A tenyésztő vállalkozások sokféle technológiát bevetnek a tenyésztési eredmények javítása érdekében, így például az elmúlt években széles körben elterjedt a FIRE tesztállomások használata, mely a teszt alatti csoportos tartás mellett is a behelyezett chipeknek köszönhetően egyedi adatokat rögzít a teszten lévő állatok növekedéséről és takarmányfelvételéről. A számítástechnika fejlődésével egyre nagyobb adatbázisokat lehet kezelni, így pontosítva a tenyészérték becsléseket a beltenyésztés megelőzésére szolgáló egyedi kocapárosítási terveket. A képi adatfeldolgozás egyre gyorsabbá és megbízhatóbbá válásával és a folyamat automatizálásával elérhetővé vált a kanok izmoltságának kamerarendszerekkel történő becslése, vagy a húsmennyiség és -minőség mellett a vázszerkezetről is hasznos információkat szolgáltató CT berendezések használata. A modern technológiák közé sorolható az SNP tipizáláson alapuló genomikus szelekció is. Mindezen módszerek azonban csak segítik, ám még jó ideig nem helyettesíthetik a tenyésztő szakembert, mert a végső döntést neki kell meghoznia egy-egy tenyészjelölt sorsáról.
A kutatásokhoz és fejlesztésekhez felhasznált technológiák fejlődése azonban mit sem ér, ha az így elért genetikai többletpotenciált nem sikerül gyorsan a termelők nagy tömegéhez eljuttatni, annak érdekében, hogy az ádáz versenyben piaci előnyöket szerezzenek, ezáltal további kutatásokhoz és fejlesztésekhez nélkülözhetetlen anyagi erőforrásokhoz jussanak. Ezek a fejlesztések nemcsak a jobb, nagyobb teljesítményre képes, genetikailag értékesebb vonalak kitenyésztését foglalják magukban, hanem olyan új tenyésztési technológiák elterjesztését is, mellyel felgyorsítható a genetikai előrehaladás, a jobb minőségű genetikai állomány tenyésztőkhöz való eljuttatása. Mivel manapság a telepi kantartás eltűnőben van, és a szaporítóanyag a mesterséges termékenyítő állomásokon termelő kanoktól származik, így a genetikai előrehaladás is rajtuk keresztül érhető el. E miatt napjainkra nagyon nagy jelentőségre tett szert a szaporítóanyaggal való minél hatékonyabb gazdálkodás. Ennek egyik leghatékonyabb módja az intrauterinális termékenyítés.
A módszer több mint egy évtizedes múltra nyúlik vissza. Európában, Spanyolországban és Franciaországban terjedt el széles körben a használata, de a Távol-Keleten és Dél-Amerika sertéstenyésztő országaiban is előszeretettel használják. Hazánkban jó évtizede kezdték el terjeszteni magát a módszert és a hozzá tartozó eszközöket, de a kezdeti kipróbálásokat követően manapság körbenézve az országban nem igazán van olyan telep, ahol gyökeret vert volna a módszer.
A következő táblázatban egy rövid összefoglaló látható a különféle termékenyítési módszerek közötti különbségekről.
*A szaporítóanyag bejuttatása valóban nagyon rövid időt igényel, hiszen itt a hagyományos mesterséges termékenyítéstől eltérően, ahol a koca maga szívja be a spermiumot, külső emberi behatásra (benyomják a spermát a méhbe) történik a szaporítóanyag bejuttatása, azonban a katéter behelyezése időigényesebb, főleg, hogy helytelen behelyezés esetén akár a koca kiselejtezéséhez vezető sérülést, a méh falának átszúrását is okozhatja a szakképzetlen inszeminátor.
Intrauterinális katéterekTovábbi különbségként említhető, hogy az intrauterinális termékenyítéshez szükséges katéter jóval drágább a hagyományos katétereknél.
Mégis mi indokolja a módszer használatát?
A mai sertéstelepek szaporulati mutatóit elemezve már nem számít ritkaságnak a 90% feletti fialási arány és a 28–30 választott malacot meghaladó szaporulat. Ezeket az eredményeket hagyományos termékenyítési módszerrel, mesterséges termékenyítő állomásról származó kanspermával érik el. A tenyésztők és a termelők is egyre inkább abba az irányban szorítják a mesterséges állomások üzemeltetőit, hogy egy „csúcskantól” a lehető legtöbb adagot értékesítsék számukra. Ez egy darabig megoldható a spermasűrűség csökkentésével (ahogyan azt a 1. számú ábra is mutatja) a hagyományos méhnyakba történő termékenyítés alkalmazása mellett, de egy határon túl már más megoldások után kell nézni, és ez a módszer az intrauterinális termékenyítés. Ezzel a módszerrel drasztikusan lehet csökkenteni az egy termékenyítéshez szükséges spermiumok számát, így egy-egy kiemelkedő genetikai értékű kannal a hagyományos termékenyítési módszerhez képest sokkal több kocát lehet termékenyíteni.
1. ábra: egy adagban lévő élő sejtszám alakulása a hollandiai mesterséges termékenyítő állomásokonHogy mindezt egy példán is megvilágítsuk, amennyiben egy kan 2 hetente 3 alkalommal ugrik, és minden alkalommal 80 milliárd életképes spermiumot termel, akkor egy év alatt 6.240 milliárd spermiumot állít elő. Ebből a hagyományos 3 milliárd/adag mellett 2.080 adag szaporítóanyagot lehet gyártani, de amennyiben az intrauterinális termékenyítéshez szükséges 0,5 milliárdos mennyiséggel számolunk, rögtön az előbbi mennyiség 6-szorosát, azaz 12.480 adagot lehet előállítani. Ez évi 5 adaggal számolva kocánként elegendő ~2.500 koca termékenyítéséhez, mely mintegy 75 ezer választott utódot biztosít évente. Természetesen ahhoz, hogy ezeket a fantasztikus eredményeket a telepi teljesítmények javulása mellett el lehessen érni, a mesterséges termékenyítő állomásokon alkalmazott spermakezelési technológiának is folyamatosan fejlődnie kell.
Ha belegondolunk, hogy egy kedvező tulajdonság elterjesztése ezzel a módszerrel milyen sebességgel történhet, máris megértjük, hogy miért válik egyre égetőbbé azon vállalatok számára a módszer bevezetése, melyek nem elégednek meg a középszerű kanok használatával, hanem mindig a legjobbakat akarják csak az utódállományuk apjának tudni. Ez igaz lehet az anyai vonalak kanjaira ugyanúgy, mint a terminál kanokra. A fenti számokból jól látható, hogy extrém esetben egy 2.500 kocás telepet, akár egy kan is elláthat szaporítóanyaggal. Ebben az esetben a telepi hízóállomány genetikai anyaga 50%-ban azonos, ami óriási mértékben megnöveli az állomány homogenitását, egyszerűsíti takarmányozását, a különböző korcsoportok telepen belüli együtt mozgatását, az állategészségügyi szempontból elengedhetetlen egyszerre ki- és betelepítés elvének betarthatóságát, a vágóhidak kiszolgálását, és végső soron a telepi dolgozók munkáját. Ez az út a homogenitás drasztikus javulásának irányába vezet, mely sok szempontból kívánatos egy iparszerű termelés esetében. Ami a módszer előnye, egy-egy kan genetikai anyagának a szaporítóanyagán keresztüli nagyszámú és gyors elterjesztése, pont ugyanaz a hátránya is, mivel ezzel a módszerrel egy-egy hibás allél is gyorsan elterjedhet a populációban. Ez a veszély előrevetíti, hogy a jövőben a szelekciónak, a genetikai anyag minél precízebb meghatározásának milyen kiemelt szerepe lesz a tenyésztésben. Természetesen az is igaz, hogy a kanok ára a minőséggel folyamatosan nő, azonban az intrauterinális termékenyítéssel felhasználható sperma költsége a nagyszámú adag miatt mégis csökken, de ami ennél sokkal lényegesebb szempont kell hogy legyen a termelők számára, az a termelési eredmények nagy léptékű javulása révén a vállalkozások azon képessége, hogy rosszabb közgazdasági körülmények között (mint például a mostani) is képesekké válnak a nyereséges termelésre.
Míg az intrauterinális termékenyítéstől bő tíz éve még a telepi szaporulati mutatók javulását várták, addig mára világossá vált, hogy azon túlmutatva a jövőben a teljes sertéstenyésztés kulcsfontosságú részévé válik.
Topigs Norsvin Danubia Kft.
