Bényi Ferenc vagyok, 54 éves, nős, két leánygyermek édesapja. Dusnok környékén gazdálkodom, 300 hektáron folytatok szántóföldi növénytermesztést és körülbelül még ugyanekkora területen bérmunkát végzek, gépi szolgáltatást – kezdte a bemutatkozást a szakember. A fő növények a búza, kukorica, napraforgó, repce és szója.

A gazdaság gépparkja három Valtra traktorból, egy Claas Dominator 118 SL Maxi, 260 lóerős kombájnból, csévélődobos öntözőberendezésből és az európai gyártók igen sok színben pompázó munkagépeiből áll, azaz nagyon sokféle gyártó terméke található meg az udvarunkban, Spanyolországtól Svédországig. Természetesen, és nem utolsósorban ennek az interjúnak a témájául szolgáló Olimac Drago 6 soros, összecsukható kukorica és napraforgó betakarító adapter is színesíti a választékot.

Miért az OLIMAC adapterre esett a választás?

Ez egy jó kérdés, mert nem a legelterjedtebb márka az országban, de egy sztorit mesélek ezzel kapcsolatban. Németországban egy kombájnadapter kereskedőnél jártam, és ott egy nagyon érdekes karikatúrát láttam. Egy nagy poszteren különböző márkájú adapterek voltak láthatók, és ahol ezek a gépek dolgoztak, ott a baromfiudvar lakói kapirgáltak. Egyes gépek esetében jó kövérek voltak, míg másoknál soványak. Kérdeztem a kereskedőt, hogy miért van ez így? Erre az volt a válasz: „Ahol nagy a veszteség ott kövérek, míg máshol kicsi, ott soványak az állatok”. Ez akkor ott engem nagyon megfogott, és gépész szemmel próbáltam végig gondolni a látottakat. Mivel az Olimac adapternél is vékonyka baromfiakat láttam, így erre a márkára esett a választásom. Nem név, nem ár, nem megszokás alapján, és nem azért, mert a szomszédnak is ilyen van, hanem pusztán a minimális veszteség miatt döntöttem így. A kombájnomat Németországból vettem, és ehhez került itthon megvásárlásra az adapter, a Pannonagri Kft.-től. Az már látszik, hogy kinőttem ezt a méretű betakarítógépet, így kell vennem mellé egy másikat, de azt tudom, hogy az is Olimac márkájú adapter lesz.

Milyen tapasztalatokról tud beszámolni az adapterrel kapcsolatban?

Univerzális a napraforgó és a kukorica aratás szempontjából. Az átszerelés három órát vesz igénybe. Mivel én dolgozom a kombájnnal, látom, hogy milyen munkát végez az adapter. Sokan mondják azt, hogy amelyik asztal mindenre jó, az nem jó semmire. Én ezt megcáfolom olyan szempontból, hogy a napraforgót is jól tudom vele aratni, és ha szóródik a szem, az nem az asztalnál történik, hanem a kombájn mögött, ha rosszak a beállítások. Olyan a lehúzóhengerek kialakítása, illetve az aktív forgókések helyzete, hogy besiklik a napraforgó a kombájnba, „fröccsenés”, veszteség nélkül dolgozik az asztal. Ami még nagyon tetszik az Olimacban, hogy gyomosabb tábla, vagy nagyon vastag szárú növény esetén sem darálja le a lehajtásokat. Ennél a kombájnnál egy 8 km/h-s munkasebesség mellett nagyon összhangban van a teljesítmény, a haladási sebesség és a cséplés minősége. Mindemellett nagyon jó minőségű szecskát is csinál a kukoricatarlóból, de a napraforgótarló esetében, a zúzókéseknek köszönhetően – melyek állandóan hajtva vannak – nem magasabb a megmaradt szár 40–50 cm-nél. Lényeges, hogy a kombájnba ne menjen be sok zöld szár, mert túlterheli a betakarítógépet, másrészt azért is fontos az ilyen tarlómagasság, mert a szállító járművek így nem sérülnek és a következő munkaműveletet is könnyen el lehet végezni.

Ha a betakarításokat vizsgáljuk, azért mindenképp külön kell választani a két növényt. Kukorica esetében sokkal nagyobb tömeget kell betakarítani, amit könnyebb veszteségmentesen megtenni.

Én itt a Duna menti öntéstalajokon gazdálkodom, amik 25–30 aranykoronásak és jónak mondhatóak, de nincsen egyetlen olyan táblám sem, ami homogénnek mondható, így egyetlen területen belül is változik a kukorica magassága és hozama. Az aszályos években előfordult, hogy 0-tól 10 tonnáig változott a hektárra vetített terméseredmény, akár 300 méteren belül is. Itt jelentkezik az Olimac lényege, hogy az automata törőléc állításnak köszönhetően azonnal követi a kukoricaszár vastagságát. Egy kisebb hozamú rész esetén lerántásnál nem ékelődik be a kis cső a törőlécek közé, mert a törőlécek visszakövették a rést, és nem „fröccsenti” szét a kukoricát a lánc. Nagyon sok esetben tapasztalom azt, hogy hiába van meg ez az opció a kombájnon, ha magától nem tudja az adapter, a kombájnos képtelen ezt lekövetni, mert fizikálisan képtelen rá. Az utóbbi időben előtérbe került a popcorn (pattogatni való kukorica) termesztése, és mivel ott kis csövek vannak, a törőléceket állítani kell, de ennél az asztalnál, ahogy már említettem, ez automatikusan megtörténik, így nincs különösebb teendő.

Napraforgó esetén a vágólécek közé be kell helyezni egy állókést, ami lehetővé teszi, hogy az aktív forgó kés elvágja a napraforgószárat. Itt található még egy kb. 30 cm hosszú lemez, ami megakadályozza, hogy a napraforgószem a földre potyogjon. Nagyon jó az asztal talajjal bezárt szöge is, mert ha felemelem vágási magasságba, akkor vízszintesen áll az adapterfenék, így a behordóláncok segítségével simán megy befelé a növény.

Egyébként az asztalnak még meghibásodása nem volt. Viszont amit nehezményezek az az, hogy nagyon nyitott az alja, így a szárzúzó kések teledobálják az asztalt földdel, zúzalékkal és utána ezt nagyon nehéz kitisztítani.

Milyen a tarlómagasság a kukorica esetében?

Az a legjobb, ha minél alacsonyabb, azért én közvetlenül a föld fölött vágom el, de ehhez megfelelő rutin is kell, ugyanis ha 8 km/h-s sebességgel haladunk egy 3 m-es kukoricában, nem lehet látni az alját, oda kell tenni az adaptert rendesen, nem lehet egy térd feletti tarlót hagyni. Így lesz a lehető legnagyobb tömeg leszecskázva a kukoricaszárból. Utána már akár egy rövidtárcsával, vagy gruberrel is lehet a búza alá magágyat csinálni, illetve szántás esetén kukorica előhántolókkal ezt szépen le lehet szántani. Fontos momentum még az, hogy folyamatosan be legyen kapcsolva a kombájnon a szecskázó – ahol a késeket kukoricakésekre cseréljük le –, hogy a hat sor által összegyűjtött leveleket, ami átmegy a kombájnon, plusz a csutkát ne a rosta szélességébe terítsük le, hanem a teljes vágási szélességen, a káros Pentozán hatás kivédése céljából. Napraforgó esetében is tárcsázást végzek, hogy az árvakelés minél előbb kelljen ki, ne később, mert általában a napraforgót búza követi. Nem jó a mélyművelés, mert akkor több évig találkozhatunk az árvakeléssel.

Milyen opciókat érdemes kérni az asztalhoz?

A legfontosabb, hogy mindig a kombájnhoz adaptáljuk az adaptert, mert adott márkán belül is eltérések vannak. A nagy teljesítményű kombájnokhoz inkább a sorok számának növelésével emeljük a teljesítményt, bár jellemzően Magyarországon a hatsoros vetés és kultivátorozás miatt a 6-soros adapterek az elterjedtebbek. Közlekedés szempontjából igen előnyös egy összecsukható asztal. A másik dolog, amit kértem hozzá és nagyon hasznos, az az adapter szélén lévő, két befelé forgó végtelenített csiga – mivel a napraforgó minden esetben dől valamerre –, ezek a csigák bedöntik az asztal irányába a növényt. Kukorica esetében is ez egy jó megoldás, mert sok esetben a szár megdől, sőt el is fekhet és az adapter szélén a csövek kibukhatnak. A talajkövetés lehetőségét napraforgónál és kukoricában hat sornál nem látom fontosnak, de szélesebb asztalnál igen.

Összességében elmondható, hogy jó választás volt a kombájnomhoz az Olimac Drago 6-soros, összecsukható adapter, mert összhangban van minden és jó munkát végez.

Pannonagri Kft.

2890 Tata, Toldi M. utca 15/A

Tel.: 34/487-111, Fax: 34/487-222

E-mail: pannonagri@t-online.hu