Ennek egyik eleme az elmúlt esztendőben meghirdetett sertésprogram, amelynek célja az állatállomány a jelenleginél két-háromszorosára történő növelése, valamint a sertéstenyésztés minőségi színvonalának emelése. A hatékony sertéstermelésben meghatározó szerepet játszó Topigs Norsvin Danubia Kft. ügyvezető igazgatóját, Simon Gyulát kérdeztük az állattenyésztés ezen ágazatának jelenlegi helyzetéről, fejlődési irányairól, az európai piacon, a régióban betöltött szerepéről.

– A korábbi erős exportáló országból az elmúlt években nettó importőr lett hazánk a sertéspiacon, ugyanis ma már nem tudjuk előállítani a belső szükségletünket, annak ellenére sem, hogy ebben az időszakban a hazai sertéshúsfogyasztás jelentősen csökkent – kezdi beszélgetésünket Simon Gyula. – Egyre több magas értéket képviselő húst valamint húskészítményt is importálunk, szerepük elsődlegesen a termékbővítés. E mellett magunk is megjelenünk a külpiacon – Oroszországban, Japánban – a prémium termékeinkkel, de közel sem olyan jelentős a sertéshús kivitelünk, mint negyed századdal ezelőtt volt. 

Mint mondja, ezen a helyzeten csak azon a módon tudunk változtatni, ha növeljük az ágazat hatékonyságát, ami magában foglalja egyaránt a környezetvédelmet, az energia és a takarmány hatékonyabb felhasználását, amennyiben ez a változás nem következik be, lemaradunk.

Kitért arra is, Hollandia, Dánia, Franciaország, vagy akár Németország a hatékony termelésnek köszönheti a versenyképességét a sertéspiacon. A környező országok esetében, ahogy hazánkban is, annak, hogy az uniós piacon képesek legyünk értékesíteni, alapvető kérdés, milyen hatékonyan, milyen önköltségi áron tudunk előállítani egy kiló húst, amelyben meghatározó szerepet játszik a takarmány, ami a költségek 60–70 százalékát teszi ki. A modern genetika ma már mindenki számára elérhető, így a lehetőség adott, hogy nyugat-európaival versenyképes áron előállított sertéshússal jelenjünk meg a piacon.

 – A hatékony állattenyésztés sok tényező együttes jelenlétét követeli meg – hangsúlyozza Simon Gyula. – Ennek egyik fontos eleme a tartástechnológia, a modern genetika, az állat-egészségügyi szabályok betartása, valamint maga a jól képzett menedzsment, amennyiben ezek bármelyike hiányzik, a hatékonyság csorbát szenved.

Négy-öt éve még szinte nem volt nyugat-európai értelemben hatékonyan termelő telep hazánkban, nagy részük az 1960-as, 1970-es éveken épült, s sokszor csak az állagmegóvásukra volt fedezet. Nem történtek jelentősebb technológiai beruházások. A két évtizede megjelent pályázati források is elsősorban a környezetvédelemhez és állatjóléthez kapcsolódó fejlesztésekhez, gépvásárláshoz álltak rendelkezésre. Az elmúlt években azonban számos állattartó telep megújult, ezek tulajdonosai az aktuális támogatások segítségével ugyanis meg tudták teremteni azokat a forrásokat, amelyek felhasználásával olyan technológiát – szellőztetés, takarmánykiosztás, vízellátás, padozat, trágyakezelés – tudtak vásárolni, amely segítségével nyugat-európai színvona-

lon nevelhetik az állataikat. Jelenleg 7-8 olyan telep van az országban, amelyik egy koca után 30 feletti malacot bocsát ki évente. Ezek közé tartozik például a biharnagybajomi 700 kocás telep, ahol három évvel ezelőtt teljes állománycserét hajtottak végre, a HAGE molnártagi, vagy a VáPig vállalji telepe.

Hazánkban a mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés is hazai és uniós támogatások felhasználásával újult meg. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a nyugat-európai országokban a sertéstermelést sehol sem támogatják közvetlenül, ugyanis az uniós piaci szabályok ezt nem engedik. Hazánkban és a környező országokban a technológia modernizálása érdekében időről időre elérhetőek bizonyos támogatások.

A beruházásokra igénybe vehető támogatások mértéke a miénkhez hasonlóan a környező országokban is 30–60 százalék között mozog, azonban a régió többi államában is az ehhez való hozzáférés periodikus, korlátozott. Az uniós országokban – Szlovákia, Csehország, Horvátország, Románia, Bulgária, Szlovénia – hasonló módon működik a támogatási rendszer, mint nálunk, az unión kívüliek esetében, mint Szerbia, vagy Ukrajna az ilyen beruházások megvalósítására a határon átnyúló, úgynevezett IPA projekteken keresztül juthatnak hozzá a gazdálkodók.

– Azokat a modern telepeket, amelyek tulajdonosai elsődlegesen a sertéstenyésztésből szerzik a jövedelmüket, modern genetikai állománnyal telepítették be – emeli ki Simon Gyula. – Olyan fajtákat vásároltak jelentős részben, amelyek hatékony sertéstartást tesznek lehetővé.

Az elmúlt esztendőkben meghirdetett programnak köszönhetően a sertések száma hazánkban nőni kezdett, s megfordult a korábbi kedvezőtlen tendencia, ugyanis ezt megelőzően az elmúlt húsz évben folyamatosan csökkent az állomány. Azonban a jelentős növekedés gátja továbbra is a tőkeerős befektetők hiánya, mint ismert, ezer kocánál kezdődnek a valóban hatékonyan működő modern telepek. Ezek létrehozása azonban több milliárdba kerül, Magyarországon kevés olyan befektető van, aki képes ekkora telepet építeni. A másik nagy gond, hogy hazánkban alig van az állattenyésztés fejlesztéséhez elérhető banki forrás, vagy ha igen, az rosszabb kondíciókkal vehető igénybe, mint a régión belül más országokban, a nyugat-európai lehetőségekről nem is beszélve. Ennek elsődleges oka, a pénzintézetek kockázatos tevékenységként tartják nyilván a mezőgazdasági termelést, ezen belül is a sertéstenyésztést. Még azok a hazánkban is működő külföldi bankok is, amelyek nyugat-európai sertéstermelőiknek jelentős finanszírozást nyújtanak kedvező feltételekkel. 

Problémát jelent az is, hogy a sertéstenyésztéshez tartozó infrastruktúra elavult – állategészségügy, vágóhidak, érdekvédelem –, az értékesítési háttér sem alakult ki úgy, mint máshol. Létrejöttek ugyan az értékesítő szövetkezetek, de csak néhány tölti be a szerepét, mint például a Magyar Sertés Kft., amely az állatok értékesítése mellett a termelők összefogásával saját mesterséges szaporítóanyag-előállító állomást létesített, annak érdekében, hogy a tagjaikat jó minőségű szaporító anyaggal és modern genetikai állománnyal lássák el.

Valamikor 11 millió sertés volt hazánkban, jelenleg a számuk három és fél millió körül mozog. Ennek elsődleges oka a belső piac visszaesése mellett az exportlehetőségek jelentős csökkenése. Míg korábban hazánkban egy főre 40–50 kilogramm sertéshús jutott évente, jelenleg jó ha ennek a fele. 

– A sertéshús fogyasztásának visszaesése összefügg a vásárlóerővel. Várhatóan ezen a helyzeten javít majd a sertéshús áfájának csökkenése januártól, ami a számítások szerint a tőkehús 10–15 százalékos árcsökkenését vonja majd maga után, ami a belső piac fellendüléséhez vezethet, emellett a külpiacok fejlesztésére tett erőfeszítések is eredményesnek látszanak – zárja beszélgetésünket

Simon Gyula.

Szalai Kornélia

A cikk szerzője: Szalai Kornélia