A takarmány alapanyagok árainak emelkedésével párhuzamosan egyre nő a takarmány értékét és hasznosítását javító adalékanyagok iránti érdeklődés. A legutóbbi kutatási eredmények igazolták, hogy az enzimtermelő mikroorganizmusok javítják a fehérjék emészthetőségét, ezáltal megtakarítás érhető el a magas költséget jelentő fehérjeforrások használata esetében.

A kieli Christian Albrecht Egyetemen végzett kutatás eredményei alapján bizonyítást nyert, hogy gazdaságosan fenntarthatóak az elvárt intenzív termelési eredmények, még a takarmány csökkentett tápanyag-összetétele ellenére is.

Fókuszban a mikrobakontroll és az emészthetőség

A teljesítményfokozó antibiotikumok 2006-os betiltásával az alternatív adalékanyagokként előtérbe került növényi kivonatok, valamint pre- és probiotikumok egyre nagyobb térhódításnak indultak. Elsődleges céljuk, hogy az emésztőtraktusban nem kívánatos baktériumok számát csökkentsék azáltal, hogy támogatják a jótékony bélbaktériumok kolonizációját. A probiotikumok, definíció szerint, olyan táplálékkal felvett élő mikroorganizmusok, melyek a gazdaszervezet egészségügyi állapotát pozitívan befolyásolják.

Élő élesztőkkel és a tejsavbaktériumokkal, mint a gyakorlatban legáltalánosabban elterjedt probiotikumokkal szemben a Bacillus spp. azáltal került a kutatás fókuszába, hogy kevésbé érzékeny a környezeti hatásokkal szemben (pl. granulálás).

A Bacillus licheniformis (DSM 5749) és a Bacillus subtilis (DSM 5750) megfelelő mennyiségben képesek proteáz, amiláz és lipáz enzimek termelésére. Ezáltal fokozzák a tápanyagok emészthetőségét.

Az elmúlt húsz évben elvégzett 40 kísérlet összevont eredményei és tapasztalatai azt mutatják, hogy az enzimtermelő mikroorganizmusok használatából adódó jobb tápanyag-hasznosulás csökkentheti a malacelhullást, valamint a kocák testtömeg-veszteségét a laktáció során.

Szintén kísérletesen igazolt, hogy az enzimtermelő mikroorganizmusok alkalmazása egyértelműen kifizetődő a sertéshizlalásban is. A takarmány emészthetőségének növelésével a teljes hizlalási időszak alatt jelentős megtakarítás érhető el úgy, hogy ez bármiféle negatív hatással járna az állatok teljesítményére.

A kieli Christian Albrecht Egyetemen 2011-ben Bacillus licheniformis (DSM 5749) és Bacillus subtilis (DSM 5750) törzsekkel végzett hizlalási kísérlet eredményeit a 3. táblázat mutatja.

A takarmányozási koncepció

A 144 kísérleti malacot (50% nőivarú és 50% kan, Dán Breed x Duroc) három takarmányozási csoportba osztottunk. Az állatok egyedi bokszokba kerültek elhelyezésre oly módon, hogy két-két malacnak közös az etetője. A sertések súlyát heti egyszer mértük. A kísérletet a dán termelési feltételeknek megfelelően terveztük meg.

A hizlalás teljes szakaszát két takarmányozási fázisra osztottuk (28–58 kg = Hízó I, 58–112 kg Hízó II.). A kontroll csoport tagjai standard kereskedelmi takarmányt kaptak (lásd 1. táblázat).

A T1 és T2 tesztcsoportoknál a takarmányhoz Bacillus licheniformis (DSM 5749) és Bacillus subtilis (DSM 5750) (1:1 arányban) kiegészítést adtunk 1,28x109 CFT/kg dózisban. Míg a T1 csoport az enzimtermelő mikroorganizmusokat „on top” kapta, addig a T2 csoportnál a takarmány energia- és fehérjetartalmát 0,1 MJ/kg-mal, illetve 0,5%-kal csökkentettük. A takarmányfelhasználást és a malaconkénti súlygyarapodást a tesztidőszakban folyamatosan rögzítettük. Ezenfelül az elhullást, a megbetegedéseket és a carcass (FOM) minőséget is dokumentáltuk.

A fehérjeszint csökkentése ellenére is magas termelési szint

A kísérlet problémamentesen és elhullás nélkül zajlott le. Általában az egész kísérlet alatt a sertések magas termelési eredményt mutattak. Az átlagos napi testtömeg-gyarapodás 1000 g fölötti értéket mutatott. A Hízó I. szakaszban enyhe eltérést állapítottunk meg, de ez sem érte el a statisztikailag szignifikáns szintet (lásd 2. táblázat).

A Hízó II. fázisban az eltérések sokkal kifejezettebben nyilvánultak meg, és a T1 csoport előnye határozottá vált. Ebben a csoportban az állatok magasabb napi testtömeg-gyarapodást (+34 g) és jobb takarmányhasznosulást (-0,09) produkáltak a kontroll csoporthoz képest. A takarmányértékesítés (FCR) statisztikai szempontból szignifikáns eltérést mutatott. A teljes befejezési szakaszt vizsgálva a T1 csoport egyedei produkálták a legjobb eredményt napi testtömeg-gyarapodás és takarmányhasznosítás szempontjából. A takarmányhasznosulási rátában elért különbségek szignifikánsak.

A carcass minőségi paramétereknél a mért eltérések egyike sem volt szignifikáns. Egyfajta trendet figyelhettünk meg a T1 és T2 csoport tagjainál a magasabb színhús-arány és az alacsonyabb standard eltérés vonatkozásában (lásd 3. táblázat).

A vágási adatokat is figyelembe véve meghatároztuk a színhúsnövekedési arányt és a színhúsra vetített takarmányköltségeket. A T1 és a kontroll csoport, illetve a T2 csoport eredményei között statisztikailag szignifikáns eredmény mutatkozott.

Konklúzió

A kísérlet azt mutatja, hogy az állatok termelési teljesítménye javítható, ha a takarmányhoz enzimtermelő mikroorganizmusokat adunk. A takarmányhasznosulási rátában tapasztalt eltérések statisztikailag igazolható értékek. Kedvező trend figyelhető meg a napi testtömeg gyarapodás és színhús-kihozatal esetében is.

A T2 és a kontroll csoport között nem tapasztaltunk eltérést egyetlen vizsgált paraméternél sem. Ez azt mutatja, hogy a takarmány alacsonyabb energia- és nyersfehérje tartalmát a Bacillus licheniformis (DSM 5749) és a Bacillus subtilis (DSM 5750) kiegészítés alkalmazása egyértelműen kompenzálni tudja. Feltételezzük, hogy ez a kompenzáció a mikroorganizmusok azon képességén alapul, hogy olyan enzimek termelésére képesek, melyek javítják a tápanyagok emészthetőségét. Másrészről, meg kell jegyeznünk, hogy a genetikai potenciál teljes mértékben nem került kihasználásra a standard takarmány alkalmazása mellett. A mikroorganizmusok enzimtermelő tulajdonságai által további tápanyagok váltak elérhetővé a sertések számára a T1 kísérleti csoportban. Ennek hatására nagyobb mértékű lett a színhús-kihozatal nagyobb arányú fehérje-felszívódás nélkül.

A Dán standard szerint a takarmány fehérjeszintje már alapvetően is alacsony, így már csak igen kis mértékű további csökkentésre volt lehetőségünk. A Bacillus licheniformis (DSM 5749) és Bacillus subtilis (DSM 5750) kiegészítések alkalmazása további lehetőséget kínál a drága fehérjehordozókkal való takarékoskodásra, csökkentve a takarmányköltségeket. Javult a tápanyag-hasznosulás és ezáltal az állatok genetikai potenciálja jobban kihasználható.

Az enzimtermelő mikroorganizmusokat alkalmazó takarmányozási koncepciók tehát mind gazdasági, mind környezeti szempontból kifizetődőek.

Szerzők: Petra Prössler, Alexandra Schlagheck,

Biochem Zusatzstoffe Handels- und Produktionsges. mbH, Lohne, Rudolf Hartwigsen, Georg Thaller, Christian-Albrechts-Universität, Institut für Tierzucht und Tierhaltung, Kiel

Forrás: Feed Magazine, 2013. 3-4. szám

A cikk szerzője: Alexandra Schlagheck