Ragyogó napsütésben, virágzó fák és repcetáblák közelségében, az éledő természet minden csodáját és szépségét érezve, várakozással és némi izgalommal utaztam április 19-én a vetés színhelyére, Szánkszendre. Az előző napok telefonhívásaiból ugyan már kiderült számomra, hogy némi változás következik be a vetést illetően a tervezetthez képest, de arra nem számítottam, hogy eddigi hosszú pályafutásom során először fogok találkozni olyannal, ami meghökkent, el is gondolkodtat és ugyanakkor őszinte elismerést és tiszteletet vált ki belőlem a szakma fejlődése iránt.

No, de lássuk csak sorjában....

Emlékeztetőül felidézem, hogy második találkozásunkkor – amikor is a hígtrágya injektálása a talajba megtörtént –, azzal váltunk el, hogy – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – az április közepét, de mindenképpen az április 20-át megelőző napok egyikét célozzuk meg a vetésre. Ezt indokolta a hígtrágya-kijuttatás időpontja, és a választott hibriddel végzett vetésidő kísérletek tapasztalata is. Mivel a talajhőmérséklet már egy hete 12-13°C volt – sajnos csapadék a közeli napokban nem esett azon a 10 nappal ezelőtti 6 mm-en kívül! –, így semmi akadálya nem volt a kitűzött feladat megvalósításának.

A versenytábla, amint az első részben említettem, az úgynevezett „tagi” részben, jól karbantartott földúton megközelíthetően, egy viszonylag kiegyenlített domborzatú területen helyezkedik el, talaja könnyen művelhető agyagos vályog. A tábla felső, erodált részét (ezt a terméstérképen a piros sáv jelzi) leválasztottuk a versenyterülettől, mert az így fennmaradt homogénnek tekinthető táblarész területe is meghaladja a kritériumként előírt 5 ha-t. Érdekességként elmondom, hogy ezen a nagy táblán, ahol Takács András versenyterülete kijelölésre került, mindkét oldalról más-más tulajdonos/bérlő gazdálkodik. Érdekes volt számomra, hogy a birtokhatárokat még egy keskeny mezsgye sem választja el, csak egy kitűzött karó, jelezvén, hogy a következő sor már a másik termelőhöz tartozik. Ennél még nagyobb érdekesség az, hogy a gazdánk által művelt földterület az egyedüli, amelyik nem szántással, hanem forgatás nélkül, mulcsműveléssel lett előkészítve. A korábbi alkalommal említett Väderstad Carrier tárcsás vetőágy-előkészítés tökéletesen sikerült, a kukorica által igényelt aprómorzsás – de nem finomra művelt! – talajminőség előállt (1. kép).

1. kép: A versenytábla magágya a vetés előtt

A talaj felső rétegébe bekevert, és valamennyi felszínen is észlelhető szármaradvány ebben a jellemzően szeles, száraz időben inkább használ, mint árt a vetési időszakban is, nem beszélve a későbbiekben kifejtett jótékony hatásáról, úgymint szervesanyag-gazdagítás, szerkezetjavítás, vízbefogadó képesség növelés.

A vetőágykészítéssel egy menetben – dátum szerűen április 16-án – megtörtént a Mikrovitál baktériumkészítmény kijuttatása is, 1 l/ha dózisban, elősegítve a talajélet aktivitását, a szármaradványok lebontását, az egyéb hasznos mikrobiális tevékenység (tápanyagfeltárás, N-megkötés) beindulását. Mint kiderült, Andrásék akkor szórták ki a Timac Agro Duofertil 8N:30P típusú startertrágyáját is 200 kg/ha mennyiségben, mert arra a vetéskor a megváltozott technikai feltételek mellett nem kerülhetett volna sor.

Így a vetés reggelén, azaz április 19-én egy szépen előkészített tábla, megfelelő mértékben „feltuningolva”, azaz tápanyaggal ellátva várt ránk, egyidejűleg a tábla szélére kiszállított jó minőségű vetőmaggal, és a megfelelő mennyiségű Force 1,5 G talajfertőtlenítő szerrel együtt. Minden összeállt tehát ahhoz, hogy a termelés sikerét alapvetően meghatározó műveletet, a vetést végrehajtsuk.

Fiatal pályakezdő koromtól fogva a vetés bennem úgy él, mint egy különös ünnep. Erre tanított minket akkori tanítómesterünk, Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezetője. Sosem felejtem el azokat a vetés előtt rendszeresen megtartott értekezleteket – amiket mi magunk között akkoriban csak jó értelemben vett „agymosásnak” neveztünk –, amiken mesterünk újra és újra belénksulykolta, hogy mi minden múlik a vetésen. Arra buzdított bennünket, hogy a vetésre, mint a szakmai munkák ünnepére készüljünk fel, hisz akkor történik a legnagyobb csoda, ami a mi közreműködésünkkel a természetben előfordulhat, mégpedig az, hogy a kicsi és kevés magból nagy mezőket borító, gazdagon termő, embert-állatot-ipart ellátó növényzet képződik. Ha csak egyetlen feltétel hiányzik az akadálytalan fejlődési folyamathoz, ami a mi, azaz a szakemberek felkészültségén, odafigyelésén múlik, máris nagyot vétettünk. Minden alkalommal elmondta, hogy amit a vetéskor elrontunk, azt hiánytalanul már sosem tudjuk helyrehozni, ezért aztán óriási a felelősségünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a vetés szakszerű előkészítéséért és lebonyolításáért. Ezek a „tanok” minden vetésnél visszhangzanak a fülemben, és próbálom tovább is adni fiatal kollégáimnak, hogy ők is vigyék tovább ezeket, mint hasznos örökséget.  De úgy gondolom, hogy a maga módján minden szakmabéli érzi ennek a műveletnek a fontosságát, hisz jártomban-keltemben, a kísérleti munkák során is lépten-nyomon találkozok azzal a megkülönböztetett pozitív attitűddel, ami a termelők részéről megnyilvánul a vetésre való odafigyelésben.

A korábbi riportomban említettem, hogy András a vetés előtt tervez még egy konzultációt a nemesítőház fejlesztőivel a választott hibrid optimális tőszámválasztásához. A megbeszélés létrejött, és ennek során a fejlesztő kollégák elmondták, hogy a DKC 4751 tőszámoptimuma ugyan viszonylag szűk, de nagyon jól reagál a magas tőszámokra. Amolyan „versenyló” típus. András újra és újra hangsúlyozta, hogy a lehető legjobb eredményt szeretné elérni a lehető legkisebb kockázattal, azaz a lehető legoptimálisabb tőszámot szeretné biztosítani a tábla minden részén. Ekkor jött az ötlet, hogy kérje a DEKALB fejlesztői csapatának segítségét a vetés lebonyolításában, az általuk már kipróbált, megbízhatóan működő precíziós vetőgépük kölcsönzésével. András gazda a korábban elmondottak szerint a saját gazdálkodásában is a precíziós termesztésre való fokozatos áttérésre törekszik, azért vásárolta már meg az RTK-hozzáférést, néhány precíziós eszközzel felszerelt gépet (sorvezető, terméstérkép készítő kombájn), de ebben a pillanatban a precíziós vetéshez szükséges gép hiányzik még a gépparkjából.

Így történt, hogy a vetés reggelén nem a korábban már említett saját 12 soros JD 1770 típusú vetőgép, hanem a fejlesztőmérnök csapat által konstruált és felépített 4 soros kísérleti vetőgép érkezett a vetésre.  Ez, a kísérleti célra egyébként már jól bejáratott vetőgépük a precíziós technika minden elemével el van látva. A 3 méter munkaszélességű gépet egy, a KITE-től bérelt JD 6120R jelű, 140 LE-s traktor vontatja, és egy ugyancsak John Deere típusú vetőgép vázára lett felépítve. A közlekedési előírásoknak is megfelelő kísérleti vetőgép mindent tud, ami a tudomány mai állása szerint elérhető. És amikor a bevezetőben egy soha nem látott és tapasztalt szakmai élményre utaltam, akkor éppen erre a „kis” vetőgépre gondoltam, ami aztán a vetés során bebizonyította, hogy mindaz, amit a precíziós gépekről regélnek, nem mese, hanem igenis már létező, működő valóság.

A vetőgép 3 egységből épül fel: elöl minden sorban a Yetter típusú sávtisztító kerekek járnak, melyek félreterelik a sorban esetlegesen meglévő akadályokat, azaz rögöket, szár- és gyökérmaradványokat. A középső részt a vetőkocsik alkotják a vetésmélység szabályozó kerekekkel együtt, melyek a gép „lelkét és agyát” is képezik egyben. Ezeken helyezkednek el a Precision Planting által gyártott, úgynevezett vSet TM típusú elektromotoros automatikák, melyek a vetőmagmennyiséget szabályozzák. Minden kocsira fel van szerelve egy vetésmélység szabályozó szenzor, ami érzékeli a talaj visszahatását (keménységét, mélységét) és ennek függvényében szabályozza a vetőcsövek mellett elhelyezkedő mélységszabályozó kerekekre ható lenyomó erőt. Mivel az adott talaj könnyű szerkezetűnek vehető, itt az ideális tömegterhelés 45 kg-ra lett beállítva. A vetőgép harmadik „traktusát” a tömörítő hengerpárok alkotják, melyek nyomóerejét ugyancsak szabályozni lehet a talaj szerkezetétől, tömörségétől függően.

A sortávolság beállítható akár 75, akár a szokásos 76,2 cm-es távolságra is, András ez utóbbit választotta. A vetésmélységet az első „próbakaparásokig” 5,5 cm-re, majd 6,5 cm-re állíttatta, hogy a viszonylag könnyű és száraz felületű talajban megfelelő nedvességgel találkozhasson a mag. A vetőgépet 7 km/óra sebességre programozták be, amit végig tartott a vetés alatt.

A traktor vezetőfülkéjében lévő számítógépek összeköttetésben vannak a műholdas jeladókkal és a vetőgép automatikáival (2. kép). A legfelül elhelyezkedő kisebb méretű „doboz” szolgál a talajfertőtlenítő kijuttatásának leellenőrzésére.

2. kép: A vezetőfülkében található számítógépek

A legfontosabb visszajelző egység az úgynevezett „20/20 Seed SenseTM, a Precision Planting számítógépe, ami sok fontos és hasznos adat felvételére, rögzítésére és visszajelzésére szolgál: mutatja a pillanatnyilag kiadagolt magszámot, a beállított (kívánt) értéktől való eltérését %-ban, a dupla vetések, illetve a vetéshiányok számát %-ban, a beállított vetésmélységtől való eltérést, de jelzi a vetési sebességet, és a vetett terület nagyságát is.
A vele összeköttetésben lévő, fölötte elhelyezett iPad-en futó „Field ViewTM Cab” kijelző úgy is felfogható, mint egy elektronikus nyilvános adattár, melyhez bárhonnan és bármikor hozzáférhetnek az arra jogosultak. Így például a vetésért felelős agronómus, vagy fejlesztő kolléga az irodájából is nyomon követheti a gép munkáját, az addig elért teljesítményt, észrevételezheti az észlelt hibákat, és javaslatot tehet a korrekciókra.

Ami engem valóban meglepett, hogy a traktor vezetőjének, illetve a vetőgép kezelőjének a vetés alatt – ha a programok jól működnek, és a beállítások korrektül megtörténtek – nincs más dolga, mint a műszerek, kijelzők ellenőrzése, és az esetlegesen fellépő csipogások (figyelmeztető jelek) miértjének megfejtése. Amit idáig nehezen tudtam elhinni, hogy a traktor megy magától a kívánt nyomvonalon, pontosan az előírások szerint anélkül, hogy a traktoros hozzányúlna és minden egyéb is automatikusan, a megírt programok szerint „magától” történik. Mégis, a vezető jelenléte nagyon fontos, hisz figyelnie kell a kimutatott értékekre, mert esetenként, például egy nem várt jelhiba miatt szükség lehet az újraindításra vagy a kívánt értékek újraállítására, de akkor is azonnal be kell avatkoznia, ha a műszerek a talajfertőtlenítő vagy a vetőmag kifogyását jelzik. Mint mindig, most is bebizonyosodik, hogy az emberi jelenlétet és beavatkozási képességet még a legmagasabb szintű technika sem nélkülözheti.

Az optimális tőszámeloszlás programját a tavalyi terméstérkép alakján készítették el a fejlesztők az úgynevezett „SMSTM Basic” térinformatikai szoftver alapján. A hozamtérképen jól kirajzolódtak a tábla eltérő terméspotenciálú területei. Ennek alapján választották le a gyengébb, erodált részt, ide 65 ezer kivetett magot terveztek. A tábla nagy, meghatározó részére 84 ezer lett a választott magszám hektáronként, míg a területen talált két kisebb, nagyon magas potenciálú területrészre 95 ezer kivetett magot terveztek. Az eltérő színekkel jelölt, eltérő tőszámmal vetett területek szépen visszaadják a tavalyi hozamtérkép eltérő színezetű sávjait/foltjait, mintegy igazolva, hogy a kivetett magszámot vezérlő program a hozamtérkép alapján íródott (3. kép).

3. kép: A versenytábla vetési térképe (FieldViewTM Cab alkalmazás)

A vetés teljes időtartama alatt a vezetőfülkében ültem, és néztem a kijelző műszereket. Óramű pontossággal váltott a tőszám a beprogramozott terv szerint, és az észlelhető eltérések a tervezetthez képest minimális értékeket mutattak, az ikervetések és a tőkihagyások aránya mindig 1% alatt maradt, a vetésmélység szabályozó elhanyagolható mértékű eltéréseket jelzett. A táblára visszanézve szemet gyönyörködtető volt a szép, egyenes, a csatlakozósorokban is pontosan illeszkedő vetésvonalak látványa (4. kép).

4. kép: Egyenes és pontosan illeszkedő vetésvonalak a táblán

A néhány órás munka után jóleső érzéssel konstatáltuk, hogy jó napunk volt, a szó minden értelmében: jó időnk volt, mindenki és minden ott volt, akinek és aminek ott kellett lennie, semmi nem hibásodott meg, sőt a műszerek visszajelzései szerint minden úgy működött, ahogyan működnie kellett.

Hazafelé jövet elgondolkodtam, hogy egy generációnyi idő alatt hová jutott a világ?! Senki nem merte volna gondolni még 20 évvel ezelőtt sem, hogy a mezőgazdaságban is ilyen rohamléptékű fejlődés fog bekövetkezni. Igaz, a legfejlettebb technológia még nem mindenki számára elérhető, sőt, az idősebb generáció talán idegenkedik is tőle, de a fiatal nemzedék már ebben fog felnőni, és a szakmain kívül ezt a legmagasabb szintű informatikai és műszaki tudást kell megszereznie ahhoz, hogy versenyképes lehessen. S bizony, ez nem lesz könnyű. Minden elismerésem azoké az agrár-értelmiségeké, akik egyrészt megálmodják és megvalósítják ezeket a gépeket és programokat, másrészt azoké, akik nagyon rövid idő alatt el tudják sajátítani és a gyakorlatban is alkalmazni tudják a legfontosabb tudnivalókat.

Úgy gondolom, hogy ezzel a meglepetésszerű vetési technikával igazi ünnep volt Szákszenden a vetés. Nemcsak azért, mert érzésem szerint mindent a lehető legjobban csináltak, hanem azért is, mert ünnepelhettük a tudás, az újítás, a fejlődés újabb diadalát, melynek remélhetően még folytatása lesz.

Most már csak egy jó szezonért fohászkodunk, azért, hogy legyen elég eső, és ne legyenek természeti csapások. Legközelebb majd a kelés és a gyomirtás idején jelentkezek.

Dr. Kiss Erzsébet

A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet