Már most meg kell kezdeni a felkészülést, stratégiai tervezést a 2020 utáni, támogatásokban szűkösebb időszakra, ehhez azonban a hazai trendeken túl a globális kihívásokról, fejlődési irányokról is objektív képet kell kapjanak a hazai mezőgazdasági kibocsátás egyharmadát reprezentáló szereplői – e szavakkal nyitotta meg Wolf László, az OTP Bank Nyrt. vezérigazgató-helyettese a pénzintézet által a Groupama Arénába szervezett partnernapot. Az egész napos rendezvényen a résztvevők átfogó képet kaphattak az élelmiszergazdaság, a növénytermesztés és az állattenyésztés nemzetközi és hazai tendenciáiról, valamint arról hogy a pénzügyi rendszer hogyan tudja támogatni az agrárium szereplőinek terveit.

A támogatások átstrukturálását hozó következő időszakokra való felkészüléshez a tervezés és a beruházások elengedhetetlenek, ezért a konferencia programjának összeállításánál elsődleges szempont volt olyan előadók felkérése, akik stratégiai döntésekhez szükséges gondolatokkal tudják segíteni az OTP Agrár legnagyobb partnereit – hívta fel a figyelmet Benedek Fülöp, az OTP Agrárágazati Igazgatóságának ügyvezető igazgatója.

A bankszektor számára is komoly kihívást jelent az egyre inkább teret hódító – személyre szabott pénzügyi és befektetési szolgáltatásokat kínáló – fintech cégek megjelenése, becslések szerint a klasszikus banki bevételek 15–20 százalékát hódítják majd el. Az ágazat korántsem elutasító ezekkel a technológiai újításokkal szemben, sőt, az OTP például jelentős digitalizációs programot indított – mondta Szabó István, az OTP Agrárágazati Igazgatóságának ügyvezető igazgató helyettese. Szerinte a hazai agrárgazdaság jövője is a világ változásaihoz való alkalmazkodástól függ, amihez pillanatnyilag adottak is a lehetőségek. Az alacsony kamatok mellett – az OTP elemzési központ várakozása szerint akár 2019-ig is marad a 0,9 százalék – is a bankszektor likviditásbősége és hitelezési hajlandósága is adott, és a vállalati betétállomány is meglehetősen magas, amit érdemes volna a jövőbeli versenyképességet megalapozó fejlesztésekre fordítani – tette hozzá a szakember.

Az OTP várhatóan ősztől kínál majd olyan komplex, a pályázatírástól a projektmenedzsmentig bezárólag a megvalósuló fejlesztések működtetéséhez is hasznos szolgáltatást, amivel ezt a felkészülést támogatni tudja. Az egyszerűsített pályázatírás mellett egyszerűsített bírálatot és fix kamatozású hitelt is kínálnak majd.

Globális és hazai helyzetkép

Az idei davosi világgazdasági fórumon a résztvevők által azonosított 10, az emberiség jövőjét legégetőbben befolyásoló problémakörből kettő – az első helyre sorolt élelmezésbiztonság és a negyedikként említett klímaváltozás – közvetlenül, a többi pedig – mint az internet jövője, a globális pénzügyek és kereskedelem kilátásai, a munkanélküliség vagy az elöregedés – áttételesen, de érinti a mezőgazdaságot is – hívta fel a figyelmet Anthony Radev, a SEED kisvállalkozásfejlesztő alapítvány igazgatója.

Az elmúlt 25 évben valamit nagyon elrontottunk: az agrárium tulajdoni, termelési viszonyai teljesen átalakultak, ám teljesítménye még mindig elmarad az 1989-1990-es szinttől, miközben a világ termelése csaknem 65 százalékot nőtt az akkori szinthez képest – mondta Szabó István, a bank Agrárigazgatóságának ügyvezetőigazgató-helyettese. Miközben a világ a koncentráció felé halad, és az elmúlt 25 évben az extrém módon alapanyag exportorientálóvá vált mezőgazdaságunk a globális piaccal kénytelen versenyezni, a hazai szabályozás ezzel szemben a kisgazdaságok támogatását helyezte előtérbe. A földforgalmi törvény, az uniós támogatásoknál bevezetett degresszivitás és az állami földértékesítési program is ezt célozza. A Vidékfejlesztési Program (VP) forrásainak 80 százalékát várhatóan ide irányítják majd. A koncentrációt azonban előreláthatólag ez sem állítja majd meg – mondta Szabó István.

Az ugyanis uniószerte erősödő tendenciát mutat, és 2027 után tovább gyorsulhat – amint az Raskó György agrárközgazdász későbbi előadásából is kiderült. Az általa bemutatott adatok aggasztóak. Az EU27-ben jelenleg 12 millió mezőgazdasági birtok van, aminek 80 százaléka 10 hektárnál kisebb területen gazdálkodik. A kisbirtokok az összes uniós termőterület mindössze 12 százalékát művelik, és csak a teljes termelés 8 százalékát adják. A regisztrált gazdaságok 65 százaléka (7,8 millió gazdaság) nem éri el az életképes birtoknagyság alsó határát, azaz kevesebb, mint 10 ezer eurós fedezeti értéket produkál, miközben mintegy 7,4 millió uniós gazdaság kevesebb mint évi 1250 (388 ezer forintot) eurós támogatást kap. Az uniós állatállomány közel 89 százalékát olyan kisbirtokokon tartják, amelyek 10 állategységnél kevesebb jószágot tartanak. 2005–14 között összesen 4 millió családi gazdaság szűnt meg az EU-ban, 98 százalékuk 10 hektár alatti volt. Elöregedőben a gazdatársadalom, és még mindig óriási a nem fizetett munkaerő nagysága.

Mindezen feltételek mellett az EU éves agrártermelésének értéke jelenleg 410–420 milliárd euró – aminek 1,7–1,8 százalékát adja Magyarország –, az uniós agrár GDP évi 155–160 milliárd euró körül mozog. (Ez utóbbi a teljes uniós GDP mindössze 1,2 százaléka.) Az agrárium éves bruttó jövedelme – évi 58–59 milliárd eurós támogatás mellett – mintegy 120–130 milliárd euró az EU28-ban. Az uniós mezőgazdaság teljesítménye évi 0,6 százalékkal növekszik, a magyaré stagnál, míg a cseh, szlovák és szlovén csökken.

A Közös Agrárpolitika (KAP) költségvetését a 2014-es 59 milliárd eurós szinten befagyasztották, a közvetlen támogatások reálértéken fokozatosan csökkennek majd, a földalapú támogatás pedig várhatóan 2027-től megszűnik – hívta fel a figyelmet Raskó György. Ennek hatására az EU globális agrárpiaci súlya tovább csökken, ahogyan várhatóan a mezőgazdasági jövedelmek, a földbérleti díjak és a termőföld árak reálértéke is.

A jövő

A mezőgazdaság maga is további átalakulások elé néz. A világ mezőgazdasági termelése várhatóan 1,5 százalékra lassul 2022-re a népességszám folyamatos növekedése mellett. Az egyik legfontosabb kihívás a prognózisok szerint 2050-re mintegy 9 milliárd főt számláló emberiség ellátása lesz a klímaváltozás okozta nehézségek mellett. A precíziós gazdálkodás, a biotechnológia és a géntechnológia fejlődése, a robottechnológia térnyerése, vagy akár a függőleges zöldségfarmok elterjedése, a szintetikus élelmiszerek megjelenése ugyancsak ezt célozza, ahogyan az is, hogy a tehetősebb államok komolyabb földvásárlásokba fogtak a fejlődő világ termőképes területein a saját lakosságuk ellátásának biztosítására. Folyamatos átalakulásban van a globális kiskereskedelem is – a legjellemzőbb tendencia itt is a koncentráció –, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja nemcsak a fogyasztási szokásokat, de az alapanyag-termelést és az élelmiszer-feldolgozást is. A kulcs az alkalmazkodásban rejlik – hívta fel a figyelmet Szabó István.

A növénytermesztésben még komoly hatékonysági tartalékok vannak globális szinten: egyrészt még van mintegy 500 millió hektár potenciálisan termelésbe vonható termőföld, másrészt a GMO és hagyományos eljárásokkal nemesített növények, az energia-, víz-, és üzemanyag-takarékos precíziós technológiák, a big data analízis optimális erőforrás-használat tervezéshez való használata révén – hívta fel a figyelmet Raskó György agrárközgazdász. Csak Brazíliában 200 millió, Indiában 100 millió hektár termelésbe vonható termőföld található, de közelebbi pátriánkban, Ukrajnában is akad még 80 millió kihasználatlan hektár. Brazília a szakértő szerint azért is kiemelkedő példa, mert alig pár évtized alatt sikerült elérniük, hogy a legmeghatározóbb agrártermékek világkereskedelmének élvonalába kerüljenek – ráadásul az exportjuk fele már feldolgozott termék. Mindehhez jelentős agrárinfrastrukturális beruházások – mint a brazil szavannák meliorációja – mellett óriási energiát és forrásokat fordítottak a kutatásokra is, a gazdatársadalom pedig nyitott az újdonságokra.

Az elmúlt évek termelésbővülési eredményeiből az látszik, hogy a világ nagyobb részén, de különösen a fejlődő régiókban korántsem ódzkodnak a gazdák a hozammaximálást segítő új technológiáktól és eljárásoktól, sőt, jellemzően állami ösztönzőket biztosítanak részükre az adaptációhoz, a jelenleg alapanyag tömegtermelésre berendezkedett magyar mezőgazdaságnak és élelmiszertermelésnek pedig e feltételek mellett kellene helyt állnia a világpiacon – mondta Raskó György. Úgy, hogy Magyarországon az egyéni birtokok 80 százaléka nem fejlődőképes. A magyar agrárium a leginkább támogatásfüggő uniós mezőgazdaságok közé tartozik, a kifizetett támogatások a bruttó hozzáadott érték 59,6 százalékát adják, míg a termelői jövedelem 68 százalékát teszik ki.

Úgy kellene helytállnunk, hogy az élelmiszergazdaság bruttó termelési indexe az 1960-as szinthez képest jelenleg 42 százalékkal magasabb – ahova az 1982–85-ös évek 86 százalékos átlaga után sikerült letornászni. A növénytermesztésünk a rendszerváltáskori mélypont után 15 százalékos növekedéssel érte el a 2012–2014 közötti 55 százalékos többletet az 1960-as szinthez képest, míg az állattenyésztés bruttó termelési indexe az említett '82-es időszak óta folyamatos zuhanásban van, és napjainkra mindössze 9 százalékkal magasabb a referenciaszintnél. A magyar gazdák kétharmada csak gabonát és ipari növényeket termel, miközben állati termékek előállításával csak minden negyedik gazda foglalkozik.

Egy lehetséges jövőkép Magyarországnak

A népesség- és gazdasági növekedés üteme Ázsiában a legnagyobb, évi 30–40 millió fővel bővül az élelmiszerpiacra fizetőképes kereslettel belépő fogyasztók száma, Afrikában 5–10 milliós ez a szám, míg a magyar agrárkivitel fő piacának számító Európában mindössze félmillióval – mondta Raskó György. Tömegtermékekkel – hússal, gabonával – versenyképtelenek vagyunk a Távol-Kelet óriás mennyiségeket igénylő piacain, ugyanakkor a globálisan ismert, magas minőséget és élelmiszerbiztonsági szintet biztosító márkázott termékekkel van lehetőség betörni ezekre a piacokra is. Ráadásul az igencsak fizetőképes amerikai fogyasztók részéről is mutatkozik kereslet efféle uniós élelmiszerekre, de a jelenleg 15–20 százalékos importvámok miatt ezek kevésbé jutnak el az USA piacára.

A hazai gazdálkodók – ha maradnak az alapanyag-kibocsátásnál, akkor egyes ilyen termékek beszállítóiként – magas minőséget előállítva esetleg becsatlakozhatnak e fejlődési boom-ba. Szerinte emiatt az egyik lehetséges fejlődési irány a biogazdálkodásra való minél nagyobb arányú áttérés lehet – erre a Távol-Keleten, de a fő agrárpiacunknak számító Európában is van kereslet, és ekkora piacok mellett, beszállítóként már kapható akkora felár az alapanyagért is, hogy megérje az intenzív termeléshez képesti hozamcsökkenést vállalni.

Ezt erősítette meg Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója is. Szerinte már most is érzékelhető az uniós agrárium térségenkénti specializációja, ami, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, nem sok jót ígér Magyarországnak – tekintve, hogy itt elsősorban a szántóföldi növénytermesztés a jellemző. Ezzel szemben Dánia és Hollandia a sertéságazatban például a malac-előállításra specializálódott, Spanyolország óriási integrációk kiépítése révén az EU legnagyobb sertéshús exportőre lett – az átalakulás főleg a logisztika és az inputanyag-előállítás terén teremtett új állásokat. A kínai gabonaimport dinamikus növekedése miatt egész Dél-Amerikában hatalmas lökést kapott a kikötői kapacitások fejlesztése. Globális szinten óriási ütemben fejlődik a baromfihús-termelés, illetve Délkelet-Ázsiában az élelmezési problémák miatt az akvakultúra is, ami már rövid távon is igen jelentősen befolyásolja majd a takarmánypiacot.

Jelenleg a globális húsfogyasztás 15 százalékát adják a halfélék – a fejlődő világ fehérjeigényét pedig 40 százalékban fedezi –, a piacokra kerülő mennyiség 47 százaléka azonban már tenyésztésből származik – hívta fel a figyelmet Horn Péter, az MTA doktora.
A jelenlegi tendencia alapján 2021-re a világ baromfihús fogyasztása megelőzi majd a sertését. Mint mondta, e három ágazatnak van a legkisebb fajlagos környezetterhelése, és a jövő élelmezési problémáinak megoldásánál már ez is fontos mérlegelendő szempont. (Kína épp a napokban jelentette be, hogy elsősorban egészségügyi és klímavédelmi megfontolásokból 2030-ra felére csökkentenék az ország húsfogyasztását, évi mintegy egymillió tonnányi szén-dioxid-kibocsátást megspórolva. A kínai egészségügyi minisztérium ajánlása szerint napi 40–75 grammos fogyasztása lenne az optimális.)

Az idei évről szólva Potori Norbert kiemelte, hogy a gabonatermesztők számára akár kedvező is lehet, hogy geopolitikai okok miatt az orosz és ukrán valuták leértékelődése hatására készletsöprés volt az év első felében. Ukrajna például már kihasználta az EU által biztosított 950 ezer tonnás vámmentes búzaexport lehetőségét az EU felé, ez tehát nem nyomja majd a piacot. A 450 ezer tonnás ukrán kukoricakvóta sem okoz majd várhatóan gondot, tekintve, hogy a világpiacon keresleti piac alakul ki. Brazília kukoricakészletei kifogytak, Argentínából tervezi feltölteni azokat, a kínai kormány pedig mintegy 225 millió tonna kukorica világpiaci áron való felvásárlásáról döntött.

A húsfogyasztási igény növekedése biológiai szükségszerűség az embernél, az agy energiaszükségletét ugyanis csak megnövekedett fehérjefogyasztással tudja biztosítani, ez pedig evolúciós okok miatt is állati fehérje lett végül – hangsúlyozta Horn Péter. A legfejlettebb országokban napi 62 gramm az állati fehérje fogyasztás. E nézőpontból viszont kifejezetten aggasztó, hogy a teljes értékű fehérjefogyasztás drámaian visszaesett a rendszerváltás óta Magyarországon. Amíg 1989-ben 51 gramm volt a napi állati fehérje fogyasztás, addig 2013-ra ez 36,7 grammra csökkent – hívta fel a figyelmet Horn Péter.

A világ húsfogyasztása gyorsabban nő, mint a népessége. Egy 2011-es prognózis szerint 2002-höz képest 2050-re az évi egy főre eső húsfogyasztás a fejlődő országokban 28-ról 44 kilogrammra, a tejé 44-ről 78 kilogrammra fog emelkedni – ismertette az akadémikus. A fejlett országokban ennél lassabb bővüléssel számoltak a kutatók: a húsfogyasztásnál 78 kilogrammhoz képest 16 kilogrammos növekményt, míg a tejnél 14 kilogrammosat, vagyis 216 kilós éves fogyasztást vártak. Aggódni ugyanakkor nem aggódik azon, hogy el tudja-e majd látni a világ mezőgazdasága a továbbra is növekvő igényeket, mivel az elmúlt évszázadban a haszonállatok nemesítése, a tartástechnológia és takarmányozás intenzívvé válása, fejlesztése megoldotta a jelenlegi népességszámhoz szükséges húsmennyiség előállítását is. Példaként megemlítette, hogy amíg 1930-ban az egy hektáron megtermelt takarmány 370 kilogramm pecsenyecsirke előállításához volt elegendő, 1960-ban már 972 kilogrammnyi, míg 2010-ben 3,7 tonna csirke nevelését is kihozták ennyi takarmányból. Több kutatás szerint is a klímaváltozás hatására akár felével is csökkenhet az extenzív legeltetéses állattartással foglalkozó területeken a biomassza-termelés, míg a természetes csapadékra alapozott növénytermesztéssel is foglalkozó állattartók kilátásai regionálisan változóak, és nehezen előrejelezhetőek. Ezért az intenzív zárt és specializált tartási rendszerek előretörése várható – hangsúlyozta Horn Péter.

Általános tendencia a globális értékláncok kialakítására – és az ahhoz való csatlakozásra – való törekvés, ennek érdekében pedig a kereskedelmi akadályok lebontása. Ezzel párhuzamosan sok helyütt az önellátásra való törekvés a legfőbb cél – Oroszországban előreláthatólag nem teljesül a 2020-ra kitűzött 80–100 százalékos arány, de pár éven belül elérik ezt a szintet – mondta Potori.

Véleménye szerint egyébként a hazai agrárium számára komparatív előnyt jelent az érett piacnak minősülő EU – ahol a fogyasztói szokások változása, illetve az elöregedés miatt komoly igény van egyszerűbb, ám sokféle, könnyen fogyasztható élelmiszertermékre, amelyeknél gyakorta kívánalom is a különféle beltartalmi értékek hozzáadása. Ráadásul több potenciális, ám fizetőképes célpiachoz – mint a Közel-Kelet államai, vagy a szovjet utódállamok – képest politikailag stabil, kis kockázatúnak minősül, és bár piacvédelem valamilyen formában itt is akad, kevéssé jellemző nyílt protekcionizmus és a korrupció. A Balkánon nem túl erős a piacvédelem, viszont a korrupciós szint aggodalomra adhat okot. A Távol-Keleten több nagy és fizetőképes keresleti piacú országgal is van szabadkereskedelmi megállapodása az EU-nak, sőt a magyar agrárdiplomáciának is sikerült jó megállapodásokat tető alá hozni, a szállítási költségek, az eltérő fogyasztói ízlés, a vallási előírások azonban megfontolandóak.

Potori szerint a hosszabb távú fejlődés megalapozásához szükség lesz a mezőgazdasági érdekeinket aktívan képviselő kormányzati fellépésre az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodások során, ahogyan a makrogazdasági környezet javításában is, valamint az exportárualapok szervezett növelése mellett a piaci szereplők hatékonyságának, innovációs készségének fejlesztésére is, amihez a kormányzat adhat ösztönzőket. Fontos lenne a jelenlegi és a potenciális célpiacokról, árakról, fogyasztói elvárásokról, trendekről rendszeres és jól használható információszolgáltatás kiépítésére – ezt az üzleti és/vagy kormányzati szféra hozhatná létre. A megfelelő finanszírozási háttér kialakítása is elengedhetetlen. Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége elnöke ezt azzal egészítette ki, hogy a támogatásoknál, valamint az adózás átalakításakor előtérbe kellene helyezni a horizontális és vertikális termékpálya integrációk létrejöttének, működésének ösztönzését, és más hatósági eszközökkel is támogatni kellene a termékpályák feketegazdasági szereplőktől való megtisztítását.

Alternatív fehérjeforrások

Az alternatív fehérjeforrások között a hazai állattartók számára ismerősek, bár kevésbé használatosak éppúgy akadnak, mint meglepő termékek. Az etanolgyártás melléktermékeként a DDGS globális gyártása napjainkra eléri az évi 41 millió tonnát, belföldön a Pannónia Ethanolé a 325 ezret. A kukorica glutén liszt (CGM) és a kukorica glutén takarmány (CGF) globális előállítása évi 4 millió tonna, ebből itthon 0,35 millió tonna keletkezik. A feldolgozott állati fehérjékből évi 12,3 millió tonnát gyártanak, feldolgozott zsírokból pedig 9,3 millió tonnát. A legtöbb országban azonban tiltják a kérődzők takarmányozásában, ezért főleg akvakultúrában és hobbiállat eleségként hasznosul.

• Az algák közül elsősorban a Spirulina fajokat hasznosítják (15 ezer tonna/év) és a Chlorella fajból állítanak elő élelmiszert és takarmányt. Mindkettőnél magas a nyersfehérje tartalom, azonban a baktérium-, toxin- és nehézfémtartalomra ügyelni kell.  Jelenleg azonban az előállítás drága, ezért a termelési költség csökkenésével lesz lehetőség élelmiszer helyett elsősorban takarmánycélú hasznosításra. A békalencse hasznosításának még ugyancsak drága a technológiája, és szintén problémás lehet a dioxin és arzéntartalma is, azonban már most is a magas nyersfehérje tartalom miatt tartják számon. A krill egy antarktiszi vörösrák fajta, amelyből évi 620 ezer tonna az engedélyezett halászati kvóta. Ebből 15 ezer tonnányi fehérjeliszt készül. A halliszt az egyik legdrágább fehérjeforrás, 80–85 százalékban az akvakultúra hasznosítja. Az éves termelése 5 millió tonna körül látszik stabilizálódni.
• A rovarfehérjék már az egzotikusabb alternatívák közé tartoznak, az EU-ban egyelőre nem is engedélyezett a használata. A kedvező aminosav-összetételű lárva fehérjelisztekhez házi legyet, közönséges lisztbogarat, fekete katonalegyet használnak, azonban a szerves hulladék alapú táptalajra épülő technológia még drága, és itt is felmerül a dioxin és a toxikus fémek takarmányba kerülésének veszélye. Kínában évi több millió tonna szárított lisztbogárlárvát állítanak elő, főleg hobbiállat és madáreleség céljára, és mintegy egymillió tonnás szárított házilégy lárvát is exportálnak. Előbbi kikötői ára tonnánként 6, utóbbié 4,2 ezer euró körül mozog. Rovarliszt iparszerű előállításával Dél-Afrikában, Kanadában és az USA-ban is foglalkoznak.
• Szintén a jó fehérjeforrások közé sorolja a tudomány a mikrobiális fehérjéket. Az éves értékesített mennyiség jelenleg 151–170 ezer tonna között szóródik, azonban évi 9–10 százalékos növekedést produkál a piac. A metánfaló baktériumokból készített bakteriális fehérjeliszt – bár kiegyensúlyozott aminosav-összetételt és jó emészthetőséget biztosít – előállításával még akadnak technológiai problémák. A Spirulina baktériumra alapozott fehérje előállítás még csak a piaci bevezetés előtti fázisban tart, a hallisztpiacot célzó két projektnél 2018-ban esedékes.
• A szintetikus aminosavak forgalma ezzel szemben már eléri az évi 3–4 millió tonnát, aminek 70 százalékát a lizin adja, a fennmaradó hányadon pedig a triptofán, a metioinin és a treonin osztozik. A forgalom értéke 6 milliárd dollár, és évi 4–5 százalékos növekedést mutat. A legnagyobb fogyasztók közé Kína, India és Brazília tartozik. Az még a jövő nagy kérdése, hogy a GM takarmányokkal szemben bizalmatlan, a drága hallisztet elutasító hazai fogyasztók hogyan reagálnának, ha rovarlisztet, vagy szintetikus aminosavakat használnának az állattartók az egyre növekvő húsigény kielégítése érdekében.

Hatékonyság, hatékonyság, hatékonyság

A hatékonyságjavítás – például a precíziós gazdálkodásra való áttéréssel, öntözéssel – ugyancsak szükségszerű lesz a hazai agráriumban. A saját, 2400 hektáron gazdálkodó gazdaságunknál félmilliárd forintos beruházást jelent a precíziós termelésre való átállás, az 526 hazai nagygazdaság esetében mintegy ezermilliárd forintos fejlesztésre lenne ehhez szükség – mondta Raskó György. Még a rendszerváltás környékén készült egy számítás arról, hogy mekkora beruházás kellene a mezőgazdaság versenyképességéhez, és már az is ezermilliárdos nagyságrendű volt – jegyezte meg ehhez kapcsolódóan Kapronczai István, az OTP szakértője. Becslések szerint az élelmiszeriparunknak a nyugat-európai átlagos fejlettségi szint eléréséhez 5–6 éves távlatban ezer milliárd forintos tőkeinjekció kellene – ennek jó, ha a 40–50 százalékát sikerül majd bevonzani a szektorba –, mondta az Agro Napló érdeklődésére Éder Tamás.

Nem mindegy ugyanakkor, hogy miből és hogyan valósítjuk meg e tervezett fejlesztéseket: amikor a saját vállalkozásunk ezres sertéstelepének fejlesztését terveztük, megvizsgáltuk a pályázati lehetőségeket is, de arra jutottunk, hogy inkább hitelből tervezünk, mivel a nyerhetőség érdekében mintegy 100 millió forintnyi fölösleges és kitermelhetetlen kiadást kellett volna beépíteni a pályázatba – hívta fel a figyelmet Raskó György. Ez megengedhetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy a sertéságazatban a technológiai lemaradás halmozódó versenyhátrányt okoz. Raskó szerint egy ezer kocás magyar sertéstenyésztő vállalkozás évi 130–135 millió forint árbevétel-lemaradásban van egy belga versenytársához képest. Malac-előállításban kocánként 8 darabos a lemaradás a belgákhoz képest, ami 50 eurós árral számítva már 430 eurós kiesést jelent. A top nyugat-európai hizlalókhoz viszonyítva pedig az éves takarmány többletköltség ezer hízónként 4–5 millió forint egy átlagos ráfordítással működő vállalkozásnál, ami tekintve, hogy az előállítás 48 százalékát adja a takarmányköltség, már komoly hátrány.

A hazai állattartás egyik legnagyobb problémája az alacsony árak és a termelési hatékonyság alacsony szintje mellett a takarmánytermelés/beszerzés biztosítása. A tudomány jelenlegi állása szerint a közeljövőben nem váltható ki a szójafehérje, e nélkül nincs versenyképes hústermelés, mivel az alternatív fehérjeforrások túlságosan is drágák, vagy tiltott a felhasználásuk – mondta Popp József, a Debreceni Egyetem tanára a fehérjetakarmány termelés globális és hazai lehetőségeit bemutató előadása során. Évente mintegy 970 millió tonna keveréktakarmányt állítanak elő a világon: 26 százalékát sertések, 20 százalékát kérődzők, 45 százalékát baromfi, 4 százalékát pedig halak takarmányozása céljából. A keveréktakarmányok fő alapanyagai az olajosmagok. Az évi 530 millió tonnás olajmagtermésből 300 millió tonna olajmagdara és liszt készül – ebből 210 millió tonnát tesz ki a szójaliszt, 40 milliót a repcedara, és 15 millió tonnát a napraforgódara.

Adatai szerint a világ szójatermelése 1960–2015 között 27-ről 319 millió tonnára emelkedett, a termőterület pedig 500 százalékkal, 118 millió hektárra. A hozamnövekedésben a hagyományos nemesítés mellett a GM szóják megjelenése is szerepet játszott, így mára a legnagyobb exportőr országok vetésterületében 89–90 százalékban ezek kerültek túlsúlyba. Mind az EU, mind Magyarország nettó szójaimportőr, a GM takarmányt gyakorlatilag el sem tudja kerülni. Az EU-ban mindössze a szójaliszt-felhasználás 10–15 százaléka származik GM-mentes alapanyagból. A hazai GM-mentes szójatermelés 2010–2014 között 36 százalékkal nőtt, elérve az évi 103,64 ezer tonnát. A hazai feldolgozóipar azonban csak a belföldi szükséglet 14 százalékát elégítette ki 2014-ben, részben a feldolgozás alacsony szintje, részben pedig amiatt, hogy a GM-mentességért kapható felár miatt messze jobban megéri exportálni, ami megtermett. Hosszabb távon a termőhelyi adottságok miatt legfeljebb 100 ezer hektáron reális a termelés – még nemesítéssel sem lehet azt a problémát kiküszöbölni, hogy virágzáskor nedves, meleg klímát igényel a jó termékenyüléshez a növény –, öntözött területeken. Ekkora területen még 2,5 tonnás hektáronkénti hozam mellett is csak 250 ezer tonnás a termelési potenciál – mivel azonban a szója nem fő növénye a hazai gazdaságoknak, elaprózott, és kevéssé öntözött a vetésterület, és tudásbeli hiányosságok is vannak, még ennek elérése is szép eredmény lenne.

Ehhez képest a teljes hazai szójadara, full-fat és extrudált szójabab-felhasználás a hivatalos adatok szerint 529 103 tonna volt két éve, míg 2010-ben még 722 471 tonnát tett ki. Vélhetőleg az áfacsalás áll az import 35 százalékos visszaesése mögött, mivel felhasználói oldalon nőtt a sertés- és a marhaállomány is, miközben kismértékben csökkent a tyúkféléké – mondta Popp József. Az állattartás fehérjeszükségletének biztosítására egyéb hazai növények is szóba jöhetnének elméletileg, a hüvelyesek évi mintegy 20 ezer hektáros vetésterülete, és 45 ezer tonnás hozama azonban elhanyagolható.
A kiegészítő fehérjetámogatásért cserébe pedig túlnyomórészt lucernát vetettek a termelők, a szóját választók egy részének pedig azzal gyűlt meg a baja, hogy nem tudta elérni a támogatási feltételként előírt hektáronkénti egy tonnás hozamot sem. Épp ezért a következő években is meghatározó lesz a GM szójabab és -dara importja – tette hozzá Popp József.

Kiss Melinda Katalin

Tekintse meg „Az  OTP Agrár partnertalálkozóról” készült videót.

A cikk szerzője: Kiss Melinda Katalin