kísérletek elvégzésére. Ereky Károly biotechnológiai koncepciója egy súlyos állategészségügyi probléma okának keresésével és megoldásával kezdett kikristályosodni. Rádöbbent arra, hogy a magyar ipari hizlaldákban azért lépett fel megbetegedés, mert ott a sertések sohasem kaptak zöldtakarmányt, vagyis a takarmányból hiányoztak a zöldtakarmány által tartalmazott tökéletes fehérjék (Ereky, 1925). A folyamatos zöldtakarmány ellátás az üzem méretei és a téli hónapok miatt eleve megoldhatatlan volt. A problémák megszüntetése érdekében a biokémiai ismereteket ötvöző technológiai feladatokat kellett megoldjon: hogyan lehet előállítani olcsó, jól raktározható, teljes értékű fehérjét tartalmazó és vitaminokban gazdag takarmánykoncentrátumokat?
Tanulmányozni kezdte, hogy miképpen tudná növényi forrásokból biztosítani a sertésállomány teljes értékű, könnyen felvehető fehérje- és vitaminszükséglet folyamatos ellátását. Ereky Károly első ilyen kísérleteit 1917 júniusában kezdte el, párhuzamosan biotechnológiai elméletének kidolgozásával, majd az 1920-as évek első felében folytatta azokat. Növényanatómiai vizsgálatokkal támogatott kísérletei alapján olyan módszert dolgozott ki, és olyan gépet szerkesztett, amely lehetővé tette a növényi zöld szövetekből az állatok és az ember által teljes mértékben emészthető, tökéletes fehérjében és vitaminokban gazdag „protoplazma” szétválasztását a nem emészthető rostoktól. A lucerna, vöröshere, rétiszéna eredetű zöld pép koncentrálására, tartósítására, raktározására energiatakarékos, a gyakorlatban könnyen bevezethető, vegyszermentes, hideg technológiákat dolgozott ki. Az új terméket zöld protoplazma-konzervnek nevezte el. Eljárásait és a géptervét angol és német nyelven is ismertette (Ereky, 1926c; 1926d), valamint Magyarországon és Angliában (Ereky, 1926a; 1926b; 1927; 1933a) szabadalmaztatta.
A zöldtakarmánymalom koncepciója ma is aktuális, mert Magyarországon és Európában azóta sem sikerült megoldanunk az önellátást biztosító fehérjehordozó takarmány hazai előállítását. E problémát növeli, hogy az EU-ban heves viták övezik a genetikailag módosított növények termesztését, illetve az azokból készült termékek importját, annak ellenére, hogy az EU-ban az önellátottság szintje szójalisztből csupán 3%, ezért évi 33 millió tonna szójababot és szójadarát importál. Ma a világpiacról – elsősorban Argentínából, Brazíliából és az USA-ból – beszerezhető szójatermékek 80–90%-a géntechnológiával nemesített fajtákból származnak.
Magyarország a gazdaságos európai szójatermelési övezet északi határán helyezkedik el. A korábbi fehérjeprogramok kifulladásával azonban a hazai szójaterület csökkent, miközben az itthon megtermelt GMO-mentes szója nagy része más uniós tagországokban – leginkább Ausztriában, Németországban, Svédországban és Franciaországban – kerül a piacra. Ennek oka, hogy a GMO-mentes szója tonnánként 40–100 eurós felárral értékesíthető, a hazai állattenyésztők – főként a baromfi- és a sertéstartók – viszont nem tudnak ekkora felárat megfizetni. A takarmányozásban a fehérjehordozó szója általános helyettesítésére egyelőre nincs lehetőség, mert ez a naturális és gazdasági hatékonyság drasztikus csökkenését idézné elő az állattenyésztésben. Mai árakon kalkulálva mintegy 6–8 milliárd forint többletköltséget jelentene, ha az állattartók a genetikailag módosított szóját GMO-mentes szójával váltanák fel. A fogyasztók azonban nem fizetnének felárat a többletköltség ellensúlyozására.
A fentebb leírtak tükrében érthetetlen, hogy a hazai agrárvállalkozások miért nem próbálkoznak az Ereky-féle zöldtakarmánymalom koncepció gyakorlatba történő átültetésével, főleg ott, ahol a hulladékhő is rendelkezésre áll (pl. zöld áram termelése).
A takarmányfehérje felhasználásának alakulása Magyarországon
Magyarországon a gabonafélék a takarmánykeverék-gyártás legfontosabb alapanyagai, éves szinten mintegy 4,8–5,0 millió tonna gabonát használunk fel takarmányozásra, ebből 65%-ot a takarmánykeverék-gyártók dolgoznak fel. A hazai takarmánykeverékekben a takarmánygabona részaránya 60–65%, ezzel szemben az EU átlagában 48%. Ez azt mutatja, hogy takarékoskodunk a fehérjehordozó takarmánnyal.
A fehérjehordozók az állati termékek előállításában meghatározó szerepet töltenek be. A felhasználásra kerülő fehérjeforrások megoszlása az utóbbi időben megváltozott Magyarországon. Az importált szójadara előretörése az utóbbi 20 évben a világpiacon bekövetkezett drasztikus áremelkedés és áringadozás ellenére sem állt meg. Az állattartók nagy többsége mind a mai napig ezt a terméket használja fő fehérjeforrásként, habár az utóbbi években csökkent az import mennyisége. A Magyarországra érkező szójadara nagy részét Rotterdamban és Koperben rakják át uszályokra, tehergépkocsira, esetleg vasúti kocsikba. Az ipari úton előállított aminosavak ára általában követi a fehérjepiac árainak mozgását.
A fehérjekérdés Magyarország számára mindig is presztízskérdés volt, mivel a teljes fehérjetakarmány-import mind mennyiségben, mind értékben (1 tonna szójadara ára az elmúlt évtizedben 70–140 ezer forint között változott) kifejezve jelentős tétel. Hazánk éghajlati és klimatikus viszonyai miatt a szójabab termesztése csak néhány régióra (elsősorban Baranya megye) korlátozódik. A hazai állattenyésztés az elmúlt évtizedben 70–90 milliárd Ft értékben 500–830 ezer tonna szójadarát, továbbá 50–100 ezer tonna szójababot használt fel évente fehérje alapanyagként (táblázat). Ennek a mennyiségnek csupán 5–10%-a származott magyar forrásból. A hiányzó 90–95%-ot az ágazat Brazíliából és Argentínából importált szójával fedezte (90%-ban génnemesített fajtákból). A takarmánykeverék-gyártáshoz felhasznált alapanyagok ára szorosan összefügg a fehérje- és energiatartalmukkal, és a hasonló táplálóanyag-tartalmú takarmány alapanyagok ára erős korrelációt mutat a fő takarmány alapanyagok árával (Popp és Potori, 2005).
A szójadara csökkenő behozatalával párhuzamosan a takarmánykeverék-előállítás is visszaesett. Míg a takarmánykeverék-előállítás az 1990-es évek második felében a termelés folyamatos növekedésével megközelítette a 6 millió tonnát, 2004-ig 4,75 millió tonnára csökkent, 2013-ban pedig már csak 4,1 millió tonna volt. Ez a negatív trend gyakorlatilag 1998 óta nyomon követhető. Az állatállomány gyors csökkenésével a takarmánykeverékek gyártása is visszaesett, mivel valamennyi táp felhasználása csökkent.
Magyarország szójatermelési potenciálja változó képet mutat: a rekordtermést még 1989-ben jegyezték fel, amikor 118 ezer tonna szójabab termett, míg a vetésterület 66 ezer hektárral 1988-ban volt a legnagyobb. A mélypont 1993-ban volt 10 ezer hektár vetésterülettel, azóta fokozatosan 40 ezer hektárra emelkedett mintegy 80 ezer tonna hozammal (1. ábra). Ezzel szemben a szemes fehérjenövények területe az utóbbi 15 évben folyamatosan csökkent, a bab és csillagfürtmag esetében a terület 500 hektár alá zuhant, vagyis szinte eltűnt a termelésből. A borsó esetében a terület 20 ezer hektárra esett vissza. Összességében megállapíthatjuk, hogy a hüvelyes növények 20 ezer hektár területe és 45 ezer tonna hozama – összesen – elhanyagolható a magyar állattenyésztésben felhasznált fehérjehordozó takarmányok mennyiségéhez viszonyítva (1., 2., és 3. és 4. ábra).
Popp József – Fári Miklós – Harangi-Rákos Mónika – Dudits Dénes
Hivatkozások
Ereky K. (1925): A zöldtakarmánymalom és a nagy istállóüzemek. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvény-Társulat, Budapest, 83 p.
Ereky K. (1926a): Eljárás zöldnövény-pép előállítására és konzerválására. Lajstromszám: 92680 Magyar szabadalom. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, Régi magyar osztályozás. IV/e. 1926. 05. 07.
Ereky K (1926b): Process for the manufacture and for the preservation of green fodder pulp or other plant pulp and dry product made thereform. Br. Patent, No. 270, 629.
Ereky, Ch. (1926c): Green pulper and green mill. Atheneum Publishing and Printing Co. Ltd., Budapest, 28 p.
Ereky, K (1926d): Grünbreimühle und Grünkonservenfabrikation. Kön. Ung. Universitäts-Druckerei, Budapest, 26 p.
Ereky K. (1927): Gép főleg zöldnövénypép előállítására. E03869 számú Magyar szabadalom. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, Régi magyar osztályozás: IV/e. Lajstromszám: 95006, 1927. 06. 08.
Ereky K. (1933a): Gép főleg zöldnövénypép előállítására. E04602 számú Magyar szabadalom. Pótszabadalom a 95006 számú törzsszabadalomhoz. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, Régi magyar osztályozás: IV/e. Lajstromszám: 110347, 1933. 03. 23.
KSH (2014): Termékszintű adatok KN szerint. Termékek külkereskedelmi forgalma. http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp
Popp J. (szerk.) – Potori N. (szerk.) – Stauder M.– Wagner H. (2005): A takarmánytermelés és -felhasználás elemzése, különös tekintettel az abraktakarmány-keverék gyártására. Agrárgazdasági Tanulmányok. 2005/5. Budapest, 2005, Agrárgazdasági Kutató Intézet. 157 p.
A cikk szerzője: Popp József
