Nitrogénhiány (N)

Törpenövés: a N-hiányból eredő növekedésgátlás következtében a növény nem éri el a normális nagyságát. A gátló hatásmind a hosszanti- és hajtásnövekedésben, mind pedig a szár és hajtások vastagodásában érvényesül. A csökkent hajtásnövekedéssel ellentétben a gyökerek N-hiány esetében hosszúra nőnek, de csak kisebb mértékben ágazódnak el.

A N-hiány jellemző tünete a „merevtartás”, ami nemcsak a száron, hanem a leveleken is megnyilvánul (felálló, szorosan a szárhoz simuló levelek figyelhetők meg).

A nitrogén hiánya először mindig az idősebb leveleken és növényrészeken megfigyelhető sárgulási és elhalási tünetekkel jelentkezik, míg a növény fiatalabb részei még hosszú ideig megőrzik zöld színüket. A N-hiány következtében előálló szénhidráttöbblet gyakran - egyes növényfajokban (pl. gabonafélék) nagyon határozottan jelentkező - antociánképződéshez vezet. Az ennek eredményeképpen keletkező narancssárga, vörös vagy bíborvörös színeződések más tápanyagok hiányánál is fellépnek. A N-hiány tünetei abban térnek el a többi hiánybetegségétől, hogy a leveleken megjelenő vöröses színárnyalatok mindig a teljes növény világosabb zöld vagy sárga színével járnak együtt.

N-hiány esetén gyors megoldást eredményezhet a jól mobilizálható FitoHorm 14 N nitrogénoldat.

Foszforhiány (P)

A P-hiány tünetképe kevésbé jellegzetes, mint a többi hiányé. Az ebben szenvedő növény sok esetben a N-túltápláltság, ill. az optimális tápanyagellátás látszatát keltheti, ha nincs lehetőség, hogy a P-hiányos növényt normális növekedésű növényekkel hasonlítsuk össze, a különbség nem szembeötlő.

A növekedés gátoltságán kívül a P-hiányra – a N-hiányhoz hasonló – „merevtartás” jellemző. A N-hiánytól eltérően a P-hiányesetén a gabonában a levélcsúcs nem merev és egyenes tartású, hanem kissé visszahajlik.

A P-hiánnyal együtt járó antociánképződés következtében – az adott levélzet alapszíne szerint változóan – vöröses, lilásvörös vagy sötét bíborvörös elszíneződés keletkezhet. A gabonaféléken ez főként a levélhüvelyen és a száron, a kukoricánál magán a levélen is, míg más növényeknél az idősebb levelek fonákán, esetleg mindkét oldalán fordulhat elő.

A tünetek leggyakrabban először csak az idősebb leveleken jelentkeznek. Az újonnan fejlődő levelek egészségesnek látszanak, csak a normálisnál kisebbek. A levélnyél a szárhoz vagy ághoz éles szögben áll. A növény csak apró, többnyire deformált virágot fejleszt.

A gabonafélék, gyümölcsfák, bogyós gyümölcsűek és más áttelelő növények kevésbé télállóak. A P-hiány csökkenti a gabonafélék sütőipari minőségét, gátolja a keményítő beépülését a szemekbe. Őszi és kora tavaszi vetésű növényeknél az alacsony hőmérséklet erősíti a P-hiány érvényesülését.

A lombon keresztül kijuttatott FitoHorm 30 P foszforoldatot a növények a foszfor felvételét gátló tényezők kialakulása esetén is jól hasznosítják!

Káliumhiány (K)

Az elégtelen K-ellátottság már a szemmel látható hiánytünetek megjelenése előtt is felismerhető. A K-hiányos növények a turgorszabályozásban és a sztómamechanizmusban beállt zavarok következtében a száraz, meleg, napos időben hamarabb lekókadnak, mint a káliummal jól ellátott növények.

A K-hiány az idősebb, alsó leveleken, a levelek csúcsától induló sárgulással kezdődik, később a levélerek közötti szövetek is elszáradnak. Az egyszikűeknél a K-hiány tünetei mindig a levelek csúcsán kezdődnek és a leggyorsabban a szélek mentén terjednek a levélalap felé.

Előrehaladottabb stádiumban a K- és a Mg-hiány tüneteit nehezen lehet egymástól megkülönböztetni. Némi támpontot adhat, hogy a K-hiány esetén a levéllemez kisebb, mint Mg-hiánynál, mert a növekedés gátlása korábbi eredetű. A Mg-hiányos gyümölcsfák levelei idő előtt lehullnak, míg K-hiány esetén még hosszabb ideig a fán maradnak.

A K-hiány következménye, hogy csökken a növények betegségekkel szembeni ellenálló képessége, aszály- és hidegtűrése, és romlik a gyümölcsök színeződése.

A FitoHorm 39 K káliumoldat lombon keresztül segíti káliummal eltelíteni a növényt, ami fokozza a stressz-tűrést és segíti az érés folyamatát.