Utolsó közös szemlénket a termésverseny szákszendi résztvevőjével, Takács Andrással augusztus 24-én ejtettük meg, pontosan egy hónappal az előző szemle után. A különbség az akkori és a mostani benyomásaimban abból adódik, hogy míg akkor minden „rózsaszínben úszott”, mert minden a lehető legtökéletesebb  formában volt, addig a mostani kép kissé árnyaltabb, összetettebb, mert a rózsaszín képbe néhány lila pötty is keveredik.  Mindamellett, hogy elkeseredésre semmi okom, most mégsem vagyok olyan lelkes, mint idáig, mert látom, hogy óhatatlanul közbeszólnak-közbeszólhatnak  olyan  dolgok, amikkel az ember nem számol. Most nevezetesen a sok eső....

Ha visszaemlékszünk, az elmúlt 10 évben csak 2010-ben fordult elő, hogy nálunk itt Magyarországon túl sok eső esett, legalábbis a tenyészidőben. Az utána következő években mindig azért drukkoltunk, hogy  a virágzás idején, majd a szemkitelés idején elegendő legyen a csapadék,  hogy  a növény   virágzását és megtermékenyülését, majd a szemek teljes értékű kifejlődést elősegítse. Évek hosszú során át aszályos időszakokkal kellett szembesülnünk, és bizony több évben is súlyos aszálykárok – megtermékenyülési,  szemfejlődési, kényszerérési problémák – okoztak jelentős termésveszteségeket. 

Idén ezzel szemben – egy június végi 2 hetes száraz időszaktól eltekintve  –  mindig elegendő eső esett, a vetéstől augusztus végéig számítva Szákszenden 370 mm, most a legutolsó hónapban, augusztusban is 61 mm, nem csoda, ha Gazdánk legutóbb úgy nyilatkozott, hogy már nem kérne több esőt a betakarításig. Hamarosan rájöttem, hogy miért mondja ezt, amikor az állományban járva jónéhány beteg csövű növényt láttunk...

Az augusztusi időjárás egyébként ideálisnak tekinthető, hisz 3 alkalommal 16, 26 és 19 mm, összesen 61 mm esett, és ami külön kiemelendő, hogy szerencsére ezt a vidéket elkerülték a Győr-Komárom környéki hatalmas viharok, jegek vagy vízáradatok.  Ahhoz azonban elegendő volt, hogy a rovarok – elsősorban a gyapottok bagolylepke és a kukoricabogár lárvái, illetve imágói aktívan tevékenykedhessenek, és bizony a képek által is bizonyítottan károkat  okozzanak.  A felvételeken látható, hogy  a csövek termékenyülése nem 100 százalékos, de ezenfelül a megtermékenyült csöveken is elég sok a lerágott/sérült csővég. A hőmérséklet egész augusztusban nem volt túlságosan meleg, néhány napon közelítette csak meg a 30°C-ot, de általában a maximum hőmérsékletek  26–28°C körül alakultak. Előfordult egy-két hűvösebb, több napon át tartó időszak is, amikor a minimum hőmérséklet csak 10-11°C volt.  Ilyen hőmérsékleti viszonyok között a kukoricánk sem a megszokott ütemben érett, így a vegetatív részek – szárak-levelek is még szinte teljesen zöld állapotban vannak – ellentétben az elmúlt évek augusztusi, sőt néha már júliusi állapotával, amikor is az alsó levelek zöme már leszáradt. Ez természetesen pozitívan értékelendő, hisz az asszimilációs aktivitás, és ezzel együtt a szemekbe áramló tápanyagszállítás is hosszabban tart majd.

A csövek is egy árnyalattal hátrább vannak még a száraz években megszokottnál, de éppen a kukorica fejlődésmenetének megfelelően a megtermékenyülés utáni 5.-6. hétben bekövetkező „tészta” (R4) és a „horpadás” (R5) érési állapot között vannak. Ilyenkor a szemnedvesség még 55% körüli – ezért is nem tudtunk még a kézi nedvességmérővel szemnedvesség-tartalmat mérni – de a szemek döntően mutatják már a lófogú szemkoronát. 

A kimorzsolt szemeket mutató képen már láthatjuk a kialakult  tejvonalat, mely a mag belsejében az érés és a leszáradás során a híg és a folyékony részek elkülönülését jelzi, mintegy mutatva azok arányát.

A tejvonal a mag felső részéből halad lefelé, és amikor eléri a mag alapi részét, azaz a 100%-ot, akkor következik be a biológiai érettség, vagyis a fekete réteg állapot. Ez a megtermékenyülés utáni 55–60 napon szokott bekövetkezni, ami esetünkben majd szeptember közepére-3. dekádjára tehető. A tejvonal főleg a szilázskészítőknek fontos indikátor, mert segítséget nyújt az ideális siló-betakarítási időpont kiválasztásában. A tradicionális szakirodalmi és gyakorlati ajánlás szerint a silózást a felestől a 2/3-os tejvonal állapotig kell megejteni. Ebben a fázisban stressz hatására a szemsúly veszélyeztetett, ugyanis az ekkor fellépő vízhiány az ezermagtömeg csökkenésén keresztül okozhat jelentős termésvesztést. Esetünkben azonban ez a veszély jelenleg nem áll fenn, a csövek szép fejlettek, nagyok, úgy a 95 ezres legsűrűbb állományban, mint a táblára leginkább jellemző 84 ezres tőszámú állományban, vagy akár a legritkább (a versenyterületből nagyrészt kizárt), 65 000 töves sűrűségben. A bemutatott képek igazolják, hogy 25–30 cm hosszúságú, zömében 20 vagy 18 szemsorszámú, vastag csövek képződtek, a szemenkénti szemszámot most is 36–38 közöttinek számoltuk. Kis szépséghiba a nem tökéletesen termékenyült vagy károsított csővég, és a helyenként tapasztalható kismértékű gyökérdőlés, ami az uralkodó széliránnyal szembeni sűrű vetésű táblarészeken mutatkozik. Ez azonban nem okozhat semminemű terméskiesést. Kis csalódást okozott azonban az, hogy a július végi oly nagyszámú duplacsövűség nem hozza a várt reményeket, mert a 2. csövek csak nagyon részlegesen, általában a cső harmadáig termékenyültek. Ez mindenképpen csökkenti majd az akkor kiszámolt optimális helyzetre kalkulált termést (17 t/ha), és a mostani állapot szerint a potenciális termést 14-15 t/ha-ra becsülöm.

 Aggodalmam sokkal inkább a tapasztalt egészségi állapotra vonatkozik, ugyanis  ebben a jelenleg fennálló, a gombák számára optimális hőmérsékletű és páratartalmú mikroklímában a másodlagos fertőződések is megindultak, így aztán több rózsaszínes-fehéres szövedékkel mutatkozó (fuzáriumos vagy gibberellás, aspergillusos?) fertőzés jelei mutatkoznak. Úgy láttam, hogy a Dekalb kukoricákra oly jellemző csuhélevél felnyílás is vontatottabb ebben a nedves időben, ami segíthetné a levegősebb cső körüli mikro-klímát, elősegítve ezzel a gyorsabb vízleadást.

A betakarításig hátralévő időben tehát az egyenletes érés, a kórokozók szinten tartása, az optimális vízleadási feltételek – szárazabb, napos, érlelő idő! – a legfontosabb, és a termést meghatározó feltételek. Legyünk optimisták, bízzunk a várt eredmény elérésében, de sajnos nem tekinthetünk el a potenciális veszélyektől sem, amit én elsősorban az egészséges, jó minőségű termés kialakulásának feltételeiben  látok. 

Dr. Kiss Erzsébet

A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet