Az állatok energiaigényének biztosítására szolgáló takarmányok általában elég figyelmet kapnak: a szabad szemmel látható értékmérők (szín, állag, tisztaság stb.), a beltartalmi jellemzők (energia-, rost- és fehérjetartalom stb.), a takarmány-értékesítési mutatók (fajlagos takarmány-felhasználás, emészthetőség stb.) rendszerint fókuszban vannak. Az ivóvíz megfelelő minőségéről, mint alapvető „takarmányról” viszont bizony sokszor megfeledkeznek, pedig az állatok vízfelvétele háromszorosa a takarmányfelvételnek. Az ivóvízrendszer tisztítására, fertőtlenítésére és az ivóvíz mikrobiológiai állapotának javítására többféle mód is kínálkozik.

A mikrobiológiailag kifogásolható minőségű vízben lévő kórokozók nem csupán klinikai tüneteket is produkáló megbetegedéseket okoznak, hanem olyan szubklinikai problémákat is, melyek például az állatállomány fokozottabb energia- és tápanyag-felhasználásának következtében jelentősen csökkentik a jövedelmezőségi mutatókat. A vízvezetékben az ivóvízhez időnként adagolt egyes gyógyhatású készítmények, szerves vivőanyagok stb. következtében egy nyálkás-ragacsos ún. biofilm réteg kialakulása figyelhető meg. A biofilm komolyan befolyásolja az ivóvíz minőségét, hiszen a kórokozó mikroorganizmusok számára biztosítja az életben maradáshoz és szaporodásukhoz nélkülözhetetlen közeget. Az itatásra használt víz esetében a másik problémát a vízben jelenlévő, vízkeménységet okozó ionok okozzák, melyek az ivóvízrendszer vízkövesedéséért felelnek. A szerves és szervetlen lerakódások technológiai meghibásodást idézhetnek elő: blokkolják az itatószelepeket, így „vízhiányt”, illetve a folyamatos csöpögéssel vízpazarlást okozhatnak, ami kihathat a vízfogyasztásra, az alomállapotra. Ezek a tényezők pedig végül az istálló mikrobiális terheltségének növekedéséhez, légúti és lábvégproblémákhoz, hasmenéshez stb. vezetnek. Az állományváltások közötti szervizperiódusban (és indokolt esetben a termelési időszakban is) ezért feltétlenül javasolt az ivóvízrendszer tisztítása és fertőtlenítése.

Az állatállományra veszélyt jelentő, kórokozó mikroorganizmusok jelentette fenyegetést az állattartók rendszerint antibiotikumok alkalmazásával igyekeznek orvosolni vagy „rosszabb esetben” preventív módon „elejét venni” egy-egy járvány kitörésének. A „mértéktelen” antibiotikum felhasználás viszont rezisztens törzsek kialakulásához vezethet, ami komoly népegészségügyi kockázatot jelent!

A korábban említett szervetlen és szerves szennyeződések felrakódásának megakadályozására az állattartóknak állomány jelenlétében is van lehetőségük az ivóvíz savanyításával. Egyrészt az ivóvízhez megfelelő koncentrációban adagolt ivóvíz savanyító vegyszer csökkenti a víz kémhatását, így meggátolja, hogy a vízben lévő szervetlen alkotók (vízkő, vas) összefüggő, de porózus réteget alakítsanak ki a csőrendszer belső felületén. Másrészt a szerves savak (több szerves sav szinergikus hatásával) a pH-csökkentés révén bakteriosztatikus hatásúak, így gátolják a kórokozók további szaporodását. Az itatásra szánt víz savanyítását 5–5,5 pH-tartományba célszerű „belőni”, mert ezek az értékek még nem okoznak olyan mértékű ízváltozást, ami az állatok vízfelvételének csökkenéséhez vezetne. Az ivóvízsavanyítás emellett pozitív emésztés élettani hatást gyakorol az állatokra is, mert egyes kórokozó baktériumok (pl. Coliformok, Salmonellák, Campylobacter fajok) szaporodása már gátolt, ugyanakkor a tejsavtermelő baktériumok számára még optimális kémhatástartományt biztosít. Sajnos sokan az ár alapján döntenek egy-egy készítmény mellett, többen is úgy választanak hatóanyagot, hogy kizárólag a kémhatás csökkentését tűzik ki célul, holott a savanyítás célja nem kizárólag az itatásra szánt víz pH-jának csökkentése.

Az újgenerációs ivóvízsavanyító készítmények már vajsavat is tartalmaznak, mely az emésztőtraktus hosszabb szakaszán kifejti jótékony hatását, nem csupán az ivóvizet savanyítja. Tulajdonképpen az emésztőrendszer „kondícióját” javítva érhető el jobb takarmányértékesítés, illetve alkalmazása egészségesebb, a betegséget okozó kórokozóknak ellenállóbb szervezetet eredményez. Még jobb eredmények érhetőek el esszenciális olajokat is tartalmazó készítményekkel, melyek erős antioxidáns-, illetve bakteriosztatikus hatásúak azáltal, hogy gátolják az ún. „quorum-sensing rendszert, mely a baktériumpopulációk tipikus együttműködési formája, kommunikációs csatornája. Látható, hogy már nem is „csupán ivóvízkezelésről” beszélhetünk, hanem inkább az állataink emésztőrendszerének „fejlesztéséről”, fokozva az egyedek általános egészségi állapotát, melynek következtében az antibiotikumok használatát jelentősen redukálni lehet…

Egészséges, megfelelő szinten termelő állatállomány kizárólag kifogástalan higiéniai státuszú ivóvíz biztosításával tartható. Az ivóvízrendszer tisztításával-fertőtlenítésével és az állatok itatására szolgáló ivóvíz kezelésével a sokak által elhanyagolt „takarmány”, a VÍZ is elfoglalhatja méltó helyét az állattartó telepeken. Higgyük el, bőségesen megéri a figyelmet!

A cikk szerzője: Litz Tamás