Az utóbbi évek tendenciája, hogy csökken a kukorica jövedelmezősége. Más kultúrákban a ráfordított költséghez viszonyítva és százalékos arányban is nagyobb haszon realizálható. Emiatt tapasztaljuk – mondta Borsos László, a Pioneer Magyarország marketingmenedzsere –, hogy országosan a kukorica vetésterülete csökken. A kevésbé jó területekről kiszorul a kukorica vagy speciális vevői és felvásárlói igényekhez alkalmazkodó céltermesztés alakul ki ott is, ahol az árukukorica termésszintje egyébként magas. Például az utóbbi években megnövekedett waxy kukorica igény, az egységnyi területről lehozható magasabb jövedelem miatt bővül a termelői köre. Biotermelők is jelentkeznek speciális vetőmagigénnyel. Az árukukorica termelése azonban nem váltható ki mIndenhol és nem is szükséges, viszont ne felejtsük el, hogy a kiváló eredményekhez elengedhetetlen a termőhelyi adottságokhoz adaptált (a célokkal harmonizáló) hibridválasztás. Ehhez pedig a gazdálkodók igénye a megfelelő kísérleti adatbázis. A megbízható és széles körű eredmények alapján az adott terület adottságainak megfelelő hibridet tudják a gazdák választani, optimalizálva ezzel a lehetőségeikből adódó legjobb eredmény elérését, megfelelő profit realizálását.
Az első számú értékmérő, ami alapján a legtöbb gazdálkodó hibridet választ, az a stabil, több éven át bizonyított magas termőképesség. A termőképesség különösen abban az értelemben fontos, hogy hazánk a száraz, szélsőséges kontinentális éghajlatba tartozik. Ezért nem elég csak egy év jó eredménye, az igazán jó hibridek azok, amelyek az eltérő évjáratokban is egyformán kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Ebből következik, hogy a szárazság- és hőstressz tűrés különösen fontos hazánkban. A termőképesség mellett kiemelhetjük még a jó csőegészséget, hiszen bizonyos évjáratokban és termőhelyeken a fuzáriumos csőpenész, a toxintartalom nagyon komoly problémát okozhat, ami rontja az árualap minőségét, eladhatóságát vagy megváltoztathatja a felhasználhatóság irányát és a termelés gazdaságosságát.
A termelő által nem befolyásolható klimatikus tényezőkön és terménypiacon túl van még egy meghatározó elem, mégpedig a talaj – hangsúlyozta Csengődi Péter, a DEKALB marketingvezetője.
Az alapvető termelői igények e hármas csapásirány mentén keletkeznek. Mivel a terményárak változásait az elérhető legmagasabb terméssel lehet kihasználni, vagy kompenzálni, a terméspotenciál az egyik legfontosabb tényező. A klíma okán ez szintén kritikus elem, hiszen kedvező (csapadékosabb) évjáratokban kell behozni a szárazabb évek veszteségeit. A magas termőképesség viszont a kelet-közép-európai klimatikus viszonyok között önmagában kevés, szárazságtűrő képesség nélkül nem elégíti ki a termelői igényét. A magas termés és stressztűrés mellett továbbá igény az eltérő tőszámokhoz való alkalmazkodás képesség is, egy flexibilis csőtípussal és kétcsövűséggel rendelkező hibrid alacsony tőszámon, kedvezőtlen talaj- és klímaviszonyok között is biztosíthatja a nyereséges termelést. A három értékmérőt együtt termésstabilitásnak nevezzük. A tapasztalatok alapján a jó termő területen és csapadékos évben a magas termés és sűríthetőség, a gyengébb táblákon száraz viszonyok között a stressz-, szárazságtűrés és tőszámrugalmasság a jellemző termelői igény.
Elsholtz László, a TRIGO Kft. terménykereskedőjének tapasztalata szerint az utóbbi pár évben a piac szűkülésével alapvető változások álltak be a takarmánykukorica piacán. A hazai piacon új szereplők jelentek meg, illetve a már jelen lévő szereplők növelték a jelenlétüket, ami miatt a gabona- és ezen belül a kukoricapiacok egyre szűkebbé váltak.
A tankönyvek szerint „a kereskedő szerepe a piacon: a kereslet és kínálat időbeli és térbeli eltérésének az áthidalása”. Ez az utóbbi időben a terménypiacokon egyre komolyabban jelenik meg. Jellemzően a termelők jó ellátottsággal rendelkeznek raktárak tekintetében, ezért képesek hosszú időn keresztül tárolni az árut, és akár az utolsó pillanatig kivárni az értékesítéssel, míg a végfelhasználók elvárása, hogy a lehető legrugalmasabb feltételekkel tudjanak vásárolni, csökkentve ezzel a kitettségüket, és nem utolsósorban a finanszírozási igényeket is.
A fentiek miatt az egyik fontos változás a rugalmasság tekintetében tapasztalható. A piac szűkülése, a kiszámíthatatlan logisztika és a folyamatosan változó árkörnyezet miatt a kereskedők tevékenységének egy fontos eleme lett a folyamatos tervezés és optimalizálás, egyúttal felértékelődött a rugalmasság szerepe. Fontos, hogy a vevő – legyen akár kereskedő, akár végfelhasználó – a terményt hosszan tudja tárolni, és az igényeinek megfelelően tudja elszállítani, a rugalmasságot pedig az esetek többségében felárral is hajlandó honorálni.
Az utóbbi évek másik fontos változása a minőségi elvárások terén tapasztalható. Az elmúlt 4-5 év minőségi problémái (aflatoxin 2012-ben, DON toxin 2014-ben) nyomán a kukorica már nemcsak kukorica, hanem egyszerre akár több tíz, bizonyos esetekben száz paramétert is vizsgálnak a vevők, ez alapján megkülönböztetve árat és minőséget. Az utóbbi pár hónap „slágere” a gázkoncentráció mérése a terményekben, de toxinok tekintetében már talán a termelőknek is megszokott és elfogadott az adott régióra jellemző minőségi elvárás, mely már Magyarországon belül is eltérő annak függvényében, hogy az adott területről milyen piacok érhetőek el.
Kelet-Magyarországról jellemzően olyan rendeltetésekre kerül a kukorica elszállításra, ahol szigorúbbak a toxinkövetelmények (maximum 1750 ppb DON toxin, 5 ppb aflatoxin). Dél-magyarországi felrakók esetén a toxinhatárok valamennyire „lazábbak” (maximum 4000 ppb DON toxin, 20 ppb aflatoxin), hiszen az exportirány jellemzően a Fekete-tenger, míg Közép-Magyarországon a gyárak által meghatározott minőség az elvárt és elfogadott (1500 ppb DON toxin, 3 ppb aflatoxin). A nyugat-magyarországi piacokon pedig elsősorban az olasz vevők igényei a meghatározóak, ami széles palettán változik az egészen szigorú specifikációktól az egészen lazáig (max. 750–4000 ppb DON toxin, maximum 3–20 ppb aflatoxin, valamint egyes esetekben egyéb toxinokat is kérnek a vevők).
A Tiszapüspökiben épülő gabonafeldolgozó – amelynek kizárólagos alapanyag-beszállítója a TRIGO Kft. lesz – minőségi követelmények tekintetében ugyanazokat a paramétereket követeli meg, mint bármelyik másik feldolgozó (1500 ppb DON toxin, 3 ppb aflatoxin).
Miután a termelő eldöntötte, hogy hasznosítási irány alapján milyen hibridet választ (hagyományos, linolsavas, vagy magas olajsavas), alapvetően a napraforgóban a hibridválasztást a termőképesség határozza meg.
E mellett fontos az adott hibrid adaptációs képessége, egyre fontosabbá válik a hőstressztűrő képesség. A termőképesség még akár a gyomirtási technológiai igényt is felül tudja írni – mondta Vajda Beáta, a Syngenta marketingvezetője.
Érdemes megemlíteni, hogy míg korábban a Phomopsis-szal
szembeni ellenállóság volt egy szempont, az elmúlt években a Macrophomina és Sclerotinia értékelődött fel. Végül, de nem utolsósorban az agronómiai tulajdonságok is jelen vannak a termelői igények sorában, mint például a növény magassága, a tányér állása és a kaszatok kitelítődése.
Az európai olajpiaci összképet tekintve az RWA Magyarország Kft. várakozása továbbra is az, hogy a HO napraforgó feldolgozásának részaránya növekedni fog a következő években is – hangsúlyozta Bene László ügyvezető. Ennek alapja a sokszor emlegetett tudatos nyugat-európai vásárló. A HO napraforgóolaj a pálmaolaj helyettesítő terméke. A címkézési szabályok változásával – amelyek szerint kötelező feltüntetni a termékek címkéjén, hogy milyen olaj felhasználásával készültek – az egészséges olaj felhasználásával készült terméket a nyugati vásárló preferálja a kevésbé egészségessel szemben. Ebben az összevetésben a pálmaolaj koleszterinnövelő, vagy szinten tartó volta miatt mindenképp hátrányban van. Ugyanígy a fenntarthatóság oldaláról megközelítve a kérdést, a nyugati vásárló preferálja a HO napraforgót a pálmával szemben. Azt azonban előre nem lehet tudni, hogy ezt a HO napraforgóolajat a végfelhasználó honnan szerzi majd be, Magyarországról vagy máshonnan. Emiatt ez a továbbiakban is várható részarány növekedése a HO napraforgónak elsősorban egy üzleti lehetőség Magyarországnak. Kérdés, hogy mennyiben tudjuk ezt kihasználni. Az biztos, hogy földrajzi szempontból kiváló helyen vagyunk, azonban a feldolgozó a teljes termékpályát fogja nézni. Hogy melyik olajat lehet jobban értékesíteni, csak az érem egyik oldala. Kérdés, hogy a kínálati oldal mennyire támasztja alá ennek az igénynek a kiszolgálását, folyamatosan. A HO és az LO napraforgó árak közötti prémium mértéke erősen ingadozik. Az elmúlt években előfordult, hogy 30.000 forinttal többet fizetett a piac a HO napraforgóért tonnánként, mint a linolsavas napraforgóért. Ugyanúgy volt, hogy egy árban ment a két napraforgó. 2016-ban egy rövid ideig negatív prémium is elszámolásra került a piacon, ezt elsősorban azonban szállítási problémák idézték elő. Nyilván valóan, amennyiben az aktuális szezont megelőző évben magas prémiumot fizetett a piac a HO napraforgóért, több gazda választja vetésre, és ugyanígy fordítva is igaz. Amennyiben a termelői oldal e miatt a változó prémium szint miatt nem elégíti ki folyamatosan a növekvő feldolgozói keresletet, úgy az olaj biztosan nem hazánkból kerül beszerzésre. Nem tudjuk majd ezt az üzleti lehetőséget teljes mértékben kihasználni.
Jelenleg 20–25%-ra tesszük a HO-feldolgozás arányát a teljes napraforgó volumen vonatkozásában. Fentiektől függ, hogy ez milyen mértékben tud tovább növekedni. Ha azonban belegondolunk, hogy néhány éve még a palettán sem szerepelt, már az eddigi arányt is nagyon komoly sikerként kell értékelnünk. Az RWA a leírtak miatt – termelői megkeresések esetén – ajánlja a HO napraforgó vetését az LO helyett még így is, hogy jelenleg nincs árkülönbség az új termésű LO és HO napraforgó között.
A felhasználóknak különféle elvárásaik vannak a rendelkezésre álló genotípusokkal szemben, és igényeik olykor speciális technológiai szempontokra is kiterjednek a repcetermesztésben – mondta Varga Gábor, a Rapool fejlesztője. Emiatt a szántóföldi kultúrák közül a repce és annak technológiája változott a legnagyobb mértékben az elmúlt időszakban. Egy biztos, a legfontosabb termelői elvárás a terméshozam maximalizálása, valamint a jövedelmezőség, ezért elmondhatjuk, hogy minden vevői igény és nemesítési cél végső soron rájuk vonatkozik.
Az első jelentős változás ennek érdekében az áttérés a fajtákról a hibridekre. A repcehibridek szerepe a pozitív gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően az elmúlt tíz évben erősödött.
A hibridek gyorsan felváltották a fajtákat, ami a köztermesztésben a termésstabilitás és az intenzitásnövelés alapjait megteremtve a termelési színvonal javulását és a klímaérzékenység csökkenését eredményezte, ezzel hozzájárulva a hektáronkénti hozamok növeléséhez.
A termésstabilitás, a kiemelkedően jó termésképző sajátosságok, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, az alacsony pergési hajlam vagy akár a jó állóképesség már alapigényeknek számítanak. Azonban számos egyéb technológiai fókuszpont is megjelent, ilyen például egy másik fontos termelői igény, a könnyű betakaríthatóság. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a betakarítás gyorsabban és kevesebb üzemanyag felhasználásával hajtható végre, amit mérhetünk kísérleti és üzemi körülmények között is.
A kelés biztonságának fokozása érdekében változtatni kellett a vetéstechnológián mind a hibridek, mind pedig számos kapcsolódó termesztési elem kapcsán. Ezzel összefüggésben a hibridek fejlődési dinamikájának, vetésidő-toleranciájának vagy akár a széles sortávú vetésekre való alkalmasságának megismerésére is reális termelői igény jelentkezett, ezért ezeket a tulajdonságokat is közöljük a hibridek jellemzésében.
Otrok György, az IKR Agrár Terménykereskedelmi Üzletág igazgatója visszautalt arra, hogy harminc évvel ezelőtt az olajipari repcetermelés Magyarországon főleg a Dunántúlra koncentrálódott, export növény volt, némi hazai felhasználással. Az országos termésátlag 1,5 tonna volt hektáronként, és a 2 tonnánál nagyobb terméseredmény már kiugrónak számított. Az akkor termelt fajtarepcéknek főleg a télállóságával szemben fogalmaztak meg kritikákat a termelők, illetve az olajtartalmat szerették volna megemelni.
A repce pozíciója a 2000-es évek elején változott meg. Egyrészt új vetési, növénytáplálási technológiák terjedtek el, főleg Magyarországon gazdálkodó német termelőktől. Ennek hatására a termésátlagok emelkedtek meg 1-2 tonna/hektárral. A másik tényezőként az ebben az időszakban beinduló biodízel program részére kellett több alapanyagot előállítani, ami területnövekedést okozott.
E két tényező hatására a nemesítők is elkezdték fejleszteni a repcefajták termőképességét mind a mag, mind az olaj tekintetében. A termésbiztonságot a fagyérzékenység csökkentésével és kémiai beavatkozással (regulátor) tették a nemesítők lehetővé.
Ezek azonban már olyan kihívások voltak, amelyekre a fajtarepcék nem, csak a hibrid repcék tudtak jól megfelelni.
Elmondható, hogy a piacon megjelenő igény – vagyis, hogy a biodízelhez több repce kell – elindította a termelőket azon az úton, hogy keressék a biztonsággal termelhető, nagy olajtartalmú és 4-5 tonna/hektár termőképességű repcehibrideket. Harminc év után elmondható, hogy a repce siker, de főleg pénzes növény lett!
A piaci várakozásoknak megfelelően a piaci igény a repcére folyamatosan növekedni fog – erősítette meg Bene László (RWA Magyarország Kft.) –, emiatt a szakemberek azt valószínűsítik, hogy a termőterület 300.000 hektárig tovább növekedhet. E felett azonban a vetésforgó betartása már gátat szabhat a további fejlődésnek. Ettől kezdve a további potenciál a termésátlagban rejlik, amely a kezdeti 1,5 tonna/ hektárról mára stabilan 2 tonna/hektár fölé emelkedett országos átlagban. A birtokstruktúrában és termesztési tapasztalatban (tudásban) is megfelelő agrárvállalkozásoknál egy csapadékmennyiségben és -eloszlásban is megfelelő évjárat elegendő ahhoz, hogy
4 tonna felett termeljenek hektáronként.
A repce továbbra is a favorit növények közé fog tartozni, mert az európai piac mennyiségi igénye ennek kellő alátámasztást ad. A minőségi kritériumok kapcsán elmondható, hogy egyre jobb minőségű, magas olajtartalmú hibrideket nemesítenek, az olajtartalom az árban is jelentős mértékben megmutatkozik, ez esetben a felvásárló bonifikációs juttatását a termelő ki tudja használni. Bene László felhívta a figyelmet a NÉBIH kisparcellás kísérletek eredményeiről való tájékozódás fontosságára, amelyből a különböző repcehibridek értékmérő tulajdonságairól és termelési potenciáljáról tájékozódhatunk.
A gyakorlatban a fajtaválasztás szempontjait gazdasági szinten és regionálisan is számos tényező együttesen befolyásolja. A vevői elképzeléseket napjainkban egyértelműen a piac irányítja, emiatt a döntés nem lehet öncélú, hiszen szükség van arra, hogy olykor a régi berögződéseket is félretegyük a fajtaválasztás során. – hangsúlyozta Varga Gábor, a SAATEN-UNION fejlesztője. Olyan kalászos fajok és fajták termesztése illeszkedik jól a termelési szerkezetbe, amelyek jövedelemtermelő képessége is megfelel az elvárásoknak.
Meghatározó és elengedhetetlen az alkalmazott kalászos fajra és fajtára jellemző értékmérők mélyebb szintű ismerete, továbbá az ezekből fakadó speciális tulajdonságok figyelembevétele a gyakorlati munkában. A termelési alapot a megszokottnak számító fajtajellemzőkön túl – mint az érésidő, a habitussal kapcsolatos ismérvek, a termőképesség, a minőségorientáció vagy a betegségekkel szembeni ellenálló képesség – napjainkban már számos egyéb, a termesztéstechnológia alakulását befolyásoló speciális tulajdonság alapján választják meg a termelők.
Az őszi búza termesztésében például a kiemelkedően produktív fajták – mint amilyenek a búzahibridek és számos nagy termőképességű fajta – esetében egyértelműen elvárt tulajdonság a termésstabilitás változó körülmények közepette is, a jó alkalmazkodóképesség a termőhelyi adottságokhoz, a környezeti stresszorokhoz, továbbá a termelési célnak megfelelő minőség megléte.
A technológiai igényekkel, a felhasználással és a termeszthetőséggel kapcsolatos megoldásközpontú vevői megközelítés is egyre gyakoribbá vált a fajtaválasztásban. A korszerű fajták meghatározó értékmérői és a választást elősegítő tulajdonságai a széles vetésidő-tolerancia, az alkalmasság a korai vetésre, a kiemelkedő tápanyag-hasznosító képesség, az intenzitásigény, a tőszámhasználat vagy a járó jelleg. A termelők elvárásai tehát számos esetben az évjárathatás sajátosságait, a technológiai elvárásokat, a megcélzott termelési irányt és a piaci igényeket követve változnak, aminek az alakítása, valamint lehetőség szerint a lekövetése folyamatos feladatot jelent a nemesítés számára.
Virágné Pintér Gabriella, a Gabonakutató Nonprofit Kft. kereskedelmi vezetője szerint ma még nem minden esetben gondolkodik a termelő ökonómikusan, ami azt jelenti, hogy nem veszi figyelembe a termelési környezetét, adottságait és a piaci lehetőségeit. Olcsón nagy termést és magas felvásárlási árakat szeretne elérni.
A minőségi búzatermelést preferálja inkább, ehhez választ fajtát, de az átlagos EU minőség a legnehezebben eladható jó áron. A javító minőséghez komolyabb technológiai fegyelem szükséges, azonban nem minden terület alkalmas a kiemelkedő minőség elérésére.
Természetesen ehhez olyan fajtát szeretne, amivel az ilyen irányú céljait elérheti. A mai búza fajtakínálat széles. Napjainkban, több mint 180 fajta van hivatalos (NÉBIH) szaporításokban és természetesen a fajták tulajdonosai, képviselői ezen fajták vetőmagjait el akarják adni, amire többféle konstrukciót kínálnak.
A fajták képességei (termőképesség, minőség, alkalmazkodóképesség, betegség ellenállóság stb.) különbözőek és nem mindenütt hozzák azokat a tulajdonságaikat, mint ahogyan azok a fajtakínálatokban szerepelnek. Évek óta tény, hogy a jobb minőségért magasabb árat lehet elérni, de nem mindegy, milyen hozamok mellett.
Szerencsére a gazdálkodók egy része ma már sokkal tudatosabb, alkalmazkodik a piac igényeihez. Vannak, akik kimondottan takarmánybúzát termelnek, adott a technológiájuk akár a 8-9 tonnás termés eléréséhez, és megvannak a piacaik is ennek az értékesítéséhez. Azok a termelők, akik tudatosan a magas minőségre törekednek, szintén konkrét célpiacokra termelnek. Számukra a magas ár elérése a cél és ennek rendelik alá a termelésüket.
Ma már nem csak gondolati szinten, de a gyakorlatban is el kell jutni odáig, hogy az adottságaink figyelembe vétele mellett, biztos piaci háttér kialakításával azt a fajtát termeljük, ami jól eladható, termesztése rentábilis és kiszámítható (legyen az jó vagy gyengébb minőség). El kell felejteni azt, hogy úgy termeljünk, hogy majd csak eladjuk valakinek. Magyarországon a megtermelt 5 millió tonna búzából minimum 2,5 millió tonnát az exportpiacokon kell-kellene eladnunk. Ez csak akkor lehetséges, ha ezeken a piacokon az adott és elvárt igényeknek megfelelő minőséget (fehérje, P/l, energia, esésszám) tudunk biztosítani jó áron, a szállítási költséggel együtt úgy, hogy egységes, homogén, nagy tömegű árualappal rendelkezünk.
Összefoglalva a kérdést tehát, a termelői igényeket ma már a piaci igények figyelembe vétele mellett kell átgondolnunk, realizálnunk, hiszen nagy befektetéssel, kiváló hozamok elérésével – kedvezőtlen piaci viszonyok mellett is – rentábilisnak kell lennie a termelésnek.
Terménykereskedelmi oldalról Bene Zoltán, a Karintia Kft. cégvezetője elmondta, a piac hektikussága elbizonytalanította a termelők egy részét a magas minőségű búza termelésétől. Ennek köszönhetően tolódik el az arány és egyre többen fordulnak hazánkban a bőtermő búzafajták vetéséhez. Óvatosságra inti ugyanakkor a gazdákat a fajtaválasztás és az alkalmazott technológia tekintetében. A takarmánybúza nem egyenlő a rossz fehérjéjű búzával. Minél inkább tolódik el az arány a gyengébb minőség felé, úgy lesznek egyre válogatósabbak a takarmánykeverő üzemek. Nagy mennyiségű, 10% fehérjetartalom alatti búza alapanyag esetében ugyanis drága mulatság a fehérje pótlása. A bő termés mellett fontos szem előtt tartanunk a minőséget is. Legalább egy alap minőség elérésére alkalmas, vagyis minimum 11% fehérjetartalmat produkálni képes búzát válasszunk.
Mivel a hazai felhasználással megegyező mennyiség kerül exportra értékesítésre, fontos, hogy a világpiaci tendenciákkal is tisztában legyünk. Az össz búzatermést világszinten 752 millió tonnára becsülik, amely új rekordot eredményezhet. A globális termés már 2013 óta, vagyis negyedik éve növekszik. A jelenlegi szezonban az esőzések jótékony hatása miatt tovább emelkedtek a hozamok a legnagyobb búzatermesztő országokban.
Véleményünk szerint hosszú távon a minőségi búzatermesztés lehet a megoldás, hiszen a német és francia klímának köszönhető ottani terméseredményekkel nem fogjuk tudni felvenni a versenyt. Miért pont ők? Velük kell ugyanis versenyeznünk a legnagyobb felvevőpiacunkon, Olaszországban. A magas minőségű búzából egyre kevesebb megy Magyarországról, helyünket pedig egyre inkább átveszi a drágább osztrák búza. Helyes fajtaválasztással és egy kis odafigyeléssel képesek vagyunk a prémium minőségű, alacsony P/L és magas W-értékkel bíró búza termesztésére. A homogén, magas minőségű, fajtaazonos tétel értékesítése pedig egyszerűbb feladatot jelent a gazdáknak.
Az őszi búza esetében az egyre romló 20% körüli felújítási arány, vagyis hogy mekkora mértékben használunk államilag elismert fémzárolt vetőmagot, ugyancsak aggodalomra ad okot. A minőségi búzatermesztés alapja ugyanis a magas minőségben előállított prémium genetikájú vetőmag.
Tekintettel az egyre kiszámíthatatlanabb piaci helyzetre, porlasszuk a kockázatot! Találjuk meg az egészséges egyensúlyt a bő termést adó és a prémium minőség elérésére képes fajták vetése között.
Az elmúlt két évben a szemes fehérjenövények támogatása sokakat rábírt a szója termesztésére. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az akarat kevés. Több információra, tudásra és tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy valaki tartósan magas termésátlagot érhessen el, jó beltartalmi paraméterek mellett – kezdte értékelését Fodor Péter, a Lajtamag Kft. kereskedelmi vezetője.
A 2015-ös év csapadékos ősze megmutatta, hogy az igen korai és a korai fajták nagyobb biztonsággal takaríthatók be. Épp ezért nőtt a kereslet ezen fajták iránt. Ezt az igényt erősíti 2017-ben, hogy 2016-ban sok helyen 4 t/ha üzemi átlag felett teljesítettek ezek a korai szójafajták. Míg a középérésű fajták az ország déli részén, ahol azok biztonságosabban termelhetők, 5-6 t/ha feletti termésátlagokat is elértek.
A tapasztaltabb gazdálkodók keresik a magasabb alsó hüvelymagasságú és kisebb pergési hajlamú szójákat. De nagyon fontos az állóképesség és a betegség ellenálló képesség is, hiszen csapadékos vagy viharos időjárás esetén a jó állóképességű fajták még jól betakaríthatók maradnak. A szója fogékony a szklerotíniára, így napraforgó és repce után nem tanácsos szóját vetni, már csak növényegészségügyi szempontból sem.
A gazdálkodók számára nagyon fontos, hogy adott régióban, a szomszédos településeken és a szomszédos gazdálkodóknál adott fajta milyen hozamra képes. Hiszen mindenki azt akarja tudni, hogy nála mennyit teremhet az adott fajta. Erről legkönnyebben a környékbeli referenciákból, demó kísérletekből lehet tájékozódni.
A legtöbb szójafajta hazánkban 45 cm-es sortávolságnál képes a legmagasabb hozamra. Ez azonban csak megfelelő gépi felkészültséggel (szemenkénti vetőgép, gyomfésű, sorközművelő) érhető el. Bizonyos fajták jól tűrik a gabona vagy dupla gabona sortávot, míg mások – általában a későbbi fajták közül, de nem mindegyik – az ország déli részén akár 70 cm-re is vethetők.
Az oltás minősége és frissessége szinte minden gazdánál visszatérő kérdés. Tudni kell, hogy a szója vetőmagra felhordott baktériumos oltás a vetés előtt 1-2 nappal lenne ideális. Bizonyos technológiai elemek betartásával ez az idő növelhető. A termelői igények alapján mi kizárólag oltott és csávázott vetőmagot forgalmazunk a lehető legjobb hatás és védelem elérése érdekében. A gyökérgümők kialakulása sokat hozhat a konyhára a terméshozamra gyakorolt hatásán keresztül. Ideális körülmények között 1 t/ha terméstöbbletet is hozhat a megfelelő minőségű és mennyiségű oltás.
A 2016-os szezonban is sokat lehetett hallani a szójáról, mint az egyik legdinamikusabban növekvő szántóföldi kultúráról. Magyarországon köztermesztésben csak GMO-mentes vetőmag van forgalomban, a megtermett szójabab is értelemszerűen GMO-mentes. A hazai takarmánygyártásban egyelőre nem jellemző igény a GMO-mentesség, de export esetén ez gyakori követelmény, így ennek könnyű megfelelni.
Polgár Zoltán, a Galldorf Zrt. kereskedelmi vezetője elmondta, a beltartalmi minőséget illetően érezhető némi változás, egyre több feldolgozó szeretne legalább 34% nyersfehérje tartalommal, ill. min. 20% nyerszsírtartalommal szójababot vásárolni.
Full-fat szója előállítás esetén a szójababot különböző technológiákkal hőkezelik, ami az alapanyag alkotóelemeinek arányát nem változtatja meg, azaz a végtermék beltartalma megegyezik az alapanyagéval.
A szójaolaj gyártása során az olajat vagy hidegen sajtolással, vagy melegen sajtolással nyerik ki a szójababból. A melegen sajtolás során további oldószeres kezeléssel vonják ki a maradék olajat a szójabab darálmányból.
Az így képződő melléktermék a szójadara, melynek fehérjetartalma a feldolgozást követően jellemzően 43–48% között mozog,
1-2% zsírtartalommal.
Takarmánygyártás során az egyes állatfajok (broiler, pulyka) fehérje- és energiaigénye rendkívül magas és ezt csak nagyon koncentrált beltartalmú alapanyagokkal lehet kielégíteni.
A kívánt célt 45,5% ny. fehérjénél gyengébb minőségű szójadarával nem lehet elérni, ezért a szójadaragyártók a vevők elvárásának eleget téve igyekeznek minél magasabb, min. 34% nyersfehérje tartalommal beszerezni a szójababot.
Ez a magas érték pedig elsősorban a jól megválasztott fajtával, termőterülettel és megfelelő szakmai tudással, agrotechnikával érhető el.
A humán felhasználást illetően hasonlóak a beltartalomra vonatkozó elvárások, mint a takarmánygyártásnál. Fontos szerepe van a szójabab színének, egyes gyártók elvárják a 97-98% színtisztaságot (egyenletes színt), ill. a fehérköldökű fajtákat előnyben részesítik.
Gyakori követelmény a 99,0–99,5%-os ép szemek aránya, azaz nem tartalmazhat tört és fél magvakat az alapanyag, mert a feldolgozás részét képező áztatás során ezekből a szemekből könnyen kiázik a fehérje.
Az idei évben találkoztunk először olyan új vásárlói igénnyel, mely nem enged deszikkáló szert használni a szójabab termesztésben és az eddig megszokott szigorú növényvédő szer maradványok vizsgálata kiterjed ezen szerekre is.
A hazai takarmányipar nélkülözhetetlen fehérjeforrása, mégis kénytelenek vagyunk 70%-ban nélkülözni, legalább is, ami a hazai forrást jelenti. Jelentős a fehérjefüggőségünk, amit kénytelenek vagyunk GMO-s import szójából pótolni. Nem kérdés – hangsúlyozta Bene Zoltán (Karintia Kft.) –, hogy a hazai piacon van jövője a szójának és amennyiben sikerül megőriznünk az értékes GMO-mentes státuszunkat, a kereslet a szójáink iránt külföldön is megmarad. A szója ára, bár világszinten 335 millió tonna körüli rekordtermés várható, 100.000 forint felett látszik stabilizálódni, versenyelőnyt jelent a kukoricával szemben. Egy 2012–2015 közti időszakot vizsgáló AKI-felmérés szerint mind az alacsony, a közepes, mind pedig a magas termelési színvonalú szóják kontra kukoricák esetében a szója felé billent a mérleg nyelve a jövedelmezőség terén.
Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a termés mennyisége mellett a beltartalmi paraméterek. A megszokott GMO-mentes 13/2 (nedvességtartalom/keverékesség) paraméterek egy magas, 53% feletti PROFAT (nyersfehérje és nyerszsír) tartalommal kiegészülve, több ezer forintos felárat jelenthetnek a gazdáknak.
Összeállításunk mind az öt növényfajnál vázolta a termesztői tevékenység feltételeit a sikeres piaci szerepléshez. Megállapítható, hogy a piaci követelmények és trendek jelentősen meghatározzák a termelői tevékenységet. Ez kihat a fajtaválasztásra, a termesztéstechnológia lényeges elemeire. A konvencionális szempontok mellett az új, minőségorientált felhasználói igényekhez történő folyamatos alkalmazkodás biztosíthatja a termelőnek a területről nyerhető maximális jövedelmet. A régi beidegződéseket, miszerint olcsón elő lehet állítani nagy termést, amit a piac magas áron elismer, el kell felejteni.
-an összeállítás-
A cikk szerzője: Agro Napló
