A talajok szempontjából nagyobb baj, hogy az aratási munkák során rengeteg taposási kár keletkezett. A keréknyomok, az elakadások és vontatások nyomai minden esetben rontották az őszi alapművelés minőségét is. E mellett, a taposással járó talajtömörödés kiterjedése lehet akár mélyebb is, mint az alapművelés mélysége.
Sok helyütt gondok voltak az őszi alapművelések minőségével. A kukorica után döntően még mindig szántunk, bár terjed a forgatás nélküli mulcsművelés. Ki is emelem mindjárt az elején, hogy a két technológia munkaminőségben és a bekövetkezett talajkárok mennyiségében élesen eltér egymástól. A csapadékos és hideg ősz, valamint a nedves, november végétől pedig már fagyos talaj jó alkalmat adott arra, hogy a forgatás nélküli művelési megoldások bizonyítsák talajkímélő mivoltukat.
A nedves talajokon szalonnás szántások (1. kép) voltak jellemzők, nem is beszélve a barázdafenékre gyúrt eketalpról. Megfigyelhető volt, hogy a megnövekedett talajellenállás és a kerékcsúszás miatt sokan visszább vettek a munkamélységből is. Ahol a kukoricatarlót tárcsázással készítették elő a szántáshoz, látszott, hogy a vonódott szármaradványokat a tárcsa kevéssé aprítja, a nedves talajt pedig csak keni, gyúrja. Ilyen időjárási körülmények mellett hatványozódik a betakarító adapterek szárzúzó szerepe. Nem egy esetben volt megfigyelhető, hogy a rosszul szárzúzott, vonódott, magas tarlón még tárcsázás után sem lehetett kedvező minőségben szántani. Ugyanakkor tökéletes száraprítás mellett akár tárcsás bekeverés nélkül is lehetett boldogulni.
| 1. kép: egyértelmű talajkárosodás a rossz szántáson (Fotó: Dr. Bottlik L.) |
Sokan még mindig úgy tartják, hogy nem baj, ha szalonnás, hantos a szántás, hiszen a téli fagyok úgyis felaprítják, „megdolgozzák” a talajt. Ezen a télen valóban volt hosszan tartó fagy. Ugyanakkor a téli fagyási, olvadási folyamatok fizikai talajaprózódást eredményeznek, nem biológiai épülést. A létrejövő úgynevezett fagymorzsák tömege sérülékeny, klímaszélsőségeknek kevésbé ellenálló talajszerkezetet eredményez. Ezek az apró talajszemcsék nagyon könnyen leiszapolódnak az első tavaszi csapadéktól, a felszín tömődött, cserepesedő lesz, majd egyre inkább elporosodik. Így az erózió és a defláció egyre inkább teret nyerhetnek.
Nagy kárt tehetünk a kora tavaszi szántáselmunkálással is, ha nem megfelelő munkaeszközzel végezzük. A régi gerenda- és ládasimítók gyalulják a felszíni réteget, a nedves talajt kenik, tömörítik, míg a szárazat porosítják. Használjunk rugós simító-henger kombinációs szántáselmunkálókat, melyek kevésbé porosítanak! Fontos, hogy amint a talaj művelhető, a szántáselmunkálást el kell végezni, hiszen a hantos, szalonnás szántások felszíne hatalmas vízvesztő felületet jelent. A gyenge minőségű szántásoktól eredő következő probléma, hogy – főleg kötött talajokon – általában többmenetes magágykészítésre lesz szükség, ami több taposás, nagyobb nedvességveszteség és szerkezetkárosítás.
A 2016-os ősz kiváló időszak volt arra, hogy a forgatás nélküli mulcsművelés megmutassa minden agronómiai és ökonómiai előnyét. A technológia kiinduló pontja a tökéletes szárzúzás, alappillére pedig egy robusztus, megfelelő szerszámozású nehézkultivátor. A kultivátoros alapművelést többnyire megelőzi egy sekély, bekeverő jellegű tárcsázás rövidtárcsával.
A művelés eredetű talajkárok szempontjából a nehézkultivátoros művelés jár a legkisebb kockázattal (2. kép). Nincs művelőtalp képződés, nem gyúrja, nem keni a nedves talajt, a felszín lezárásának mértéke összhangban áll a bolygatás mélységével, intenzitásával. Kíméletes lazító és keverő munkát valósít meg. Nyomában a felszín egységes, további elmunkálási munkálatok szükségtelenek. A talaj szerkezetét és biológiai életét nem rontja le, ellentétben egy gyenge minőségű szántással. A mulcshagyás következtében talajvédelmi funkciók valósulnak meg. A bekevert és a felszínen maradt növényi maradványok bizonyítottan csökkentik a víz- és széleróziós károkat, valamint a nedvességveszteséget is.
| 2. kép: talajvédő mulcsművelés kukorica után nehézkultivátorral (Fotó: Dr. Bottlik L.) |
A nehézkultivátorra épülő mulcsművelés esetében a tavaszi munkálatok egy menetes tavaszi magágykészítésre, majd vetésre redukálódnak. Tehát kevesebb munkaműveletre van szükség, ami talaj- és költségkímélő.
2016 őszén sok helyütt keletkeztek műveléshiba eredetű talajkárok, amit észben kell tartani és adandó alkalommal orvosolni kell talajállapot javító műveléssel!
Dr. Bottlik László
A cikk szerzője: Dr. Bottlik László
