A cég jogelődje az Arany János Szövetkezet volt – indította a vállalkozás történeti áttekintését az ügyvezető. A Szövetkezet fő profilja a kertészet, gyümölcs- és növénytermesztés volt, a gazdálkodás kb. 4000 ha szántón, 1500 ha legelőn és 600–700 ha erdőterületen valósult meg.

Az állattartó telep, tömbösített, mezőváz szerkezetű, 3 db 108 férőhelyes kötött tartású istállókkal tejtermelő telepnek épült, de a Szövetkezet akkori vezetése az államilag támogatott rideg húsmarha programhoz csatlakozott az 1970-es év elejétől. A meglévő ősgyepek hasznosítására a húsmarha jobb választásnak tűnt abban az időben. Magyartarka X Limusin keresztezett állománnyal dolgoztak.

A Szövetkezet 268 aktív tagjából, a rendszerváltás után 1992-ben, 187 tag jelentette be egyéni kiválási szándékát. Az összes vagyon kb. 40%-át a kiváló tagok elvitték. A kiválni szándékozókkal mind a Szövetkezet, mind a többi tag egyénileg egyezett meg, milyen vagyonelemeket kaphatnak tulajdonba. Például az 1800 darabos juhállományból 386 db maradt vissza, de mind az öt nyájat átválogatták és a javát elvitték. Szövetkezet ott maradt állat, gép és ember nélkül, viszont 31 vezető beosztású kolléga és olyan állóeszközök, amik nem voltak „mozdíthatóak”. Az akkori országszemlélet azt sugallta, hogy a szövetkezés elavult és rossz forma, az egyéni gazdálkodásé a jövő. A szarvasmarhatelep épületei a Szövetkezet tulajdonában maradtak, miután sikerült meggyőzni a kiválni szándékozókat, hogy ez egy infrastruktúra, feldarabolva nem fog működni. 47 db Magyartarka X Limusin húsmarha és 386 db juh maradt a közösben.

A kiválás érintette a földterületeit is az anyagazdaságnak. A részarány tulajdonok mellett a kárpótlás is „apasztotta” a gazdálkodásra alkalmas területek nagyságát. A Szövetkezet vezetésének el kellett dönteni, hogyan tovább! A befolyt kárpótlási jegyek árából volt tőketartaléka a Szövetkezetnek, így az a döntés született, hogy gesztorként működjön tovább az anyacég, és az egyes egységek alakuljanak gazdasági társasággá, kft.-vé. Erős törekvés ellenére sem sikerült elérni az állattenyésztési- és növénytermesztési ágazat együtt tartását. Így 4 kft. alakult meg, mindegyikben a Szövetkezet meghatározó többségi (96–98%) tulajdonos lett. Az egységek dolgozói is vásárolhattak üzletrészeket. Az állattenyésztési egység 1993. április  15-én alakult meg, Arany Tej Állattenyésztési Kft. néven. Tejelő állomány még nem volt a telepen, de még ebben az évben elkezdték építeni a fejőházat és tejházat, a Szövetkezettől kapott kölcsönből és az akkori pályázati lehetőséget kihasználva. Ez volt az az év, amikor az állam 10000 forintot adott egy tehén levágásáért?! A fejőház egy öszvér megoldás, saját tervek alapján lett összerakva a meglévő előkészítő istállóból kialakított épületben. 1993 novemberében átadásra került a fejőház és 28 db – zömében fekete Holstein fajtájú – vásárolt tehénnel indult el a fejés. 1993 decemberében 51 db vemhes tehén érkezett Kálról, amelyek már szabad tartáshoz voltak szokva, és csak egy év múlva kellett a vételárukat kifizetni. Ezek az állatok vörös- és fekete Holstein fajtájúak voltak, az ide vezető úton már 4 leellett. A 240 db anyajuhot el kellett távolítani a telepről, a juhászatot áthelyezték. A következő évben a 197 db eladó bárányból, a leadás előtt 3 nappal, elloptak 160 db-ot, így a juhászatot egy héten belül felszámolták.

A tömegtakarmány-termesztés érdekében kettős ügyvezetést szerettek volna megvalósítani a növénytermesztéssel. Mivel ez meghiúsult, ezért földet kellett bérelnünk, így a „földpiacon” konkurensek lettünk a saját növénytermesztésünkkel. Az állattenyésztésnek a rosszabb minőségű, tagoltabb földek maradtak. Az Arany-Tej Kft. által használt földek a mai napig 70%-ban osztatlan közös tulajdonban vannak, amelyek folyamatosan tovább aprózódnak.

A cég töretlenül fejlődött 1996-ig, ekkor olyan válaszút elé ért a vállalkozás, hogy vagy befejezi a működését, vagy befektetőt keres a folytatáshoz – folytatta a történeti áttekintést Farsang János. Mivel hittek a jövőben és az addig elvégzett munkában, befektetőt kerestek és találtak. Az a cég, amelyik korábban részt vett a telep tervezésében és a zootechnológiai leírások elkészítésében, jelezte szándékát a belépésre. Ez a befektető a szolnoki Alcsired Kft. volt, aki végig külsősként részt vett a kft. addigi működésében. Tárgyaltak a tejipari cégekkel is, de az 51%-ról nem akartak lemondani, ezért ezek a tárgyalások megszakadtak. A tőkeinjekcióval sikeresen pályáztak, az akkori vemhes üsző támogatásra. 116 db vemhes üsző beelletését vállalták egy éven belül.

Az uniós csatlakozás után olyan rendelkezéseket hoztak, amiket több türelmi idő módosítás után be kellett tartani. A híg- és szerves trágya tárolókat meg kellett építeni, ez a 22 millió forint nem kis terhet jelentett a kft.-nek. A szakma ezt holttőkének tekintette az egész országban – ettől nem adott több tejet a tehén, nem hízott gyorsabban a húsmarha –, de a telepek bezárását kockáztatta az, aki nem hajtotta végre az előírásokat. Azóta tudjuk, hogy egyetlen szarvasmarhatelepet nem zártak be ezen a jogcímen.

A második körben belépett befektetői kör várta volna az osztalékot, amit így vissza kellett fordítani a beruházásokba. A Szövetkezettől kapott kölcsönöket is törleszteni kellett, így az osztalékfizetést megelőzte a kölcsönök visszafizetése, illetve az előírt beruházások megvalósítása. A tejágazat ezekben az időkben is egy hullámvölgyben volt, alacsony tejárakkal és alacsony nyereségtermelő képességgel. Az anya Szövetkezet 2012-ben jogutód nélkül megszűnt. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészét az állam vásárolta meg, és osztatlan vagyonként adta vissza a Szövetkezetnek. Az alapszabály rendelkezett a jogutód nélküli megszűnés esetén a vagyon sorsáról. Az Arany-Tej Kft.-ben lévő üzletrészét 2010-ben a Szövetkezet eladta a kft. többi tulajdonosának, akik aktív dolgozók voltak abban az időben. Az új tulajdonosi szerkezetben Farsang ügyvezető – aki megalakulása óta első számú vezetője a társaságnak –, másodmagával rendelkezik a többségi tulajdonnal, 4 jogi személy és magánszemélyek tulajdonolják még az Arany-Tej Kft.-t.

A cég jelenleg megközelítőleg 460 millió forintos vagyonnal rendelkezik, mintegy 60%-os kötelezettségvállalás terheli ezt a vagyont. A telepen 307 db tejelő tehenet tenyésztenek, a hozzá tartozó szaporulattal. 284 db növendéküsző, 65 db növendékbika és 123 db itatásos borjú az összes állomány. 

Valamennyi kiírt pályázaton elindultak, a sorban az első a SAPARD program volt, amelynek segítségével rakodógépet, szippantó kocsit és etetőkocsit vásároltak. Az „Állattartó telepek korszerűsítése” című pályázati kiírás volt a következő, ebben valósultak meg a környezetvédelmi beruházások, például a szilárd szerves trágya tároló, és a fejő- és tejház felújítása. A tejház egyik nagy problémája volt a padozat, az első építésnél még nem tudták, hogy a műgyantás felület alá a betont megfelelő módon szigetelni kellett volna, ezért feltöredezett. A fejőházban a már 20 éves berendezés cseréje történt meg. Az eredeti 2x8 állásos halszálkás állásszerkezete megmaradt, a fejőberendezést cserélték, korszerű, levevő automatikával szerelt BouMatic berendezésre. A fedett szénatároló építését és két termelő istálló héjazat cseréjét is sikerült megvalósítani. A hőszigetelt szendvicspanel tető a nyári hőstressz megakadályozásában elengedhetetlen volt. Szintén fontos beruházás volt az etetőasztal fedése, hogy a kiosztott takarmányt megvédjék az időjárás káros hatásaitól.

A 2016-ban beadott pályázatban szeretnék megvalósítani egy napi trágyatároló építését, de ez a tender sikertelenül zárult a kft. számára. Tervezik egy új hízóbika istálló építését, illetve már működik a fejőházban a Bosmark Kft. ADF berendezése, mellyel a tőgyek fejés utáni utófertőtlenítése és a fejőgép minden tehén utáni perecetsavas mosása automata üzemmódban valósul meg. A berendezés megvásárlásának legfőbb indoka az volt, hogy a szakképzett, lelkiismeretes alkalmazottakat egyre nehezebb pótolni a tehenészeti telepeken. A biológiát nem lehet megerőszakolni büntetlenül, az ellenőrzések során kiderült, jelentős a fejés utáni tőgy utófertőtlenítések elmaradása a telepen, s ez megengedhetetlen. Megfelelő embert találni nem lehet, így alapvető szükségszerűség, amit lehet automatizálni kell, s ebben hatékonyan segít ez a készülék. A szomatikus sejtszám csökkentése szintén elvárás a rendszerrel szemben. A másik fontos terület a szaporodásbiológiai állapot megfelelő szinten tartása. Az első lépés ezen a területen az ivarzó tehenek pontos észlelése. A szintén Bosmark Kft. által forgalmazott NEDAP ivarzásfigyelő rendszer is segíti a szaporodásbiológiai menedzsment munkáját. A két ellés közti idő 412 nap jelenleg, a berendezés működtetésével a 400 nap körüli vagy az alatti, két borjazás közötti időt kívánják elérni. A nyitó tehénállományra vetített borjúszaporulat 100% felett volt üszővel együtt 2016-ban. Az első 117 telepre kerülő tehén 47 helyről származott. A tenyésztői munka nagy odafigyelést igényel. A tejbeltartalom javítása érdekében az állományba Jersey vért vittek egy alkalommal, ami ma 15–20%-ban van jelen. A tej átvételi árában a zsír- és fehérjekorrekció nem lehet mínuszos. A téli időszakban 4% feletti tejzsírtermelés és 3,4% tejfehérje termelés jellemzi a telepi átlagot kilogrammonként. Az elmúlt évek elszámolásait elemezve, amennyiben a tejár 70–80 forint/liter környékén vagy az alatt van, a Jersey keresztezett állomány többlet hozzáadott értéket termel a magasabb tejbeltartalommal. Amikor a tej ára magasabb, mint 80 forint literenként, a tisztavérű Holstein állomány magasabb tejtermelése még alacsonyabb beltartalom mellett is kifizetődőbb. A 305 napos tejtermelés a telepen 8900 kg/tehén. Most már csak Holstein fajtával termékenyítenek, a párosítási tervet a Bos-Genetic Kft. szakembere végzi. A magyar Holstein-tenyésztés fejlődése érdekében ciklusbikákat is használnak. A tejet a kft. indulása óta (1993) a Kőröstej Kft.-nek adják el, ahol az átvételi árban érvényesíteni tudják a magasabb beltartalmi paramétereiket. A tejszerződésekben mindig jelen van az AKI árhoz való igazodás, de mint mindenki tudja, „ez nem fedi a valóságot – állítja az ügyvezető, hiszen a termelőkkel egyedi árakat állapítanak meg a feldolgozók, különböző címeken adott felárakkal, s ezek már nincsenek benne az AKI árban”. A tejházban az elszállítás előtt ellenőrzik a tej minőségét, ehhez Ekomilk Scan minilabort használnak.

A tömegtakarmányokat a saját használatú, 197 ha szántón és 187 ha legelőn termesztik meg, az abraktakarmányok 50%-át vásárolják. 3 évvel ezelőtt 107 hektárt öntözhetővé tettek, így nőtt a saját előállítású gabonahányad is. A tömegtakarmányok között lucernát, cirkot, silókukoricát és őszi/tavaszi takarmánykeveréket termelnek. A szenázsok betakarítása után az öntözött területeken rövid tenyészidejű silókukoricát vetnek. Silókukorica fővetésbe is kerül, a biztonságos szilázsellátás miatt. A szenázs- és szilázskészítéshez Claas Jaguar silózó gépet használnak, rendelkeznek a szénakészítés gépsoraival is, a növénytermesztésben főként bérmunkában végeztetik el a munkákat.

A takarmányozásban a J.O.B.-Feed Kft. termékeit használják, a receptúrákat Dr. Bacsur Péter állítja össze, már 5 éve. A toxinok elleni védekezésnél a Timac AGRO komplett toxinkötő készítményét, a Litharument használják, míg alomfertőtlenítésre az Actisant. A TMR mellett a tehenek ad libitum réti szénát is kapnak szénarácsban. A szénát fedett tárolóban tárolják, ami nem fér itt el, azt gondosan letakarva légáteresztő fóliával (PolyTex) védik a minőségromlástól. A TMR-t Siloking vontatott takarmánykeverő-kiosztó kocsival juttatják ki, naponta kétszer. A tápot Kalomix típusú ellenáramos keverővel maguk keverik premixből, és vásárolt fehérjehordozókból. Az etetőasztalon egy tolólappal szerelt Kubota kistraktor tolja beljebb a takarmányt naponta többször.

Az ellés után, amennyiben az állat bendőműködése nem indul be az elvárt mértékben, drencset kap, ebben a Fresh Cow YMCP (Holstein Genetika Kft.) nevű termék biztosítja a szükséges anyagokat.

Az istállók mélyalmos rendszerűek, a napi trágya kitolása után egy Kverneland Taarup típusú, függesztett bálabontó- és fújógéppel juttatják a szalmát a pihenőtérbe és az etetőutakra. Az itatásos borjak elhelyezésére körbálákból kialakított „ketreceket” használnak, a borjak kikerülése után elalmolják a bálákat és újakat állítanak a helyükre. A cég a Holstein bikákat is felhizlalja 500–550 kg-os korig, ez a tevékenység is nyereséges.

Az állategészségügyben a Paratuberculosis jelenléte okozza a legtöbb problémát, a mentesítési program elkészítésére szakértőt vontak be. A szomatikus sejtszám csökkentése is folyamatos munkát igényel.

A tejelő ágazat egészét tekintve Farsang János megjegyezte – nem csak bosszant, már sért is a tehenészeti ágazat minden területen történő lenézése, háttérbe sorolása. Történetileg már az 1970-es években kezdődött el az a társadalmi megítélés, amelyben a tehenészt valamennyi szakma képviselője megelőzte, s ez a mai napig nem változott. Egyre nehezebb lesz ezt a felelősségteljes munkát felvállaló embert találni. „Aki ezt a szakmát ma felvállalja az vagy fanatikus, vagy hülye, mert pénzért nem csinálja!” Megélni alig lehet ebből a tevékenységből, miközben az év 365 napján itt kell lenni. A tehenészeti ágazattal az elmúlt időben rengeteg békát nyelettek le, ráadásul a társadalmi megbecsülésünk is nulla, annak ellenére, hogy mindenki minket akar támogatni. Nem a támogatás kell, egy nyereséget biztosító, kiszámítható tejátvételi árra volna szükség az ágazat fennmaradásához vagy fejlődéséhez.

Ma Magyarországon kettészakadt a tejelő ágazat, van az állattenyésztő és van az állattartó. Az állattartó közgazdasági oldalról közelíti meg a dolgot, s ha nem rentábilis a tevékenység, minden mást figyelmen kívül hagyva beszünteti a tevékenységét. Racionálisan gondolkodva a tejelő szarvasmarha tenyésztés jövőbeni esélyei szinte a nullával egyenlőek Magyarországon. Az állattenyésztők azonban nem csak számolnak, megszállottan hisznek is a tejelő tehén ágazat jövőjében, s amíg ők dolgoznak, nem fog ez a tevékenység kikopni Magyarországról. Én is ehhez a csoporthoz tartozom! A minőségi és mennyiségi tejtermelésnek lehet jövője, ezért érdemes mindent elkövetni, fejleszteni, menni előre, a veszteséges időszakokat túlélve. A tenyésztés az, ami örömet jelent az embernek minden áldott nap. A biztos családi háttér nélkül azonban ezen az úton végigmenni nem lehet.”

-an-

A cikk szerzője: Agro Napló