A szárazonállás ideális teljes hossza 60 nap. Ennek nem csak az az oka, hogy a tőgy a következő laktáció optimális termelése érdekében legalább két-három hetes olyan teljes pihenést igényel, amely alatt sem visszaalakulás, leépülés, sem tejképződés nem zajlik, hanem azért is, mert az előző laktáció során a betonozott/nedves-trágyás istállókban, közlekedőutakon megterhelt, esetleg sérült lábvégek regenerációjához is ennyi időre van szükség, tehát a jól felépített és megfelelő hosszúságú szárazonálló időszak végén egy kipihent, megújult állatot kaphatunk vissza.
A szárazonállás első időszaka, az aktív involúció, amely alatt az új tőgyfertőzések kockázata a legnagyobb. Ha hagyományos, fejéskihagyásos apasztást alkalmaznak, ez a periódus akár egy hónapig is elnyúlhat. Ennek oka az, hogy a tejtermelés teljes leállásához a tejutakban és mirigy-végkamrákban felhalmozódó tej következtében a nyomásnak meg kell emelkednie; a nagy belső nyomás a mirigyhámsejt-tevékenység abbamaradását eredményezi. Ha az elapasztás elnyúlik, ez sokkal lassabban következik be, ezért a tejtermelés lassan áll le, és a teljes időszak során esély van arra, hogy a tőgyben az esetleg fennálló, fertőző kórokozó előidézte fertőzés fellobban, esetleg új fertőzés alakul ki, elsősorban fertőző kórokozókkal, vagy Streptococcusokkal. Az évtizedek óta javasolt radikális apasztás (a fejés egyik napról a másikra történő abbahagyása) esetén ez a periódus 14–16 napra lerövidül; a tejtermelés a gyors nyomásnövekedés miatt már a harmadik-negyedik napon leáll, és a folyamat ettől kezdve – egészséges tőgy és megfelelő szárazonálló-kezelés esetén – sokkal rövidebb idő alatt lezajlik, mint a hagyományos módszernél. Van, aki azzal érvel, hogy a fejéskihagyásos apasztás esetén kevesebb a tejszivárgás, ami a bimbóvégen megtapadó tejmaradék – kiváló baktérium táptalaj – miatt hozzájárulhat az új tőgyfertőzés kialakulásához, de ma már kiváló, külsőleg és belsőleg – a tőgybimbóban – alkalmazható szerek állnak rendelkezésre, amelyek a tejszivárgást megakadályozzák.
A szárazonállás különböző időszakaiban különböző típusú fehérvérsejtek találhatóak a tőgyváladékban. Egészséges tőgy esetén elapasztás után 7 napig neutrofil granulocita, ezt követően a 14. napra makrofág, a 14–30. nap között pedig a limfocita az uralkodó sejttípus. Fontos azonban azt tudni, hogy fertőzött tőgy esetén a szárazonállás teljes időszakában neutrofil granulocita-túlsúly lehet.
A második periódus, az involúciós, pihenő állapot során a tőgyben alig néhány ml folyadék van jelen, a váladék immunglobulin- és laktoferrin-szintje rendkívül magas. A laktoferrin egy glikoprotein, azaz szénhidrátokat tartalmazó fehérjeféleség, amely képes a vasat megkötni, ezért ebben az időszakban a tőgy a nagy vasigényű coliform baktériumos fertőzésekkel szemben teljesen ellenálló. Ekkor más kórokozókkal is, még mesterségesen is nehezen fertőzhető. Egészséges tőgyben a fehérvérsejtek közül az uralkodó sejttípus ekkor a limfocita és a makrofág.
A szárazonállás harmadik szakasza a tej- és föcstej-képződés megindulása, a laktogenezis-kolosztrogenezis. A tőgyben a folyadék mennyisége lassan növekszik az ellés előtti 3-4 napig, utána gyors növekedés indul, ezzel egy időben kezd csökkenni a laktoferrin és növekedni a citrát aránya, ami miatt ennek a periódusnak az első felében a fertőző kórokozók (pl. Staphylococcus aureus) utolsó szakaszában a coliform baktériumokkal történő fertőzés veszélye komolyan megnő, mert a laktoferrin-szint lecsökkenésével az E-colinak és rokonainak nincs többé versenytársa a vas (III)-ionért folytatott harcban. A keletkező tejalkotók, a fehérje és tejzsír-részecskék lekötik a fehérvérsejteket, a jelen lévő makrofágok és neutrofil granulociták ekkor zsírgolyócskákkal vannak tele; működőképességük a tőgy védekezése szempontjából lecsökkent.
Ahhoz, hogy a tehén a következő laktációra valóban megújulhasson, egészséges tőggyel kell elapasztani. Ezért amellett, hogy a lezajlott laktáció során bekövetkezett tőgyegészségügyi eseményeket nyilvántartják és figyelembe veszik a kezelésnél, célszerű istállópróbás vizsgálatot (esetleg laborvizsgálatot) végezni az aktuális állapot felmérésére. A laktáció végén végzett istállópróba során tekintettel kell lenni arra a fentebb már említett tényre, hogy elapadás előtt a mirigyhámsejtek leválása már megkezdődik, ezért a tej szomatikus sejtszáma enyhén megemelkedik. A hámsejtek magja lényegesen kisebb, mint a fehérvérsejteké, ezért egy egyszerű istállópróba ilyenkor használhatóbb információt ad, hiszen a CMT-típusú reagensek a sejtmag-DNS-t csapják ki, ez eredményezi a tej-reagens elegy megkocsonyásodását. Minél kisebb egy sejt magja, annál kevesebb benne a DNS, azaz egy – például – kétkeresztes szintű istállópróba-eredményhez lényegesen kevesebb fehérvérsejt jelenléte szükséges, mint hámsejté. A havi próbafejés során levett tejminták sejtszám-vizsgálatakor olyan gépeket használnak, amelyek a sejtmagokat darabra számolják, a sejtmagok mérete nem számít, így a laktáció végén az így kapott eredmények becsaphatják a csak a számokat nézőket. Istállópróba alkalmazása esetén, ha mind a négy tőgynegyed legfeljebb kétkeresztes reakciót ad, és a pH-t is mutató reagens nem jelez komoly eltolódást lúgos irányban, az állat egészségesnek tekinthető. Ha a tej lúgos, a folyamat régi lehet, és ha a négy tőgynegyed különböző szintű elváltozást mutat az istállópróbával, érdemes lehet tejmintát venni laborvizsgálat céljára. Szintén célszerű tejmintát vizsgáltatni azoktól az állatoktól, amelyek az adott laktációban tőgygyulladásosak voltak. Szárazra állítani csak egészséges tőgyű tehenet szabad, amennyiben az állattal a következő laktációban számolnak. Klinikai tőgygyulladás esetén a tőgyet laktációs készítménnyel kell kezelni, és az állatot gyógyulás után apasztani.
| Apasztós tejminták időben túlfejt tehenektől, milliós szomatikus sejtszámmal |
Ma Magyarországon nemigen van olyan tehénállomány, amely megengedheti magának, hogy teljes körű, célzott, azaz a telepi kórokozó-flóra antibiotikum-érzékenységének megfelelő, szárazonálló-kezelés (és dugóképző, vagy külső bimbóvédő szer) alkalmazása nélkül állítson szárazra tehenet, mert ennek alapfeltétele az, hogy az állományban ne legyen jelen fertőző kórokozó, a fertőzési nyomás – minden kórokozóra vonatkozóan – kicsi, és a szárazonállás körülményei megfelelőek, azaz a hely tiszta, száraz, árnyékolt és jól szellőző legyen.
Rendkívül fontos a következő laktáció optimális tejtermelése érdekében, hogy egészséges teheneket apasszanak el, és a szárazonállás során olyan körülményeket biztosítsanak, amelyek lehetővé teszik, hogy az előző laktáció során esetleg problémával küzdő állat is egészségesen elljen meg. A korábban tőgygyulladásban nem szenvedett egyedek és az újonnan beállított üszők is megérdemlik, hogy – a gazda jól felfogott érdekében – megkapják a problémamentes indulás esélyét.
dr. Markus Gabriella
magán-állatorvos, mikrobiológus
A cikk szerzője: Dr. Markus Gabriella
