A hagyományok szerint Nagykörű a hazai cseresznye hazája, ahol a Tisza-parti öntéstalajon, de még a homokos táblákban is jól terem a cseresznye. Sajnos mára szétaprózódott a tulajdonosi kör – kevés a gazda, sok a tulajdonos, a 100 éves múlttal rendelkező cseresznyéskertekben a monokultúra, talajuntság miatt sok esetben gyengén sikerülnek az újratelepítések. Nagykörűben is tapasztalható, hogy nem minden kertet gondoznak megfelelően, az elhanyagolt kertek potenciális fertőzési források a szomszédos kertekre. Nehéz lenne olyan birtokméretet kialakítani, ami megfelelő keretet teremtene egy modern, intenzív termesztéstechnológiához – mondja Túri Tibor, a Cseresznyéskert Kft. 2013 és 2015 őszén telepített 27,5 hektár területű csonthéjas ültetvényében, melyből 21 hektár a cseresznye felülete. – Az előző, 2014-ben eladott 10 hektáros cseresznyekertünket még Nagykörű mellett, Csataszögön hoztuk létre, hagyományos fajtákkal dolgoztunk, amelyeknél a gyümölcsméret, és az érésidő már nem volt megfelelő, nem lehetett jól értékesíteni, illetve ezzel a minőséggel nem tudtunk kialakítani egy megbízható, biztos piacot, sajnos számunkra a „Keleti” piacok megbízhatatlanok, tervezhetetlenek voltak. Régóta foglalkoztatott bennünket, hogy Nyugat-Európa irányába szállítsunk, de az a kert sem fajtában, sem technológiában nem volt erre alkalmas. A nyugati piacok a hosszú-, zöld szárú, fekete, kemény, ropogós, tárolható, fényes, osztályozott gyümölcsöt keresik és fizetik meg, nincs más alternatíva. Ezen kritériumoknak jellemzően a késői érésű fajták felelnek meg. Ennek megvalósítására kerestünk egy olyan területet, ahol kellő méretű felületen ezt megvalósíthattuk, próbáltunk információt gyűjteni a technológiáról, fajtákról.
Ennyi ismeret elegendő volt, hogy Dánszentmiklósra települjetek át?
Korábban itt dolgoztam a Haeberli Kft. termelési vezetőjeként, kellő helyismeretre és kapcsolatrendszerre tettem szert. Dánszentmiklós az ország mértani közepén fekvő Pusztavaccsal határos, a térséget jellemzően homok, homokos vályogtalaj borítja. A telepítésünk talaja verticillium fertőzésmentes, ez a körülmény fontos szempont volt, ugyanis a hazai csonthéjas ültetvények egyik legnehezebben kezelhető kórokozói a verticilium gomba fajok, ellenük nincs hatékony védekezési lehetőség. A telepítés előtti évben biztonságból szudáni füvet vetettünk, mely a szakirodalom szerint jelentős mértékben csökkenti az említett kórokozó jelenlétét.
Milyen késő érésű cseresznyére esett a választás? Volt a faiskoláknak ilyen kínálatuk?
Alapvetően végül négy fajtát telepítettünk, a középkorai Carment, Verát, valamint a késői Reginát és Kordiát. A korábbi fajtákat a szüret miatt tettük be, egyre nehezebb kézi munkaerőt toborozni szezonálisan. A csemetéket és a fajtákhoz választott porzókat a szomszédos táblarészen neveltük fel a feleségem faiskolájának bevonásával. Valamennyi fajtát sajmeggyre szemeztük, a szemzéssel 2011-ben végeztünk, 2 éves szemzett csemetéket ültettünk. A Carmen gyümölcse érzékeny, távoli eladási helyekre nem szállítható a puha húsa miatt. Hazai és bécsi értékesítésre alkalmas, de kérdés, az érésidőre mennyire telítődik a piac. A Vera szerencsésebb választás volt, keményebb húsú, de még ez sem nevezhető ropogósnak. Ha ma telepítenénk, nagyobb arányban a késői fajtakör felé mennénk el, ott is a Kordia felé. Ízben, kiszerelésben az egyik legjobb, fájának növekedési erénye, elágazó képessége kifejezetten jó, a központi tengelyen 4–8 vízszintes oldalhajtás tör ki, mindenféle fitotechnikai munka nélkül. Negyedik fő fajtánk a Regina, intenzív termesztésre való alkalmassága hasonló a Kordiához, ám ennek a fajtának a termékenyülése, porzása igen körülményes, ugyanakkor a legkevésbé hajlamos gyümölcse a repedésre. A Regina termékenyülésével kapcsolatban van még némi bizonytalanság a szakemberekben, illetve az egyes porzó ajánlások más-másról szólnak, mi a Szilvia, Sneider's, Sam és Skeena mellett döntöttünk, virágzásuk nagyjából egybe esik a Regináéval. Egy kedves barátom úgy fogalmazott: „Ha van Kordia, minek másba gondolkozni?”
Volt-e szó további fajtákról, amelyekkel újdonságként lehet megjelenni?
Egy hazai faiskola kezdeményezésére, idén, legutóbb ősszel három hazai alanyon 3-3 fajtával telepítünk egy fél hektáros kísérleti ültetvényt. Jelen termelői, faiskolai tapasztalatok szerint a telepített fajtákon kívül 3-4 újabb fajta látszik ígéretesnek: Tamara, Hamid, Early Korvik, és talán a Skeena, alany tekintetében elérhetőek a merisztéma szaporított vegetatív alanyok, mindez már csak pénztárca kérdése, ki milyen költséget képes vállalni a telepítés során. A cseresznye nagyon érzékeny a klímára, termőhelyre, az új fajták esetében komoly licenszdíjat kérnek, így nagy benne a kockázat. Ugyanaz a fa másként viselkedik a termőtájainkon, sőt ebben a kertben is, ahol napokban mérhető eltéréssel virágoznak az azonos fajtájú fák. Ezért volna jó, ha működnének regionális kísérleti telepek, mint régen.
Hogyan telepítették a porzófajtákat?
Nem soronként, hanem a négy fő fajta sorába ültettünk. A Regina, Kordia sorában minden hatodik fa, a Carmen és a Vera esetében minden 11. a porzó. Olyan porzót telepítettünk, amelynek a termése hasonló a fő fajtával, összesen 8–10 porzófajtát használunk, például a Pál, Skeena, továbbá Szilvia, Sweet Heart, Schneider's, Sam, Summit, Canada Giant.
Sajmeggy alany vagy Gizella? Tudjuk, a kérdés már eldőlt. Mi szólt a sajmeggy mellett?
Kipróbált, jó a szárazságtűrése, noha erről egy öntözött kertészetben értelmetlen beszélni, de jó a télállósága, légköri aszálytűrése, középerős a növekedési erénye. A Gizella 6 esetében a törpítő hatás nem igazán markáns. A Gisella 5-ös kifejezetten jól használható, a nemes rövid ízközű, a fa gyorsan termőre fordul, generatív, egyöntetű a gyümölcs mérete, a fán belüli érettségi állapot még éppen nem igényel támrendszert, egyszóval, aki teheti, Gisella 5-ön telepítsen. A Gisella 3 túlságosan törpít, fagyérzékeny, alapvetően fólia alá való. Értékesek lehetnek még a Maxma, illetve a Weiroot alanyok, de a Kordiához hasonlóan itt is elmondható, ha van Gisella 5, nem kell más alanyon gondolkozni. Az intenzív ültetvények egyik feltétele a szükséges termés megléte évről évre. Nem elegendő csak a szüretig végezni a növényvédelmet, legalább olyan fontos a szüret utáni időszak is, főleg a Blumeriella miatt, de tavaly a meggyeken az atkafertőzés is okozott korai lombvesztést. Nálunk a fák november végén dobták el az utolsó leveleiket, a rügyek fejletten mentek a télbe. Az országban sok helyen látni, hogy Blumeriella fertőzés miatt korán felkopaszodnak a hajtások, sőt, kedvező időjárás esetén ősszel új hajtásnövekedés indul, a hajtások „bojtosak” lesznek, újra kihajtanak. A fa nedvességtartalma megnő, emiatt kárt tehet benne a fagy, ami kihat a következő év termésére.
Mennyire volt tudatos a tő- és sortávolság megválasztása, vagy csak alkalmazkodtak a kertművelő gépek paramétereihez?
Is-is. Öt méter sortávolságot választottunk, hogy az 1,3–1,5 méter széles lombozat mellett legyen helyünk a szürethez. Gondoltunk a sorok fényellátottságára is, így az 5 méter magasságig felengedett szuperorsó korona, illetve az egymás mellett lévő sorok nem árnyékolják a fák alsó részét, nem kopaszodnak fel. A tőtáv 1,3 m, hazánkban a nap nagyjából ezt a lombfalvastagságot képes bevilágítani. A csemetéket az első évben nem vágjuk vissza, még az ültetéskor sem. Bízunk a fajtában, hogy megfelelő mértékben kitör a központi tengely, oldalhajtásokat képez, nem célunk olyan karok kialakítása, amire később fel lehet állni. A vesszők négy évig maradnak, utána csonkot hagyva vissza kell vágni. A gallyazat negyedik éves korára, a központi tengelyhez közel eső alapi résznél, remélhetően újabb hajtások fejlődnek, melyekre visszavághatjuk. A nem termő években kevés metszéssel dolgozunk, az is elsősorban július végi, augusztusi zöldmetszés, a meredek szögállású, illetve lombozatot sűrítő vesszőket vágjuk vissza 4–6 levélemeletre. Legfontosabb fitotechnikai elem a hajtáskötözés. Ezzel a technológiával, térállással, fánként 6-7 kilogramm termés esetében, hektáronként 10 tonna cseresznye szüretelhető. A választott koronaforma egyik erőssége a könnyebb szüret. Megfigyelhető, mindig a központi tengelyen van a legtöbb és a legszebb cseresznye, nem érdemes hosszú karokat tartani, amelyen egyébként heterogén lesz a gyümölcs mérete, érettsége. Legfontosabb, hogy a cseresznye egyszerre érjen, ne kelljen többször szedni, mert ugrásszerűen emelkedik a költség, illetve több termőalap sérül, csökkentve ezzel a jövő évi termést, rontva a vegetatív-generatív egyensúlyt. Homogén árualaphoz a fa minden részén egyforma fényellátottságot kell kialakítani. A cseresznyét célszerű 2 milliméterenkénti osztályokba válogatni, fontos a vizes hűtés, párásítás. Reményeink szerint egy újabb befektetéssel piaci igényeket kiszolgáló áruvá készítést is el tudjuk majd végezni.
Mi a metszés titka?
Két metszést tervezünk, az egyik az említett meredek szögállású, sűrítő éves hajtások kurtítása, a másik metszési folyamat során a letermett, beteg, vagy egyéb szempontból zavaró részeket távolítjuk el. Fontosnak tartjuk ezeket szétválasztani, elsősorban azért, mert úgy látjuk, pontosabban tudnak egy egyszerűbb folyamatot elvégezni az alkalmazottak, mintha több szempont szerint kellene a metszést elvégezni. A közös a szüret utáni időpont, nyugalmi időben nem vágjuk a fákat. Ha túl intenzív a hajtásnövekedés, a vártnál sűrűbb lenne szüretre a korona, akkor szüret előtt is lehet kisebb mértékben metszéssel elkerülni az önárnyékolást. Azok a koronaformák a jók, amelyek az adott fajta esetében a gyümölcs ideális méretét, egyöntetűségét, egyensúlyi állapotát eredményezi. Nem metsszük vissza a központi tengelyt, ha elérte a kívánt magasságot, azt is lekötözzük, tapasztalat szerint így a központi tengely dominanciája megszűnik, ugyanakkor nem képez a környező rügyekből központi tengelyt pótlandó erős vízhajtásokat. A központi tengelyen megfelelő térállásban elosztva 20–25 oldalhajtással tervezünk (későbbiekben ezeket metsszük 20–30 cm-es csonkokra), melyekből/melyeken alakul ki az említett 1, 2, 3 és 4 éves vesszők rendszere. Lehetőség szerint a központi tengely teljes hosszán egyenletesen elosztva.
Hogyan védekeznek a pajor, illetve a többi kártevő ellen? A sorközi füvesítés akár olaj lehet a tűzre…
Amióta az amerikai cseresznyelégy is megjelent, a rovarok elleni védekezés automatikusan megoldja a cserebogár elleni védekezést, hiszen a neonikotinoid hatóanyagcsoport mindkét károsítót irtja, természetesen nem a pajorra gondolok, hanem a repülő alakra, a cserebogárra. Egyelőre nem tapasztalunk pajor problémát, ugyanakkor a pajorok fejlődési ciklusai miatt elképzelhető, hogy idén, vagy jövőre komoly kártétel történik, természetesen erre figyelemmel kell lenni. A sorközöket 3 méter szélesen füvesítjük kevert magokkal, a gyökerek évenkénti metszése során a gyökérmetsző kés a talaj szellőzöttségét javítja. A fák sorát oldalazó maróval műveljük, egyelőre még nem végeztünk vegyszeres gyomirtást. A gép által elhagyott részeket, közvetlen a fák tövét kézi kapálással tarjuk gyommentesen, ezzel egy menetben a képződött sarjhajtásokat is eltávolítjuk. A füvet 2-3 alkalommal zúzzuk, szüret előtt, augusztusi nyesedékzúzáskor, illetve közvetlen tél előtt, hogy lehetőség szerint minél kisebb életteret hagyjunk a rágcsáló károsítóknak. A kaszálékot nem gyűjtjük, az a talaj szerves anyag tartalmának pótlását szolgálja a lemetszett gallyzúzalékkal együtt. A talajélet javítását, fenntartását talajbaktériummal végezzük. Az ültevény gyökerét egy speciális, 60 centiméter mélységig hatoló gyökérvágóval alávágjuk, ettől csökken a fa növekedési ereje, korábban elérhető a generatív-vegetatív egyensúlyi állapot. Ideális lenne a meglévő csepegtető öntöző/tápoldatozó rendszer mellé egy lombkorona feletti esőztető öntözést is kiépíteni, mellyel klímaszabályozást, fagyvédelmet és repedésgátlást is meg lehetne oldani. Sárga ragacslappal figyeljük a rovarok mozgását, megjegyzem, az előrejelzés nem egyértelmű, van, hogy nincs fogás, a területen mégis előfordul repülő alak. Nagyon fontos a ragacslapok helyes elhelyezése a fákon, illetve a ragacslapok mennyisége – a több pontosabb megfigyelést ad. Kevés kivétellel – lemosók, éjszaka permetezünk – ritka a hajnali védekezés, ilyenkor elsősorban a hormon- és aminosav tartalmú kötést segítő stimulátorokat juttatjuk ki. Ezzel több időt hagyunk a növényvédő szer felszívódására, jellemzően kisebb éjjel a szél, és jobb a permetszer terülése, lebegése a levegőben. Tápanyagpótlásra szilárd és vízoldható műtrágyákat használunk. A foszfor- és a káliummennyiség jelentős részét szilárdként juttatjuk ki, tápoldatban főleg a kalciumot és a nitrogént pótoljuk, illetve biztosítjuk a folyamatos ellátást.
–btj–
A cikk szerzője: Bálint Tóth János
