A növénytermelés hatékonyságát számos tényező befolyásolja, kezdve az agroökológiai adottságokon (termőhely, termőképesség, klíma stb.); maga a fajta és annak megválasztása, hogy mennyiben felel meg az adott termőhelynek; az alkalmazott termesztéstechnológia, annak intenzitása és a fajta-termőhely összhangja; a menedzsment színvonala. Egy ágazat jövedelemtermelő képessége a fentiek mellett továbbá függ a finanszírozás kérdéseitől, aminek a részleteit jelen cikk nem taglalja.

A termelő számára a jövedelemszámítás kiindulópontját a megtermelt hozam (H), a hozam ára és az előállításához felhasznált ráfordítások (R) és azok költsége adja. A következőkben az őszi búza és az őszi káposztarepce termelésével kapcsolatosan az elmúlt egy évtized költség-hozam adatait vizsgálva kerül ismertetésre a két ágazat helyzete az FADN (EU tesztüzemi gazdaságok adatbázisa) tesztüzemi ágazati adatai alapján az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) Ágazati Költség- és Jövedeleminformációs Osztályán készült számítások, továbbá az AKI Ágazati Költség- és jövedelem c. kiadványaiból és a KSH vonatkozó adatbázisaiból származnak.

Ráfordítás-hozam kapcsolat. Mit kell megismernie a termelőnek?

Ismert, hogy a növénytermelés jövedelmét a hozamalakító tényezők egy részének helyes gazdasági döntéssel történő megválasztásával a termelő a naturális folyamatok során alapozza meg. Megfelelően kiválasztott technológia mellett a termelés biztonságának és kockázatának figyelembevételével tudja elősegíteni a jövedelmező gazdálkodást. Természetesen az egyes kultúrák kockázata más és más, de az általános elvek szerint a tényleges termelői jövedelmet az előállított hozam (mennyisége, minősége) és a realizált értékesítési ár (bevétel) határozza meg az egyik oldalról, míg a költség oldalon a felhasznált ráfordítások és azok ára (beszerzési költsége) képezi a bevételt csökkentő tételek sorát. Természetesen a bevétel oldalán meg kell jeleníteni a termeléssel kapcsolatos támogatásokat (területalapú, zöldítés stb.), mint az előállított érték részét. A termelés során ez a jövedelemszámítás az alap, de a termelő számára az adott növény termelésével kapcsolatos döntések meghozatala időben jóval megelőzi a megvalósítást magát és számos olyan, a hozambizonytalanságot illetve kockázatot (a bizonytalansághoz az ismeretek, információ, a múltbéli tapasztalatok alapján bekövetkezési valószínűséget hozzárendelve kapjuk meg) eredményező tényezővel néz szembe, ami korábbi döntésének várható eredményét jelentősen befolyásolhatja. A kockázatok szempontjából kiemelten kell kezelni az időjárás, a károsító szervezetek mellett a piaci, értékesítési kockázatokat is. Ez utóbbiak jövedelemre gyakorolt hatásával csak érintőlegesen foglalkozik a cikk.

Tekintsük át először, hogy milyen tényezők befolyásolják a hozambizonytalanságot és ezen keresztül a kiszámíthatóságot (vagy sokszor annak hiányát). Az alapösszefüggés szerint a hozam a felhasznált ráfordításoktól függ.

H = f (R1,...,Rn; Rn+1,...,Rk; Rk+1,...,Rm)

Hozambizonytalanságról azért beszélünk, mert számos hozamalakító tényezőt – ráfordítás változót – a döntéshozó nem tud befolyásolni, mivel azok várható szintje, hatása nem ismert a ráfordítás változókra vonatkozó döntés meghozatalának időpontjában.

A ráfordítás változók három csoportba sorolhatók:

• döntési változók: amelyek nagyságát (a ráfordítást) a döntéshozó előre meghatározott módon tudja befolyásolni;

R1, R2,...,Rn

(a tápanyagellátás rendszere, mennyisége, az alkalmazott fajta, a vetőmag mennyisége, minősége, egyes, kvázi kötelezően alkalmazott peszticid)

• predeterminált változók; amelyek nagysága a döntéshozó által nem befolyásolható, de a tervezés, döntés pillanatában ismert;

Rn+1, Rn+2,...,Rk

(például az agroökopotenciál, a termőhelyi jellemzők közül a talaj típusa, tápanyag-szolgáltató képessége, a talaj nedvességtartalma)

• bizonytalan változók, melyek nagysága a döntéshozó által nem befolyásolható, a döntés pillanatában nem is ismert:

Rk+l, Rk+2,...Rm

(például a predeterminált változók időbeni dinamikája, a kórokozók, kártevők fertőzési dinamikája, éghajlati elemek).

A hozamalakító tényezők közül minden, amit a termelés megkezdése előtt megismerünk (döntési változók és predeterminált változók) a döntés pillanatában adottak, tehát a meglétükhöz kell alkalmazkodni, a termelés technológiai elemei közül olyanokat kell megválasztani, alkalmazni, amelyek az adottságokat ismerve a leginkább szolgálják a későbbi jövedelmet. Ismerve a magyarországi termőhelyi adottságokat, az agroökopotenciál alapján azt lehet mondani, hogy a vizsgált kultúrák vonatkozásában az őszi káposztarepce a kritikusabb növény abból a szempontból, hogy hol lehet igazából jövedelmezően termelni. Természetesen itt már megjelenik a fajtamegválasztással kapcsolatban az a termelői felelősség, hogy a tenyészidőszak alatti szélsőséges csapadékeloszlást a kilengésekre toleráns fajtával, a termelés intenzitásának növelésével (magasabb szintű tápanyagellátás) milyen mértékben tudja kompenzálni, vállalva költségoldali többletet.

A hozam bizonytalansága bizonytalan változók – döntően egy korábban eltervezett hozamszinthez képest bekövetkező csökkenés – hatásaiból ered. Ez a bizonytalanság úgy csökkenthető, hogy a helyesen megválasztott fajtával, agrotechnikai elemekkel – részben megelőző jelleggel – csökkentjük a bizonytalansági változók súlyát. Mindez rávilágít arra, hogy sok esetben miért alkalmaznak magas számban megelőző növényvédelmi kezeléseket és mennyire fontos, hogy a helyi adottságok ismeretében kerüljön kialakításra a termelési szerkezet, a technológia és a fajta megválasztása, természetesen a vetésváltási követelmények megtartása mellett.

Ráfordítás-hozam kapcsolat. Mi a jellemző országosan?

Általánosságban azt lehet mondani, hogy országosan a műtrágyázott terület 2900 és 3046 ezer hektár között mozgott 2008 és 2013 között, a műtrágyázott területen egy hektárra kijuttatott műtrágya hatóanyag mennyisége 144 és 164 kg/ha közötti értéket vett fel (az összes mezőgazdasági területre mindez 74 és 93 kg/ha dózist jelent). A szervestrágyázott terület nagysága 391 és 240 ezer hektár volt ugyanebben a két évben, az egy hektárra kijuttatott szerves trágya 17 és 19 tonna volt. A növényvédelmi kezelések számáról nem állnak rendelkezésre megfelelő részletezettségű adatok. Az országban értékesített növényvédő szer mennyisége ad némi iránymutatást az országos átlagra, azonban a számok fenntartással kezelendők, többek között annak okán is, hogy az egyes peszticidek hatóanyag-szükséglete 2,5–5 kg/ha dózistól néhány g/hektár is lehet. Az országosan értékesített peszticidek mennyisége lassú csökkenést mutat, 2008-ban 24 168 t, míg 2013-ban 23 392 t volt, 40% gyomirtó szer, 25–27% a gombaölő szer, 20–22% a rovarölő szer, míg a többit az egyéb szerek teszik ki. Az öntözés, mint hozamalakító ráfordítás – a két vizsgált ágazat esetében nem releváns –, országos szinten 80–120 ezer hektár között van. 

Az elmúlt éveket figyelembe véve mind a betakarított őszi búza, mind a repce termőterület viszonylag széles sávban ingadozott. Őszi búza esetén a 2011. évi 977 ezer és 2014. évi 1002 ezer hektár, míg repce esetén 234 ezer és 2013-ban 198 ezer hektár volt az érték. Mindkét ágazat esetében igaz volt, hogy a betakarított terület és az elért átlaghozam ingadozása együttesen olyan irányú volt, hogy a betakarított termés mennyiségében kisebb mértékű volt az ingadozás (1. táblázat).

2013-ban 3383 gazdasági szervezetben és 63 805 egyéni gazdaságban termeltek őszi búzát, míg az őszi káposztarepcét 1255 gazdasági szervezetben és 5700 egyéni gazdaságban.

Ráfordítás-hozam kapcsolat. Költségszerkezet.

A költségszerkezetet alapul véve, érdemi különbség a két kultúra között nem fedezhető fel. A vizsgálathoz a 2014. évi költségösszetétel alakulását vettem alapul. Mindkét kultúra esetében meghatározóak az anyagköltségek, azon belül a műtrágya, a növényvédő szer, a vetőmag. A repce esetében mind abszolút értékben, mind a szerkezetben nagyobb a vetőmagköltség. Mindhárom költségelem a termelő döntési változója, ami egyben predesztinálja az elérhető hozamot és annak kockázatát. A tápanyagellátás optimalizálása, a helyesen megválasztott fajta és a hozzárendelt növényvédelem egyben megalapozhatja a – támogatás nélküli – jövedelmet. A termelés összes költségének alakulását tekintve mindkét kultúra esetében igaz, hogy a társas gazdaságok magasabb költség mellett állítják elő a jellemzően 15–20%-kal magasabb átlaghozamot. 2014-ben az őszi búza termelési költségtöbblete 34% volt, a repce esetében ez a többlet kisebb, 22% volt. A többletköltség legfőbb oka a magasabb földbérleti díj.

Ráfordítás-hozam kapcsolat. Jövedelem az őszi búza és az őszi káposztarepce ágazatban

A következőkben a FADN (tesztüzemi) gazdaságok 2005–2014 közötti termelési adatai alapján tekintsük át, hogyan alakultak az értékesítési ár, a főtermék önköltsége és a hozam az egyéni és a társas gazdaságokban.

Az őszi búza esetében a termelés önköltsége viszonylag egyenletesen nőtt, ezzel szemben az értékesítési ár hektikusan változott, de növekvő tendencia jellemezte az egyéni gazdaságokat. A társas gazdaságok esetében a termelés önköltség növekedése magasabb volt, ugyanakkor mindkét gazdálkodói körre jellemző, hogy az őszi búza ágazat jövedelmet állított elő, a legkedvezőtlenebb évben is hektáronkénti 20 E Ft-ot, míg a legkedvezőbb évben (2013) 120 E Ft-ot meghaladó volt a jövedelem (1.; 2. ábrák).

A támogatásokat figyelmen kívül hagyva az uniós csatlakozás első két évét és a 2009-es évet kivéve eredménytermelő volt az őszi búza ágazat (3. táblázat, 3. ábra). Ez összhangban van azzal, hogy a magyarországi termőhelyek az agroökopotenciál alapján jó vagy közepes termőhelyet jelentenek az őszi búza számára. Azonban ahhoz, hogy továbbra is jövedelmező lehessen az ágazat, nagyobb figyelmet kell szentelni a hozamalakító ráfordítások okszerű felhasználására.

Az egyéni gazdaságokban a közvetlen támogatás összege a 2005. évi 45 184 Ft-ha értékről 81 237 Ft/ha-ra nőtt a vizsgált időszakban, ami érdemben a jövedelmet adta a termelőknek. A társas gazdaságok esetében ezek az értékek 45 184 Ft-/ha és 76 708 Ft/ha voltak (3. táblázat). 

Az egyéni gazdaságokban realizált őszi káposztarepce értékesítési ára hektikusan, de növekedett a vizsgált időszakban, míg az önköltség lassú ütemben, de viszonylag kiegyenlítetten növekedett, illetve a vizsgált időszak utolsó két évében a termésátlag növekedésnek betudhatóan csökkenő tendenciát vett fel. Az időjárási hatások értelmezésébe most nem belemenve, meg kell jegyezni, hogy erre a két évben az őszi káposztarepce betakarított termőterülete közel 40 ezer hektárral csökkent, ami mögött egyéni termelői döntés is állhat, miszerint jobban betartásra került a vetésváltási kritérium, továbbá a termelésre kevésbé alkalmas területeken feladták a repce termesztését (a korábbi alacsonyabb hozam okán is). Az alakulás hasonló volt a társas gazdaságokban is (4., 5. ábrák). Az ágazat számára a támogatás jelentette az egyedüli jövedelemforrást 2005–2007 és 2009–2010 között, mindkét gazdálkodói kör számára (6. ábra).

Az őszi káposztarepce termelése során nagyobb figyelmet kell szentelni a ráfordítás felhasználás szintjére, olyan területeken, ahol nem érhető el legalább a 2,8–3,2 t/ha átlaghozam nagy biztonsággal, nem termelhető a jelenlegi közgazdasági feltételek (piaci áralakulás, támogatás) mellett sem jövedelem. 

Ráfordítás-hozam kapcsolat. Mit tegyen a termelő?

A termőhelyi adottságoknak, a gazdaság méretének megfelelően átgondolt fajtaválasztással, technológia kialakítással, a termelés intenzitásának megválasztásával teheti a legtöbbet a termelő. Különösen a növényvédelemmel, a gyomszabályozással kapcsolatos helyes stratégiákkal csökkenthetők a termelés kockázatai, a termesztés által okozott környezetkárosító, környezetterhelő hatások, javítható a termésbiztonság. Mivel a termelés során megválasztott technológia, a ráfordítások (tápanyagellátás, fajta, növényvédelem, gépesítés) nagysága – meghatározott és nem elhanyagolható költséget jelent – minden, ami elősegíti a tervezett hozam betakarítását, egyben a tervezett jövedelem kockázatát is csökkenti.

Véleményem szerint a termelő a legtöbbet akkor teszi a saját érdekében, ha a hozamalakító ráfordítások közül minél pontosabban megismeri azokat az adottságokat, amelyek a saját gazdaságára jellemzőek és azok ismeretében tervezi meg termelését, és utána megválasztja a döntési ráfordításokat úgy, hogy a lehetséges legnagyobb eredményt érhesse el adott körülmények között. Különösen igaz lesz ez a termelői stratégia a jelen EU-s gazdálkodási periódus utáni időben, amikor nem tudni fennmaradnak-e és ha igen, milyen formában a jelenlegi – a teljes termelési értéken belül igen jelentős – támogatási források.

A termelés jövedelmét befolyásoló tényezők száma sok, mint szó volt róla, egy jelentős része adottság, másokat megfelelő, okszerű gazdálkodással úgy lehet megválasztani, hogy az előre megtervezett hozam érdekében kijuttatva (alkalmazva) a hozam bizonytalansága csökkenthető legyen, és egyben a többi – a költségoldalon már megjelent – ráfordítás hatékonysága biztosíthatóvá váljon. Ide kell sorolni azt is, ha a kisebb méretben gazdálkodó egyéni termelő a megfelelően megválasztott gépesítéssel – saját géprendszer mellett/helyett gépi munkák igénybevételével, együttműködéssel – csökkenthetik kockázatukat és költségeiket, vagy például a helyspecifikus növénytermelés – adott kultúrában jól alkalmazható – elemeit vezetik be.

Termelői vélemények:

A terület 21%-án termesztünk őszi búzát, intenzív körülmények között.

Az idei őszi búzatermések várhatóan jó, közepes szintűek lehetnek, természetesen a termőhelyi adottságok és a termelési színvonal függvényében mutathatnak akár lényeges eltéréseket is.

A kifejezetten jó minőségű étkezési búzának várhatóan lesz kereslete, de nem valószínűsíthető, hogy az egy hektáron elérhető nyeresége meghaladja a hibrid búza nyereségét.

A piac továbbra is mennyiségi szemléletű. Ilyen körülmények közt az elfogadható minőségű (euró), nagy termőképességű hibrid búzák tudják biztosítani a nagyobb nyereséget.

Jelen körülmények között és általában sem tartom előnyösnek az előre kötést őszi búzában, megvárom a betakarítást. A különböző tételeket külön letárolva keresek piacot lehetőség szerint a nyári időszakban.

Az értékesítési ár elvárások a nyereség realizálhatóságához illesztett, hogy ez mennyi, az függ a technológia költségeitől. A technológia elemei tartalmaznak fix megoldásokat és természetesen vannak változó lehetőségek, melyek az adott probléma megoldására vannak adaptálva.

Őszi kalászost a vetésterület 30–40%-án termesztek, ennek mintegy felén őszi búzát, másik felén őszi árpát.

A tavalyi – utólag meglepően jó – őszi búza termésekhez képest az idei kilátásokat rosszabbnak találom. Ennek okai sokrétűek. Az őszi bokrosodás és gyökértömeg növekedés kevésbé jól alakult, mint tavaly. E mellett – hiába volt aktív a vegetáció a mérsékelt téli időszak alatt – a kora tavaszi fejlettség sem volt kielégítő. Az április végi és májusi csapadék sokat segített a búzák általános állapotát tekintve. Ugyanakkor a generatív tulajdonságok ez időszakra már determináltak. Érdekes kérdés lesz az idei évben is a tenyészidő hossza, kontra termés. A mi térségünkben – Észak-Fejér megye – azt tapasztalom, hogy a kései érésű fajták nagyobb termésre képesek, termésbiztonságuk jobb.

Az értékesítési lehetőségekről, felvásárlási árakról nehéz még nyilatkozni, hiszen a termelőknek ebbe nincs beleszólásuk. Észre vehető, hogy nem nagyon van különbség a jobb és a gyengébb termésű évek nyereségét tekintve, amiben a kereslet beárazó politikája nyilvánul meg. Mindegy, hogy négy tonnás búzatermés ötvenezer forintos értékesítési áron, vagy öt tonnás búzatermés negyvenezer forintos értékesítési áron.

Nem került még lekötésre termés. Ötvenezer forintos tonnánkénti ártól gondolkoznék rajta.

A biritói Pusztabir Kft. a vetésterület 32%-án termeszt hibrid búzát. Jók a kilátások a termés tekintetében, ám az értékesítési lehetőségek bizonytalanok. Nem kötöttem le termést, 50.000 Ft/t árszinten szerződnék.

A repcét mindig a terület 20–30%-án próbálom tartani, a vetésforgó betartása nagyon fontos a növényvédelmi kérdések miatt. A repceállományok nagyon jól teleltek, és a tavaszi időjárás végig kedvezett a jó terméshez. Egy intenzív tápanyag-utánpótlás és növényvédelem alkalmazásával minden körülmény adott az idei év magas hozamához. Ezt a legtöbb gazda így csinálja, így a mostani állományok kiválóak. A felvásárlási árak is javuló, elfogadható szintre léptek. Összességében egy jó repcés évre számítok. Idei évben még nem kötöttem le terményt értékesítésre, nem igazán szeretem előre eladni a terményem, mivel elég kockázatosnak találom az ilyen üzletet. Az elmúlt évek is azt mutatták, hogy nagyon kevés volt igazán a “bomba üzlet” terménykötéssel.

Repcét az összes vetésterület 10–12%-án termelünk, attól függően, hogy alakul a vetésforgó.

A külső tényezők segíthetnek a mostanra kialakult ár megtartásában. A 4 tonna/ha körül produkáló gazdák a korábbi kötésekből eredő bevételkiesés ellenében is számolhatnak nyereséggel, főleg ha csak az árú bizonyos részét értékesítették. Kötöttem le termést korábban, mikor még 105 000 Ft körül mozogtak az árak, a termés kb. 50%-ára. Tudjuk, hogy ez ma már 114 000 Ft is lehetne. Ez már elfogadható ár a terméskilátások ismeretében.

Meghatározó költségtétel a műtrágya és a növenyvédő szer

A megszólaló gazdák bemutatták a búza esetében a fő input költségeik százalékos alakulását is, amit az alábbi táblázatban összegezünk. A gazdaságonkénti eltérés nem csak az eltérő technológiából fakad, hanem a termesztési költségekben meghatározó részt elfoglaló földbérlet, gépi munka és általános költség minden esetben más-más arányából, ami relatív befolyásolja a műtrágya és növényvédelmi költségek arányát. Jól látszik azonban, hogy alapműtrágyára, nitrogénre és gombaölő szeres védekezésre költenek arányaiban a legtöbbet. A starter műtrágya búzában nem jelentős, ugyanakkor majdnem minden esetben szerepel levéltrágya felhasználás. Az AKI Tesztüzemi adatai nagyságrendileg 20, ill. 10 százalékra teszik a műtrágya és növényvédelmi költségek arányát búza esetében (24 és 16 százalék ez az arány), amely érték magasabb az általunk megszólaltatott termelők esetében.

Ha példaként két termelési költségszintet, 180 000 Ft/ha-t, ill. 250.000 Ft/ha-t választunk, azt látjuk, hogy a megszólaló gazdák átlagai alapján 103 000 Ft/ha, ill. 143 000 Ft/ha a teljes műtrágya és növényvédő szer költség. Ha a megszólalók által közölt adatok szórásait is figyelembe vesszük, ezek az értékek a 180 000 Ft/ha költségszinten 34 200 és 144 000 között, míg a 250 000 Ft/ha költségszinten 47 500 és 200 000 között mozognak.

A példaként vett költségszintek megtérülése 45 000 Ft/t értékesítési árral számolva 4, ill. 5,5 t/ha. A kérdés természetesen sokkal inkább az lenne, hogy melyik költségszinten mennyivel lehet többet termelni, mint a ráfordítások megtérülésének pontja?

- an összeállítás - 

A cikk szerzője: Agro Napló