Jelenleg sok éve nem látott alacsony árak jellemzik az állati termékek piacát, és úgy tűnik, ez egy darabig így is marad. Mit lehet ilyenkor egyáltalán tenni, ha az ember állattartásra adta a fejét?

Elvileg sok lehetőség nincs, hiszen vagy kitartanak, ameddig lehet, vagy pedig abbahagyják, feladják a tevékenységüket. Szerencsére az utóbbira ritkán van példa, és egyelőre úgy tűnik, hogy még nincs is szükség erre. Persze a fennmaradáshoz több tényező is szükséges: kell hozzá a korábbi évek eredményessége, a beruházások által biztosított hatékonyság, és természetesen nem árt egy megfelelő, támogató banki háttér sem.

A tejtermelésben ugyanakkor ma olyan árak vannak, amelyek mellett lényegében senki nem képes keresni ezen a tevékenységen. Mi az, ami még a folytatás mellett szólhat?

Kétségkívül nincs könnyű helyzetben a tejágazat, és a nehézségek zöme persze a termelőkön csapódik le. Látni kell azonban azt is, hogy egy jó tejelő tehenészet, egy tejhasznú állomány felépítése időbe kerül. Mire a biológiai ciklus odáig jut, hogy elegendő számú tejelő tehenem, és folyamatos utánpótlást biztosító szaporulatom lesz, hat–nyolc év is eltelhet. Aki ennyi időt, ennyi energiát belefektetett a tevékenységébe, bizony nem hagyja abba könnyen. A tej piacát korábban is jellemezte egy hektikusság, amely időnként nagyfokú kilengésekbe is átcsapott. A nehezebb időszakok régebben általában viszonylag rövid idő alatt elmúltak és ismét kiegyensúlyozott piaci viszonyokat láthattunk. Ez jellemezte például 2009-es és 2012-es
éveket. Most úgy tűnik, hogy a rendkívül alacsony árakkal jellemezhető időszak elhúzódik. A tejtermelők azonban kivárnak, már csak azért is, mert nehezen tudnának gyorsan változtatni. Ebben szerepet játszik a már említett biológiai ciklus, az egyes támogatásokhoz, pályázatokhoz kapcsolódó fenntartási kötelezettség, és persze a személyes motiváció, egy jó értelemben vett makacsság.

A veszteséges tejtermelés mellett ugyanakkor folyamatos kiadások vannak egy mezőgazdasági vállalkozásnál, amelyeket finanszírozni kell. Van miből fizetni ezt a mostani időszakot?

Az állattartó vállalkozások tevékenységében majdnem mindig helyet kap valamilyen növénytermesztési tevékenység is, még ritka az, amikor valaki csak állatot tart. A növénytermesztés manapság ugyan szintén az alacsony felvásárlási áraktól szenved, de ezen a területen még mindig el lehet érni a pozitív szaldót. Ez képes ellensúlyozni a tejtermelés veszteségeit, ezzel a nehéz időszakokat át lehet vészelni. Persze, ha az ilyesmi sokáig elhúzódik, az nem kedvez senkinek, ezzel a módszerrel csak ideig-óráig lehet élni. Az is igaz, hogy a korábban megtermelt haszon nem mindig elegendő. Egy-egy jobb időszakot leszámítva a tejtermelés korábban is csak mérsékelt hasznot hozott, még akkor is, ha jobban támogatott is, mint az abrakfogyasztó ágazatok. Ha egy vállalatnál ma vannak tartalékok a nehéz idők átvészelésére, azok jellemzően a korábbi növénytermesztési tevékenységből származnak. Ezért van az, hogy a mostani időszak megfinanszírozására éppen a tejtermelők nem tudnak olyan mélyen nyúlni a zsebükbe.

Kik azok, akik ebben az elkeseredett harcban jól tudnak szerepelni – legalábbis a többiekhez képest?

Azt látjuk, hogy a túlélés, a nehéz időkhöz való sikeres alkalmazkodás nagyban múlik azon, hogy egy-egy vállalkozás milyen beruházásokat hajtott végre az elmúlt években, egyáltalán voltak-e fejlesztései. Mindazok, akik korábban a hatékonyságot javító beruházásokat eszközöltek, most jóval kedvezőbb költséghatékonysággal gazdálkodnak, mint az átlag. Ennek köszönhetően most is talpon tudnak maradni. Továbbá az átlagosnál jobb pozícióban vannak a saját feldolgozási tevékenységet integrálók is, mivel a tejtermékek árcsökkenése nem volt olyan mértékű, mint a nyerstejé.

Mit jelent mindez a számok nyelvén? Pontosan hol húzódik a hatékonyság és a rossz működés határa?

Minden a tej önköltségén múlik. Aki kilencven, vagy száz forint környékén állít elő egy kilogramm tejet, az sok jóra nem számíthat. Ezeknek a szereplőknek ugyanis egyértelmű veszteségük van most, amikor alig többért, mint 70 forintért veszik meg a nyerstej kilóját. Aki ugyanakkor 90 forint alá tud menni érdemben, az – igaz, jelenleg csak a támogatásokkal együtt – nullára ki tud jönni, esetleg minimális nyereséget is felmutathat. Hogy ki hova esik, az nagyon változó, nagy különbség van tejtermelő cég és tejtermelő cég között. Ezek mind a kiadások szerkezetében, a hatékonyságban gyökereznek. Számít a takarmányozás, a technológia, a munkaszervezés és még számos más tényező is. Ezeket mind egy irányba, a hatékonyság irányába terelni nem egyszerű, de látható, hogy ezen múlik most a fennmaradás.

A hazai tejtermelésben meg tudták valósítani a szereplők a technológiai fejlesztéseket? Rendelkezésre álltak a múltban ehhez a források?

Közismert az a mondás, hogy a tejhasznú szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara, hiszen ez a tevékenység meglehetősen eszköz- és ezáltal tőkeigényes. Egy-egy jól működő, korszerű tejtermelő gazdaság felépítése nem egyszerű, és nem is olcsó. Ahhoz, hogy valaki ezeket a beruházásokat megtegye, korábban százmilliókat, akár milliárdokat kellett megmozgatni, saját erőt, pályázati pénzt, banki hátteret kellett felmutatni. Ez persze csak a hatékony, előre gondolkodó, és nem utolsósorban a hitelképes vállalkozásoknak sikerült.

Melyek azok a szereplők, amelyek erre képesek voltak, és amelyek sikerrel vészelhetik át a nehéz időszakokat is?

Sajnos azt kell látnunk, hogy jelenleg a két-háromszáz tehenet tartó tejtermelő gazdaságok vezetői, tulajdonosai azt fontolgatják, hogy felhagynak a tevékenységükkel. A nagyobbak, ha jól gazdálkodnak a lehetőségeikkel és az idővel, kibírhatják. Nem mindegy ugyanakkor, hogy ez a mostani árnyomott időszak meddig tart, a pénz ugyanis később is kell majd.

Mi lesz az a tőkeigényes feladat, amire most kellene tartalékolniuk?

Elsősorban újabb beruházásokra, hiszen az élet nem áll meg. Mindig lesznek olyan pontok, ahol korszerűbbé lehet tenni a tejelő gazdaságokat, ezért a beruházásoknak folyamatosnak kell lenniük. Nem is beszélve a természetes avulás jelentette tőkeigényről, bizonyos dolgokat időről időre pótolni kell. Tapasztalatunk az, hogy a korszerűsítő beruházások szinte minden esetben tejhozam növekedésével járnak. A termelők a növénytermesztésből származó nyereséget most a veszteségek pótlására fordítják, ez érthető és szükséges folyamat. Ha viszont ez túl sokáig tart, félő, hogy később nem lesz pénz majd az akkor szükséges fejlesztésekre, ez pedig megint versenyhátrányt okozhat majd.

Csupa rossz hír érkezik most a sertéstartóktól is. A jelenleg érvényes élősertés-árak annyira alacsonyak, hogy ilyet több mint egy évtizede nem láttunk. Ilyen kirívó aránytalanság közepette mit tehetnek a sertéstartók?

Sajnos itt sem jó a helyzet manapság. Igaz ugyan, hogy a sertés piacát is mindig jellemezte egy ciklikusság, jobb és rosszabb időszakok váltották egymást, de a mostani árak valóban biztos veszteséget jelentenek a termelőknek. Amit látni kell, hogy a sertéságazat alacsony jövedelmezőséggel dolgozik, ráadásul a piaci árak a nagyobb hatékonysággal működő nyugat-európai sertéstenyésztők költségeit ismerik el, így ezek az árak a kevésbé hatékonyan működő hazai szektorban veszteséget is jelenthetnek. Ami most a sertéstartóknak segíthet, az megint csak a növénytermesztés. Azok, akiknek az állattartásukhoz növénytermesztés is kapcsolódik, az ott képződött nyereséget felhasználhatják a sertéstartás okozta veszteség pótlására – hasonlóan a tejtermeléshez. Persze a növényi termékek árai is alacsonyak, ez azonban a hizlalásnál is jól jön: legalább az abrakárak nem drágultak drasztikusan. Végeredményben a hatékonyság hoz majd megoldást.

Mit jelent a hatékonyság a gyakorlatban? Milyen számok esetében gondolhatjuk azt egy szereplőről, hogy rajta biztosan nem fog múlni a későbbi siker?

A sertéstartás eredményességét tekintve is nagy a szórás – akárcsak a már említett tejtermelés esetében. A legkomolyabb szereplők nagyon jó napi gyarapodási mutatókkal rendelkeznek, a sertések egy nap 800, vagy akár 900 grammot is gyarapodnak. Ez már az a szint, ahol versenyképesen lehet termelni. Az is sokat számít, hogy a gyarapodás értékes legyen, vagyis a húskihozatali mutató is megfelelően alakuljon. Azok a szereplők, akik a komoly gyarapodást 60–65 százalékos húskihozatali rátával tudják párosítani, biztosan jó esélyekkel indulnak a versenyben. Költségszerkezeten belül legnagyobb arányt a takarmányköltség képezi, ezért a takarmányhasznosítási mutató is kiemelt fontosságú, a legjobb termelők esetében nem haladja meg a 2,8 kg/kg értéket.

Impozáns számok, de gondolom nem egyértelmű, hogy pontosan hogyan lehet ezeket elérni.

Több tényező összhatása kell a sikerhez. Természetesen fontos a jó genetika, hiszen enélkül minden erőfeszítés hiábavaló lehet. A jó genetikához pedig sok kis környezeti tényezőnek kell megfelelően párosulnia. Alapvető fontosságú, hogy a megfelelő állategészségügyi szinten álljon az adott telep, egészséges állománnyal lehet ugyanis csak jó eredményeket elérni. Ezenfelül olyan, látszólag kis dolgokon múlik a siker, mint hogy a takarmány mennyire hasznosul még mielőtt az állat megeszi. Ha például a takarmányozási rendszer nem megfelelő, előfordulhat, hogy az állat a tíz százalékát is kiveri a földre. Ha ezt meg tudjuk akadályozni, vagy érdemben csökkenteni, máris beljebb vagyunk.

Az is számít persze, hogy az állatok a megfelelő személyzet munkája mellett megfelelő környezetben legyenek, tehát jó és energiahatékony légkondicionálás álljon rendelkezésre, és még hosszasan lehetne sorolni, hogy mire van szükség. Összefoglalva: akkor lehet sikert elérni, ha minden jól ki van találva, ha mindenre odafigyelünk, ha összességében hatékonyan, pontosan, jól megtervezve végezzük a munkát. Ez sajnos a mostani áraknál sem biztos a nyereséges gazdálkodáshoz, de a legjobb szereplők minimalizálhatják a veszteségeiket, bízva abban, hogy előbb-utóbb jobb idők jönnek.

Végül pedig felmerül az, hogy mit szól a veszteséges működéshez az egyik legfontosabb szereplő: a finanszírozó bank? Az Erste szintén kénytelen azzal számolni, hogy az állattartás manapság nem mondható jó üzletnek.

Szerencsére a bank is ismeri a mezőgazdaságban uralkodó alapszabályt: az agrárium kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Tudjuk jól, hogy a mezőgazdasági megtérülést nem egy-egy évet vizsgálva, hanem több év távlatában kell nézni. A gondok persze mindig megjelennek, hol az árak nem alakulnak jól, hol pedig az időjárás dolgozik a termelők ellen. Mégis, nagyjában-egészében azt lehet mondani, hogy ha egy mezőgazdasági szereplő öt évéből három jól sikerül, akkor eredményesen gazdálkodhat. Ebben az esetben ugyanis öt év távlatában jól teljesíthet.

Fontos leszögezni azt is, hogy a termelők jelenleg mindent el tudnak adni, még ha nem is jó áron. Olyan nem fordul elő, hogy akár gabona, akár hús, akár tej rajtuk maradna, végül mindennek sikerül vevőt találni, hiszen a piac változatlanul megvan – kivéve talán az orosz térséget a még mindig élő embargó miatt. Persze sok esetben az árak nem fedezik az önköltséget sem, ám a veszteség mégsem a teljes belevitt pénzzel egyenlő, a veszteséget lehet csökkenteni még azzal is, ha rossz áron értékesítünk.

Létezik ugyanakkor még egy fontos tényező: ez pedig a termelő elhivatottsága. Hogy látja, ez mennyire képes továbbvinni egy-egy vállalkozást, mennyire segít át a nehézségeken?

Ez talán a legerősebb tényező, amely támogatja a folytatást, és ez az, ami miatt a bankok is kitartóak a mostani helyzetben. A termelő ugyanis nem tudja, de nem is akarja abbahagyni a tevékenységét. A gazdálkodó nem viszi más országba az üzemét, ott marad a földje, a családi hagyomány is adott, és az évtizedes szakértelem. Ez egy erősen emocionális tényezővel is kiegészül, összességében ezt a hitet nem lehet egyik napról a másikra feladni. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság hosszabb távon éppen ezért a legjobban teljesítő ágazatok közé tartozik. Az agrárium a válság idején is jól teljesített, amikor más ágazatok jelentős veszteségeket könyveltek el, sőt, földindulásszerű időszakokat éltek meg. Fontos szerepük van most a jó banki kapcsolatoknak, és persze a támogatásoknak is, amelyeket szintén a bankok tudnak előfinanszírozni. Ezek a konstrukciók az ilyen nehéz időszakokat ki tudják simítani.