Egyelőre még messze van az ország attól, hogy az Alaptörvényben foglalt GMO-mentessége érdekében teljes mértékben biztosítható legyen az állati takarmányok, és ezen keresztül az élelmiszerek mentessége is, bár a Földművelésügyi Minisztérium idén már extra támogatással ösztönzi a hazai fehérjetakarmányok előállítását. És bár ez lenne a fő cél, az FM is kisebb léptékű, reálisabban elérhető célt tűzött ki 2020-ra. Egyrészt azért, mert többféle szemes és szálas fehérjenövény termesztését is támogatják, másrészt azért mert az állattenyésztésünk számára elsősorban a szója jelenti a fő fehérjetakarmányt. A jelenlegi állomány mellett az ország éves szójababszükséglete 637 ezer tonna, aminek csaknem felét a baromfiipar hasznosítja, több mint negyedét pedig a sertéstenyésztés, a többi a szarvasmarha és tejelőállítás, az állateledel-ipar és egyéb felhasználók között oszlik meg.

Az FM szeretné elérni, hogy 2020-ra a jelenlegi állatállomány takarmányozásához szükséges szójamennyiség 54 százaléka hazai előállításból származzon, amit 120 ezer hektáros termőterület, 2,86 tonnás hektáronkénti hozam mellett elérhetőnek is látnak. A kalkulációk alapján az FM elsősorban a hatékonyság javulásától várja a termésnövekedést, mivel 2025-re elérendő célként már 3,15 tonnás hektáronkénti hozammal mutattak be számításokat a közelmúltban a Magyar Szója Nonprofit Kft. által megrendezett szójatermesztési tapasztalatokat és lehetőségeket körbejáró konferencián. Mindez persze elképzelhetetlen a termelési kultúra, tapasztalatok és az öntözés fejlesztése nélkül. A hazai fehérjetermelés ösztönzésére mindenesetre 2015-től bevezette a tárca a szemes és szálastakarmányok termeléshez kötött támogatását. Ez a közvetlen támogatásokból évi 27 millió euró, vagyis az idén 313,45 forint/eurós árfolyamon számolva 8,4 milliárd forint.

Termelési boom 2015-ben

Ez sokak fantáziáját megmozgatta, 2014-hez képest látványosan nőtt például a szójabab és a szójavetőmag termőterület is. Tavaly összesen 42 338 hektáron vetettek szóját, az idén ehhez képest
szójabab után 65 003 hektárra növelte a vetésterületet, amely mintegy 9747 db beérkezett kérelmet jelent, emellett 607 db kérelem érkezett szójavetőmagra, amely 7232 hektárt fed le – mondta Gergely Márta Julianna, a Földművelésügyi Minisztérium Agrárközgazdasági főosztályának munkatársa. Az idei, meghosszabbított támogatási kérelem beadási időszakban egyébként összesen 174 209 termelőtől érkezett területalapú támogatási kérelem mintegy 4 991 119 hektárra.

A 2014-es támogatási kérelmek alapján azzal kalkuláltunk, hogy a várhatóan 13,46 millió eurós keret 66 138,5 hektáros igénylés mellett hektáronként 203 eurós hektáronkénti fehérje támogatásra lesz elegendő, az ügyfélszámot pedig 3 793-ra becsültük – mondta Dr. Gyuricza Csaba, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke. Ehhez képest idén októberben 13,458 millióra módosult a keretösszeg. A területalapú támogatáshoz beadott fehérjetámogatási kérelmek száma 79 993,4 hektárra növekedett – klimatikus adottságoktól, megtérüléstől függetlenül minden megyében megpróbálkoztak a termesztésével –, az igénylők száma pedig a várakozásokhoz képest 5 053-ra nőtt. Így a hektáronkénti fajlagos támogatási összeg 168 euróra módosult – mondta az elnök. A szója vetésterület növekedésének idén egyébként a fémzárolt vetőmag hiánya vetett gátat, és szerinte már jövőre meglesz a 100 ezer hektáros vetésterület.

Az MVH adatai szerint a szemes fehérjetámogatásból 70 018,74 hektár volt szója, a többi területen főleg tavaszi és őszi takarmányborsót termeltek 4 408 hektáron, sárgaborsót csaknem 1 996 hektáron, valamint különféle édes csillagfürt fajtákat vetőmag, takarmányozási, illetve zöldtrágyázási céllal. A legnagyobb területre, közel 19 ezer hektárnyi szójára az évtizedes termesztési hagyományok és a klimatikus viszonyok miatt Baranya megyéből érkezett kérelem, de dobogós volt Bács-Kiskun megye több mint 6 800 hektárral, 6,5 ezer hektárral Vas megye is. Szintén ötezer hektár feletti vetésterület volt Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén, és Győr-Moson-Sopron megyében is.

Az első év gyerekbetegségei

A termelési kedv látványos növekedése ellenére mégsem volt mindenütt minden rendben. A nyár óta zajló helyszíni ellenőrzések tapasztalatai szerint az igényelt táblák egy százalékán nem szója volt a kérelmezett területen – számolt be az eredményekről Gyuricza Csaba. Az MVH egyébként a nyár óta 389 ügyfélnél 903 táblát ellenőrzött november közepéig összesen 4 257,28 hektáron.

Az elnök szerint mivel a kérelmek feldolgozása még zajlik, kifizetés – és előlegfizetés is – csak akkor indítható, ha valamennyi jogosultsági feltételt ellenőriztek. Erre legkésőbb 2016. június 30-ig van ideje a hivatalnak.

A szemes fehérjetakarmányokra a területalapú mellett igényelhető kiegészítő támogatás megszerzéséhez egyébként szigorú feltételeket kellett teljesíteni. Egy hektár a legkisebb igényelhető terület, kifizetés csak akkor várható, ha hektáronként meghatározott – minimálisan 70 kilogrammnyi – minősített vetőmag került a földbe, és ezt a kérelembeadás során igazolta is a gazda. Az MVH tapasztalatai szerint amennyiben nem sikerült a teljes igényelt területen ezt teljesíteni, csak arra a területre fizet az MVH, amekkorán tényleg ennyit vetett el a termelő – hívta fel a figyelmet Gergely Márta Julianna. A gazdálkodási napló vezetése ugyancsak kötelező volt, ahogyan annak igazolása is, hogy sikerült a hektáronként elvárt minimális termést betakarítani. Ezt a szója, lóbab, édes csillagfürt termesztésénél hektáronként egy, míg a szárazborsó, csicseriborsó, takarmányborsó, mezei borsó esetében két tonnában szabta meg az FM. Ezt november 15-ig tehették meg a gazdák vagy a tárolási napló, vagy a betárolást és a betárolt mennyiséget igazoló egyéb dokumentum benyújtásával. Amennyiben értékesítették a termést betakarítás után, akkor vagy számlával, vagy felvásárlási jeggyel igazolható az elvárt hozam.

Mivel ez nemcsak egy új támogatási forma, de sokak számára új növénykultúra is volt, ezért számos kérdés érkezett nemcsak a tájékoztatási fórumokon az MVH szakembereihez, de a hivatal portálján is. A legtöbb kérdés a szaporítóanyag igazolásokra – például a külföldről szerzett input anyagokra vonatkozott. Valamennyi külföldi számláról, dokumentumról szakfordító által készített igazolást kellett benyújtani a támogatási kérelemmel, az ezzel kapcsolatos nehézségek miatt várhatóan könnyítési javaslatot teszünk – hívta fel a figyelmet Gyuricza Csaba. Az idei kérelem beadási időszak tapasztalatai alapján azt tanácsolta, hogy jövőre a gazdák fordítsanak megkülönböztetett figyelmet arra, hogy a kérelembe az adott táblára ténylegesen kijuttatott szaporítóanyag mennyiséget kilogrammban kell feltüntetni. A vetőmagbeszerzéskor pedig arra, hogy a számla tartalmazza a fajra, fajtára, mennyiségre és a fémzárszámra vonatkozó adatokat is, mivel így megspórolható a vetőmagcímke beküldése. A támogatási kérelemhez minden adatot, igazolást csatolni kell, mert ennél a jogcímnél nincs hiánypótlás – hívta fel a figyelmet Gyuricza Csaba.

Ugyancsak sokan érdeklődtek a termeléshez kötött támogatás és a zöldítés kapcsolatáról:  az elnök szerint a szója mindkét támogatásnál elszámolható növény volt. Az ökológiai jelentőségű célterületként megjelölt területek között is szép számmal volt szójaterület: összesen 65 633 hektárt jelöltek meg ekként a termelők – közölte Gergely Márta Julianna. (Egyébként a célterületként elszámolható területnek nem kell egyúttal támogatható területnek is lennie, és lehetőség van a szomszédos, nem saját kezelésben lévő ökológiai célterületek elszámolására is. Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy csak 15 hektár szántó terület fölött kötelező kijelölni, a bevezetés pedig kétlépcsős: az idén a szántóterület 5, a 2017. évi felülvizsgálattól függően akár 7 százalék is lehet.)

Számos kérdés érkezett a vis maior esetek igazolásáról, a kifizetésekre vonatkozó következményeiről – különösen azért, mert a nyári aszály nem kedvezett az egyébként meleg, párás klímát igénylő növények fejlődésének, és igazán jó termést többnyire csak az öntözött területeken adott. Több termelőnek is gondot okozott például az egy tonnás hozam előállítása. Az FM adatai szerint az idén 2 784 hektár szójára jelentettek be aszálykárt, 1 147 hektárra jégesőkárt, 623 hektárra pedig belvízkárt. Az egyéb káreseményekkel együtt összesen 4 526 hektár szójaterületet ért valamilyen kár. A legnagyobb területeken Borsod-Abaúj-Zemplén, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében okozott gondot az aszály, mindkét megyében több mint 750 hektárra érkezett kárjelentés.

A lehetséges szankciók is számos kérdést generáltak. Az elutasított területre szemes termeléshez kötött támogatás nem, de a területalapú ettől függetlenül kifizethető – tisztázta az egyik gazdálkodói aggodalmat az elnök. Az esetleges elutasítás főbb okai között említette azt, ha a minimálisan előírtnál kevesebb vetőmag került a földbe, ha a vetőmag-felhasználást igazoló dokumentum hiányzik, vagy ha nem teljesül az elvárt minimális hozam. Amennyiben a bejelentett terület meghaladja a meghatározott területet – vagyis a különbség 2-3 hektárnál nagyobb, de legfeljebb 20 százalék –, akkor a támogatást a különbség duplájával kell csökkenteni, de ha az eltérés átlépi a 20 százalékot, akkor nem lehet támogatást adni. Amennyiben az eltérés meghaladja az 50 százalékot, akkor azontúl, hogy a termelő nem kapja meg az igényelt támogatást, az eltérés pontos mértékének megfelelő támogatási összegnek megfelelő szankcióval kell sújtani.

Nemzetközi kitekintés

A 2014-2015-ös agrárévben globális rekordtermést könyvelhettek el a gazdák: az előző évit 10 százalékkal meghaladó 318 millió tonnányi szójababot állítottak elő mintegy 118 millió hektáron – adott nemzetközi kitekintést Fülöp Péter, az UBM Feed Kft. kereskedelmi igazgatója. Ebből nagyságrendileg 250 millió tonnát a termelő országban fel is dolgoznak, majd a feldolgozott szójakészítményeket értékesítik. Az északi féltekén a növekedés főleg az Egyesült Államok eredményeinek tudható be, de rekordra számítanak Kanadában, Oroszországban és Ukrajnában is. Az amerikai termelést alapvetően befolyásolja, hogy kukoricával vetésforgóban állítják elő, és attól függően döntenek a farmerek a területnagyságról, hogy adott időszakban hogyan alakulnak az egyes termények tőzsdei árai. Amennyiben a szója 2,5-szer többe kerül, mint a kukorica, akkor inkább azt vetnek, egyéb esetben pedig a kukoricában látnak nagyobb esélyt a jövedelmezőségre – mondta Fülöp Péter. Az ukrán termelők jelentősen javították a piacra kerülő áru minőségét, ugyanakkor a politikai kockázatok is erősödtek.

A déli félteke legnagyobb kibocsátói Brazília és Argentína – utóbbinál a gazdasági és politikai válság bizonytalanná teszi a termelést, viszont az elemzők rekordkészleteket várnak 2016 elejére a készletezés miatt. Az előbbinél pedig továbbra is a kikötői kapacitások szűkössége, valamint az ottani munkások sztrájkjai okozhatnak zavarokat az exportban. A brazil szójatermesztés 8 éve töretlenül bővül újabb területek bevonásával, illetve a kukorica rovására, jelenleg 94 millió tonnás termésre van kilátás.

A globális szójabab készletállomány 90 millió tonnás, és a három legnagyobb exportőrnél mintegy 56 millió tonnára tehető. A globális kereskedelem meglehetősen koncentrált: három-négy nagy vállalat a legmeghatározóbb szereplő, van olyan is, hogy a készletek 70–80 százalékát birtokolják. Várhatóan egyébként mintegy 115 millió tonna szójabab kerül idén a globális kereskedelem végfogyasztóihoz, lévén a szója spekulatív termék, ezért a tőzsdei kereskedelemben ennél nagyobb mennyiségek is mozognak. A spekulatív alapon felhalmozódott szójamennyiség miatt viszonylag alacsonyak a tőzsdei árak, de ez meglátásunk szerint belátható időn belül emelkedésbe fordul át, ezért felhasználói oldalról érdemes már most a 2017-es évre is tervezni – mondta Fülöp Péter. Az ár-érték arányt elsősorban a fehérjetartalom befolyásolja – Európában a GMO-mentesség prémiuma is –, mivel ugyan a szójabab a legnagyobb mennyiségben előállított magféleség a világon, azonban a szójaolajnál nagyobb a pálmaolaj forgalma.

A keresletet továbbra is Kína mozgatja, és bár lassul az importnövekedés üteme, így is elérheti a 74 millió tonnát. Az ottani szójatermő területek egyébként 2009 óta csökkennek, ráadásul az idén 7,2 millió hektáros termőterület egyes részein aszály pusztít, ami várhatóan két százalékkal 12 millió tonnára mérsékli a termést. A világ legnagyobb feldolgozója és fogyasztója is Kína. Indiában is egyértelműen nő a termőterület, bár ott egy szociális programot is építettek rá – a mintegy 11 millió hektárt nagyjából ugyanennyi családi gazdaság műveli, a termékminőség emiatt nem éri el a nemzetközi sztenderdeket – mondta Fülöp Péter.

Mindeközben a GMO mentes importra is komoly figyelmet fordító EU importja minimálisan, 12,7 millió tonnára bővül. Az itteni vetésterület 30 százalékkal növekedett, és nagyjából 6 százalék termésnövekedést prognosztizálnak erre az évre a szakértők. A legnagyobb növekedést egyébként Bulgáriában tapasztalták, ahol 0-ról 37 ezer hektárra nőtt a szója termőterülete. Olaszországban 13 százalékkal 262 ezer hektárra nőtt a termőterület, és 4 százalékkal kevesebb, 896 ezer tonnányi szóját állítottak elő. Az olaszok a legnagyobb GMO mentes szójadara előállítók a kontinensen – számunkra nem mindig a legkedvezőbb árakon kínálják a terméket. Meglátásunk szerint a nedves szójadara GMO mentességi prémiuma a jövőben is stabil lesz, ez jelenleg olyan 50 dollár körül van tonnánként – mondta Fülöp Péter. Mindezekhez képest Magyarország viszonylag kevéssé tudja befolyásolni a szójabab vagy készítmény árakat.

Mivel továbbra is jelentős kereslet van a magyar GMO-mentes szójára és az ennek felhasználásával készített takarmányokra is, ezért számunkra nagyon fontos szempont a minőség is, ezért fontos lenne, hogy a gazdák a mennyiség növelése mellett törekedjenek a minél magasabb fehérje- és alacsonyabb rosttartalom előállítására is – hívta fel a figyelmet Fülöp. Szerinte az erre az évre prognosztizált 140 ezer tonnás termésből várhatóan expandált, extrudált szójából 50–60 ezer tonnát, 30–40 ezer tonnát extrahált szójadaraként használnak majd fel belföldön, a többi vélhetően exportra kerül.

A feldolgozói kapacitás jelenleg nem jelent szűk keresztmetszetet, ugyanakkor nem látható, hogy a GMO-mentes szója jelenlegi tonnánkénti 50 eurós felára mellett miként lehetne itthoni
felhasználásra bírni a termelőket, ha lényegesen jobban megéri exportálni a terményt - mondta a konferencián Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara főigazgató helyettese. Azt azonban biztatónak nevezte, hogy az idén az aszály, és az elhúzódó betakarítás ellenére sikerült meghaladni az 1,8 tonnás hektáronkénti hozamot. Szavai szerint kiemelt figyelmet kell fordítani a jövőben arra, hogy a termesztéstechnológiában több tapasztalatra van szükség, ahogyan a területnek és a helyi mikroklímának megfelelő fajta és művelésmód megválasztására is.

Ugyan Magyarország is tagja a Duna Szója nemzetközi együttműködésnek, amely ugyancsak a GMO-mentes szója-előállítást és -felhasználást próbálja előmozdítani és védjegyhasználattal is ösztönözni a magasabb árak elérését, azonban több tagország is előrébb jár már mind a termőterület-növelés, mind az élelmiszeripari felhasználás, és így a kereskedelmi forgalomba kerülő GMO-mentes védjegyes élelmiszer-előállítás terén is. Utóbbihoz ráadásul fizetőképes kereslet is párosul nemcsak az adott országban, de egész Nyugat-Európában. Vagyis tovább erősödik a nemzetközi piacra kerülő szójatermés iránti kereslet, ami kismértékben továbbra is a hazai állattenyésztési és élelmiszeripari feldolgozás ellen hat.

A szójatermesztés színvonala és jövedelmezősége Magyarországon címmel az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársainak vizsgálati eredményeit Dr. Tikász Ildikó Edit osztályvezető
 összegezte.

A KAP 2015–2020 időszak közvetlen támogatásának köszönhetően rekord nagyságú területen, közel 77 ezer hektáron termesztettek szóját 2015-ben Magyarországon. A szójatermesztő gazdaságok száma - vetőmagtermesztőkkel együtt - 5 157-re nőtt, csaknem megháromszorozódott. A kedvezőtlen időjárás miatt a szója területének 80 százalékos növekedését azonban a tavalyinál 30 százalékkal gyengébb, 1,85 tonna/hektár átlaghozam kísérte, így a gazdák összességében 142 ezer tonna termést takarítottak be.

A nagy területnövekedés kedvezően hatott Magyarországnak az EU szójatermesztésében elfoglalt pozíciójára 2015-ben. A szójaterület nagyságát illetően a negyedik, a termést tekintve Olaszország és Franciaország után a harmadik helyre lépett elő, ezáltal a Közösség szójababtermeléséhez 7 százalékkal járult hozzá. A magyarországi termésátlag ötéves átlagát tekintve ugyanakkor messze elmarad a nyugat-európai versenytársak 2,9 tonna/hektár hozamátlagától, ami főként a technológiai ismeretek hiányára vezethető vissza. Jelentősége a termesztés jövedelmezősége és a gazdaságok versenyképessége szempontjából nem elhanyagolható.

Változások a szójatermesztés szerkezetében (2015 vs. 2014)

A szója termőterülete és a szójatermesztő gazdaságok száma kivétel nélkül nőtt Magyarország minden megyéjében az előző évihez képest 2015-ben. Az emelkedés mértéke egyes nem kiemelt termőkörzetekben (pl. Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom) elérte az 500–600 százalékot, jóllehet abszolút értékben ez legfeljebb 1 500 hektár termőterületet, illetve 140 darab gazdaságot jelentett. A főbb termelőkörzeteknek tartott Baranya, Bács-Kiskun, Vas, Zala, Somogy, Győr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyékben ugyanakkor a szója termőterülete egyenként 1 400–6 000 hektárral, a gazdaságok száma 90–500 darabbal bővült.

Ha a változás mértékét a szójaterület nagysága alapján vizsgáljuk, megállapítható, hogy a 10 hektárnál kisebb szójaterülettel rendelkező gazdaságok száma és területük emelkedett a legnagyobb mértékben 2014-hez képest, szinte megháromszorozódott. E kategória 3 456 gazdaságának területe meghaladta a 13 ezer hektárt. A gazdaságok szójaterületének növekedésével a bővülés mértéke viszont csökkenést mutat. A 10–30 hektár közötti területtel rendelkező gazdaságnál közel két és félszeres, a 30–100 hektár kategóriában nem sokkal több mint másfélszeres csak a növekedés. A 100–250 hektárméretnél már enyhe területcsökkenés történt, míg a 250 hektárnál nagyobb szójaterülettel rendelkező gazdaságok számában 15 százalékos, a területükben pedig 10 százalékos esés figyelhető meg.

Ahogy már említettük, a gazdaságok száma a termeléshez kötött támogatásnak köszönhetően példátlanul nagyra emelkedett 2015-ben. Az 5 157 szójatermesztő gazdaság közül 2 723 gazdaság „új belépő”-ként (2005–2014 között egyszer sem termesztett szóját!) az idén kezdett először szójatermesztésbe, szójaterületük meghaladta a 23 ezer hektárt. Figyelemre méltó, hogy az „új belépőnek” tekinthető gazdaságok száma évente 286 és 1 195 között mozgott a 2005–2014 közötti tízéves időszak során. A 2015. évi újonnan belépők többsége (58 százalék) 5 hektárnál kisebb területen próbálkozott első nekifutásra, ezzel szemben a legnagyobb területi arány (58 százalék) a 10–50 hektár közötti kategóriába tartozott.

A jövőt illetően fontos kérdés, hogy az újonnan belépő gazdaságok közül hányan válhatnak rendszeres szójatermesztővé? Ha abból indulunk ki, hogy 2005-2014 között a minden évben szóját termesztő gazdaságok aránya az újonnan belépők közül legfeljebb 5-8 százalék között változott, a 2723 „új belépő”-ből elképzelhető, hogy hosszú távon csak 150-200 darab gazdaság marad meg „igazi” szójatermelőnek. Ha viszont figyelembe vesszük azt, hogy a KAP 2015-2020 előírásainak teljesítése (zöldítés), az öt éven át igényelhető termeléshez kötött támogatás és a Magyar Szója Nonprofit Kft. szaktanácsadói tevékenységének köszönhetően az 5157 gazdaságból 1116 (22 százalék) termesztett szóját 2014-ben is, akár 300-600-ra is emelkedhet a számuk.

Termelési színvonal és jövedelmezőség

A szója jövedelmezőségét gyengének tartják Magyarországon, nem tekintik versenyképesnek a legnagyobb szántóföldi kultúrákkal szemben. Az országos átlageredményeket vizsgálva igaznak is tűnik ez a hipotézis. A szójatermesztéssel elérhető jövedelem nagysága területalapú támogatás (SAPS) nélkül alig haladta meg a 21 ezer forintot hektáronként a 2010–2014 közötti időszak átlagában és messze elmaradt például a kukoricatermesztés 68 ezer forint/hektáros eredményétől. A 2014. évi rekordhozam mellett realizált 48 ezer Ft/hektár jövedelem – bár kétszerese az ötéves átlagnak – továbbra sem bizonyult versenyképesnek a kukoricához és a repcéhez viszonyítva, ugyanakkor már felülmúlta a napraforgóét (32 ezer Ft/hektár) és a búzáét (30 ezer Ft/hektár) (1. ábra). A területalapú támogatás mellett is átlagosan 26 százalékkal alacsonyabb, 98 ezer forint/hektár jövedelem keletkezett csupán.

A szójatermesztés költség- és jövedelemviszonya a termőhelyi adottságok mellett erőteljesen függ az adott üzemben tapasztalható agrotechnikai és termelési színvonaltól. Ez utóbbi jellege a termésátlagokban nyomon követhető, ugyanakkor az időjárás hatása is nagymértékben érezhető. Például egy kedvezőtlen időjárású évben, amikor is igen gyenge termés mutatkozott (2012), a gazdaságok mindössze 5 százaléka ért el 3 tonna/hektár feletti hozamot.

A legfőbb versenytársnövénynek számító kukoricatermesztő gazdaságoknak viszont a 9 százaléka esett ugyanezen hozamkategóriába. Közepes hozamot a szójatermesztő gazdaságok 26 százaléka, míg alacsony hozamot 69 százalékuk produkált, szemben a kukoricatermesztők 28 százalékos és 63 százalékos arányával. Kedvező időjárás mellett (2014) bár javult a szójatermesztés színvonala, a magas hozamkategóriában a szójatermesztő gazdaságok aránya meg sem közelítette a kukoricatermesztők arányát.

A termelési színvonal feltárása rámutat arra, a szójatermesztés jövedelmezőségének országos eredménye mögött többnyire alacsony színvonal húzódik meg. A jövedelmezőség mélyebb vizsgálata során már látható, hogy az egyes kategóriákban realizálható jövedelmek között óriási a különbség minden évben. Amíg a szóját alacsony hozam mellett termesztő gazdaságok támogatás mellett is csak 39 ezer forint jövedelmet realizáltak hektáronként, addig közepes hozam esetében 115 ezer forint, magas termésátlagnál 177 ezer forint jövedelem keletkezett 2010–2014 átlagában.

Ha az eredményeket a kukorica jövedelmezőségével összevetjük, máris másként ítélhető meg a szója versenypozíciója. Az 1. táblázat jól mutatja, hogy alacsony hozamok mellett a szójatermesztés két év kivételével fel tudta venni a versenyt a kukoricatermesztéssel, és közepes hozamok esetén is öt évből négyben eredményesebb volt a kukoricánál. A magas hozamokat eredményező intenzív kukoricatermesztéssel szemben viszont csak két alkalommal tudott versenyképes lenni a szójatermesztés. A siker ebben a két évben kevésbé a jó hozamokkal, mint inkább a szója és a kukorica értékesítési ára közötti igen nagy különbséggel magyarázható.

Összességében megállapítható, hogy az intenzívebb technológia miatt a kukoricatermesztés lényegesen jövedelmezőbb a magas hozamkategóriában. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a magas hozam melletti szójatermesztés 135–273 ezer forint/hektáros jövedelme (támogatással) nagyobb a közepes hozamú kukoricatermesztés hektáronkénti 85–157 ezer forint támogatást tartalmazó eredményénél. Sőt a közepes hozamú szójatermesztés is akár két-háromszor nagyobb jövedelmet tudott realizálni a gyenge hozamú kukoricatermesztéssel szemben a 2010–2014 közötti években.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szója nem igényel nagyobb ráfordítást, mint a kukorica, elővetemény-értéke nagy, az utána következő növény jövedelmezőségét növeli.

Szójatermesztés költségszerkezete – input ráfordítás

A szójatermesztés és a kukoricatermesztés költségszerkezete hasonló. A szója hektáronkénti 217 ezer forint termelési költsége alig 6 százalékkal volt kevesebb a kukorica költségétől 2010–2014 átlagában, az inputköltségek aránya viszont mindkét növény esetében 38%-ot, a gépi munkáé 20–23%-ot képviselt. A termelési színvonalbeli különbségek miatt a szójabab jövedelmezősége a „gyenge” hozamok révén 2010–2014 átlagában mégis elmarad a kukoricáéhoz képest. Ez annak is tulajdonítható, hogy a szakszerű technológiai ismeretek hiányában az inputráfordítások nem hozzák meg a várt hozameredményt.

Ha az egyes inputok arányát országos átlagban nézzük, az közel ugyanakkora a szója és a kukorica termelési költségén belül. A vetőmagköltség 10 és 13 százalék, a műtrágyaköltség 15-15 százalék, a növényvédő szerek költsége pedig 13 és 9 százalék volt. Hozamcsoportonként vizsgálva a ráfordítások költségszerkezete viszont jelentős eltérést mutat a két növény esetében. Például a magas hozamcsoportba tartozó szójatermesztők egy hektárra vetített inputráfordításainak költsége 10 százalékkal alacsonyabb volt, mint a kukoricatermesztőké: ők 29 százalékkal kevesebb vetőmagköltséget, 18 százalékkal kevesebb műtrágyaköltséget, viszont – a szűkebb növényvédőszer-kínálat miatt – 26 százalékkal nagyobb növényvédőszer-költséget számoltak el. Ugyanez nem mondható el a közepes és az alacsony hozamkategória szójatermelői esetében, ahol a közepes hozamkategóriában a kukoricáéval azonos, az alacsony hozamkategória esetében pedig a kukoricáénál 13%-kal magasabb volt a szója inputráfordításainak költsége. Nem figyelhető meg tovább az egy hektárra vetített csökkenő inputráfordítás sem, ami a kukoricatermesztés esetében látható a magas hozamkategóriából az alacsony hozamkategória felé haladva.

Láthatjuk, hogy amíg az intenzív termesztéstechnológiának (hatékony szaktanácsadás) köszönhetően az inputráfordítások a kukorica hozamában hatékonyan érvényesülni tudtak, a szójatermesztésnél ez kevésbé figyelhető meg. Az alacsony és a közepes hozamcsoportokba tartozó szójatermesztő gazdaságok egy tonnára vetített inputköltsége rendkívül nagy volt a magas hozamú csoportéhoz képest, ami a termesztéstechnológiai tapasztalatlanságokra vezethető vissza (túlzott N-műtrágya és növényvédőszer-használat hozamcsökkentő hatása). Mindezek jól mutatják, hogy a szójatermesztők szakszerű technológiai ismeretek birtokában, odafigyelve komoly jövedelemre is szert tehetnek Magyarországon, ehhez a szaktanácsadás igénybevétele elengedhetetlen. Helyesen megválasztott inputráfordítással a gazdaságok nemcsak kétszer magasabb hozamokat érhetnek el, hanem a termésbiztonságot is növelhetik. A termeléshez kötött támogatással pedig egy olyan finanszírozási eszközt kaptak a kezükbe, amellyel a 2015–2020 közötti időszakban jelentős veszteségek nélkül megtanulhatnak szóját termeszteni és kikísérletezhetik a növény racionális helyét a vetésszerkezetükben.

/Dr. Tikász Ildikó Edit, Varga Edina - AKI összeállítása/

A termelésfejlesztés további lehetőségei a 2015-ös és az azt megelőző évek tapasztalatai birtokában címmel Dr. Balikó Sándor (Bóly Zrt.) és Dr. Bárány Sándor (Agroméda Kft.) a Szója Nonprofit Kft. alapítói összegezték tapasztalataikat.

A szójatermesztéssel kapcsolatos tapasztalataink – köszönhetően az 1970-es évek fehérjeprogramjának – folyamatosan gyarapodtak és természetesen napjainkban tovább gazdagodtak az idei esztendőben szerzett ismereteinkkel.

2015. év különleges jelentőséggel bír e növény hazai termesztés történetében, minthogy sem a jelenlegi, sem a történelmi Magyarország területén nem díszlett szója ekkora területen.  Az is egyedülálló tény, hogy soha ilyen nagy számban nem vállalkoztak gazdák és gazdálkodó szervezetek arra, hogy szójatermesztéssel próbálkozzanak, ennek következtében páratlan lehetőség adatott tapasztalatok, ismeretek szerzésére.

A termelésfejlesztés lehetőségeire áttérve kerüljük az ilyenkor kötelező és megkerülhetetlen kérdéseket, hogy lehet-e Magyarországon, továbbá minek a rovására stb. szóját – tágabb kitekintésben – fehérjenövényeket termelni, ehelyett igyekszünk számba venni mindazon körülményeket, amelyek érdemben alakították az idei eredményeket. Figyelmet érdemel a megyék sorrendje, különösen az, hogy hagyományosan szójatermő régiók (Baranya és Bács-Kiskun megyék) mellett Vas, Győr-Moson-Sopron, Zala, Békés és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben nőtt igen jelentősen a vetésterület!

A környezeti tényezők – amelyek kevéssé befolyásolhatók – közül a hőmérséklet és csapadék együtt fontosak a növekedésre, fejlődésre, végső soron a termés mennyiségére.

Az is jól ismert, hogy a szója a legtöbb vizet a virágzás, hüvelykötés, magtelítődés fenofázisokban igényli.

Az egyes évjáratok adatai jól reprezentálják az említett három havi összcsapadék mennyiség és a termésátlag szoros korelációját.

A szójatermesztésre alkalmas tábla kiválasztása fontosságát nem kezelik súlyának megfelelően a gazdák, éppen ezért megismételjük:

• évelő gyomoktól mentes táblát jelöljük,
• ne válasszuk azt a táblát sem, amelynek előveteményét olyan herbiciddel permetezték, amelyek le nem bomlott szermaradványai károsítják a szóját,
• az elővetemény napraforgó és repce semmiképpen sem legyen!

Sajnálatos módon nagyon sok szójavetés került napraforgó után, megoldhatatlan gyomirtási problémát okozva. A szójatermesztéssel ez évben ismerkedő gazdák közül sokan vetették azt tavaszi talajelőkészítés után, ami teljességgel elfogadhatatlan. Nem megengedhető!

Amennyiben a növényi sorrendet vizsgáljuk azt láttuk, hogy a szója – kalászos – szója, ill. a kukorica – szója – kalászos sorrend dominált.

A kalászos utónövény jól hasznosítja a szója nitrogéngyűjtő baktériumok által megkötött és a talajban visszamaradt nitrogént. Ne mondjunk le erről!

Több termelő jelezte, hogy az ilyen módon kezelt vetőmag légköri nitrogént nem kötött, gyakorlatilag nem volt gümősödés.

A gümősödés hiányának számos oka van: a szója kezdeti növekedéséhez egy-két hónapig szükséges a mesterséges nitrogénpótlás, a vetést megelőzően 40–50 kg hatóanyag kiadása szükséges. Ezenkívül a talaj pH-értéke (5,5 pH alatt nem jellemző a gümőképződés). A szárazság is gátolhatja a Rhisobium baktériumok felszaporodását. A szójatáblák szemléje során (amennyiben nincs gümőképződés) a termés növelése érdekében hasznos lombtrágyák használata, illetve a szója fejtrágyázása 35–40 kg nitrogén hatóanyaggal.

A fajta- és vetőmag-előállítást vizsgálva megállapíthatjuk, hogy e területeken a bőség zavarával küszködünk. A Nemzeti Fajtalistán 65 fajtát regisztráltak, az EU Közös Fajtalistáján 379 (!) szerepel.

E bőséges választékból minden termelő képes lehet a saját termesztési körülményei, termesztési céljának megfelelő fajtát kiválasztani, megtalálni.

A szója vetésével kapcsolatos problémák közül – az idei esztendőben gyakran felvetődő kérdést – a sortávolság témáját emeljük ki.

A gyakorlatban három – 24 – 45–50 – 76 cm – sortávolsággal találkozunk. Mi változatlanul a 45–50 cm-est támogatjuk, természetesen nem kizárólagosan, amennyiben biztosítható az állomány gyommentessége. Az egyre terjedő 76 cm-es sortávolság esetén legalább két körülményt célszerű mérlegelni:

• hosszabb tenyészidejű, nagy testű, elágazásra hajlamos fajtát válasszunk, amelynek javasolt hektáronkénti csíraszáma nem haladja meg a 370–400 ezret hektáronként,
• a lassú kezdeti fejlődésű szója gyomelnyomó képessége igen gyenge, 76-os sortávolság alkalmazásával ez az állapot akár egy hónappal is meghosszabbodhat.

Ez évben is a gyomirtás jelentette a legnagyobb kihívást, amelynek sikeres megoldása sokaknak meghaladta a felkészültségét. Az alapkezelések túlnyomó része, a szükséges 10–15 mm-es bemosó csapadék elmaradása okán, hatástalannak bizonyultak.

A szükségessé vált állománykezelések időzítése nagy gyakorlatot feltételez. Jóllehet a gyomirtás végrehajtását a gyomok fejlettsége határozza meg, ugyanakkor – tekintettel arra, hogy a szójanövény herbicidre fokozottan érzékeny – nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szója fejlettségét sem.

Tehát kompromisszumot kell kötni annak érdekében, hogy a gyomirtásnak eredménye legyen, ugyanakkor a szójánkat ne, vagy csak vállalható mértékben érje kár.

A gyakorlatra lefordítva ez azt jelenti, hogy szikleveles állapotú szóját ne permetezzük (bár a gyomok fejlettsége azt kívánná) várjuk meg az 1-2 összetett leveles stádiumot.

Az idei év tapasztalatai közül, a fajták gyomirtó szer érzékenysége hozott több kellemetlen meglepetést. A gyakorlati megfigyelések mellett célszerű lenne kísérleti körülmények között tesztelni azokat. Ezért, az alábbi táblázat megállapításait a 2015. évi tapasztalatoknak fogadjuk el.

A szója kártevői

A betegségek és kártevők – egy kivétellel – menetrendszerűen jelentkeztek, károsításuk kezelhető szinten maradt.

Az ismert időjárási körülményeknek „köszönhetően” jelentős gazdasági károkat okozott a közönséges takács atka. Gyakorlatilag az ország egész területén károsított kisebb-nagyobb mértékben, attól függően, hogy a gazdák felismerték-e a kárképet, illetve védekeztek-e ellene.

Gondot jelent a védekezésben az, hogy jelenleg nem rendelkezünk engedélyezett rovar és atkaölő szerekkel.

A kártevők megjelenésekor ún. szükséghelyzeti engedélyt kell kérni a hatóságtól (2015-ben atkakártevők ellen pl. az Ortus 5SC).

Azt, hogy „az aratás a szójatermesztés egyik legkritikusabb munkája” az idei esztendő is messzemenően alátámasztja.

A kedvezőtlen körülmények (szeptember közepétől november közepéig tartó betakarítás) nehezítették azt, ezzel együtt sok gazdának okozott fejtörést:

• a szója beérésének a megállapítása, ebből adódóan a
• betakarítás megkezdésének eldöntése
• gyakori és visszatérő kérdés volt, hogy deszikkáljunk-e?
• már javában tartott a betakarítási szezon, és több termelő akkor kezdett piacot keresni a learatott, vagy még lábon álló termésének (no comment!)

  2015. év fontos és különleges dátum a hazai szójatermesztés történetében. Sok tapasztalattal és még több tanulsággal gazdagodtunk, de közel sem elegendővel. Adottságaink és lehetőségeink kihasználásától távol vagyunk. Az összes hátrányos körülmény ellenére soha ennyi szójabab nem termett Magyarországon, ám, hogy még többet érjünk el, ahhoz továbbra is tanulásra és a szójatermesztés folytatására biztatjuk a gazdákat!

- an összeállítás - 

A cikk szerzője: Agro Napló