Az állattenyésztésben akkor lehet elérni jó eredményeket, ha kiváló genetikájú, egészséges állatok, egészséges környezetben, egészségesen fejlődnek. A körültekintően, reális elvárásoknak megfelelően kialakított környezetet lehet és kell aztán egészségesen működtetni. Lassan közhelynek tűnik, mára gyakorlattá vált, hogy a biztonságos élelmiszer előállítása már a farmokon elkezdődik. Vagyis a biztonságos élelmiszer előállításának az egyik kulcsa a környezet biztonságos kialakításában rejlik.

A világszinten legismertebb gyártók, prémium márkák forgalmazói nagy hangsúlyt fektetnek a folyamatos kísérletezésre, fejlesztésre. Törekszenek arra, hogy a ma kiváló termék, például az etető, amiből alig szóródik mellé a takarmány, vagy nem tud beleállni az állat miközben eszik, holnapra még jobb, még tökéletesebb legyen, tovább javítva a termelési eredményeket. Fejlesztik az itatórendszert, cirkuláltatják folyamatosan a vizet, hogy ne tudjon lerakódni benne a gondokat, esetleg károkat okozó vízkő, a kórokozóknak tenyészőhelyet biztosító biofilm. Törekszenek az istállószellőzés, a klíma tökéletesebbé tételére. Mindeközben vannak, akik mégis inkább a régi, olcsóbb „nevenincs” terméket választják. Igaz nem túl jók a tapasztalataik (törik, pocsékol, csöpög, folyamatosan pótolni, javítani kell), de olcsó. Ami a vásárláskor olcsóbbnak tűnik, az az üzemeltetés során már nem biztos, hogy megállja a helyét.

A technológiai elemeknek igazodni kell az állatok életmódjához, méretéhez. Ki kell bírni a hosszú igénybevételt, a magas nyomás, a hő hatását, ellen kell állni kémiai reakcióknak, savaknak, lúgoknak, nedvességnek, gőznek. Minél bonyolultabb egy rendszer, annál több drót, kötél, függesztés, csavar, szeg kell a rögzítéshez, működtetéshez. A komplett etetőrendszer a takarmánytárolóval, behordó rendszerrel, behordó motorokkal, garatokkal, csövekkel, etető berendezésekkel, etető tányérokkal nagy felületet képeznek.
A sok illesztés, toldás, sarok, rögzítés, rés nagy mennyiségű szennyeződés lerakódását eredményezi, kórokozók rejtekhelyéül szolgálhat. Ugyanúgy a porózus, érdes felületek, melyek gyengébb, silányabb anyagok elfáradása következtében alakulnak ki a technológiai elemeken. A letört fülű, bálamadzaggal visszakötözött etetőtányér vagy a szigetelőszalaggal visszarögzített surrantó cső nem csak esztétikailag nyújt siralmas látványt. A csöpögő itatószelepek nem csak a vízórát pörgetik feleslegesen, hanem az alom elromlásával a klímát, az állatok közérzetét, a termelési eredményeket is elronthatják. A kiszóródott takarmány nem csak közvetlen anyagi kárt okoz, a korokozók vektorait, a kártevőket is vonzzák. Ez a néhány példa mind a biológiai biztonságot veszélyezteti. 

A biológiai biztonság egy teljes megelőzési program, mely tulajdonképpen azt jelenti, hogy a külső és belső kockázati tényezőket lehetőség szerint megpróbáljuk kizárni. Egyik fő pillére a szervizperiódusban történő tisztítás-fertőtlenítés. Ez a fázis komoly próbatétele az állattartás megkönnyítését szolgáló tartástechnológiának. Rövid időn belül nagy töménységben lúgok, savak, nagymértékű hőingadozás, magas nyomású tisztítóberendezés borotvaéles vízsugara teszteli az anyagok minőségét.  Az igazán jó technológia húsz-harminc, vagy még több évre szól. A könnyen takarítható felületek következtében a sok termelésben eltöltött év alatt rengeteg időt, munkaerőt, energiát, vizet, tisztító- és fertőtlenítőszert, szennyvizet lehet megspórolni. Hiába javítják kiválóan a takarítás hatékonyságát a mai modern tisztítószerek, a keletkező nagy mennyiségű szennyvíz komoly gondot jelent. A ma üzemelő, jó néhány évvel ezelőtt épült telepek viszonylag kis szennyvíztároló kapacitással bírnak. Ezért fordulhat elő gyakran, hogy az istállókban lévő szennyeződést kifelé mossák, jelentősen terhelve a közvetlen környezetet, veszélyeztetve a biológiai biztonságot. Ezért is terjedt el a magas nyomású tisztítóberendezések alkalmazása a tisztítás-fertőtlenítés folyamatában. Így van lehetőség viszonylag kevesebb víz felhasználásával, ezáltal kevesebb szennyvíz keletkezésével hatékonyan tisztítani.

A technológiát hosszú távú szolgálatra vásárolja a termelő, ezért a sokadik szervizperiódus végén áttekintve a telepet, megnyugtató, ha a kimosott, kifertőtlenített, kiszárított ól a rendszeres takarítás után is úgy néz ki, mintha vadonatúj lenne. A technológiákat általában jellemző színükről fel lehet ismerni, legyen az narancssárga, sárga, piros stb., főleg ha élesen, fényesen köszönnek vissza, az alkatrészeken vízkőnek, rozsdának nyoma sincs. Megnyugvással töltheti el a gazdát, hogy „tiszta terített asztallal” várhatja ismét a következő állományt. A jó minőségű technológia a hosszú élettartam, a biztonságos és eredményes állattartás titka.

Fábián Imre
HAT-AGRO Higiénia Kft.

A cikk szerzője: Fábián Imre