A középméretű növénytermesztő gazdaságok versenyképességének megtartása és előre lépése a gépesítés területén több, a gazdálkodást érintő agronómiai és műszaki-fejlesztési, valamint agrárpolitikai tényezőtől függhet, amelyek közül az általunk legfontosabbnak ítélteket az alábbiakban foglaljuk össze röviden.

Jól látható, a 300–1000 hektár közötti középméretű növénytermesztő gazdaságok számára számos lehetőség nyílik a gépesítés fejlesztésére. Gondolunk itt a Vidékfejlesztési Program által meghirdetett fejlesztési intézkedésekre, vagy a különböző beruházás jellegű kedvezményes hitelkonstrukciókra, de akár a lízinglehetőségekre is. A bankok, illetve a pénzügyi közvetítők számára ez az üzemi szint hozza a gazdálkodási és versenyképességi mutatókat, mely egy pénzügyi lehetőség igénybevételéhez elengedhetetlen.

Tehát a lehetőségek adottak, azonban az, hogy a gazdálkodók a kínálkozó lehetőségeket hogy használják ki, az a vállalati döntésén múlik.

Vállalati döntésen múlik alapvetően a termelési szerkezet (vetésszerkezet) ökológiai adottságoknak megfelelő kialakítása, azaz megfelelő mértékű leegyszerűsítése, és ezáltal az alkalmazott gépkapcsolatok energetikai, munkaműveleti optimalizálása.

Kétségtelen azonban, hogy a vállalati tényezőkön túl szem előtt kell tartani a versenyképesség, hatékonyság diktálta nemzetközi trendeket. A sikeresség érdekében a gépberuházások alkalmával követni kell a mezőgépgyártás területén tapasztalható nagyon felgyorsult kutatás-fejlesztési és innovációs folyamatokat. Ezen a területen a kormányzat, illetve a Földművelésügyi Minisztérium által biztosított gépberuházási támogatásokhoz kapcsolódó új pályázati lehetőségek kihasználása nagy segítség lehet a gazdálkodók számára. A Vidékfejlesztési Programba betervezett Európai Innovációs Partnerség program új lendületet adhat a csúcstechnológia hazai térhódításának. Hisz a támogatás keretei között a gazdálkodók összefoghatnak egy-egy probléma megoldására, ami akár egy forradalmian új termelési megoldás bevezetése is lehet.

Az eredményességhez hozzájárulhat a növénytermesztési gyakorlatban már manapság is jelenlévő, a mezőgazdasági munkaműveletek pontosságát javító eszközök – pl.: a GPS alapú technológiák – további folyamatos alkalmazása, és erre alapozva a korszerű informatikai megoldásokkal támogatott üzemvitel széles körű bevezetése. Tehát ebben a gazdasági nagyságrendben is feltétlenül számolni kell a precíziós gazdálkodást elősegítő hardverek és szoftverek alkalmazásával, a versenyképesség növelése érdekében.

Üzemgazdasági oldalról nagyon fontos a gépüzemeltetés költségeinek optimalizálása (ez nem jelent feltétlenül csökkenést). Ebben a kategóriában jelenleg spontán működő bérvállalkozási tevékenység jellemző, amely szolgáltatói oldalról a fennmaradó gépi kapacitás lekötését, felhasználói oldalról pedig az igények ilyen irányú kielégítését jelenti. Meghatározott és szervezett keretek között, mint pl.: a „Gépkörök”-ön belül, a kapcsolódó lehetőségek hatékonyabban kihasználhatók, az előnyök nagyobb eséllyel realizálhatók. Ez utóbbi esetben már a gépberuházások tervezési fázisában figyelembe lehet venni a gépi bérmunkára vonatkozó igényt és annak kielégítési lehetőségeit.

A sikeresség legfőbb záloga a versenyképesség és ennek biztosításához a szükséges tudás. A mezőgazdaság legtöbb ágazatának alapja a növénytermesztés. Az alapanyag termesztés színvonala meghatározhatja a feldolgozóipar és az állattenyésztés sikerességét is. Hazánkban a gabonatermesztésről (kalászos + kukorica) tudni kell, hogy kétszer annyit termelünk mint amennyit itthon elfogyasztunk. Így az exporton keresztül a világ versenypályáján kell helytállni. Ezt elsősorban a középméretű (300–1000 ha) gazdálkodóknak kell megérteni. Miféle TUDÁS szükséges a talpon maradás és a jövőbeni sikeresség megszerzéséhez?

A sok megszerzett tudáson kívül három fontos tényezőt emelek ki:

• INFORMÁCIÓ
• INNOVÁCIÓ
• INTEGRÁCIÓ

Folyamatos INFORMÁCIÓ kell:

• a népesség változásáról,
• a világ élelmiszerszükségletének alakulásáról,
• a gabonapiac igényeinek változásáról,
• a gabonatermesztők lehetőségeiről a versenytársaik között.

Az INNOVÁCIÓ alkalmazásához ma minden megismerhető. Az élenjáró növénytermesztés a hozamok növelésével és a költségek csökkentésével folyamatosan tud profitot termelni.

A versenyképesség fenntartásához elengedhetetlen a gazdaság teljesítményének állandó mérése a fajlagos mutatókon keresztül, amelyek alapján az innováció iránya meghatározható.

Magyarországon INTEGRÁCIÓ nélkül a 300–1000 ha-os növénytermesztő gazdaságok sem lehetnek sikeresek.

Lehetséges, hogy ez ma egy durva megállapítás, mivel az önellátó és a biotermesztéshez berendezkedett gazdálkodók ezt másként látják és élik meg. Ez így természetes, legyen ez az ő szabadságuk. A gabonatermesztésben csak a horizontális és vertikális integrációval lehet olyan „KÜSZÖBMÉRETET” elérni, amellyel a tárgyalásokon az értékesítések és az inputok beszerzésénél mérhető előnyöket tudunk elérni, az integrációban résztvevőknek.

Az integráció feltételei ma is adottak, de jelenleg még kevesen élnek ezzel.

Összefoglalva, ma Magyarországon a 300–1000 ha-os gazdaságokat középméretűnek mondjuk. A méretnagyság és annak megnevezése országonként és időszakonként változik.

Ma a gabona értékesítésénél a „küszöbméret” 15000–30000 tonna  egységes minőségű termény, amellyel már jó pozíciókat lehet elérni. Ennek biztosításához 15000–20000 ha integrált növénytermesztés szükséges.

A Transzatlanti megállapodás előreláthatóan megkötésre kerül, amire a gazdálkodóknak keményen fel kell készülni. A világpiacon történő megfeleléshez a gazdálkodók nagy részének szemléletváltoztatása elengedhetetlen.

A generációváltással – amely jelenleg jó ütemben halad – egy új szemlélettel rendelkező gazdálkodói réteg alakult ki, akik az INFORMÁCIÓ, INNOVÁCIÓ, INTEGRÁCIÓ ismeretében képesek megújulni.

A jövőbeni sikeresség egyik záloga a termelési potenciál maximalizálása lehet. Erre több lehetőség áll a gazdák rendelkezésére.

Ezek közül a legfontosabb a technológiai úton történő termelésnövelés, a fenntarthatósági szempontok teljes figyelembevételével. A termelési eszközök folyamatos drágulásával azok mértékletes felhasználására kell törekedni, amire az innováció és a modernizáció lehet a megoldás. A versenyképesség javítása szempontjából fontos, hogy a mennyiségi mellett a minőségi termelésre is kerüljön hangsúly, amivel az exportigények is jobban kielégíthetőek lennének.Emellett törekedni kell a termelés során keletkező végtermékek számának bővítésére, illetve a hozzáadott érték növelésére. Ezek által a termékpálya egyes lépésein keletkező haszon a gazdaság birtokában maradhat. Az energiahatékonyság javításához a termelés során keletkező melléktermékek hasznosítását is szükséges lenne megvalósítani, ami szintén csak beruházással oldható meg.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) egyértelműen támogatja a kis- és közepes gazdaságok megerősítésére irányuló kormányzati célkitűzést. Ahhoz, hogy ez sikeresen megvalósuljon, kezelni kell a mozaikszerű gazdasági szerkezetből adódó nehézségeket. Ezek a gazdaságok ugyanis csak akkor lehetnek versenyképesek, ha társulnak, összefognak. Ezért a NAK kiemelt fontosságúnak tekinti az együttműködések kialakítását, azok erősítését, elkötelezett az együttműködési hajlandóság ösztönzése mellett, és az ezt segítő, korszerű szabályrendszer kialakításában. Az összefogás javítja az üzemi szintű versenyképességet és csökkenti a kockázatokat is. A jövőbeni sikeresség szempontjából ki kell hangsúlyozni továbbá a képzések és a szaktanácsadás folyamatos elérhetőségét és a következő generáció oktatását is.

Mindezek a célok fogalmazódtak meg a Vidékfejlesztési Program kialakításakor, amelynek legfőbb kezdeményezettjei a kis- és közepes gazdaságok. A támogatások hatékony felhasználásával a kitűzött célok elérhetővé válnak. Azon dolgozunk, hogy tagjaink minden olyan információnak a birtokában lehessenek, amelyek segítik őket a Vidékfejlesztési Programban való eligazodásban, a források lehívásában.

A szántóföldi növénytermesztés elsősorban a viszonylag kedvezőbb áraknak, növekvő keresletnek és a földalapú támogatásoknak köszönhetően a mezőgazdaság „sikerágazata”. Ma az újonnan induló vállalkozások zöme nem is gondolkodik állattenyésztésben, alapvetően a szántóföldi növénytermesztésben látja jövőjét. Ugyanakkor a támogatások és a viszonylag kedvező kereslet elfedik, hogy növénytermesztésünk még komoly hatékonysági tartalékokkal bír. Miközben európai versenytársainknál a 80-as évek óta elért terméshozamok jelentősen növekedtek, addig a magyarországi termésátlagok – igaz nagy szórással, de – sok esetben még mindig nem érik el a rendszerváltást megelőző színvonalat. Ugyanakkor az indokoltnál és a szükségesnél nagyobb mértékben függ növénytermesztésünk az időjárástól. Magyarországon az öntözött terület a 80-as évekhez képest drasztikusan csökkent. Ennek oka részben a területek szétaprózódásában, részben a magas öntözési költségekben keresendő.

A növénytermesztő középgazdaságoknak a jelenlegi (2014/2020.) uniós pénzügyi periódusban fel kell készülniük az új kihívásokra. Fel kell készülniük az uniós támogatási rendszer átalakítására, a támogatottsági szint 2020 utáni csökkenésére. Fel kell készülniük a Transzatlanti (EU-USA) megállapodás piaci viszonyokat átrendező hatásaira és nem utolsósorban az időjárás – globális felmelegedés – következményeire. Európának nincs más választása, meg kell kötnie az USA-val a szabadkereskedelmi megállapodást. Ugyanakkor ez a verseny erősödésével, egyes termékek esetén az árak csökkenésével fog együtt járni. Tudomásul kell vennünk, hogy a legkorszerűbb technológiával felszerelt, több tízezer hektáros farmokkal kell a versenyben helyt állnunk.

Mindez – és ezt az EU 2020 stratégiája is megfogalmazza – a versenyképesség, az innováció, a hatékonyság javításának követelményét fogalmazza meg. Ez egyszerre kell, hogy jelentse a korszerű technika, technológia alkalmazását, amiben jelentős előrelépés történt a 2007/2013 európai uniós pénzügyi periódusban. Fel kell készülni az új technológiák alkalmazására (szárazságtűrő fajták stb.), valamint egyszerre kell növelni a termésátlagokat, miközben csökkenteni a fajlagos költségeket.

Ez utóbbiakban jelentős tartalékokkal rendelkezünk.

Végezetül szólni kell a birtokstabilitásról. Ma már egy 300–1000 hektáros gazdaság hatékony működtetése több százmillió forintos – akár milliárdos nagyságrendű – tőkeinvesztíciót feltételez. Ilyen mértékű tőkelekötésre – figyelemmel arra is, hogy a mezőgazdaságba befektetett tőke megtérülése még mindig lassabb, mint a nemzetgazdaság más ágaiban –, csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha a gazdálkodó hosszú távon kiszámítható és stabil földhasználattal bír. Az új földforgalmi törvény azáltal, hogy az előbérleti rangsorral a jelenlegi földhasználót háttérbe szorította nem segíti a kiszámítható, stabil földhasználatot. Ez arra kényszeríti a középméretű üzemeket, hogy – ha erre egyáltalán lehetőségük van – földet vásároljanak. Ez azonban a rendelkezésükre álló modernizációra fordítható tőkéjüket köti le, ami – figyelemmel arra, hogy ugyan az elmúlt időszakban javult, de továbbra is korlátosan rendelkeznek szabad forrásokkal – hátráltathatja a technikai, technológiai megújulást, csökkenti az innovációra, a hatékonyság javítására rendelkezésükre álló tőkét. Tény, a földvásárlás befektetési szempontból jó üzlet lehet, amennyiben bízunk abban, hogy a földárak továbbra is az inflációt meghaladó mértékben növekednek, de ez akkor is – azok számára, akik hosszú távon mezőgazdaságból kívánnak megélni – holt tőke. Indokolt lenne tehát a földforgalmi törvény újragondolása és a földhasználók korábbi előbérleti jogainak helyreállítása.

A fő kérdés, hogy létező vagy létesítendő gazdaságról beszélünk-e? A sikeresség záloga attól is függ, hogy a földterület saját tulajdonban van (korábbi vagyonból szerezte a tulajdonos) vagy bérelt területről van szó, esetleg a kettő kombinációja merül fel eltérő tulajdoni és bérleti arányokkal. Tételezzük fel, hogy a gazdaság még nem létezik, akkor egy ekkora méretű vállalkozás működéséhez, illetve termelésbe állításához a következő költségek merülnek fel.

Új vállalkozás alapítása esetén a technológiai beruházásra (szárító nélkül) hektáronként legalább egymillió Ft szükséges, vagyis például 300 hektáros gazdaságnál az erő- és munkagépek, raktár stb. együttes nettó költsége 300 millió Ft. A jövedelem nagyságát befolyásolja az is, hogy a fentebb említett költségeket a vállalkozó saját megtakarított pénzéből, vagy hitelből fedezi. Hagyományos (búza, kukorica, árpa, napraforgó, repce) növények termesztése esetén a hektáronkénti termelési költség minimum nettó 180–300 000 Ft között változik átlagos technológia mellett. A még elfogadható jövedelemhez hektáronként minimálisan nettó 300–350 000 Ft árbevételt kell elérni, ami a mai felvásárlási árakon nem könnyű feladat. A hektáronkénti 100 000 Ft jövedelem elérése átlagos körülmények mellett is indokolt, ugyanis a területalapú támogatás (saját föld esetén) a gazdaságnak hektáronként legalább 60–70 000 Ft jövedelmet jelent. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy 2020 után várhatóan csökken a területalapú támogatás.

A 300 és 1000 ha közötti földterületet művelő vállalkozásnál a beruházás az egyik legfontosabb kérdés, különösen akkor, ha az főleg hitelfelvétellel valósul meg. A felvett hitelek és azok kamatainak törlesztése azonban ennél nagyobb terhet jelenthet a gazdaságnak, ezért célszerű a géppark egy részét (pl. talajművelő gépek) 5–10 napra bérelni az aktuális munkák elvégzéséhez (pl. tarlóhántás, vetőmagágy előkészítés stb.). Ezt a rendszert ma egyedülállóan jól az Axiál Kft. szervezte meg a Manax Kft. nevű tulajdonában lévő társasággal együtt. A gépbérlet bizonyos szakterületen sokkal előnyösebb, mint a lízing. Megjegyzendő, hogy egy 300 hektáros vállalkozásnál ez a megoldás minden munkagépre vonatkoztatva már kockázatot rejt magában, de 1000 hektárnál már célszerű lehet.

A hosszú távú sikeresség feltételei a tőke, a föld, az infrastruktúra, a tudás és jogbiztonság együttes fennállása. A felsorolt öt feltétel csak idővel teljesül, mert a vállalat alapításakor általában a föld (saját és bérelt), esetleg a szaktudás és talán a jogbiztonság áll rendelkezésre. A többi feltétel kialakításához gyakran 8–10 évre van szükség számos „likviditási zavar” kezelése mellett.

Az egyenként 40–80 millió Ft értékű gépek szakszerű üzemeltetéséhez kiemelkedő jelentősége lett a szakértelemnek, a fiatal generáció köréből nehéz feladat az alkalmas szakember kiválasztása.

A növénytermesztő gazdaságok meghatározó szerepet játszanak a középméretűek között. Az összes középméretű gazdaság mintegy 70%-a szántóföldi növénytermesztő, ami annyit jelent, hogy összes standard termelési értékük (STÉ) több mint kétharmadát a szántóföldi növénytermesztés ágazatai adják. A húsmarha- és juhtartók aránya mintegy 10%, a tejtermelőké 7%, a sertéstartóké 1%, míg a zöldség- és gyümölcstermelőké 3%. Ezek az arányok egyben a hazai mezőgazdaság egészségtelen termelési szerkezetét jelzik, ami részben az uniós támogatáspolitikának, részben az állattenyésztési ágazatok alacsony hazai versenyképességének, részben – hosszú időszakra visszanyúlóan – a több elemében célt tévesztett agrárpolitikának a következménye.

A mezőgazdaságban a legnagyobb jövedelmezőséget a szántóföldi növénytermesztés biztosítja. A hektáronként realizálható jövedelem (a támogatásokkal is kalkulálva) elérheti a 100–150 ezer forintot és a világpiaci tendenciákat, valamint a KAP 2020-ig meghatározott szabályait figyelembe véve ez a helyzet középtávon vélhetően nem is változik. Ezek a gazdaságok voltak azok, amelyek leginkább kihasználták a beruházási támogatási lehetőségeket. A mezőgazdaság egészében 2000-től kezdődően a traktorok állományának kW kapacitása 5,9 millióról 7,5 millióra növekedett, míg a kombájnoké 1,4 millióról 1,7 millióra, de a technikai felszereltség emelkedése nem párosult a tőketermelékenység javulásával.

Számolni kell azonban azzal, hogy a növénytermesztés-arány növekedése és a bevételt stabilizáló állattenyésztés szerepvesztése növeli a gazdálkodói kockázatot. A növénytermesztés hozamaira – technológiai és időjárási okok miatt – hazánkban jellemző az indokoltnál nagyobb ingadozás. Magyarországon például az elmúlt években a búza és a kukorica hozama 3,5 tonna/ha, és 5,1 tonna/ha, valamint 5,0 tonna/ha és 7,7 tonna/ha között alakult. Ez az ingadozás jóval magasabb az EU-15 átlagában tapasztaltnál és következménye a jövedelem-instabilitás. Mindemellett a növényeket a különböző termelők esetenként jelentősen eltérő költségen állítják elő. Az önköltségek szóródásának fokozatos növekedése 1990 óta figyelhető meg, amely összefügg az alacsonyabb színvonalon termelő egyéni gazdaságok térnyerésével. A szántóföldi növényeknél például két-háromszoros különbségek vannak a minimum és maximum értékek között.

Magyarországon a szántóföldi növénytermesztő gazdaságok jövőbeni sikerességét egyre inkább a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás képessége fogja meghatározni. Ezért üzemi szinten az agro-ökológiai adottságok fenntartható, optimális kihasználására van szükség, racionalizálni kell a fajta- és a hibridválasztást, valamint agrotechnikai- és öntözésfejlesztéseket kell végrehajtani. Ezt kell támogatnia az agrárpolitikának, kerülve minden olyan intézkedést, ami növeli a kockázatot, veszélyezteti a gazdálkodói és a gazdálkodási stabilitást.

A közepes méretű növénytermesztő gazdaságok esetében célszerű felvetni a foglalkoztatás kérdését is. A vidék vonzerejének rohamos csökkenésében a munkalehetőség hiánya játszik meghatározó szerepet. Márpedig a növénytermesztő gazdaságok foglalkoztatási potenciálja alacsony. Akár 1000 hektárt is művelni tud egy nagyobb család, bőven biztosítva a megélhetést, ráadásul úgy, hogy a gazdaság nem ad egész évre munkát. Ez ellentmond a foglalkoztatás bővítését hirdető kormányzati törekvéseknek. A mezőgazdasági foglalkoztatás bővítéséhez a piaci alapú munkahelyteremtésben az ágazati lehetőségek kihasználása mellett a hangsúlyt a tevékenységbővítésre (ezen belül leginkább az élelmiszer-feldolgozásra, közvetlen értékesítésre) szükséges helyezni. A piaci alapú munkahelyteremtésben az állam szerepe a működést segítő feltételrendszer (adókedvezmények, járulékterhek csökkentése, rugalmas foglalkoztatási formák támogatása) megteremtésében kiemelt.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az üzemméretek csökkenése gyengíti a foglalkoztatási képességet. A Tesztüzemi Rendszer adatai szerint a 4000 euró STÉ feletti egyéni (többségükben kisebb) gazdaságoknál egy foglalkoztatottra 18 hektár mezőgazdasági terület jut, míg a 4000 euró STÉ feletti társas (többségükben nagyobb) gazdaságoknál ugyanez az érték 29 hektár. Azonban bizonyos mérethatár felett megszűnik az egyéni gazdaságok magasabb munkaerő-felhasználása. A 32 000 euró STÉ feletti egyéni gazdaságoknál az egy foglalkoztatottra jutó mezőgazdasági terület nagyobb, mint a hasonló méretű társas gazdaságoknál. Tehát a nagyobb árutermelő gazdaságok közül területegységre vetítve az átlagosan nagyobb méretű társas vállalkozások több embert foglalkoztatnak, mint a kisebb méretű egyéni gazdaságok. Az 50 hektár feletti egyéni gazdaságoknál 55 hektár, a társasoknál 38 hektár biztosítja egy fő foglalkoztatását.

A növénytermesztő gazdaságok sikerességét több külső, a gazdálkodótól független és számos, a gazdálkodók által is befolyásolható tényező fogja meghatározni a jövőben is. Az időjárási szélsőségek, a világpiaci folyamatok és árak, a mezőgazdasági termékek iránti kereslet a termelők által nem igazán befolyásolhatók. A hatékonyság fokozása, az együttműködések kialakítása, a célzott piacokra történő termelés és a diverzifikáció lehetősége viszont a gazdák eszköztárában van. 

A sokszor hivatkozott globális népességnövekedéstől várt fogyasztásbővülést a hazai termelők csak korlátozottan tudják majd érzékelni. Azok az országok, ahol gyorsan nő az élelmiszerfogyasztás, messze vannak tőlünk. Oda versenyképes áron eljuttatni csak magas hozzáadott értékű magyar agrártermékeket lehet, alapanyagokat kevésbé. A hazai növénytermesztés legfontosabb exportpiacai hosszabb távon is elsősorban a környező országok lesznek. Ezeken a piacokon viszont nagy a verseny: olcsóbb, jobb, keresettebb termékkel lehet érvényesülni.

A hazai szántóterületek zömét elfoglaló gabonafélék és olajnövények termesztését nemcsak a jelenlegi támogatási rendszer ösztönzi, hanem az is, hogy ezek termesztéséhez kiválóak az ország adottságai. A magyar gazdák jelentős része megtanulta, tudja, hogyan kell búzát, kukoricát termeszteni. Ma már nem ritkák azok a gazdaságok, ahol hektáronként 7-8 tonna búzát állítanak elő, több év átlagában is. Mivel jók az adottságaink, ezért tudunk a hazai fogyasztás felett bőségesen növényi termékeket exportálni a környező országokba. Érdemes azokra az ágazatokra koncentrálni a fejlesztéseket, ahol most is jók az eredményeink, de legalábbis kevésbé vagyunk lemaradva.

A növénytermesztési kibocsátás jelentős részét adó középméretű gazdaságoknak a jövőben a hatékonyság növelése mellett az együttműködések kialakítására is törekednie kell. Ez megjelenhet a termelési eszközök beszerzésének oldalán, a technológia, az innováció terén, de leginkább az értékesítésben. A hazai és az exportpiacokon is fontos a kellő nagyságú és megfelelő minőségű árutömeg. Egyéni termelők ezt csak „összedobva” tudják megteremteni. Ezek mellett még a termesztési kockázatok mérséklése és a szélsőséges termelési eredmények tompítása szintén fontos tényezők. Egy jól működő agrárpolitika, támogatási rendszer legfontosabb feladata, hogy ehhez a jogi, szabályozási és kiegészítő pénzügyi kereteket biztosítsa.

Összefoglalva, a közepes méretű hazai növénytermesztő gazdaságok jövőbeni sikerességének zálogát: az együttműködések fejlődésében, az innovációkra való nyitottságban, a változó piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodóképességben és a kiegyensúlyozott, tervezhető szabályozási környezetben látom.

Az agrárgazdálkodóval szembeni elvárások, kihívások folyamatosan bővülnek. Nélkülözhetetlen alap, de a sikerhez önmagában ma már nem elegendő, ha szakterületén élenjáró ismeretekkel rendelkezik. Ehhez – hogy csak a legfontosabbakat említsem – piaci, finanszírozási, támogatási, pályázati, számviteli, adminisztrációs, jogi és nem utolsósorban humán erőforrás szakembernek is lennie kell. E készségek pedig nem biztosíthatók pusztán külső forrásból.

Ebből kitűnik, hogy a fontossági sorrendben – nem csak a kérdésben szereplő gazdaságok, hanem gyakorlatilag az egész élelmiszergazdaság vállalkozásai fenntarthatóságának, sikerességének szempontjából – a döntéshozó felkészültsége, szemlélete, stratégiai gondolkodása áll első helyen. E tényező nem csak azért értékelődik fel napról napra, mert a humán erőforrás már ma is a legégetőbb szűk keresztmetszetek közé tartozik az agráriumban, hanem az említett kihívások miatt is.

Ezzel szorosan összefügg, mégis külön kiemelést érdemel a megfelelő stratégiai partnerek megtalálása, kiválasztása, az együttműködési készség. Hosszan sorolhatók annak előnyei, ha a termelő megtalálja azokat a partnereket, akikkel adottságait a legmagasabb szinten használhatja ki. Különösen igaz ez a finanszírozás területén.

A többi sikertényező gyakorlatilag ezekből vezethető le. A megfelelő szakmai és piaci ismeret például nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az üzem adottságainak és lehetőségeinek megfelelő termelési szerkezetet alakítson ki. Ha csak a támogatási rendszer nyújtotta motivációkra épül a működés, és még inkább a stratégia, akkor könnyen zsákutcába juthat piaci oldalon. Az egyre inkább globalizált agrárpiacokon való eligazodás, a speciális és/vagy megfelelően nagyméretű, de mindkét esetben magas minőségű termékpaletta kialakítása iránti igény tartósan erősíti a szemlélet változásával szembeni igényt.

Ez az üzemméret a jelenlegi gazdálkodási feltételek között magában hordozza a fenntarthatóság, a jövedelmezőség lehetőségét. Ez azonban nem szabad, hogy megnyugvással töltse el a gazdálkodót, mert már középtávon is számos olyan piaci változás jöhet, amely az átlagosnak számító, szűk számú növényfajtára épülő gazdálkodási modellt veszélyezteti. Elég, ha arra utalok, hogy a FAO számításai szerint a tavalyi volt a negyedik egymást követő év, amikor csökkentek az élelmiszerárak globálisan. Ebben pedig a szemes termények és az olajos magvak is fontos szerepet játszottak. Óva intenék azzal hárítani el a tartósan alacsony árak lehetőségét, hogy a föld népessége milyen ütemben növekszik.

A stratégiai gondolkodás kialakítása tanulást, fejlődést igényel. Most éljük azokat az éveket, amikor el kell érni arra a szintre, ahol az üzem akár támogatások nélkül is jövedelmezően tud működni. Ez azt jelenti, hogy ki kell használni a támogatások adta lehetőségeket, de a stratégiát a fenntartható piaci eredményességre kell alapozni. Ehhez nélkülözhetetlenek a megalapozott középtávú előrejelzések is, ami ismét visszavezet minket a legjobb stratégiai partnerek kiválasztásának jelentőségéhez.

A kérdés összetett és a választ két részre bontanám a vállalkozás céljait illetően. Abban az esetben, ha a cél a profit maximalizálása, akkor az önköltség csökkentését és a hozamok stabilitását kell a vállalkozásnak előtérbe helyeznie. Önköltségek csökkentése érdekében a géppark fejlesztése (erő- és munkagép), a precíziós gazdálkodásra történő fokozatos áttérés jelenthet megoldást, amelyet célszerű kiegészíteni a kapcsolódó agrotechnikai eljárások helyes alkalmazásával és az adott terület sajátosságait is figyelembe vevő fajtaválasztással. A hozamok stabilitása elősegíthető az előzőekben felsoroltakon kívül az öntözés fejlesztésével is. Megjegyzem, hogy a klasszikus növénytermesztéshez szükséges beruházások elősegítése a Vidékfejlesztési Programban nem rendelkezik kellő támogatással, ezért vélhetően a fejlesztések saját erő és/vagy banki finanszírozás bevonásával valósulhatnak meg. Ahhoz, hogy a banki finanszírozás ne okozzon problémát, fontosnak tartom a gazdálkodás transzparens bemutatását a hitelintézet felé, vagyis a nyereség pontos kimutatását. A rövid távon kifizetődőnek tűnő „adóoptimalizáció” tapasztalatok szerint, hosszú távon megbosszulhatja magát. A mai felgyorsult világban az információk naprakészsége, az újdonságok megismerése és implementálása ugyancsak a siker záloga lehet, mint ahogy az is, hogy a folyamatosan változó jogszabályi környezethez a vállalkozás hogyan tud igazodni. A jövőbeli siker elérésének eszköze lehet ugyanakkor a munkavállalók folyamatos képzése, érdekeltségi rendszerének kialakítása, vagyis megtartásuk a cégnél. Miért fontos ez? Az utóbbi pár évben megfigyelhető munkaerő elvándorlás, a képzett és gyakorlattal rendelkező munkaerő hiánya alapjaiban rengetheti meg a vállalkozásokat. Az elvándorlás kellő odafigyeléssel, a munkavállalók partnerként történő kezelésével, hosszú távú és kiszámítható javadalmazással (érdekeltségi rendszer) véleményem szerint megelőzhető lenne. Amennyiben egy emberöltő már eltelt a vállalkozás alapítása óta, célszerű már most a generációváltást előkészíteni, a következő generációt a döntési folyamatokba bevonni, felelősségi köröket átadni. Belátom, hogy talán ez a legnehezebb feladat…

Mi lehet a második cél? Amennyiben a vállalkozás számára nem a profitmaximalizálás a cél, hanem a növénytermesztésből származó profit egy részének más területre történő átcsoportosítása, abban az esetben érdemes a kertészetre, az állattenyésztésre vagy a magasabb feldolgozottságú termékek előállítására fókuszálni. Ezen területeken megvalósuló beruházások részesülhetnek vissza nem térítendő támogatásban, növelhető a munkaerőlétszám (makroszinten is pozitív) és megfelelő termékkoncepció mentén lokálisan a teljes termékpálya kialakítható.

Mindkét esetben fontos azonban megjegyeznem, hogy egy cég sikerének egyik legfontosabb záloga, hogy stabil, megbízható finanszírozást biztosító pénzügyi partner álljon a vállalkozás mögött.

Összefoglalva tehát azt gondolom, egy sikeres gazdaság feltételei a következők: fejlesztés, képzés, alkalmazkodóképesség, megújulás, munkavállalók motiválása és nem utolsósorban a generációváltás előkészítése.

Két részre osztanám a sikeresség feltételeit:

1. általános, évek óta tartósan fennálló problémák, mint a

• a tápanyag-utánpótlás hiányosságai,
• a garantált minőségű vetőmag használatának rendkívül alacsony szintje,
• a fajtaválasztás problémái – ismernünk kell az értékesítési piacunkat és annak igényei szerinti minőséget kell termelnünk az elérhető legnagyobb mennyiségben,
• a kérdezett méretekben – kis-közepes vállalkozások – komoly veszélynek és lehetőségvesztésnek tartom az összefogás, együttműködés hiányát,
• hagyományok alapján dolgozunk, nem tudás alapján. A korszerű technológiák költséghatékony alkalmazása tudást és mérethatékonyságot igényel, ami összefogás nélkül nem fog működni.

A fentiek következménye véleményem szerint az, hogy 2005–2013 közötti időszakban az EU-statisztikák szerint a magyar agrárium termelékenysége éves átlagban 0,5%-kal nő, míg az EU 28 átlaga 1,1%, az EU 12 átlaga pedig – fő piacunk és egyben konkurenciánk is – 2,2%-os átlagos éves növekedést ért el!

2. újonnan megjelenő feladatok, mint

• az időjárási tényezők változása, amelyhez tudatosan kell és lehet is alkalmazkodni a megfelelő fajtaválasztással, a vetésszerkezet módosításával, a helyes technológiával,
• sokat vitatkozunk és panaszkodunk az árakról, a piacról. Tudomásul kell vennünk, hogy az árakat alapvetően a piac határozza meg, de ne feledjük, hogy globális piac van!

Összességében tehát tudásra, tudatosságra, összefogásra van szükség a szegmensben, 10%-nál nem nagyobb teret hagyva a szerencsének!

A siker zálogaként a generációváltás, a technológiai fejlesztés és a támogatás jut eszembe.

Hogy az utolsóval kezdjük: a kiszámítható támogatási rendszer csökkenti a piaci torzulásokat, a mezőgazdasági termelő gépbeszerzéssel kapcsolatos döntésében nem játszik akkora szerepet a kivárás, hanem meghatározó a célszerűség, a versenyképesség növelése. Ezt a folyamatot tavaly segítették az előnyös finanszírozási lehetőségek, elsősorban az igen kedvező kondíciójú Növekedési Hitelprogram.

A szántóföldi növénytermesztésben a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy számos olyan tényező – időjárás, csapadék mennyisége és eloszlása, input anyag árak stb. – befolyásolja a termelés sikerét, melyre nincs, vagy csak nagyon korlátozottan van befolyása a termelőnek. Ezért fontos egyrészt az input anyagok lehető leghatékonyabb, legésszerűbb felhasználása. E tekintetben a GPS-re alapozott gépvezérlések – kormányautomatikák,  munkagép vezérlések, terv alapú kijuttatás – megkerülhetetlenek. Másrészt, minél több, minél részletesebb információra van szükség, mert azok alapján lehet megalapozott döntést hozni. Ezen a téren a felhő alapú adatgyűjtés, a „big data”, azaz a nagy adatállományok egyre sokrétűbb elemzése lesz a jövő, sőt lényegében már ez a jelen. Annyira sok, és sokféle adat képződik, hogy azokat a gazda már nem tudja fejben átlátni. Ehhez a legkorszerűbb technológiára van szükség. És persze ebben (is) segítenünk kell őket.

A generációváltás viszonylag szorosan kapcsolódik a technológiai fejlesztéshez. A gazdaságoknak – csakúgy, mint a gyártóknak, kereskedőknek – utánpótlásra van szüksége. Kiemelt feladatunk a fiatalokat bevonzani a mezőgazdaságba. Egyrészt a gépészetbe, másrészt a gazdaságokba. Rendkívüli jelentőséggel bír ezek presztízsének hangsúlyozása. A fiatalok sajnos nincsenek tisztában a területen lezajlott hatalmas technikai fejlődéssel. A mezőgépész szakma manapság sokkal közelebb áll a mai modern generáció elképzeléséhez, mint azt sokan hiszik, ez egy számítógépes és csúcstechnológiát felvonultató sokoldalú, érdekes munka.

Ezért tartottuk fontosnak, hogy 2014-ben csatlakozzunk az Agrya által szervezett Vidék Kaland Programhoz. A projekt lényege, hogy városi fiatalok megismerkedhessenek a mezőgazdasággal, a vidéki életformával. Ennek érdekében a szerencsés kiválasztottak magyarországi vagy székelyföldi fiatal gazdáknál tölthettek néhány napot, hogy elleshessék a szakma minden csínját-bínját. A program egy kiemelt része a Vidék Kaland Speciál, amelyet kifejezetten a technika és gépek iránt érdeklődők számára hirdetett meg cégünk az

AGRYA-val közösen.

Igazi élmény volt számunkra, amikor a Vidék Kaland Speciál felkészítő napján Kecskeméten találkoztunk közel 80–100 kalandorral. Elvittünk nekik két mai modern technikával felszerelt traktort. Öröm volt látni, ahogy csodálják a gépeket, ahogy egymás kezébe adják a kormányt. S a kör végén kezdték elölről, mert mindenki „repetázni” akart. Az ilyen és ehhez hasonló élmények erősítik meg bennünk, hogy jó úton járunk.

Meg kell ismertetni a fiatalokkal a gépekben rejlő technológiát, hogy megtapasztalhassák, ezekkel is meg tudjuk könnyíteni a munkájukat, szó szerint kényelmesebb dolgozni a földeken. Pl. a robotkormányzás használata esetén csak hátra kell dőlni…

Ha egy szóval kellene válaszolni erre a kérdésre, a szó a biztonság lenne. Természetesen, ez többet takar egy szónál, rengeteg dolog van, ami befolyásolja a gazdálkodásunkat, de úgy látom, hogy ez mind rendelkezésünkre áll, gondolok itt az input anyagok meglétére, olyan széles a skála, könnyű megtalálni mindenki számára az ideálisat, amit aztán a legjobb tudása szerint tud alkalmazni – mert ugye bármennyire is könnyűnek látszik, sarkalatos kérdés a szaktudás megléte is. A gépesítés terén is el vagyunk kényeztetve, amilyen rohamosan fejlődik a technika, nem hiszem, hogy ez gátat szabhatna a sikerességnek. Számomra a legfontosabb kérdés az időjárás! Az utóbbi évek hektikussága egyre nagyobb feladatok elé állította a gazdálkodókat. Azt látom, hogy sajnos ez nem fog változni, úgyhogy a legnagyobb feladat az ezzel való megbirkózás lesz a jövőben és az ehhez legmegfelelőbb módon való alkalmazkodás lehet a hosszú távú záloga a sikerességnek.

A mai magyar mezőgazdaságban egy ilyen méretű alapvetően növénytermesztéssel foglalkozó gazdaság jellemzően hagyományos kultúrákkal, búza, kukorica, napraforgó, repce, esetleg ipari növényekkel foglalkozik. Így van ez a saját gazdaságunkban is. Ezen növények értékesítési lehetősége a világpiac alakulásától nagymértékben függ, ráhatása az egyes termelőknek nincs, legfeljebb figyelve a piac változásait, spekulálhat, mikor értékesítsen. Így az eredményesség növelése a minél hatékonyabb termelésben rejlik. Véleményem szerint erre az egyik legjobb eszköz a modern technikák ésszerű alkalmazása. A GPS alapon működő sorvezetők, tápanyag- és terméshozam térképek mind az optimális ráfordításokat segítik, amellett, hogy a terméseredmény is nő. Mi is jelentős költségcsökkentést értünk el az üzemanyag, műtrágya területén ezeknek a használatával, pedig még nagyon messze vagyunk a céltól, a precíziós gazdálkodástól. De nem lehet csak a technikára bízni mindent, a méregdrága eszközöket hatékonyan működtetni is tudni kell. Hiába van sorvezető, ha a gép és kezelője értékes munkaórákat utazással tölt el két tábla között. A szétaprózódott táblák művelése még nagyon jól szervezett munkavégzéssel is nehezen mondható hatékonynak. A területek koncentrálásával, akár földcserével, akár csak a szomszédos gazdák összefogásával, és közös művelési egységek kialakításával jelentősen csökkenhetnek a felesleges utazásra, előkészületekre fordított költségek.

Véleményem szerint az egyre szélsőségesebb időjárásra reagálni kell a termelőknek. Mégpedig az öntözött területek növelésével. Saját gazdaságunkban is jelentős mértékben kívánjuk növelni az öntözésbe bevont területek arányát. Nem feltétlenül kell ipari zöldségnövényt, vagy hibrid kukoricát termelni ahhoz, hogy megérje öntözni. Árukukorica, repce, vagy napraforgó is jelentős többlethozammal hálálja meg ezt a fajta pluszráfordítást, egy átlagos évben is, de különösen egy szélsőségesen száraz évben, mint a 2012-es vagy a 2015-ös években. Továbbá saját gazdaságunk keretein belül a táblákról történő vízelvezetések a közeli csatornarendszerekbe minden év őszén elvégezendő feladat, hiszen még egy aszályos évet követően hirtelen lezúduló csapadék is kialakíthat belvizes foltokat a vetéseken.

Nehezen és gazdaságtalanul művelhető területeket, a fél intenzív gazdálkodás helyett, ki kell vonni a művelésből, zöld ugart, méhlegelőt és egyéb extenzív művelésű, minimális ráfordítású területeket kell kialakítani. Ezekre számos európai uniós forrásokból lehet támogatást kapni, melyekkel minimális szántóföldi műveléssel, költséggel lehet a gazdaság árbevételét növelni. Nem mellesleg, feleslegesen a környezetünket sem terheljük kemikáliákkal.

Másképp megközelítve…

A siker mindennapi életünk része, de nem kell lebecsülni az apróbbakat sem, beleértve a túlélést is.

A túlélési képesség igen nagy dolog, az emberiség fennmaradásának legfőbb záloga, alapja az újrakezdés lehetőségének, mely legközelebb áll a folyton megújuló természet hullámzó lüktetéséhez.

A rendszerváltoztatás meghozta azt a lehetőséget, hogy a vidéken élők maguk vegyék kezükbe a sorsukat. Szerencsésebbek voltak azok, akiknek nem kellett gyorsan vérátömlesztésért szaladni, hisz a paraszti vér nagyon stabil. Könnyen gyógyulnak tőle sebek, nehezen forr fel, csak a tavaszi napsütés hozza lázba. Amit a gének rejtettek merősítve egy kis gyerekkori tréninggel mozgásba hoztak mindenkit, aki ide sorolható. Ezt nevezném az egyik zálognak, holott az idő meghazudtolni készül. Eltűnik az ”egyszerű parasztember” fogalom a gyorsan változó világban. Az erdőt-mezőt környezetnek, az istálló illatát büdösnek, a trágyát meg veszélyes hulladéknak nevezik. Így lett aztán a becsületes munka fogalmából is sikeres munka. Amint tapasztaljuk, a sikeres kategóriába tartozásért sokkal többen versenyeznek, mint a másikban. Keresem a szavakat, de csak egyszerű dolgok jutnak eszembe. Nekem siker az egybemaradt család, a fáradhatatlan, mindenben segítő feleség, a gyermekeimben, unokáimban megjelenő affinitás, a példakeresés. Most úgy tűnik, magamról beszélek, de a gazdaság nem más, mint tükre a bent lévőknek. A tükörben az arcok mellett mindig feltűnik valami – ha bucka van és nem oda illő azt elterítjük, ha gödör van, azt betemetjük.

De sosem ásunk nagyobb gödröt, mit át nem tudunk lépni. Nekem siker, ha a környezetemben lévők vidámak, és ha az idegen megköszöni, hogy itt lehetett, hogy megismerhetett. Siker, hogy nincsenek filléres gondjaink, hogy segíthetünk másokon. S ha reggel a boltban nevemen szólítva köszönt egy kis cigánygyerek rögtön gazdagabbnak érzem magam és tudom, hogy valami odaért, egy kis olcsó széna, szalma, vagy tüzelő, vagy egy jó szó, vagy ami nehezen illeszthető a mai dimenziókba, egy kis láthatatlan szeretet.

Szeretünk felkarolni ügyeket, kipróbálni járatlan utakat. Tanítani kérve és kéretlenül, de főleg önzetlenül. Fogadjuk az áldásokat, az esőt, a szelet, a hatalmas napkorongot, foglyul ejtjük egyetlen harmatcseppben. Kell ennél nagyobb siker?

„A háborgó tenger pedig elnyeli minden sugarát” – ahogy a költő Vajda János gyönyörűen megfogalmazta. Nem hiszem, hogy évszázadokon át tévedtek a nagy hírességek, mint pl. Szent Ferenc, akit pontosan idézni nem tudok, de a gondolat témába illő.

A csendes tó tükrében meglátod képmásodat, de ha ezt a vizet felkorbácsolják csak látni véled magad, de nem ismersz magadra.

Nagyon fontos, hogy mindenkor vállalni tudd önmagadat. Hisz tudjuk, egy kimondott szóval – miután körbejárja akár az egész világot – lehet, hogy egyszer szembesülsz. Ismerve a témában nyilatkozókat, tudatosan próbáltam elrejtőzni értékes gondolataik mellé, közé, mögé, ahogy a tisztelt olvasó kívánja. Egy utolsó baráti tanáccsal szeretném befejezni. Vigyázzatok magatokra hasonló korú gazdatársaim, hogy készülhessen rólatok mosolygós időskori kép unokátokkal, mint ahogy rólunk készült, mikor vékonyka karját végighúzza a selymes kalászokon aztán hirtelen kinyújtja, mintha meg akarná érinteni ükapja kérges tenyerét, ki még a szíve tájékáról indította útjára az élet hordozóját, a maroknyi búzaszemet.

A kép és az emlék segíthet majd az útkeresésben, hogy hogyan lehet eljutni a sikerhez.

Fejlesztési szándék van, de ez még nem elég

A gyorsan változó gazdasági környezetben még a hazai szinten élenjáró gazdaságok számára is létkérdés a versenyképesség gyors növelése a legkorszerűbb technológia és a legfrissebb szakmai ismeretek, kutatási eredmények beépítésével. Az AgroStratéga 2015-ben már negyedik alkalommal indította útjára azt a kutatást, melynek kérdőíve a mezőgazdasági termelést hivatásszerűen, azaz árutermelés céljából folytató egyéni gazdálkodók és cégvezetők szakmai információszerzési szokásaival, valamint jövőképével kapcsolatos kérdéseket tartalmazza. Az országos felmérésben megkérdezett gazdálkodók döntő hányada – gyakorlatilag üzemmérettől függetlenül – bizakodó a gazdaság jövőjét tekintve, amit a fejlesztési szándék magas aránya mutat.

A mezőgazdasági termelést hivatásszerűen, azaz árutermelés céljából folytató gazdaságok 87%-a tervez beruházást a következő öt év során. Azaz tízből majdnem kilenc gazdaságban várható beruházás a jelenleg futó európai uniós pályázati ciklus végéig. Több mint négyötödük gondolkodik a gazdaság fejlesztésében már a következő 2-3 évben, és ez idő alatt a gazdaságok kétharmadánál várható technikai, technológiai fejlesztés (pl. beruházás a gépparkba). A beruházási célok között megjelenik az öntözésfejlesztés, a megújuló energiaforrások használata és a termálvíz-hasznosítás is.

A megkérdezett gazdálkodók négyötödénél volt beruházás az elmúlt öt évben, és tízből majdnem kilenc gazdaságban várható beruházás 2020-ig. A növekedés tehát számottevő.

Középtávon (2-3 éven belül) a gazdálkodók több mint négyötöde (81%) gondolkodik a gazdaság fejlesztésében. A gazdák 44%-a a birtok méretének növelése mellett annak technikai, technológiai fejlesztését is célul tűzte ki. További egyötödük (21%) a meglévő birtok gépesítésének színvonalát fejlesztené, 16%-uk pedig a meglévő technikai, technológiai adottságok mellett növelné a birtok méretét. Tehát a gazdaságok kétharmadánál (65%) várható beruházás a gépparkba, 60%-uknál pedig termőföldvásárlással vagy földbérlettel a birtokméret növelése a cél.

Az árutermelő gazdaságok 19%-ának van lehetősége öntözésre a gazdaság területén, közel 4%-uk használ megújuló energiaforrásokat és kevesebb, mint 1%-uk hasznosít termálvizet a gazdaságban. A jövőre vonatkozó beruházási terveket firtató kérdésre a legtöbben (43%) azt válaszolták, hogy megújuló energiaforrások használatát tervezik (pl. napelemmel). Öntözési célú beruházásokat a megkérdezettek 31%-a fontolgat, míg termálvíz-hasznosítással kapcsolatos terveket a gazdálkodók több mint 3%-a jelzett.

A középtávú fejlesztési célokat, a beruházási terveket és a jelenleg futó európai uniós pályázati ciklus végéig rendelkezésre álló agrártámogatási keretösszeget tekintve akár meg is nyugodhatnánk. Az ágazat jövedelmezősége magas, likviditása jó, árbevételének átlagos növekedési üteme az utóbbi tíz évben meghaladja a nemzetgazdaság egészének növekedési ütemét. Más ágazatokkal szemben még a 2008. évi pénzügyi válság, majd az azt követő gazdasági visszaesés sem tudta megtörni a szektor lendületét.

Az állattenyésztés és a kertészet pénzügyi teljesítménye ugyan jóval gyengébb, mint a szántóföldi növénytermesztésé, de az előttünk álló ötéves időszakban megpályázható források ezeknek az alágazatoknak is lehetőséget adnak a javulásra. A méretgazdaságosság elve és a kormányzati törekvések pedig éppen a közepes üzemméretű gazdaságokat támogatják.

Minden rendben lenne?

Az eddig kirajzolódott kép csalóka. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelés hatékonysága, az ágazat kibocsátása, annak változékonysága és szerkezete, továbbá a végtermék egységköltsége, minősége és feldolgozottsága hol tart a versenytársakéhoz képest, már kevésbé rózsás a helyzet. Versenytárs alatt pedig nemcsak a szomszédos gazdaságot kell értenünk, hanem az európai és a globális piacot jelenleg meghatározó, valamint az uniós piacra újonnan belépő szereplőket is. A helyzetértékelés során figyelembe kell vennünk továbbá, hogy 2020-tól alapvetően megváltozhatnak a támogatási feltételek és akár drasztikusan csökkenhet a támogatás intenzitása is. A jogszabályi környezet szigorodása pedig biztosra vehető.

A gyorsan változó gazdasági környezetben még a hazai szinten élenjáró gazdaságok számára is létkérdés tehát a versenyképesség gyors, ugrásszerű növelése. A termelés hatékonyságának javítása mellett annak kockázatcsökkentése is elengedhetetlen, például öntözéssel, belvízelvezetéssel, jégelhárítással, fagyvédelemmel. Megosztható a kockázat együttműködéssel, összefogással, horizontális és vertikális integrációval is. Nagy tömegű, egységes árualap előállításával és piacra juttatásával erősíthető az alkupozíció. Ugyanez érvényes az alapanyagok beszerzésére is. Mindez létkérdés.

Az erőforrások közül a legfontosabb mégis az ember, aki komplex módon, rendszerben gondolkodik, átlátja a piaci folyamatokat, nyitott a változásokra és elébük megy, valamint képes a rövid távú érdeket alárendelni a hosszú távú céloknak. Márpedig ez nem a gazdaság méretétől függő tényező, a szemlélet ugyanis tágítható önképzéssel, de a szakismeret bevonható az adott szakterülethez leginkább értő tanácsadó révén is. Az összefogáshoz pedig még ennyire sincs szükség, csak elhatározás kérdése.

Ne felejtsük el, hogy túlélni nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fog, hanem az, aki leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz! Márpedig változás bőven lesz.

             - an összeállítás -

A cikk szerzője: Agro Napló