Jó ötletnek tűnhet, hogy lábon szárítsuk meg a kukoricánkat, megspórolva ezzel a szárítási költség jelentős részét. Mégis miért mondjuk, hogy 20–22%-os nedvességtartalomnál kezdjük meg a betakarítást?

A középérésű, optimális vetésidejű kukoricák a déli régiókban, és a Hajduságban szeptember közepére elérték a 15–16%-os betakarításkori nedvességet. Ugyanezt az északi régiók egy-két héttel később voltak képesek elérni. Miért takarítunk be mégis 20–22%-os nedvességtartalmú táblákat?

A kukorica vízleadásának fontosabb fázisai:

A keményítő beépülés a biológiai érettség eléréséig tart, amit a szem és a csutka között kialakuló fekete réteg jelez. Ebben az időszakban a heti nedvességcsökkenés jól számítható, hiszen ez a növény biológiai aktivitásának eredménye, a környezeti tényezők kis mértékben befolyásolják. Korábbi vízleadási kísérletek eredményei alapján ebben az időszakban a vízleadás mértéke átlagosan 3–4%/hét.

A fekete réteg kialakulása utáni időszakban a mag és a növény közötti kapcsolat megszűnik. A növény biológiai aktivitása szinte teljesen leáll, és a külső környezeti tényezők illetve a cső fiziológiai felépítésének – csutka, magméret, magok, csuhélevelek száma, szemtípus – hatása megnő.

A vízleadás mértéke 2–6%/hét között változhat az időjárási körülmények hatása miatt – páratartalom, szél, levegő hőmérséklet. A fekete réteg kialakulása után kukoricatáblánk a termés szárítására és tárolására „alkalmas raktárrá” válik.

A „szántóföldön szárítás, tárolás” INGYEN VAN! Gondolom mindenkinek ez az első dolog, ami eszébe jut. Sajnos azonban semmi sincs ingyen. Vegyük számba azokat a tényezőket, amik csökkentik a termésünket a betakarítás pillanatáig.

Termésmennyiséget csökkentő tényezők:

• TŐVESZTESÉG – a növény biológiai aktivitásának leállása után a talajban lakó gombák komoly fertőzést okoznak a száron. Ezt a problémát még tovább fokozhatja a moly szárrágása, vadkár, szélkár. A gyökérzet gyengülésével, nagyobb csapadék hatására a növények kifordulhatnak a talajból, melyet egy megkésett gyomirtás okozta léggyökér tányérosodás még tovább erősít. Ha csak minden 10. növényt érinti ez a probléma, az 6–800 kg-ot jelenthet hektáronként. A kiesés exponenciálisan növekszik az idő múlásával.
• SZEMVESZTESÉG –  a csöveken kialakult szemek száma minden nappal fogy. A kukoricaszemeket az őszi időszakban több kártevő is fogyasztja, nem beszélve a madarak, vadak kártételéről. Előfordulhat, hogy teljes csövek esnek le a földre, ha a molylepke lárvái átrágták a csőkocsányt. Ha minden csövön csak 10 szemet veszítünk, az 250 kg/ha veszteséget eredményez hektáronként. Ha ezt a 10 szemet hetente veszítjük el, akkor könnyen tonnák lehetnek ebből a pár kilóból.
• TERMÉNYMINŐSÉG VESZTESÉG –  a megrágott szemek sérülései lehetőséget biztosítanak a gombafertőzések gyorsabb terjedésének, melyek a minőségrontás mellett tovább csökkentik a szemek súlyát. Előfordulhat a csutka fuzáriumosodása, mely hatására a betakarításkor 10–15%-os morzsolási veszteségre számíthatunk. Azon növények, melyek elérik a 14%-os nedvességet, majd huzamosabb ideig nedvesség éri a szemeket – hosszú esős, párás időszak – kicsírázhatnak a csövön. Ez súly- és minőségveszteséget is okoz.
• UTÓVETEMÉNY TERMÉS VESZTESÉGE –  a késői betakarítás esetén kisebb az esély a talajművelés megfelelő időzítésére. Az őszi vetésű kalászos kultúrák esetében a későbbi vetésidő növeli az esélyét a termésveszteségnek.

Termelési költséget növelő tényezők:

•  Az időjárási tényezők hatásának felerősödésével számolnunk kell nem csak a szemnedvesség csökkenésével, hanem növekedésével is. Az elmúlt 2 hét esőzéseinek hatására 6–8% szemnedvesség növekedést figyeltünk meg a déli régióban.
• Minél későbbi a betakarításunk, annál alacsonyabb a léghőmérséklet, tehát több energiát kell felhasználni a szárítók és a termény felmelegítésére.
• A talajok nedvességtartalma a téli időszak közeledtével egyre nő, aminek következtében a betakarítási, talajművelési műveletek elvégzéséhez szükséges gázolaj-fogyasztás növekszik.

Ha csak a terméskiesés esetén említett 40 E Ft/ha (+ 1 t/ha) többletbevételt feltételezzük, akkor egy 8 t/ha-os termésszinten ebből a pluszösszegből 7,5% többletszárítás költséget lehet fedezni. Tehát a 22%-os nedvességtartalmú betakarítás mellett azonos profitot realizálhatunk, magasabb terméssel – csupán a veszteségek elkerülése által.

„Ha megfigyeljük az európai tendenciákat, a környező országokban, és Amerikában is, az ajánlott betakarítási nedvességtartalom 22% – tehát a valós érettség után 2-3 héttel megkezdik a betakarítást.”

Napjaink egyik legfontosabb problémája az élelmiszerbiztonság kérdése. A biztonságos élelmiszertermelés alapkövetelménnyé teszi, hogy a termék útja pontosan nyomon követhető legyen: a termőföldtől az asztalig. Ez a folyamat tehát magában foglalja a már betárolt termények védelmét, mennyiségének és minőségének megőrzését is. Ebből következően a növényvédelmi tevékenység sem csak a betakarításig terjed: annak szükségszerűen része a tárolt terményeket veszélyeztető raktári kártevők elleni védekezés is.

A raktári kártevők környezeti igénye

A készletkárosítók vagy raktári kártevők általában sok tápnövényűek. Megtalálhatók a szemes terményekben, olajos magvakban és keveréktakarmányokban egyaránt.

A kártevők többnyire rejtett életmódot folytatnak, több nemzedékűek, fénykerülők.

Nagyobb részük a tárolókban él, táplálkozik és szaporodik. Így a tárolás módja és a tárolási körülmények egyértelműen meghatározzák a károkozásukat.

A főbb tényezőket kiemelve:

• A tároló, illetve a termény hőmérséklete (A rovarkártevők 100C alatt és 300C felett nem jutnak el a teljes kifejlődésig. Az atkák 7-80C-tól már szaporodnak.)
• A termény nedvességtartalma (14-15%-nál ne legyen magasabb).
• A relatív páratartalom (a rovarkártevők 30% felett, az atkák 70% felett aktívak).
• A táplálék fajtája (a tápnövények fajtája, a terményszemek épsége).
• A tároló külső környezete (táplálékforrásul szolgáló termény, maradvány jelenléte).

A terményvédelem két alapvető módszere:

• Hagyományos gázosítás;
• Preventív vegyszeres terménykezelés.

A gázosítás

A betárolt gabonában folyamatosan figyeljük a kártevő fertőzöttség alakulását (különböző csapdák). Ha megjelennek a kár-

tevők, a fertőződött gabonát gázosítani kell.

A gázosítás legfontosabb előnyei:

• Eredménye független a kártevők életmódjától, szokásaitól, táplálkozásától, mennyiségétől és tartózkodási helyétől.
• A légteret egyenletesen betölti, és így a tárolt gabona belsejében is elpusztítja a kártevőket.
• A légtér gázosítás után kiszellőztethető.

A gázosítás hátrányai:

• Kiszellőztetés után hatása megszűnik, hatástartama nincs.
• A gáztér szigetelése munkaigényes, szellőztetése körülményes.
• A gázosított terményt rostálni kell, ha az engedélyokirat úgy rendelkezik.
• Csak képesített egészségügyi gázmester végezheti.
• Anyag- és munkaerő igénye miatt költséges.
• Rezisztencia alakulhat ki (pl. atkák).
• Tűz- és robbanásveszélyes.
• Felhasználókra és a környezetre egyaránt veszélyes, mivel mérgezést idézhet elő.

Terményvédelem preventív kezeléssel

A betárolásra kerülő gabonát kezeljük preventíven a rovarölő permetező szerrel. A készítmény gabonafélékre és száraz hüvelyesekre is engedélyezett, mindössze 10–20 ml/t dózisban (1000 ml/t permetlé). Nagy előny, hogy gyakorlatilag nincs várakozási idő. Munkaegészségügyi várakozási idő: 0 nap. Élelmezés egészségügyi várakozási idő: előírás szerinti felhasználás esetén nem szükséges. A védekezés hatástartama a dózis függvényében 6–12 hónap. (Ez a gázosításnál maximum 1 hónap.)

A preventív védelem szakszerű elvégzéséhez egy kis teljesítményű, precíziós szórófejekkel felszerelt permetező berendezés szükséges. (Ezt igény esetén felméréssel, teljes körű szaktanácsadással, kivitelezéssel is tudjuk biztosítani.) A szórófejeket úgy kell elhelyezni, hogy a kezelendő gabonát a permetlé minél nagyobb felületen érje. Ezért a szórófejeket célszerű a szállítószalag végén a lehulló gabonára irányítani, illetve a szárító berendezés surranó csövén lehulló gabonát kezelni. A speciális szórófejekkel lehetőség van arra, hogy az 1000 ml/t permetlé mennyiséget egyenletesen juttassuk ki a terményre.

A preventív kezelésnél tisztító rostálás, szellőztetés nem szükséges.

A preventíven alkalmazott rovarölő szer legmagasabb dózisánál sem található szermaradvány a lisztben. Ez természetesen biztosítja a belőle gyártott késztermékek biztonságosságát is.

Az EU egyre szigorodó növényvédő szer hatóanyagokra vonatkozó álláspontpontját ismerve a felvetett téma rendkívül aktuális, mivel a betakarított termés optimális körülmények közötti tárolása, mennyiségi és minőségi paramétereinek megőrzése precíz, megalapozott szakmai hozzáértést és gondosságot követel meg a termelő szakemberektől. Növényvédelmi szemszögből fontos megjegyeznünk, hogy a betárolt terményt potenciálisan veszélyeztető biotikus tényezőket figyelembe véve a károsító szervezetek két csoportját szükséges megkülönböztetnünk: a raktári kártevőket és a raktári penészgombákat. A raktári kártevő fajok (pl. raktári gabonamoly, lisztbogár fajok, gabonazsuzsok, raktári atka fajok) többségének a teljes életciklusa a raktárakban zajlik, viszont vannak olyan kártevők (pl. borsózsizsik, babzsizsik), amelyek már a szántóföldi termesztés során megkezdik károsításukat és szaporodási ciklusuk része, hogy raktározási körülmények között további termésmennyiségi és -minőségi romlást idéznek elő. A raktári kártevők elleni védelem lehetőségei nagyon jól ismertek, amelyeket két oldalról is fontos megközelíteni és elvégezni: a raktározási körülmények higiénikus (raktár és környezetének tisztasága, optimális tárolási nedvességi és hőmérsékleti paraméterek) biztosításán túl fontos a raktárak gázhatású rovarölő szerrel végzett fertőtlenítése (elrejtőzött kártevőket is tudjuk hatástalanítani). Másik lehetőségünk a termény tényleges fertőtlenítése, amelyet elvégezhetünk preventíven (piretroid típusú, illetve gázosodó szerves foszforsav-észter hatóanyagokkal), valamint az értékesítés megkezdése előtt terménygázosítással (foszforhidrogének). Ezen kemikálák felhasználása – azontúl, hogy kiváló hatékonysággal bírnak – az utóbbi időben főként az esetleges szermaradék kérdése miatt szintén közkedvelt támadási ponttá vált. Természetesen a témában vannak új környezetkímélő és környezetbarát alternatív védekezési lehetőségek és próbálkozások, de ezen módszerek hatékonyságáról több esetben nincs egyértelmű álláspont. A teljesség igénye nélkül, ilyen védekezési lehetőségként merül fel az őrölt kovaföld, különböző növényi illóolajok alkalmazása, vagy biológiai 'fegyverként' bevethetők a kártevőket parazitáló és elpusztító entomopatogén gombák (Keszthelyi és Pál-Fám, Agrofórum 2015/6). Némi hibaként említhetjük, ha szakmailag a betárolt termény védelméről beszélünk, főként a kártevők elleni védekezés, így a teljes körű raktár- és terményfertőtlenítés helyeződik a figyelem középpontjába, holott az említett különböző gombafajok raktárban előidézett károsítása – abszolút helytelenül tárolt termények esetében –, hasonló nagyságrendű mennyiségi, de főként minőségi veszteséget képes okozni. Ezek a gombafajok szaprotrófok, amelyek a termést fertőzve súlyos mikotoxinok termelésére képesek jelentősen veszélyeztetve a takarmány- és élelmiszerbiztonsági paramétereket. Ebben a kategóriában szintén két csoport károsítását szükséges elkülöníteni: a szántóföldi penészgombák tipikus és jól ismert csoportjába tartoznak a különböző Fusarium fajok. A Fusarium fajok termelik a trichotecén típusú rendkívül veszélyes mikotoxinokat (DON, NIV, T-2 stb.), de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Trichoderma, Stachybotrys, Cladosporium, Epicoccum, Alternaria szaprotróf nemzetségek gombafajait, amelyek mikotoxin termelése abszolút veszélyforrás (gondoljunk az őszi búza esetében a fuzárium fertőzés következtében kifehéredő kalászokon megtelepedő szaprotróf gombákra). Másik csoportot alkotják a tipikus raktári penészgombák, mint az Aspergillus és Penicillium fajok, amelyek többek között a melegvérűekre erősen veszélyes aflatoxin, ochratoxin, sterigmatocisztin mikotoxinokat termelik. Ezek a gombák a meleg, párás körülményeket kedvelik, ezért fontos, hogy mind a termény, mind a raktér nedvesség- és hőmérséklet tartalma az előírtaknak megfelelő optimális tartományban legyen. A toxinok ellen új védekezési lehetőség a szervetlen és szerves bázisú toxinkötők alkalmazása, amelyek a mikotoxinokat biológiailag nem hasznosítható formává alakítják át.

 A termény betárolásakor nem mindig tudható, hogy mennyi ideig fog a raktárban „pihenni”. A raktározás során (irodalmi adatok alapján) kb. 1–5% súlyveszteség írható a rovarok számlájára Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Magyarországon a veszteséget 5–10%-ra is becsülik, függően a betárolt terménytől, illetve a tárolás módjától és idejétől. Ennek mértéke Afrikában elérheti a 10–30%-ot is. Ezekből könnyű kiszámolni, hogy a termésveszteség 1000 tonna esetén elérheti az 50–100 tonnát is, ami jelentősen kihat a végső nyereségességre. A cél minél kisebb veszteség érje a terményt a tárolás során.

A kártevők mellett szintén nagy gondot okoznak a rágcsálók. Ellenük szintén védekezni kell.

A veszteségek elkerülése többlépcsős folyamat. Az első, hogy a betakarítás előtt az üres tárolót minél jobban „sterilizáljuk”, mentesítsük az ott lévő károsítóktól. Ebben játszik nagy szerepet a raktárak felületeinek a fertőtlenítése. Ez előtt a tárolót ki kell üríteni, majd ki kell takarítani. A kezeléskor arra kell törekedni, hogy minél nagyobb fedettséggel kell lepermetezni a tárolóban lévő falakat és padozatot. Olyan készítményt javaslunk, amely nagyon jó gázhatással rendelkezik (pl. klórpirifosz-metil), így el tudja érni a repedésekben, résekben megbújó kártevőket is. Mivel ebben az időszakban (június-július, illetve augusztus-szeptember) meleg idő van, így szükséges, hogy a készítmény melegben is jól gázosodjon. A fertőtlenítés után célszerű hosszabb ideig szellőztetni, hogy a kezelés során használt készítmény ne okozzon problémát az embernek, melegvérű állatoknak és a környezetnek.

A veszteségek elkerülésének következő lépcsője a későbbi kártevő betelepedés megakadályozása mechanikai módszerekkel. Itt elsősorban a tárolók ablakainak, ajtóinak és szellőzőberendezéseinek rovarhálóval történő védelmére kell koncentrálni, természetesen a megfelelő szellőzés biztosítása mellett.

A védekezés harmadik lépcsője magának a terménynek a kezelése. Célszerű már a betároláskor kezelni a terményt, mivel így hosszú távú védelmet biztosíthatunk. Ekkor szintén használhatjuk az üres raktárak fertőtlenítésekor használt hatóanyagot. Nagyon fontos a pontos beállítás, mivel heterogén eloszlás esetén nem lesz megfelelő a hatékonyság. A pontos beállításhoz ismerni kell a betároló szalag, rédler teljesítményét tonnában óránként. A kezeléssel akár 6 hónapos védelmet érhetünk el, így a betárolás évében nem kell többet a termény védelmére költeni. A kezelt terményeket folyamatosan ellenőrizni kell és a fertőzés észlelésekor vagy esetleg az értékesítés előtt gázosítani kell.

A 6 hónapos tartamhatás után, a fertőzött termények kezelésére biztonságosan a gázosítás vagy az áttárolás közbeni újbóli fertőtlenítés használható.

Hasonlóan a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt a rágcsálómentesítésre.

A betároláskori terményfertőtlenítés esetén a 6 hónapos védelem szerköltsége kevesebb, mint 50 Ft/t. Ugyanakkor az őszi búza árával (50.000 Ft/t) számolva 6 hónap alatt a veszteség elérheti az 50–100 kg/t-t is, ami 2500–5000 Ft-ot is jelenthet. Látható, hogy a terményfertőtlenítés biztonságot adó befektetés, ami nélkül a termény akár eladhatatlanná is válhat.

Mind a kártevőirtást, mind a rágcsálómentesítést bízzuk szakemberre.

                - an összeállítás -

A cikk szerzője: Agro Napló