Őszi gabonát termeszteni egészen az elmúlt évtizedig nem jelentett különösebb kihívást a növénytermesztők és a növényvédelemben dolgozók számára. A bevált fajták jól tolerálták a talajművelés, vetési idő, időjárás hektikusságát, jó átlagtermést lehetett elérni különösebb bűvészkedés nélkül. Akár későn lekerülő, nagy mennyiségű szármaradványt hagyó növény, mint a kukorica, után is bátran el lehetett vetni, időben, bokrosodás körül elvégzett gyomirtással a konkurens növényeket kordában lehetett tartani, némi odafigyeléssel, különösen hajlamosító időjárás esetén, nem volt lehetetlen a gombabetegségek ellen megvédeni az állományt. Az a néhány rovarkártevő, amely a kelőfélben lévő majd az áttelelés után megjelent a gabonákon, szintén nem jelentett kihívást, olcsó technológiával könnyen le lehetett ütni őket a fejlődő növényekről.
Mára, ha nem is gyökeresen, de megváltozott a helyzet. Nagy termőképességű új fajták jelentek meg, nem beszélve a hibridekről. A talajművelési rendszerek is változóban vannak, egyre gyakoribb a takarékos vagy a talaj forgatását teljesen hanyagoló rendszer. A vetésszerkezet ugyancsak átalakulóban van, megnőtt az olajos növények aránya, repce és napraforgó, ami hatással van a kultúrák gyomosodására is, főleg a herbicid toleráns fajták okozhatnak fejfájást a termelőknek árvakelésükkel. A legnagyobb változást a termesztéstechnológiában alighanem a hibridek megjelenése okozta. A drasztikusan csökkent vetőmagnorma, ami alig harmada a hagyományos fajtáknak, nagyban felértékeli az egyes növényegyedeket. A hagyományosnál korábbi vetésidő, a lényegesen kisebb borítás már az őszi időszakban növeli a növényvédelmi gondokat. Az időjárásban az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett változások, a nagyon enyhe, néha hóborítottság nélküli, száraz telek inkább a kórokozóknak, kártevőknek és gyomnövényeknek kedveznek, mint a termesztett gabonáknak.
Az új termesztéstechnológiák magukkal vonják a növényvédelem szemléletének és gyakorlatának változását is. A korábbi vetésű növények jobban kitettek az őszi vektorok károsításának. A levéltetvek és kabócák ellen lehet szignalizációra alapozva védekezni állománypermetezéssel. De sokkal egyszerűbb rovarölő csávázó készítményre bízni a károsítók elleni védelmet, lehetőleg olyan készítményre, amely megbízható védelmet nyújt, két különböző hatóanyaggal, a szívó- és rágókártevők ellen egyaránt, mindamellett alkalmas a csírakori kórokozók elleni védelemre.
Az enyhe telek, a fagyos napok számának csökkenése kedveznek a gabonafélék gyomosodásának. Főleg a kis borítottsággal rendelkező hibridek érzékenyek az őszi gyomfertőzésre. A gabonák optimális fejlettségének eléréséhez elengedhetetlen a gyomkonkurencia mielőbbi kikapcsolása. Hasonlóan a hagyományosan „gyenge telű” nyugat-európai országok gyakorlatához, célszerű áttérni a gabonák esetében is a szekvenciális gyomirtásra. Az ősszel a fagyok előtt kikelő árvakelésű napraforgó, árvakelésű repce, a bármikor szívesen csírázó T4-es gyomok ellen pre- vagy korai posztemergensen kell védekezni, hogy a talaj nedvesség- és tápanyagtartalma az eljövendő nagy termést és ne a gyomok növekedését szolgálja. Hibrid fajták esetében, vagy ha nagy termést terveztünk, ősszel kell megoldani a széltippan elleni védelmet is. Ugyancsak ősszel irthatók legeredményesebben a Lamium, Viola, Veronika, Consolida fajok is, a tavaszi gyomirtási szezonra ezek a fajok gyakran már virágzanak, a herbicidekre kevésbé érzékenyek, viszont a fejlődésükhöz szükséges vizet, tápanyagot már kivették a talajból a gabona kárára. A bokrosodáskor, amennyiben szükséges, az újonnan kikelt gyomnövények ellen kell már csak célzottan védekezni. Az évelők irtását az előveteményben vagy a tarlón végezzük.
A gombabetegségek elleni védelmet elsősorban az időjárás befolyásolja. Az új nagy termőképességű külföldi fajták termesztése esetén nem árt a fajtatulajdonosnál tájékozódni a fajta betegségérzékenységével kapcsolatban, a kellemetlen meglepetések elkerülhetők. Fungicid gyári és tankkombinációk széles választéka áll rendelkezésre, intenzív termesztés esetén 2-3, szélsőséges időjárási viszonyok mellett akár 4 kezeléssel is számolni lehet. A zászlóslevél kiterülése körüli időszakban ajánlott SDHI hatóanyagot is tartalmazó kombinációt kijuttatni, melynek széles hatásspektruma mellett kedvező regulátor hatású a zászlóslevélre. A virágzáskori védekezéseket a Fusarium fertőzöttség kilátásai szabják meg.
Nagy termések csak megfelelő tápanyag-ellátottság mellett érhetőek el, ami viszont hajlamosíthat megdőlésre. A technológiának elengedhetetlen eleme kell, hogy legyen a szárszilárdító szerek alkalmazása.
A növényvédelmi beavatkozások legtöbb esetben tankkeverékek kijuttatását jelentik. Ha már egyszer permetezünk… Általában a készítmények jól keverhetők egymással, tankkeverékekben biztonságosan kijuttathatók. De, különösen lombtrágyák keverésénél van néhány szabály, amit érdemes figyelembe venni. Legtöbb fungicid tartalmaz felszívódást segítő-gyorsító segédanyagot, ami együttes alkalmazáskor a tápanyagok felszívódását is gyorsítja, ami kedvezőtlen esetben nem kívánt mellékhatással, perzselődéssel is járhat. Szélső esetben az inkompatibilis kombinációs partnerek a permetlé stabilitását is megbonthatják. Bekeverés előtt végzett keverési próbával a kellemetlen esetek megelőzhetők. Ha mégis lombtrágyával együtt permetezünk, célszerű a permetlémennyiség emelésével a koncentrációt csökkenteni, illetve az ilyen permetezéseket, ha van rá lehetőség, inkább késő délután vagy a kora esti időpontban, csökkenő hőmérséklet mellett elvégezni. A triazolok és fém-ionokat tartalmazó lombtrágyák interakciója évtizedek óta ismert, stabil kelátok alkalmazásával a hatékonyság csökkenés elkerülhető.
Átgondolt tervezéssel, az elővetemény, talajművelési rendszer, megfelelő tápanyag-utánpótlással és a növényvédelem elemeinek alkalmas megválasztásával kiaknázhatóak az új fajták és hibridek terméspotenciálja.
A kalászos gabona és ezen belül elsősorban az őszi búza és őszi árpa termesztése átalakulóban van. Ennek okozói vagy irányitói vagyunk, illetve ennek az átalakulásnak elszenvedői is vagyunk. Elég, ha csak az elmúlt 2 évre visszatekintünk:
2014 viszonylag jó termést hozott a döbbenetes sárgarozsda járvány ellenére, de a termés minősége számos esetben nem érte el a kívánt szintet. 2015-ben a szeptóriás levélfoltosság okozott nagyon nagy gondot, ugyanakkor kellemes meglepetésként magasabb termések alakultak ki, mint ami várható volt és ráadásként megfelelő minőségi paraméterekkel.
Számos tényező változott meg az elmúlt években, évtizedben, ami más jellegű technológiát igényel, amire fel kell készülni mind gondolkodásban, mind hozzáállásban.
Milyen változások tapasztalhatók és mivel lehet ezekre választ adni
- Forgatás nélküli talajművelés terjedése miatt nagyobb gyom- és kórokozó nyomással lehet számolni.
- A hibrid vagy nagy termőképességű őszi búzák és őszi árpák alacsonyabb vetőmagnormája és korábbi vetésideje miatt nagyobb teret engednek az őszi gyomoknak, amelyek megerősödhetnek a ritkább állományokban ősszel.
- A fajtaszerkezetben 10 évvel ezelőtt kb. 20% arányban voltak jelen a külföldi eredetű fajták. Manapság ezek aránya eléri az 50%-ot is és további terjedésük várható. Ezeknek más a betegség ellenállóságuk, mint a hazai nemesítésűeknek. Így más betegségek jelenhetnek meg, okozhatnak gondot.
- Enyhe és viszonylagos csapadékos ősz és tél: a gyomok egyre erősebb nyomásának vannak kitéve az őszi gabonák. Csírázásuk nem áll meg november végén a fagyok miatt, hanem tovább tart decemberben, illetve január-februárban is az egyed- és fajszám növekedésével. Több gyomfaj térhódítását láthatjuk. Pl. a nagy széltippan, rozsnok fajok, sebforrasztó zsombor, veronika-, árvacsalán- és az árvácska fajok stb. Az enyhébb időjárás a kórokozók dominancia viszonyait is átalakítja. Olyan betegségek uralkodnak, amelyek az enyhébb, csapadékosabb óceáni klímájú Nyugat-Európában dominánsak: sárgarozsda vagy a szeptóriás levélfoltosság.
- Száraz tél vége–tavasz eleje: a gyomos állományokban ebben az időszakban – amikor a termés döntően kialakul – csapadék hiányában a bokrosodás gátolt. Mivel a tavaszi gyomirtás ezt követően történik, ezért a később tisztává váló állományok is jelentős termésveszteséget szenvednek el.
- A klímaváltozásnak köszönhetően a kalászos gabonák nyugalmi időszaka rövidebbé válik. Ez a tápanyag-utánpótlás átgondolását igényli (az enyhe 2014-ben a nitrogén elfogyott a talajból májusra, így a fehérje és a sikér kialakuláshoz már nem volt elegendő). Ugyanakkor a nagy termőképességű hibridek és fajták a 8–10 t/ha termést csak nagyobb mennyiségű nitrogén kijuttatása mellett tudják elérni.
- Kártevők dominancia viszonyai átalakulnak és egyedszámuk is növekszik. Pl. a levéltetvek és kabócák őszi-tavaszi gradációja, illetve vírus terjesztése.
Mivel lehet felkészülni és válaszolni ezekre a kihívásokra?
- Őszi gyomirtás: ki kell iktatni minél hamarabb a gyomokat, amelyek nagyon komoly termésveszteséget képesek okozni a tavaszi gyomirtásig (500–1000 kg/ha is lehet időzítéstől függően).
- Olyan gombaölő készítményt kell választani, amely hatékony a vörösrozsda és a pirenofórás levélfoltosság mellett a szeptóriás levélfoltosság és a sárgarozsda ellen is. Már tavasz elejétől rendszeres táblaszintű állományfigyelést kell végezni, mivel 1 vagy 2 permetezéssel gyakran nem lehet megoldani az állományok gombaölő szeres védelmét.
- A levéltetvek és kabócák ellen ősszel rovarölő szeres csávázással, illetve ősszel és tavasszal tartamhatást biztosító állománykezeléssel védekezhetünk.
- Tápanyag-utánpótlásban gyakoribb és pontosabban meghatározott (ásványi nitrogén vizsgálat) nitrogén utánpótlás és nitrogén stabilizátorok használata szükséges.
Ezek a tényezők biztosíthatják növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási oldalról a nagy termőképességű hibridek és fajták képességeinek a legnagyobb arányú kihasználását.
A kalászos gabona termesztésének technológiája és annak növény-egészségügyi környezete is igen sokat és rohamosan változik napjainkban. Elég, ha csak a forgatásos vs. forgatás nélküli rendszerekről, a mennyiségi vs. minőségi céltermesztésekről, a hibridizáció vs. ősi fajok és alakkörök egymásmellettiségéről teszünk említést; szemmel láthatóan diverzifikálódik a termesztés. Ezzel együtt – de nem feltétlenül egyenes arányban – növekednek a termesztői kihívások is. A megnövekedett számú kihívásokra adott válaszaink sokszor még hiányosak, esetleg nem is vagyunk képesek azokat kezelni a számunkra jelenleg elérhető technológiai színvonalon. A változás nagyságát és dinamikáját látva a jelen tanulmányban csak a szűkebb szakmám során megtapasztalt változásokról, tendenciákról kívánok egy kis tanulmányt közreadni.
Tapasztalati tény, hogy a forgatás nélküli üzemi rendszerekben az első tömegesen felszaporodó fajok az évelők közül kerülnek ki (a vizsgálatok zömében ez a faj a Convolvulus arvensis (apró szulák), de természetesen lehet más is, pl. Cirsium arvense (mezei acat); de sajnos nem egyszer ez a faj nem más, mint a Sorghum halepense (fenyércirok), esetleg ezen fajok variációi). Ami az igazi meglepetést tartogatja ebben a szegmensben – az évelők térhódítása a kalászosainkban – az a Sorghum halepense nagy előretörése és megerősödése az idők folyamán. Természetesen ennek nem kizáró oka a forgatásnélküliség, sőt ez a faktor ebben a nemkívánatos tendenciában ma még nem is igen mérhető! Azaz, jelenleg még másról van szó akkor, amikor erre keressük a választ. A tény az, hogy az első országos gyomfelvételezés és a legutóbbi esetében – gyomirtás időszakát figyelembe véve – a növény borítási százaléka 84x nőtt! A 251. helyről a 24.-re lépett előre és ezzel a tendenciával akár Top20-as is válhat belőle! Egy növény, amely úgy közeledik az élmezőny felé, hogy nem állunk készen a válaszadással (talán nem titok az a tény, hogy jelenleg hatékonyan nem lehet Sorghum halepense ellen a kalászosokban védekezni). Csak a szakmai igényesség miatt jelezném, hogy sajnálatos módon az országban 4 – egytől-egyig a legkiválóbb adottságú területekről van szó – egymástól független gócterületen a Sorghum halepense erősen beverekedte már magát a Top20-ba! Ezek a régiók: K-Baranya, Bácska, D-Pest megye és a csanádi sík. Ezen termőhelyeken a tarlóápolás során elengedhetetlen a kémiai védekezés, a csak mechanikai már a múlté… Nagyon elgondolkodtatóak azok az adatok is, amely más veszélyes – szintén még szakmailag megoldatlan – évelő fűfélék előretöréséről számolnak be. Így például az évelő Poa pratensis (réti perje) 23x-os és a Poa trivialis (sovány perje) 35x-ös borításnövekedése jelent komoly fejtörést, ugyanis nincsenek a herbicidek ezekre a fajokra tesztelve és az évelő jelleg nem sok jót sejtet…
A másik kiolvasható – és mindemellett nagyon kedvezőtlen – tendencia a csak magról kelő egyéves Poaceae fajainak dominancia erősödése, hiszen az ellenük való védekezés igényli a legtöbb és legszerteágazóbb erőforrásokat részünkről. Korlátozottak az elfogadható lehetőségeink a Bromus fajok esetében és ez sajnos vissza is igazolódik a statisztikákban (Bromus mollis (puha rozsnok) 20x, Bromus tectorum (fedél rozsnok) 22x, Bromus sterilis (meddő rozsnok) 27x, Bromus japonicus (parlagi rozsnok) 99x). Ebben az esetben komolyan megnehezíti az életünket, hogy a különböző fajok különböző talajtípusokat részesítenek előnyben, ezért az ország teljes területe veszélyeztetett.
A másik erősödő jelenlétű kihívást a Poa annua (egynyári perje) faj keletkezteti. Hogy ez mennyire így van, azt a fejlesztő cégek is próbálják lekövetni, ugyanis sok esetben kérik a kivitelezést végző cégektől, hogy a kezelendő területen legyen értékelhető mennyiségű – és lehetőleg egyenletes eloszlású – Poa annua is. Ezek alapján lenne lehetőség a megújult igényekhez igazított korrekt szakmai ajánlások kialakítására és publikálására.
Végezetül még egy fajról tennék említést, ami még igen messze jár ugyan a Top listás fajok előkelő kasztjától, de a legutóbbi felvételezés alkalmával először került fel a gabonagyomok teljes listájára. Ez a növény pedig nem más, mint az Aegilops cylindrica (kecskebúza). A statisztika szerint a borítási százaléka alapján még csak a 407. faj, de minden komoly esélye és képessége megvan ahhoz, hogy ez megváltozzon. Elég, ha csak azt említem, hogy életformája T2-es, az aratás időszakára a kalászorsó széttöredezve szétesik, és ha még ez sem lenne elég; nem csak hogy Poaceae, de még a nemesítés során a génszekvenciáinak egy részét ma megtalálhatjuk az összes Triticum aestivumban (közönséges búza). Ennyit elöljáróban a várható herbicid érzékenységéről, de érhet minket kellemes meglepetés is!
Természetesen az átalakuló kalászos termékpálya és technológia kihívásainak számbavételére a rendszer szofisztikáltsága miatt esély sincsen, de talán a legproblémásabb florasztikai változások közreadására és a figyelemfelkeltésre elégséges volt.
Az elmúlt évek, évtizedekben történő változások, mind klimatikus, mind piaci értelemben felerősítették és előtérbe helyezték a növénynemesítés fontosságát. Az egyre inkább szélsőségessé váló időjárási tényezők minden évben kihívások elé állítja a növénytermesztőket. Kalászosgabonák esetében elég a tenyészidőszakokban bekövetkező változásokra, az enyhe telekre, a kora tavaszi-nyári aszályos periódusokra, vagy a fokozódó kártevő-, ill. vírusnyomásra gondolnunk. Ezen körülmények és ciklikusságok fő szélsőségeire reagálva, a nemesítési eljárások, irányok, a kiegyensúlyozott minőségi paraméterek szavatolását jelentik, minden klimatikus és agronómiai körülmények között, termelésben és termésbiztonságban egyaránt. Legyen ez prémium malmi búza, vagy nagy termésű takarmányárpa szegmens.
A mai viszonyok között, a kalászos vetőmagokkal kapcsolatos alapvető kritériumok a vetésidő széles intervalluma, a betakarításkori minőség stabilitása, a gabonabetegségekkel szembeni markáns ellenállóképesség, a korai intenzív szemkitelítődési folyamat és nem utolsósorban a műtrágya hatóanyagokra (főként N) lehető legjobb reakció.
A hibrid kalászosok megjelenésével (pl. Hyvido™ a Syngenta hibrid árpa programja) új dimenziók nyíltak, mind termésszintekben, mind az intenzív művelésre alkalmas termelőhelyek tekintetében. A kalászos hibridek térhódítása egyre növekvő termesztésterületüket tekintve megkérdőjelezhetetlen.
A jó minőségű genetikai háttér azonban mit sem ér, ha a benne rejlő potenciált nem tudjuk a lehető legjobban realizálni. Ehhez hozzájárul egy intenzív termesztéstechológia, amelynek betartása nagyban befolyásolja a sikeres termelést. Ebben a technológiában is új sarokpontok rajzolódnak ki: optimális vetésidő (korai), a vetőmag csírakori kártevői elleni védekezés (gomba- és rovarölő szeres csávázással védekezhetünk a legeredményesebben), alacsony vetőmagdózis (Hyvido esetében 1,8–2 M csíra/ha), az átlagosnál sekélyebb vetésmélység (3-4 cm), jó agrotechnikai körülmények, aprómorzsás talajfelszín alapkövetelmény. Előtérbe kerül az őszi gyomkikapcsolás előnye az alacsony négyzetméterenkénti (kultúr)növényszám gyomelnyomó képessége miatt. A korai N-adagolások hozzájárulnak a robusztus gyökérrendszer kifejlesztéséhez, mely garantálja a teljes tenyészidőszak során a megfelelő víz- és tápanyagfelvételt. Ez az alapja a klimatikus szélsőségekkel szembeni megfelelő vitalitásban és jó tápanyagreakcióban megmutatkozó hibrid heterózishatásnak.
Olyan elemek jelennek meg, amelyek a korábbi technológiákban nem játszottak kiemelkedő szerepet. Fontos, hogy az emelt tápanyagdózisok jelentős hatással vannak a hosszanti növekedésre, megnövelve a megdőlés veszélyét. A megdőlés akadályozza a tápanyagok szállítását, romlik a minőség, csökken a mennyiség. A növekedésszabályozó készítmények a növénymagasságra, és a gyökérfejlődésre is hatással vannak. A gyökértömeg fejlesztésével nő a víz- és a tápanyagfelvétel intenzitása és javul a szárazságtűrés.
A növényvédelmi technológia ma már nem kizárólag a kórokozók, illetve a rovarok elleni védekezésről szól. Az új gombaölő készítményeknél, csávázószereknél ma már nem csak a kiváló hatékonyság, de az egyéb élettani hatások, a jobb stressztűrő képesség is fontos szerepet játszanak. A mai technológiai felfogásban olyan hatóanyagokat alkalmazunk, amelyek pozitív élettani hatásaiknak köszönhetően javítják a termés mennyiségét és a minőségét, fertőzésmentes körülmények között is. A védekezési stratégia kialakításánál elsősorban a megelőzésre kell helyeznünk a hangsúlyt.
A rovarok elleni védekezés már vetést megelőzően elkezdődik. A neonikotinoid típusú tartamhatással rendelkező hatóanyagokat a mai engedélyezési szabályozások következtében csak a vetőmagra juttatva csávázószerként alkalmazhatjuk. A korai szívó kártevők ellen jó hatékonysággal bírnak. Jelenlegi körülmények között kevés olyan készítmény áll rendelkezésre, amely tartamhatással rendelkezik, tehát megelőző jelleggel is kijuttatható. Fontos az állomány rendszeres és alapos vizsgálata, hogy az esetleges kártevők megjelenése esetén még időben tudjunk lépéseket tenni.
A sikeres szántóföldi növénytermesztés egyik meghatározó tényezője a megfelelő biológiai alap kiválasztása, használata. Biológiai alap alatt különböző növényfajokat, azon belül adott fajtákat és azok magas biológiai értékű, ellenőrzött, a MSZ elvárásait kielégítő vetőmagjukat értjük.
A hazai szántóföldi növénytermesztésen belül a kalászos gabonák szerepe jelentős, több évszázados múltra visszanyúló termesztési hagyományokkal, gyakorlattal. Kalászos gabonáink szerepe mind élelmiszeripari, takarmánybázis valamint kereskedelmi (export) szempontból meghatározó, tehát kikerülhetetlenül fontos termelői, közvetve nemzetgazdasági szempontból is.
Mit értünk sikeres szántóföldi növénytermesztés alatt? A kérdést több oldaláról lehet megközelíteni (magas hozamok, jól értékesíthető végtermék, vetésforgó optimális kihasználása, speciális igények, egyedi minőségi értékek előállítása stb.) és komplexen kell kezelnünk. Az tény, hogy a mezőgazdasági tevékenység nagyon sokszereplős, hiszen van a termelő, a feldolgozó, a kereskedő és mi magunk, a fogyasztók. A dologban azonban van egy közös tényező, mégpedig az, hogy az ágazat minden szereplője a termelőtől a fogyasztóig bezárólag mindenki találja meg a saját elvárásait, eredményét.
A folyamat elején a termelés áll, ami egy adott környezetben, adott technikai és technológia feltételek mellett a biológiai alapok helyes megválasztása során profitábilis gazdálkodást folytathat.
Az utóbbi évtizedekben a hazai mezőgazdasági ágazatban is nagyon sok minden megváltozott (birtokviszonyok, technikai színvonal, inputok felhasználásának mértéke, a globális vetésszerkezet megváltozása, végtermék értékesítésének feltételei, Európán belüli szabad kereskedelem stb.).
A fentiek mellett azonban egy lényeges dolog a biológiai alapok, azon belül a fajták helyes megválasztása oly módon, hogy ne vonatkoztassunk el szűkebb és tágabb értelembe vett termelési környezetünktől adottságainktól (agro-ökonómia és ökológiai tényezők).
A fajta, akár búzáról vagy tritikáléról is beszélünk, az nem egy gépkocsi vagy okostelefon, olyan vonatkozásában, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy hol gurul, illetve hol van bekapcsolva, az működik származási helyétől függetlenül.
A szűken vett termelési környezetünk az (talaj és időjárás), amin csak keveset tudunk módosítani, javítani (okszerű talajművelés, öntözés) bizonyos szempontokat figyelembe véve kiszolgáltatottá tesz bennünket.
A fajta alkalmazkodóképessége és annak fejlesztése (nemesítése) majd használata az egyéb tényezőket figyelembe véve akkor sikeres, ha az a használójának tisztességes eredményt hoz.
A mezőgazdasági gyakorlatban, nagy általánosságban elsősorban mindig az kerül szóba beszélgetés vagy valamilyen szakmai fórumon, hogy mekkora a hozam, milyen volt a termésátlag hektáronként. Sajnos másodlagos kérdés az (tisztelet a kivételnek), hogy milyen a minőség. Abban az esetben, ha a minőség kerül szóba, az a téves felfogás – szerencsére itt is vannak kivételek, nem kis számban, nem kis területen –, hogy a potenciálisan minőségi végterméket adó fajták terméshozama kisebb és a minőséget pedig nem fizetik meg.
A Magyarországon nemesített fajták, legyen az búza, durum, tritikálé vagy árpa, illetve zab egyes paramétereit (felhasználási cél) tekintve jó minőségűek-piacosak, könnyen és kedvező áron eladhatók, hazai vagy az export piacokon.
Az utóbbi években a kalászosok vonatkozásában is elindult az a tendencia, hogy a külföldi fajták száma és vetésterülete nő (lásd táblázat), ami elsősorban a nagy termőképesség hangsúlyozásával tud érvényesülni. Nem vitatott, hogy vannak jó minőségű hozamos fajták is akár magyar, akár külföldi is az anyag, de azt is figyelembe kell venni, hogy nem egy esetben – itt is tisztelet a kivételeknek – a termelők nehezen látják be, hogy mik az elvárások és milyen költségekkel jár egy-egy túlértékelt fajta termesztése. A hazai nemesítési anyagok, amelyek minimum 10 év hazai körülmények közötti szelekció eredményeként születtek, alkalmazkodóképességüket tekintve igen is versenyképesek (időjárás, talaj, betegség ellenállóság, közepes technológiai színvonal stb.).
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a közel 1,5 millió ha-os kalászos vetésterület csak kis hányada képes arra – komoly, intenzív technológia alkalmazása és önköltség számítás mellett –, hogy rekordhozamokat érjenek el (10 tonna felett) és azt évről évre meg tudja ismételni.
A jó fajta alatt általánosságban azt értjük, amelyek évjárattól, előveteménytől függetlenül piacképes minőség mellett kiegyensúlyozott és kiszámítható termésre alkalmas.
A fentiek mellett tehát egy-egy fajta bevezetése, termesztésre való kiválasztása során sok tényezőt kell figyelembe vennünk, hiszen a célunk az, hogy a termesztésük nyereséges legyen. Lehet, hogy egy 6–8 tonnás terméssel nagyobb eredményt érünk el, mint egy nehezen garantálható 10 tonnás hozammal. Összességében maradjunk a realitások és a kiszámíthatóság talaján, figyelembe véve az adottságainkat és lehetőségeinket, saját és a szomszédunk tapasztalásait, nem feledve azt, hogy nem minden arany, ami fénylik.
A 21. század modern mezőgazdálkodásában, amelynek feladata a Föld rohamosan növekvő népességének egészséges élelmiszerekkel történő ellátása, a termesztéstechnológia fejlesztése alapvető fontosságú. Azonban – érthető módon – a gazdálkodókat általában nem ilyen globális célok vezérlik. Az innovatív szemlélet, a tudásra alapozott fejlesztések mozgatórugója a nagyobb pofit elérése, a hatékonyabb gazdálkodás.
A technológia változását a mezőgazdasági gépekben, rendszerekben megjelenő technikai, informatikai fejlődés térnyerése hozza magával. Mivel a termesztéstechnológiát egy komplex rendszerként kell működtetni, tisztában kell lenni azzal, hogy egy-egy elemet kiragadva, annak megváltoztatása a folyamat egészére is hatással bír. A mezőgazdálkodás során az ipari termeléssel ellentétben biológiai folyamatokat igyekszünk irányítani, ráadásul mindezt szabad ég alatt tesszük. Így mindig van egy tényező – az időjárás –, amit nem áll módunkban befolyásolni, csak alkalmazkodni lehet hozzá.
A technológia egyik alappillére a termesztett fajta, amely biztosítja a klimatikus és a termőhelyi viszonyokhoz történő alkalmazkodást.
A termesztési módszerek változására a szigorodó európai szabályozás is komoly hatást gyakorol. Kevesebb vegyszer felhasználására, alacsonyabb dózisok alkalmazására ösztönöz, és ezzel együtt szűkül a felhasználható hatóanyagok köre is. Észrevehető a nemesítésben rejlő tudás, genetikai megoldások haszna és felértékelődése. Hiszen a nemesítői innováció felhasználása legalább olyan fontos, mint az egyéb technológiai megoldások.
Ugyancsak jelentős hatással volt a hazai kalászos – különösen az őszi búza – termesztésére a globális felhasználói piac igényeinek alakulása. Az évek óta zajló árverseny miatt a malmi minőség elegendő a feldolgozók számára. Így termelői szempontból a hektáronkénti hozam növelése jelenleg sokkal kifizetődőbb, mint a kisebb mennyiségben keresett és prémium minőség előállítása.
Ez az igény hozta magával a nagyobb termőképességű fajták jelentős hazai térnyerését is. Ugyanis a fajtaválasztással együtt nemcsak vetőmagot – jó esetben – vásárol a termelő, hanem azzal együtt a nagyobb termés, jobb termésbiztonság és a kiszámíthatóbb értékesítés lehetőségét is kívánja biztosítani.
Mivel nem csak növénynemesítő vállalat vagyunk, de Franciaországban komoly sütőipari érdekeltségekkel is rendelkezünk, kicsit másként gondolkozunk a biológiai alapokról. Fajtáink termőképesség, állóképesség, stressztűrés, rezisztencia (pl. sárgarozsda) vonatkozásában jelentős nemesítési innovációt testesítenek meg. Ezeket több éven keresztül teszteljük Magyarországon is, eltérő termőhelyi körülmények között, különböző tápanyagszinteken és növényvédelmi kezelésekkel. Nem árasztjuk el minden évben új fajtákkal a piacot; csak azokat ajánljuk, amelyek képességeiről, hozzáadott értékéről alaposan meggyőződtünk.
Úgy látjuk, hogy a termelési kockázatok csökkentése, a nagyobb hozam és haszon elérése a technológia intenzitásának növelésével, precizitásának fokozásával teremthető meg. Ennél fogva nem lehet kérdés, hogy ezt a magas genetikai értékű, ellenőrzött (fémzárolt) vetőmag használatára kell alapozni. A vetőmag-előállítást nagy odafigyeléssel végezzük, ezért az ellenőrzött körülmények között előállított vetőmag biztosan hordozza a genetikai tisztaságot – a fajtában rejlő nemesítői innovációt.
A hazai vetőmag minősítés szabványokra alapozott rendszere független hatóság által tanúsított – a vetőmag-előállító befektetett munkáját is igazoló – garanciát is jelent.
Végezetül arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a termesztéstechnológia összeállítását helyben, a gazdálkodó saját tapasztalataira, lehetőségeire alapozva kell elvégezni. Éppen elég bizonytalanságot jelent az időjárás változékonysága és a piaci ármozgások kiszámíthatatlansága, ezért a termelési folyamatot átgondolt, megalapozott döntésekre kell építeni. Igyekezzünk elkerülni a szélsőséges megoldásokat.
A hazánkban sikeresen termeszthető kalászosok faj- és fajtaválasztéka az őszi vetésűek vonatkozásában nagyon gazdag. Sőt, az őszi búza, őszi rozs és őszi árpa termesztése esetében napjainkban kétségtelenül eljutottunk arra a pontra, hogy a konvencionális fajták mellett a nemesítés is igazán korszerű megoldásokat ajánl!
Ezt az új alapot a hibrid kalászosok – kiemelten a búzahibridek – egyre duzzadó szortimentje képes biztosítani a gyakorlat számára.
Esetükben kiugróan magas terméssel, kiváló évjáratstabilitással, a termesztési célnak megfelelő minőséggel találkozunk, melyet összességében egy költséghatékony, de több ponton intenzív technológiával párosítva érhetünk el. Ez a termesztéstechnológia azonban bizonyos tekintetben szakít a megszokott és berögzült ökölszabályokkal. Hiszen például a hibrid búzák termesztéstechnológiája a hagyományos őszibúza-termesztés szokványos elemeitől több – a termésprodukciót markánsan befolyásoló –, újszerű megoldásával különbözik.
A hagyományostól eltérő gondolkodást feltételez többek között a búzahibrideknél ajánlott 1,5 millió mag elvetése hektáronként (ami 75–80 kg/ha vetőmagnormát jelent), továbbá a szeptember 20. és október 5. közé javasolt vetésidő, valamint a korán lekerülő előveteménnyel kapcsolatos igény, a rendszerint szükséges őszi gyomirtás kivitelezése is. Mindez intenzív termesztéstechnológiai elvárással párosul, melyet elsősorban az alap- és fejtrágya megszokottól magasabb dózisainak alkalmazása és a kijuttatás időzítésében fellelhető különbségek is jeleznek. A hibrid búza termesztése tehát elszánt termelői magatartást, újító szándékot és céltudatos szakmai tevékenységet kíván.
Cserében viszont a korszerű hibrid búzák alkalmazásával, a hazai termékfejlesztési és üzemi tapasztalatokon nyugvó technológia betartásával, az eddiginél jövedelmezőbb és alacsonyabb termelési kockázattal járó búzatermesztés valósítható meg.
Továbbá a búzahibridek magasabb terméspotenciálja, fokozott életképessége a konvencionális fajtákénál jobb stressztoleranciával párosul, mely biztató hátteret szolgáltat ahhoz, hogy csúcsokat döntsünk, és mindezt kiváló évjárat-stabilitás mellett tegyük. A hibrid kalászosok tehát utat mutatnak a klímaérzékenység leküzdésének lehetőségei felé és az alkalmazkodó termesztés következetes megvalósításához is.
A hibrid kalászosokkal karöltve a hagyományos és a járó jellegű fajtákból álló gazdag és változatos szortiment is az alkalmazkodás további lehetőségét hordozza magában. Fontos tény az is, hogy az elmúlt másfél évtizedben a külföldi, zömében nyugat-európai nemesítésű fajták jelentős térhódítása egyértelműen nyomon követhető. Hazai adaptációjuk folyamatos és sikeres, sőt az agroökológiai környezet változatosságához való alkalmazkodás lehetőségeit immár a hazai fajtákkal együttesen biztosítják. Jó bizonyíték erre a NÉBIH által felügyelt és kivitelezett hazai fajtaminősítésből származó hivatalos adat, mely szerint napjainkban 67% a külföldi és 33% a hazai fajtajelöltek aránya a fajtaelismerés rendszerében, és ezzel párhuzamosan a vetésterületen is növekvő területen díszlenek, azaz valóban bevezetésre kerülnek ezek a fajták.
A termesztési körülményekhez való céltudatosabb alkalmazkodás másik példája továbbá a korszerű, nagy termőképességű és rendszerint jó minőséget adó járó (járó életforma típusú) őszi búzák felhasználásának növekedése. Ezek a gyakorlatban 4-5 éve újra reneszánszukat élik. A megváltozott igény a járó búzák széles vetésidő-intervallumának és a megkésett vetésekhez való kiváló alkalmazkodóképességnek tudható be. Velük az elmúlt években egyre többször előforduló kései és nehéz körülmények között kivitelezett vetésekben olyan gyakorlati igényre adhatunk választ, amit a hazai termelők is felismerve ma már széles körben hasznosítanak.
Mindezek kapcsán kijelenthető, hogy napjainkban valamennyi ismert és hasznos tulajdonság céltudatos használata felértékelődött az alkalmazkodóképesség vonatkozásában.
Változó genetika - változatlan agrotechnika?
Az őszi búzához egy kissé másképp kötődik a gazdálkodó, a múltból származó érzelmi kötődés, a társadalomban (médiában) lévő fokozott érdeklődés, valamint a közgazdaságilag fontos első komolyabb bevétel mind ezt erősíti. Az elmúlt években – napjainkban közben gyökeresen átalakul a magyarországi búzater-
mesztés alapját jelentő fajtaválaszték, genetikai alap. A mediterrán, sztyeppi, valamint a hazai alapokhoz kötődő nemesítés fokozatosan teret veszít a nyugat-európai fajtákkal, illetve hibridekkel szemben. Mindeközben a termelői szemlélet (itt elsősorban a tápanyag-utánpótlásra, műtrágyázásra gondolok) alapvetően nem változott, nem követte ezeket a változásokat. A megjelenő új, nagy termőképességű fajták, hibridek fokozottabban igénylik a megfelelő tápanyagot, mind mennyiségben, mind arányaiban.(Azt az alap összefüggést is csak részben igazolják vissza a statisztikák, ami a foszfortúlsúlyos alaptrágyázást jelentené).
Melyek azok a legfontosabb gondolatok, amelyeket szem előtt kell tartani?
Egyre inkább érvényesíteni kell a „justintime”gondolatot a trágyázás tekintetében. Őszi búza esetében is egyre nagyobb teret kell biztosítani a vetéssel egy menetben kiadott alaptrágyának, amely természeten csak kifogástalan fizikai paraméterekkel, valamint magas vízoldható foszfor tartalmú műtrágyákkal valósíthatók meg. Ez viszont nem jár a dózisok csökkentésével (ellentétben a kapásokkal). Szintén meg kell vizsgálni a tavasszal – az első fejtrágyával – kiadott foszforkezelés lehetőségeit, hatásait. Ez a kérdés egyszer már napirenden volt Magyarországon, aztán szép csendben „elhalt”, de a németországi eredmények egyértelműen pozitívak, úgyhogy mindenképpen lépni kell ebben a kérdésben. Különösen annak fényében, hogy a búza a foszfor nyolcvan százalékát a szárba indulás és a virágzás közötti időszakban veszi fel.(Természetesen a foszfor mellett a megfelelő kálium is fontos.)
A nitrogén a másik nagy kérdés. Itt elsősorban a kijuttatott műtrágya hasznosulása nagyon fontos, a környezetvédelmi szempontok miatt mind a nitrogén forma, mind a dózis, mind a kijuttatás időpontja kulcskérdés. Ma mindig csak az össznitrogén a kérdés, pedig megítélésünk szerint sokkal fontosabb a kezelések száma, illetve egy kezelés alkalmával kiadott nitrogén mennyisége. Őszi búza esetében egy kisebb mennyiség az alaptrágyával kerüljön kiadásra, lehetőleg nitrát-nitrogén és ammónium-nitrogén formában, így biztosítva a gyors nitrogénfelvételt, elősegítve a kationok felvételét, valamint a hosszabb nitrogénszolgáltatást is, minimalizálva az elillanási veszteséget. Későbbiekben is minimalizáljuk a karbamid alapú N-műtrágyákat, mert komoly veszteséggel számolhatunk, átlagosan 20%-kal. Külön kérdés a nitrosol alkalmazás, amelyet jelen pillanatban minden komolyabb kísérleti, vizsgálati adatok nélkül tartanak nagyon sokan a legjobb megoldásnak Magyarországon. Németországi kísérletek alapján jobb eredményeket lehet elérni a NAS alkalmazásával, ami azt jelenti, hogy ezt a kérdést a magyar viszonyok között mindenképpen tesztelni kell.
A harmadik terület, ahol komoly változásra van szükség, ha ezekben az új fajtákban, hibridekben lévő potenciált ki akarjuk használni, az a mezo- és mikroelem kérdése. A kén, magnézium, mangán, réz, cink megfelelő biztosítása (ezen van a hangsúly), a mennyiség mellett a vegetáció megfelelő időszakában rendelkezésre kell, hogy álljanak. Késő őszi, kora tavaszi alkalmazás esetén pl. a mangán megfelelő alkalmazása kórtani problémák megoldásában is segít. Itt külön ki kell emelni az alaptrágyák minőségét, hiszen a különböző foszforformák eltérő szerepet játszanak, egy polifoszfát akár 50%-kal növelheti a mikroelem felvételét.
Remélem ezekkel a gondolatokkal, példákkal sikerült arra rávilágítanom, hogy egyrészt ezek a genetikai anyagok más megközelítést igényelnek, és ezt még a megváltozott környezet- és talajvédelmi szemlélettel is összhangba kell hozni. Így mindenképpen a mennyiség mellett az időzítés lesz a következő időszak fő kihívása.
Bár a hazai őszi búza termésátlagok emelkedő trendet mutatnak, még mindig messze elmaradnak a nyugati nagy búzatermesztők eredményeitől, sőt közép-európai szomszédaink is megelőznek bennünket 5 éves viszonylatban és Lengyelországot kivéve 2015-ben is.
Min változtassunk?
Nem foghatunk mindent a kevés csapadékra, hiszen a szóban forgó országok közül nem mindenki dicsekedhet bő csapadékkal és lássuk be, csapadékos évben sem tudunk kiugró termést produkálni, illetve Magyarországon is találunk gazdaságokat, akik az itthoni csapadékviszonyok mellett is képesek folyamatosan 7-8 tonna, vagy akár magasabb termésátlagot elérni.
Magyarországon 2015-ben az őszi búza vetésterület 85%-át kezelték valamilyen nitrogéntrágyával átlagosan 294 kg/ha műtrágyadózissal, ami kb. 80 kg/ha kijuttatott nitrogén hatóanyagot jelent. Ezzel szemben sokkal megdöbbentőbb tény, hogy mindössze a vetésterület 31%-án végeztek vegyes hatóanyagú alap-
trágyázást, ami azt jelenti, hogy a vetésterület több mint 2/3-án még mindig talajzsaroló gazdálkodást folytatunk, nem használunk sem foszfor, sem kálium hatóanyagot (forrás: Kleffmann piackutató).
Mi kell a felzárkózáshoz, versenyképességünk megtartásához?
Elsősorban szemléletváltásra lenne szükség, hogy az extenzív talajzsaroló gazdálkodást végre felváltsa egy intenzív, hosszú távon is fenntartható eredményes gazdálkodásforma.
Fel kell hagyni az „ősszel nem adok semmit, majd meglátom tavasszal mit érdemel” szemlélettel, hiszen az őszi tápanyagellátás és kondíció jelentős mértékben meghatározza a termés eredményét.
A fajta 17%-ban befolyásolja a csírázást és 15%-ban a bokrosodás sikerét – az őszi búza fajta felújítási aránya 25–30% Magyarországon –, ezért nagyon fontos a fajtaválasztás. Azonban a nagy termőképességű intenzív fajta sem tud a semmiből termést építeni.
A növény tápanyag-ellátottsága 40%-ban határozza meg a bokrosodást. Kiemelt figyelmet kell fordítani a nitrogénellátás mellett az őszi alaptrágyázásra, hiszen a foszfor és kálium hatóanyagokat csak a vetést megelőzően – esetleg megfelelő technológiával, azzal egy menetben – tudjuk hatékonyan kijuttatni. A kijuttatott műtrágya mennyiségén kívül érdemes figyelni annak minőségére is, hiszen az nagymértékben befolyásolja a tápanyagok hatékonyságát.
A gépek, növényvédő szerek és a genetika fejlődése mellett érdemes nyomon követni a műtrágyaipar fejlesztéseit is. A kalászosok szemtermésében nagyon sok foszfor raktározódik és mivel jelentős szerepe van a fehérjék, cukrok és keményítő szintézisében, nagyban befolyásolja a termés minőségét és az ezermagtömeget. Ezenkívül energiaközvetítő szerepe miatt szinte minden biológiai folyamatra hatással van. Az őszi alaptrágyázást követően már csak kis mennyiségű pótlásra van lehetőségünk, viszont a vegetációs periódus hosszú és a talaj korlátozza a hatóanyag felvehetőségét. Ma már rendelkezésre állnak talajspecifikus termékek, melyek eltérő hatásmechanizmusukkal lekötődés nélkül folyamatos tápanyagellátást biztosítanak a növénynek.
A növények technológia szintű aktiválása és szabályozása nagyban csökkenti az időjárás kockázatát és növeli a termés stabilitását. Ilyen növényfejlődést szabályozó biostimulátorok nem csak Nyugaton, Magyarországon is elérhetőek a gazdák számára. Az intenzív termelés egyre többszintű segítséget feltételez. Ennek egyik új technológiai eleme a biostimulátoros fejlődésszabályozás, aminek használata a hazai termesztésben is gyorsan növekszik.
Mire figyeljünk a hibrid búza termesztésénél?
A hibrid búzát a hagyományos fajtákkal ellentétben sokkal ritkábban vetjük. Ez csak homogén kelés és intenzív bokrosodás mellett lehet sikeres. A tápanyagellátás jelentős szerepét bokrosodásban már bemutattam, de a csírázást és kelést csak kis mértékben befolyásolja. Annál inkább az agrotechnika, ami meghatározza a magágy minőségét. Ezenkívül, ha nem is elsősorban az ásványi hatóanyagokkal, de biostimulátorokkal segíteni tudjuk a kelés homogenitását, sőt a csírázás intenzitását is, ami erős alap a sikerhez.
A cikk szerzője: Agro Napló
