A rézhiány kialakulása és tünetei kalászos gabonáinkon
Már a tizenkilencedik században ismert volt a kalászosok „láptalaj-betegsége”, melynek okát csak később állapították meg és rézhiánynak azonosították. A réz mikroelem hiányának kedvezőtlen hatása tehát leginkább kalászos gabonáinkon vált ismertté, s ma már kijelenthető, hogy a búza, az árpa és a zab e hiánybetegségre rendkívül érzékeny. Főleg a fiatal, különösen aktív növekedésű leveleken jelenik meg az első tünet, melyeken fonnyadási jelenségek mutatkoznak, majd ezek a növényi részek hamuszürkére, ill. szürkészöldre váltanak. Ezután jellemző változás, hogy ezek a fonnyadó levelek minden átmenet nélkül kifehérednek és száradoznak, majd a csúcsi rész besodródik és dugóhúzószerűen elcsavarodik. A legnagyobb vetésterületen előforduló búzán gyakran kifehéredés elmaradásával is kialakul a levelek csavarodása és száradása. Leginkább a levélcsúcstól induló sávos kivilágosodás jellemző, mely kiterjed a levelek felső harmadára és elhaláshoz vezet. Őszi árpán többnyire sárgásfehér elváltozás figyelhető meg a levelek széleinek intenzív besodródásával.
Rézhiány esetén ha a kalász- és virágképzésre egyáltalán sor kerül, azok kisebbek és deformáltan fejlődnek. Ha a külsejük normálisnak is látszik, nincs megfelelő szemképződés, gyakran csak léha szemek alakulnak ki. Ezt a kalászosoknál nagyon jellemző tünetet a kalászok kifehéredése kíséri, melytől súlyosabb esetekben a tábla fehéres „csillogást” mutat. Innen származik a „fehérkalászúság” vagy „csúcsfehéredés” elnevezés is. A rézhiány megjelenése az időjárási jellemzőktől függően ugyanazon a táblán vagy termőhelyen évről évre ingadozhat a talaj ideális réztartalma mellett is. Ennek oka, hogy hosszabb szárazság esetén gátolt a víztranszport, ami a rézhiány kialakulásához vezet. A víz- és tápanyaghiány, ill. a rézhiány által gátolt anyagcsere-mechanizmusok végül a levélrészek elhalásához, vontatott növekedéshez vezetnek és jelentős termésveszteséget okozhatnak. Ennek a hiánybetegségnek az elkerülése érdekében, különösen az érzékeny növények esetében, hatékony beavatkozásra van szükség, melyre a „felszívódó” réztartalmú Sergomil L-60 lombtrágya kiemelten javasolható.
A Sergomil L-60 réztartalmú lombtrágya bemutatása és felhasználása kalászosokban
A készítmény egy különleges lombtrágya a növények rézhiánytüneteinek enyhítésére, ill. a hiánytünetek kialakulásának megelőzésére. A termék réztartalma 5,5%, monoglukonát tartalma pedig 45%, mely energizáló hatásával növeli a hatékonyságot. A Sergomil L-60 lombtrágya alkalmazását látványos zöldítő hatás kíséri, s az újszerű, nem ionos formában lévő felszívódó rézmolekula-komplexnek köszönhetően levélen keresztüli gyors hatás jellemzi.
Hatékonyan növeli a fehérje- és szénhidrátszintézist, a növények ellenálló képességének (polifenol-anyagcsere) fokozásával pedig külön hangsúlyozható értéket képvisel. Gombák és baktériumok elleni mellékhatása jelentős, külön figyelmet érdemel.
Felhasználási javaslat kalászosokban:
A készítmény engedélyezett dózisa 1,5–3,0 liter hektáronként, s felhasználása évi egy vagy két alkalommal javasolható. A kijuttatása bokrosodástól kalászhányás végéig elvégezhető, gyors hatása miatt későbbi rézpótlásra is alkalmas, kombinálása esetén keverési próba szükséges.
A kalászosok termesztése során gyakran találkozhatunk korompenészes fertőzésekkel, melynek elhatalmasodását a Sergomil L-60 jelentősen mérsékli. A korompenészes tünetek már messziről felismerhetők. A táblán sötétebb foltok észlelhetők, a növények feketések, alacsony növésűek, a kalászok léhák, így jelentős mértékű veszteség is jelentkezhet. Ha két kezelést végzünk, az egyes kijuttatások között legalább 15 napnak el kell telni.
Mándoki András
szaktanácsadó
A cikk szerzője: Mándoki András
