Mennyi elismert termelői szerveződés működik hazánkban? Az elmúlt években mi a tendencia e szerveződések számának alakulásában? Kertészet, szántóföld és állattenyésztés szempontjából hogyan oszlik meg az arány?
Helyzet számokban
A 2016. évi Agrárgazdasági jelentés adatai szerint Magyarországon 2015-ben a zöldség-gyümölcs ágazatban összesen 82 termelői szerveződés: 51 termelői szervezet (TÉSZ), 24 zöldség-gyümölcs termelői csoport (TCS) és 7 termelői szervezetek társulása (TSzT) működött országos szinten. A TÉSZ-ek és a TCS-ék összesen 15 772 termelő taggal rendelkeztek. A tagok termőterülete 33 646 hektár volt, amelyből 11 035 hektár volt a zöldségtermő terület és 22 611 hektár a gyümölcstermő terület. A szervezetek száma alapján területi megoszlásban Szabolcs-Szatmár (25), Csongrád (14) és Bács-Kiskun (11) megye emelkedett ki. Amíg az észak-alföldi régióban jellemzően a gyümölcsfélék, addig a dél-alföldi régióban elsősorban a zöldségfélék termelését és értékesítését koordinálták a termelői szerveződések.
A zöldség-gyümölcs termelői szerveződések által értékesített tagi termékek nettó árbevétele meghaladta a 39 milliárd forintot 2015-ben, ami 15 százalékot meghaladó piaci részarány elérésére volt elegendő.
A zöldség-gyümölcs termelői szerveződések piaci részaránya a tagi forgalom alapján viszonylag állandó, a 2015-öt megelőző négy évben 16 és 17 százalék körül alakult. Amennyiben a zöldség-gyümölcs termelői szerveződések teljes forgalmát vizsgáljuk, akkor e szervezetek együttes részesedése 2015-ben meghaladta a 18 százalékot, és a megelőző négy évben 19 és 22 százalék között változott. A zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szerveződések a 150/2012. (XII. 28.) VM rendelet alapján kérhetik elismerésüket.
A 2016. évi Agrárgazdasági jelentés adatai szerint Magyarországon 2015-ben a zöldség-gyümölcs ágazaton kívüli termelői csoportok száma 184 volt, az értékesített tagi termékből befolyt összes árbevétel elérte a 216 milliárd forintot, a taglétszám pedig a 13 202 főt. Területileg a legtöbb termelői csoport Bács-Kiskun (22), Baranya (22) és Hajdú-Bihar (15) megyében működött. A növénytermesztésben elismert szervezetek száma 106 volt, az állattenyésztésben pedig 78 működött. Ágazati megoszlásban a szántóföldi és a gabona ágazat együtt adta a csoportok közel felét (87), amit üzemszámban a baromfi (29), a sertés (19) és a tej (10) termelői csoportok követtek, a többi termékkörben 1 és 9 közötti számú csoport rendelkezett elismeréssel. A termelői csoportokba szerveződött termelők szemes gabonából 1,5 millió tonnát termesztettek, 130 ezer tonna sertés- és 124 ezer tonna baromfihúst állítottak elő és több mint 576 millió tonna tejet vásároltak fel tagjaiktól 2015-ben.
A zöldség-gyümölcs ágazaton kívüli termelői csoportok elismerése a 42/2015. (VII. 22.) FM rendelet alapján történik. A Vidékfejlesztési Programnak (2014–2020) megfelelően az elismerhető termékcsoportok köre kiegészült a zöldség-gyümölcs termékekkel is. (Fontos hangsúlyozni, hogy e jogszabály alapján a zöldség-gyümölcs termékcsoportra elismert szervezetek nem tévesztendők össze a 150/2012. (XII. 28.) VM rendelet alapján elismert zöldség-gyümölcs termelői csoportokkal.) Új termelői csoportként csak a 2014. január 1. után bejegyzett szövetkezetek ismerhetők el. 2015 második felében és 2016-ban folyamatosan alakultak termelői csoportok, ugyanakkor számuk összeségében jelentősen nem emelkedett, 2017. január 1-jén 187 termelői csoport rendelkezett elismeréssel, így a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szerveződésekkel ellentétben nagyobb fluktuáció jellemezte a szervezettségi formát.
Bővülő információk
A termelői együttműködések hátterének részletesebb megismerése a rendelkezésre álló adatbázisok magasabb szintű feldolgozásával segíthető elő. A 150/2012. (XII. 28.) VM rendelet alapján a termelői szervezetek (TÉSZ) és a zöldség-gyümölcs termelői csoportok (TCS) adatokat szolgáltatnak a tagjaikról, a tagok termeléséről, a megtermelt áru értékesítéséről és a pénzügyi helyzetükről a Földművelésügyi Minisztérium (FM) számára. A TÉSZ-ek/TCS-k adatszolgáltatásai alapján FM Agrárpiaci Főosztálya az Európai Bizottság (COM) számára jelentést készít, a COM által megadott formátumban. A zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szerveződések adatszolgáltatásának megkönnyítése érdekében jelenleg fejlesztés alatt áll egy web alapú adatgyűjtő szoftver, ami jobban feldolgozhatóbbá teszi az adatállományt, valamint biztosítja a gyűjtött adatok többcélú felhasználását.
Az Európai Unió bővíteni szándékozik a piaci információk gyűjtését. Az EU-s kötelezettségek teljesítése: az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozott gyümölcs- és feldolgozott zöldségágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági rendelete jelenleg módosítás alatt áll, amely szerint a jövőben rendszeresen, súlyozott árakat kell küldeni az értékesített termékekről az Európai Bizottság részére.
2017-ben az Európai Bizottság kérdőíves felmérést fog kezdeményezni a tagállamok körében a termelői szervezetekkel kapcsolatos tapasztalatok feltárására, mindez a KAP felülvizsgálatának részeként ezen intézkedés értékelését fogja szolgálni. A felmérés továbbá alkalmas arra, hogy az egyes tagállami jó gyakorlatokat összegyűjtve és bemutatva segítse ezen eszköz felhasználását a termelői piacra jutás javításában.
Önállóan vagy közösen, avagy mit mutatnak a legfrissebb kutatások?
A legfrissebb kutatási eredményeinkből kiderül, hogy amíg a gazdaságok fejlesztési és beruházási hajlandósága továbbra is magas, addig a gazdálkodók együttműködési kedve változatlanul visszafogott. A mezőgazdasági termelők többsége önállóan szerzi be a termeléshez szükséges alapanyagokat és önállóan értékesíti a termékeit.
Pedig a gyorsan változó gazdasági környezetben még a hazai szinten élenjáró gazdaságok számára is létkérdés a versenyképesség gyors, ugrásszerű növelése. A termelés hatékonyságának javítása mellett annak kockázatcsökkentése is elengedhetetlen, például öntözéssel, belvízelvezetéssel, jégelhárítással, fagyvédelemmel. Megosztható a kockázat együttműködéssel, összefogással, horizontális és vertikális integrációval is. Nagy tömegű, egységes árualap előállításával és piacra juttatásával erősíthető az alkupozíció. Ugyanez érvényes az alapanyagok beszerzésére is. Mindez létkérdés és utóbbiakhoz még beruházásra sincs szükség. Az összefogás csak elhatározás kérdése.
Ha figyelembe vesszük, hogy a hazai termelés hatékonysága, az ágazat kibocsátása, annak változékonysága és szerkezete, továbbá a végtermék egységköltsége, minősége és feldolgozottsága hol tart a versenytársakéhoz képest, célszerűnek látszik a jelenlegi helyzet javítását célzó minden egyes lehetőség számbavétele. Versenytárs alatt már korántsem csak a szomszédos gazdaságot kell értenünk, hanem az európai és a globális piacot jelenleg meghatározó, valamint az uniós piacra újonnan belépő szereplőket is. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy 2020-tól megváltozhatnak a támogatási feltételek és csökkenhet a támogatás intenzitása is. A jogszabályi környezet szigorodása pedig szinte biztosra vehető. Ennek ellenére a gazdálkodók kisebbik hányada hajlandó az együttműködésre, többségükben összefogás nélkül, önállóan próbálnak helytállni az erősödő versenyben.
Az AgroStratéga 2016-ban már ötödik alkalommal indította útjára azt a kutatást, melynek kérdőíve a mezőgazdasági termelést hivatásszerűen, azaz árutermelés céljából folytató egyéni gazdálkodók és cégvezetők szakmai információszerzési szokásaival, valamint jövőképével kapcsolatos kérdéseket tartalmazza. Az országos felmérésben megkérdezett gazdálkodók háromnegyede (77%) jellemzően önállóan szerzi be a termeléshez szükséges alapanyagokat, mindössze 5%-uk beszerzései folynak termelői csoporton, 3%-uk beszerzései pedig beszerzési és értékesítési csoporton keresztül. A gazdatársakkal közösen történő beszerzések aránya 14%.
Az országos felmérés válaszadói többségükben (79%) önállóan értékesítik a termékeiket (63%-uk kereskedőknek, feldolgozóknak, 16%-uk pedig közvetlenül a fogyasztóknak értékesít), mindössze 13%-uk értékesítései folynak termelői csoporton keresztül.
A kutatás 79–86%-ban a különféle alapanyagok (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer) és gép, eszköz beszerzésében, továbbá a termény értékesítésében a döntéshozó, valamint 12–16%-ban a döntést befolyásoló személyeket érte el. Az 1665 fős mintában kizárólag a hivatásszerűen, azaz árutermelés céljából gazdálkodók jelennek meg, mivel ők a kutatás célcsoportja. A felmérés így nem a teljes agráriumról ad képet, hanem a mezőgazdaságilag hasznosított terület döntő hányadát művelő, egységes agrártámogatási kérelmet benyújtókra nézve reprezentatív. A kérdőívkitöltők által művelt terület nagyságának összege közel háromszázezer hektár, átlagos birtokméretük pedig 176 hektár.
Mire mutatnak rá a szabad szavas válaszok?
A kertészeti ágazatban érdekelt fiatal gazdálkodók együttműködési hajlandóságát vizsgálta egy másik, 2015-ben végzett kutatásunk. A felmérésben megkérdezett 200 válaszadó többsége (83%) önállóan értékesíti a termékeit, közel négyötödük (79%) pedig a termeléshez szükséges alapanyagokat is önállóan szerzi be. A válaszadók nagyobbik fele (57%) nem tagja termelői csoportnak, viszont közülük tízből négyen (38%) tervezik a tagságot.
A válaszadóknak lehetőségük volt ún. szabad szavas megjegyzésben kifejteni a véleményüket a termelői együttműködések előnyeiről és hátrányairól. A termelői csoportba tartozó tagok több mint fele (56%) írt értékelhető megjegyzést a kitöltés során.
A leggyakrabban említett előnyök: jobb termelési és értékesítési lehetőségek (biztonság, kiszámíthatóság, erőfölény, logisztika), kedvezőbb alapanyag-beszerzési feltételek, gépkapacitás megosztása, nagyobb fizetési biztonság, szélesebb körű partnerkapcsolatok, egyéb előnyök (támogatásnál, pályázatnál előnyt jelent a tagság, a hozzáférés szakmai információhoz).
A leggyakrabban említett hátrányok: érdekkülönbségek (TÉSZ és termelők, termelő és termelő között, a tagok nem egyenlő elbírálása), önálló döntés, befolyás hiánya (alacsonyabb egyéni érdekérvényesítési lehetőség), ár-érték arány (tagdíj – átvételi ár), adminisztráció, nem egységes árualap (és annak következményei az árak alakulására).
Azoknak a válaszadóknak, akik nem tagjai semmilyen termelői csoportnak, szintén lehetőségük volt ún. szabad szavas megjegyzésben indokolni, hogy miért nem tagok. Közel kétharmaduk (63%) írt értékelhető megjegyzést a kitöltés során. A legtöbben a termelői csoporthoz tartozás elérhetőségének hiányát hozták fel indoknak (nincs elérhető közelségben, illetve például nincs dísznövényekkel foglalkozó TÉSZ). Az indokok következő nagyobb csoportját a „nincs rá szükség” típusú válaszok adták (például egyedül is boldogul az értékesítéssel, kezdő vállalkozás és/vagy nem termel annyit, hogy megérné termelői csoporthoz csatlakozni). A harmadik csoportba azok válaszai tartoznak, akik személyes rossz tapasztalatok miatt már nem tagok, vagy a környezetükben több rossz véleményt hallottak, mint jót, és ez befolyásolta a döntésüket. Ennek ellenére a tagsággal nem rendelkező gazdálkodók közül tízből négyen (38%) tervezik a tagságot, ami figyelemre méltó arány.
Legfrissebb, tavaszi felmérésünk a gazdálkodók jövőre vonatkozó várakozásait vizsgálta. A kérdőív végén lehetőség volt a rövid távú fejlesztési tervek szabadszavas kifejtésére, és bizakodásra adhat okot, hogy a válaszok között a korábbinál nagyobb arányban jelenik meg az összefogás, szövetkezés. Célként a termelési költségek (pl. az alapanyagok beszerzési árának) csökkentése, a termény értékesítésének és feldolgozásának hatékonyságjavítása (pl. egységes árualap biztosításával), a tárolókapacitások kihasználtságának növelése, valamint az öntözés lehetőségének megteremtése (pl. öntözőcsatornák kiépítésével) fordul elő leg-
gyakrabban. A megfogalmazott célok elérésének eszközeként a közös érdekérvényesítő képesség erősítését, valamint a horizontális és vertikális integrációt jelölték meg a gazdálkodók.
Kormányzati oldalról milyen ösztönző lépések vannak, amelyek a termelői szerveződések alakulását támogatják, illetve a meglévők hatékonyságát segítik?
A termelői szerveződések megerősítése elsődleges ágazati prioritás. A szervezeteken keresztül növelhető az ágazat technikai és technológiai színvonala, elősegíthető a friss piacok elérése és könnyebben megoldható a feldolgozóipar ellátása megfelelő minőségű és mennyiségű hazai alapanyaggal. Emellett fontos szerepük kell, hogy legyen a hazai feldolgozóipar újjászervezésében is.
A Vidékfejlesztési Program termelői csoportok támogatása jogcím – az elismerést követő első öt év támogatása – a csoportok megalakulásához, illetve a kezdeti működés beindításához nyújtott segítség. Az öt év támogatása hivatott segíteni az együttműködések megerősödését és önállósulását olyan formában, hogy később támogatás nélkül is tudják folytatni együttes tevékenységüket.
A 2015. évben a termelői csoportok működését ösztönző termelői csoportok elismerési feltételei a Vidékfejlesztési Program 2014–2020-as támogatási időszakban már a termelői csoportok elismeréséről szóló 42/2015. (VII. 22.) FM rendelet alapján valósulnak meg az újonnan alakuló termelői csoportok számára amellett, hogy a korábban alakult csoportok továbbra is szoros együttműködésben végezhetik munkájukat az elismerésük fenntartása mellett. 29 különböző termékcsoportban van lehetőség termelői szerveződés létrehozására. A termelői csoportok ágazati, termékcsoporti köre már kiegészült a zöldség-gyümölcs ágazattal is. Új csoportként csak a 2014. január 1-je után bejegyzett szövetkezetek ismerhetőek el. 2010. évtől évente 15–40 új elismerési kérelmet bíráltunk, az elmúlt években több mint 150 termelői csoport kapott elismerést. 2016. és 2017. évben újabb 65 termelői csoport elismerési kérelem került bírálatra. Jelenleg 187 elismert termelői csoport működik.
A 2010–2015 éves időszakban 14,9 Mrd forintot tudtunk működési támogatásként a termelői csoportoknak biztosítani összesen 889 db kérelemre.
A termelői csoportok elismeréséről szóló rendelet hamarosan hatályba lépő módosítása már nem tartalmaz eltérő feltételeket a sertés termékcsoportban alakuló termelői csoportoknak, tehát azok is 15 fő legkevesebb taglétszámmal és évi legkevesebb 300 millió forintos tagi árbevétellel működhetnek és támogathatóak.
A Miniszterelnökség 2017. március 21-én jelentette meg a „Termelői csoportok és szervezetek létrehozása” elnevezésű pályázati felhívást. A felhívás a 2014. január 1-je után elismert termelői csoportok működési feltételeinek kialakításához kínál támogatást. A felhívás keretösszege 11,29 milliárd forint, amelyből az érintett szervezetek maximum 100 000 eurónak megfelelő forintösszegű – a csoport éves értékesített termelése alapján számított – támogatásban részesülhetnek évente,
5 éven keresztül. A felhívás keretében 2017. május 2. és 2019. április 30. között nyújthatók be a kérelmek, az első értékelési szakasz 2017. június 9-ig tart.
A termelői csoportok szövetségeinek tevékenysége is nagyban segíti a termelői csoportok munkáját. A termelői csoportok ágazatonkénti együttműködési és koordinációs szervezeteként jelenleg 5 szövetség végzi munkáját.
A termelői összefogás módja a zöldség-gyümölcs ágazatban az Európai Unió által finanszírozott termelői szervezet létrehozása (TÉSZ-ek).
A zöldség-gyümölcs termelői szerveződések létrehozásának célja az volt, hogy a nagy számú piaci potenciállal nem rendelkező termelők termelését a piaci követelményekhez hozzáigazítsák és a nagy tételben vásárlókat egységes minőségű és feldolgozottságú árualappal lássák el. Ezt a termelői szervezet és tagjai közötti üzleti kapcsolatok közös szabályok által történő meghatározása révén lehet elérni.
Magyarországon is megteremtettük a szakmaközi szervezetek létrejöttének lehetőségét. A szakmaközi szervezeteknek fontos szerep juthat az ellátási lánc szereplői közötti párbeszéd, valamint a legjobb gyakorlatok és a piaci átláthatóság előmozdítása terén.
A termelői együttműködésre az uniós piacszabályozás keretei között a termelői összefogás ad lehetőséget. A KAP jogcímeinek alkalmazásával továbbra is támogatjuk az összes ágazatban a termelői együttműködéseket.
Egyes EMVA pályázatoknál – mint például a fiatal gazdák induló támogatása, az ültetvények korszerűsítése vagy a kertészet korszerűsítése – szintén előnyt jelentett a termelői szerveződésekben való tagság, hiszen az a pályázat elbírálásakor többletpontszámot jelentett.
Melyek a termelői szerveződések jellemző tevékenységei? Hogyan és mikor működik jól egy termelői szerveződés európai összehasonlításban? Milyen előnyökkel jár ezek működtetése?
Az EU-ban a zöldség- és gyümölcságazatban, az olívaágazatban szerzett tapasztalatokra és tejágazat piacszabályozására alapozva szabályozzák a termelői szerveződések ösztönzését.
E tevékenységek irányulhatnak a minőség javítására, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás szervezettségének javítására,
a piaci tendenciák értékeléséhez szükséges adatgyűjtés megkönnyítésére stb. Az intézkedések a vágott virágok kivételével az élő növényeket, továbbá a sertés-, a baromfi-, a marha-, a juh- és a kecskehús-, valamint a tojástermelést érintik. Az EU tagállamainak kötelező elismerni a termelői kezdeményezésre létrehozott termelői szervezeteket, illetve azok társulásait, amelyek célja a kínálat koordinálása és koncentrálása, a termelői árak stabilizálása, a termelési költségek optimalizálása, a környezetvédelem, a hulladékkezelés vagy a fenntartható gazdálkodás elősegítése. Az egy-egy vertikumban tevékeny szervezetek vagy azok társulásai által életre hívott szakmaközi szervezetek – tagi összetételükből adódóan – a termékpályákon belüli magasabb szintű, vertikális együttműködést, piacszervezést, koordinációt valósíthatják meg.
A magyar mezőgazdaságban a szövetkezés hiánya nemcsak az 1990. évi rendszerváltás óta eltelt időszak eseményeivel magyarázható, hanem sokkal hosszabb időre nyúlik vissza. Ereky Károly* már a 20. század elején részletesen beszámolt a gazdák összefogásáról, a szövetkezésről a Dániában szerzett tapasztalatai alapján. A dán példa lenyűgözte, ugyanis azt írja, hogy „Dániában a parasztszövetkezetek elértek a fejlődés legmagasabb fokára. A dán paraszt az 1880-as évek óta élvezi a nagyüzemi termelés előnyeit. A dán vaj ugyanis igen keresett volt a londoni piacon, azonban nem került oda kellő mennyiségben, mivel csak a nagy mezőgazdasági üzemek voltak alkalmasak a vaj szállítására... 1881-ben 50 parasztgazda összefogott egy jütlandi Hjeddins nevű faluban és szövetkezetet alapítottak vaj előállítására. Megbíztak egy Andersen Stilling nevű fiatal parasztlegényt, hogy a falu 400 tehenének tejét gyűjtse össze és abból ún. urasági vajat állítson elő. Így jött létre a világ első szövetkezeti tejgazdasága”. ….a parasztok „…már azt latolgatják, hogy vajon egy évi 5%-os zsírtartalmú 3500 kg-os tejhozam vagy a 3,5%-os zsírtartalmú évi 5000 kg-os tejhozam
(a vajmennyiség mindkét esetben 175 kg) lenne előnyösebb. És mindez ugyanakkor, amikor nálunk Magyarországon a paraszttehenek évi 700 liter tejet adnak.” Nem véletlen, hogy a Dániában előállított tejmennyiség 90%-át ma a dán és svéd tejtermelők tulajdonában levő Arla Foods szövetkezet dolgozza fel.
A tejtermeléshez hasonlóan Ereky pontos képet festett a világhírű dán sertéstenyésztés fejlődéséről, amikor arról ad számot, hogy „…a dán sertéstenyésztés szép eredményeket ért el a szövetkezeti alapokon működő vajtermelés kezdete óta, amikor ugyanis a gazdák melléktermékeiket saját gazdaságukban voltak kénytelenek felhasználni”… „Dániának az 1881-es évben 500 000 db sertése volt, 1911-ben azonban már 2 millió, vagyis az állomány 30 év alatt négyszeresére nőtt. Ennek a nemzetgazdaság történetében példátlan fejlődésnek megint csak az volt az oka, hogy a dán parasztok az 1880-as években a sertéstenyésztést és -értékesítést szövetkezeti alapon kezdték megszervezni”… „Dánia első disznóölésre szakosodott szövetkezetét Horsensben (Jütland) 1888-ban alapították.” Dániában ma a sertésvágások 96%-át két szövetkezeti vágóhíd (Danish Crown és Tican) végzi. A 20. század elején dán mintára mezőgazdasági parasztszövetkezetek egész légiója jött létre Franciaországban, Írországban és Skandináviában. A hazai helyzetet elemezve Ereky szerint „Magyarországon nem fejlődhet ki ilyen szövetkezeti mozgalom, mindenekelőtt azon oknál fogva, mert egyetlen parasztgazda sem hajlandó feladni az önállóságát.”
Ereky Németország és Dánia mezőgazdaságának tanulmányozása után gyakorlatilag az integráció (szövetkezetek alapításával) és a globalizáció (külpiacok igényeinek kielégítése) szerepét emelte ki.
A magyar agrárgazdaság azóta sem volt képes hatékonyan adaptálódni a globális, illetve az európai integráció kihívásaihoz, folyamatosan hiányzott a nyitottság, a sokoldalú partnerség és az együttműködés. A hazai mezőgazdaság helyzete kísértetiesen hasonlít az Ereky munkásságából megismert időszak mezőgazdaságához, ahol a gazdálkodási önállóság feladása és a bizalom hiánya továbbra is hátráltatja a szövetkezést. Ráadásul az elmúlt évtizedekben együttműködési kényszer sem volt, mert a kooperáció hiányából fakadó versenyképességi problémákat elfedték a folyamatos, tűzoltó jellegű állami intézkedések, elsősorban támogatások. Pedig a működőképes horizontális és vertikális integráció hiánya a gyenge versenyképesség egyik meghatározó oka. Nemzetközi összehasonlításban alacsony a termelői szerveződések árbevételének az aránya az egyes vertikumokban. A nemzetközi tapasztalatok alapján a folyamatosan változó gazdasági környezetben az integrált termékpálya rendszerek sikeresebbek az egyéni gazdálkodásnál. Az integráció tehát a méretgazdaságosság adta előnyök kihasználása mellett kockázatmegosztó és jövedelem-elosztó rendszer is. A szűkös anyagi és intellektuális forrás tükrében csak közös erővel lehet választ adni a szakmapolitikai kihívásokra.
Mi segíti és mi hátráltatja a mezőgazdasági szerveződések létrejöttét?
A termelői szerveződéseket az Európai Unió nem véletlenül szorgalmazza, támogatja. A feldolgozás és az élelmiszer-kereskedelem rendkívül nagy mértékben centralizálódott, ahhoz tehát, hogy az elkülönült agrártermelők hatékony alkupozícióba kerülhessenek, együtt kell működniük. Ugyanez vonatkozik az input anyagok beszerzésére is. (műtrágya, növényvédő szer stb.) A termelői szerveződéseket az Európai Unió a Vidékfejlesztési Program keretében kiemelten támogatja. Forrásokat biztosít megalakulásukhoz, az első öt évben történő működésükhöz, valamint felszerszámozásukhoz.
Magyarországon ez a kérdés különösen fontos, hiszen az agrártermelők kiszolgáltatottsága közismert. Az uniós segítség azonban a magyar szabályokon többször megbicsaklik. A termelői csoportok támogatására vonatkozó új pályázat nemrég került kiírásra, elbírálásuk sehol sem tart, miközben már a 2014–2020-as időszakból lassan három év telt el. Akkor, amikor még a pályázatokról semmit nem lehet tudni,
a Vidékfejlesztési Programban a termelői csoportokra eredetileg tervezett 21 milliárd forintos keretösszeget már 11 milliárdra csökkentette a Vidékfejlesztési Államtitkárság. További komoly nehézséget jelent, hogy míg eddig a termelői csoportok elismerésükkel automatikusan jogosulttá váltak a vidékfejlesztési támogatásokra, addig mára a játékszabályokat megváltoztatták és először a Földművelésügyi Minisztériumnál kell pályázni annak érdekében, hogy a TCS elismerésre kerüljön, majd ezt követően külön pályázatot kell benyújtani a Vidékfejlesztési Államtitkársághoz a támogatások elnyerése érdekében. Sokan járhatnak tehát úgy, hogy az FM elismeri őket, ami kötelezettségvállalásokkal is jár, majd a pályázatokat a Miniszterelnökség elutasítja.
További gond, hogy a TCS-k elismerését esetenként végrehajthatatlan feltételekhez kötik. Erre jó példa a sertéstermelői csoportok elismerésének feltételei. Ahhoz, hogy egy újonnan alakuló sertés TCS az elismerésért egyáltalán pályázhasson, igazolnia kell 2 milliárd forint árbevételt, és legalább 40 tagot. Ez nyilvánvalóan képtelenség. Többszöri tiltakozás és egyeztetést követően úgy tűnik, a jogalkotó meggondolja magát. (Ígéret van arra, hogy az értékhatárt 300 millió forintra, a minimális taglétszámot 15 tagra mérséklik.) Én úgy gondolom, hogy itt nem pusztán tévedésről, a sertéstartás jelenlegi helyzetéről való ismerethiányról van szó. Erre a következtetésre onnan lehet jutni, hogy a Nemzeti- és Agrár Vidékfejlesztési Kamara nemrég bocsátotta vitára az agrárintegrációról szóló koncepcióját, amely ugyancsak kizárólag a nagyokat, az ún. országos integrátorokat kívánja helyzetbe hozni, támogatni, miközben az agrártermelőket még inkább kiszolgáltatottá tenné. A koncepció szerint pl. országos integrátor az lehet, aki a vertikum teljes egészét – alapanyag-termeléstől a feldolgozásig – átfogja, a kormánnyal partnerségi megállapodást köt stb. Ugyanakkor, ha egy termelő részt kíván venni az integrációban, akkor a partnerségi megállapodás teljes időszakára
– garanciák nélkül – le kellene szerződnie az integrátorral stb.
A termelői együttműködésekre, nyomatékkal hangsúlyozom, szükség van. Különösen nagy szükség van azért, mert Magyarországon lejáratták a szövetkezést, a termelői együttműködések legtisztességesebb és leghatékonyabb formáját. Szükség van, hiszen ha a termelői kiszolgáltatottság nem csökken, esélye sincs a magyar mezőgazdaság lemaradásának felszámolására, az agrárteljesítmények javítására. Szükség van, hiszen e nélkül a magyar agrártermelők nem kerülhetnek kiszámítható piaci helyzetbe, nem garantálható a tisztes megélhetésük.
Fel kellene ismerni amit Európában már rég alkalmaznak, hogy az alulról szerveződő termelői együttműködésekre kell alapozni az együttműködést. Vannak Magyarországon is jó példák, ide sorolnám azt a tej termelői szerveződést, amely megpróbálja összefogni a tejtermelőket és előnyösebb alkupozíciót kiharcolni. A legfontosabb, úgy gondolom, az lenne, ha nem felülről próbálnánk meg diktálni, hanem megpróbálnánk felkarolni az alulról szerveződő termelői együttműködéseket. Meg kéne őrizni az eddig keservesen elért eredményeket. Erre jó esély lenne például az, ha a korábbi időszakban alakult – az uniós forrásokból már nem támogatható – meglévő termelői szerveződéseket az állam segítené, biztosítva ezzel megmaradásukat. Itt nem pusztán és nem elsősorban csak támogatásra gondolok, adó-, jogi- és szabályozási eszközökkel sokat lehetne tenni a megmaradásukért.
Milyen feltételek között működik jól egy TÉSZ, milyen napi problémákkal küzdenek?
A TÉSZ-eknek alapvető feladata, hogy vertikális és horizontális integrációt alakítson ki a termelők (tagjai) és a kereskedelem, feldolgozóipar között a biztonságos termeltetés és értékesítés területén.
Ma a jól működő TÉSZ-ek nem csak postharveszt részt és a kereskedelmet integrálják, hanem a termelést is. Ma Magyarországon a termelés színvonala (főleg a zöldség-gyümölcs ágazatban) pár erősen gépesített növénykultúrát leszámítva (zöldborsó, ipari paradicsom) rendkívül heterogén. Zömében őstermelőként, egyéni vállalkozóként, családi gazdaságokban kis területen történik a termelés. Az integrátoroknak (TÉSZ-eknek) a heterogén árualapból, sok termelőtől átvett (felvásárolt) áruból kell egységes, minőségi árut a legnagyobb élelmiszer-biztonságnak is megfelelő árut biztosítani a kiskereskedelem részére a bel- és exportpiacokra. A kereskedelem erőteljes globalizáció hatására a termelői oldalnak is össze kell fogni.
A termelés szervezéssel (mit, mikorra, milyen mennyiségben) el kell érni, hogy csak olyan növényfajt termeljenek a tagok, melyet biztonságosan el lehet adni és jó technológia mellett biztos jövedelmet ad a tagoknak. A tagokat folyamatosan kell képezni a magasabb technológiai szint eléréséhez, ehhez jól működő szaktanácsadói hálózatot kell működtetni. Meg kell szervezni a termeléshez szükséges input anyagok közös beszerzését, ehhez a pénzügyi helyzettől függően fizetési haladékot kell biztosítani. Ezzel nagymértékben lehet fokozni a „tagi hűséget” és irányítani lehet a termelés biztonságát. Olyan növényvédő szer, műtrágya, fajta stb. használatát lehet „hitelre” vásárolni, elvinni, mely a biztonságot, hatékonyságot, egységes árualap előállítását segíti.
A termeléshez szükséges szaktanácsadás mellett nagyon fontos, hogy a betakarítás, osztályozás tekintetében is segítsük tagjainkat (szedőgöngyöleg, árubeszállítás, osztályozógépek kihelyezése).
A TÉSZ akkor működik jól, ha a termékeket központilag tárolja, hűti, csomagolja, szervezi az értékesítést, szállítást. Segíti tagjait a fejlesztések, pályázatok készítésében. Lehetőség szerint a technológiai fejlesztések érdekében – tagjaival közösen – kutatás kísérleti termesztést is folytat. Komplex technológiákat dolgoz ki, melyek segítik a biztonságos termelést, úgy hogy a hozamok, minőség növekszik, de a fajlagos környezetterhelés csökken (integrált termelés ösztönzése).
A legfontosabb, hogy a tag és TÉSZ között kötött termeltetési és értékesítési szerződést mindkét félnek érdeke legyen betartani, ezzel is növelve az értékesítés biztonságát. Mindig és mindenkor korrektül elszámol tagjaival, lehetőség szerint nonprofit jelleggel működik. Sajnos 2004-től hellyel közzel a TÉSZ-ek hasonló problémákkal küzdenek. Pár fontosabb, melynek megoldása nélkül a jelenlegi
20% körüli szervezettség lassan fog növekedni, pedig a kereskedelem, feldolgozóipar erőteljes koncentrációja miatt, ha nem következik be a termelési oldal koncentrációja, piacokat fogunk veszteni.
1. Nagyfokú bizalmatlanság
– Egyéni érdek részbeni feladása, 2008–2010 között pár jelentős TÉSZ csődje
2. Szürke-feketekereskedelem 30–40% aránya
– Sok esetben a tag a leszerződött termékét sem szállítja be a TÉSZ-be, így a TÉSZ sem mer szerződést kötni a kiskereskedelemmel, így túltermelés esetén a TÉSZ sem tudja átvenni a tagtól az árut, mert ő sem tudja értékesíteni a piacon
3. Magas áfa és adózási problémák
– Időnként a termelő jobban jár, ha áfa nélkül értékesít (5%-os áfánál nem érné meg kockáztatni)
4. Támogatásokhoz való hozzájutás rendkívül bürokratikus volta
– Támogatásokhoz a TÉSZ-ek egyre nehezebben jutnak hozzá és a rendszer is túl bürokratikus, elutasítás sok esetben a megvalósulás után történik, nagy a bizonytalanság
5. Jogszabályi háttér sok esetben nem segíti az összefogást (például TÉSZ-eknél elvárt jövedelem előírása – pedig nonprofit jelleggel kellene – működnie, szekunder TÉSZ-ek forgalmának szabályozása stb.)
6. Szerződéses fegyelem be nem tartása
– TÉSZ és tag esetében nincs gyakorlatilag semmi következménye, ha valamelyik nem teljesíti.
Milyen eszközökkel lehet segíteni a termelői együttműködéseket?
A termelői szerveződések, társulások szorosan összefüggnek a vidékfejlesztés lényegével, mely szerint minél több embert, minél jobb életkörülmények között szükséges a vidéki térségekben megtartani, annak fenntarthatósága érdekében. Ez a szervezetünk által képviselt magatartás társadalmi lényege, ennek tükrében indokolt két kérdést megvizsgálni.
Az első és legfontosabb kérdéskör az, hogy az uniós működési támogatás eddig kialakított feltételrendszere miért nem szolgálta a hazai termelői együttműködések okszerű tevékenységének széles körű elterjedését?
Ez magában foglalja, hogy
- reális elvárás-e, hogy csak a források biztosításával az együttműködést vállaló gazdák a hatékony együttműködés know-how-ját – ilyen jellegű tapasztalat híján – saját maguk ki tudják alakítani?
- miért hiányzik már a kezdetektől az emberi együttműködés kultúrájának kialakulását segítő képzés, tudástranszfer?
- A második kérdést a vállalkozások nemzetgazdasági összefüggésében indokolt vizsgálni, mégpedig azt, hogy
- lehet-e tartósan nélkülözni vagy lehet-e helyettesíteni a közösségi elven szerveződő gazdasági modell, a szövetkezés gazdaság és társadalomépítő szerepvállalását?
- a termelői együttműködés leghatékonyabb formáját biztosító szövetkezeti vállalkozások szabályozási környezete miért nélkülözi a nemzetközi szövetkezeti elvek érvényesítéséből következő versenyhátrány kiegyenlítését szolgáló eszközöket mintegy másodrendű pozícióba zárva azokat?
A rendszerváltás óta eltelt több mint 25 év, és az uniós csatlakozás óta eltelt több mint 10 év tapasztalatai azt igazolják, hogy a nem is mindig következetes feltételek mellett nyújtott pénzügyi források nem a tartós, és fenntartható fejlesztésre, hanem a források minél teljesebb lehívására ösztönözték a szereplőket. Ezen túlmenően az 1990 előtti szövetkezetek egyéni döntéshozatali szabadságot egyoldalúan korlátozó rendszere önmagában az önként vállalt együttműködés szükségszerűségének felismerését elnyomta. Így a mentális feltételek hiányában a pénzügyi eszközök csak kevés esetben válhattak hatékonnyá, bár erre is van példa.
A második kérdéskör tekintetében sajnálatosan meg kell állapítani, hogy a nemzeti szabályozás nem ismerte fel, hogy a globális piaci viszonyok között a társadalmi alapú együttműködések, azaz a szövetkezeti formában működő vállalkozások segíthetik legátfogóbban, és ezért leghatékonyabban a gazdaság, és társadalom hátrányainak leküzdését. A tőkeerő diktátumától eltérő, az adott gazdasági tevékenységhez való közvetlen személyes hozzájáruláson alapuló – és ezért társadalomépítő – szövetkezeti együttműködés jellegéből adódóan a globális piacon csak akkor képes versenyezni, ha ezt a társadalmi hasznosságát a szabályozás pozitív módon preferálja. A magyar szabályozás ugyanakkor fokozatosan mosta össze a tőkeérdekeltségű gazdasági társaságok szabályait a szövetkezetekével, végül a 2013. évi V. törvény (Ptk.) bár külön részben, de tendenciájában lényegi különbséget nem tesz a két jogi forma gazdasági feltételeiben.
A termelői együttműködések hatékonyságának növelését legfőképpen egy „Nemzeti Szövetkezeti Program” elindítását támogató kormányzati döntés segíthetné. Ennek erős szabályozási alapját teremthetné meg a törvényhozás azzal, ha a szövetkezés gondolatát a társadalomban betöltött kiemelkedő szerepe okán beemelné az Alaptörvénybe, majd bekerülnének a hazai szabályozásba a nemzetközi szövetkezeti elvek, elősegítve a hazai szövetkezeti vállalkozások tevékenységének kiteljesítését, versenyhátrányaik csökkentését.
Fontos nemzetgazdasági és vidékfejlesztési célokat szolgálna és támogatna, ha az említett „Nemzeti Szövetkezeti Program” a termelői együttműködések horizontális és vertikális irányú fejlesztésének koordinálásával egyidejűleg segítené a hazai élelmiszergazdaságban a hozzáadott értéknövelésben, azaz a feldolgozásban a termelői tulajdonhányad jelentős növelését sajátos formájú tőkejuttatással.
Az agrárkibocsátáshoz képest ma másfélszeres nagyságú feldolgozás kétszeres arányra növelése több mint ezermilliárdos növekedést jelentene. Ekkora növekedés csak az élelmiszeripar egyfajta újraiparosításával valósulhat meg. Ekkora változásra az iparág reálisan csak a beszállítói gazdaérdekeltség megteremtésével, erősítésével, koordinálásával lehet képes. Az így elérhető GDP-növekedésre szüksége van országunknak, de ehhez gazdaságpolitikai döntésekre van szükség. Amit az állam lebontott privatizációval, azt most segítenie kell visszaépíteni tőkejuttatással.
Túlzás nélkül, ez ma Magyarország előtt álló egyik legnagyobb kihívás, ez lehetne a következő 10 esztendő igazi vidékmentő nemzeti programja. A HANGYA e cél mellett köteleződött el, ehhez kínál partnerséget.
-an összeállítás-
A cikk szerzője: Agro Napló
