A július végi állományszemlét – és a csapadékot megelőzően – a területről elérhető műholdképen követtük nyomon a kukorica fejlődését. A június végén készített műholdkép, ami a vegetációs index vizsgálatát is lehetővé teszi a tábla közepén egy gyengébb foltot mutatott már az átnézeti képen is (1. a ábra), amennyiben azonban a műholdkép elemzését szakértők végzik, abból megfelelő eljárással sokkal több információ nyerhető ki (1. b ábra), mint amit a kép első rápillantásra mutat. A táblán megjelenő foltosság így már egyértelművé válik.

Az egy hónappal későbbi műholdfelvétel alapján készített vegetációs index térképen nem jelent meg a folt az átnézeti képen, azaz a vegetációs index hasonlónak tűnhet a tábla teljes területén (2. a ábra), ugyanakkor a látható fény tartományban készített felvételen kirajzolódtak eltérő színű foltok (2. b ábra). Gyanút kelthet tehát, hogy a vegetációs index kép ismét nem rajzolja ki az egyébként létező foltokat, aminek oka a képek nem megfelelő interpretációja. Amennyiben a területi egységre vonatkoztatva végezzük el a skálázást, az eredménytérképünk ismét a valóságot tükrözve rajzolódik ki (2. c ábra).

A műholdkép felvételei a térbeli felbontásból adódóan eltakarhatnak a gyakorlatlan szem számára fontos információkat. Ezt is figyelembe véve, valamint a technológiai fejlődést követve egy pilóta nélküli légijárművel (UAV) is megtartottuk az állományszemlét. A felvételek (3. ábra) valós időben tájékoztattak az állomány állapotáról. A terület felett elrepülve egyértelműen lehatárolható az eltérő színű, a szárazságot megszenvedett állományrész.

Természetesen a szemle során megvizsgáltuk azt is, hogy hogy teljesít a növény. Az átlagos területet kiválasztva – ahol a gazdaság gyakorlatához viszonyítva nem tértünk el sem a tőszámmal, sem a műtrágyamennyiséggel – a kukorica a várható eredményeket hozta. Szépen fejlett csöveket találtunk a területen, a csutka és a szemek aránya valamint a magsorok a gazdálkodó elvárásai szerint alakultak (4. ábra).

Az látszik ugyan, hogy a tavalyi év kimagasló eredményeit nem fogjuk elérni, de bizakodással tölt el bennünket, amit a területen láttunk. Az általunk vizsgált területen átlagosan csövenként 16 sorban, soronként 34 szem található. A becslések szerint a 7–8 tonnás hektáronkénti hozamot teljesíteni fogja a tábla, ami a tábla előéletét tekintve nem mondható rossznak.

Augusztusban ismét megvizsgáltuk a rendelkezésre álló műholdfelvételeket, amelyen már az átnézeti képeken is határozottan jelentkeznek a táblában bizonyos területeken a foltok (5. a ábra). A képeket elemezve (5. b ábra) a foltok egyértelműen jelzik a táblán belüli fejlődési különbségeket. A foltok megjelenése, és sajátos alakja megfelelő ismeretek hiányában véletlenszerűnek tűnne, de felhasználva a korábbi adatgyűjtések eredményeit, egyértelműen kirajzolódik, hogy az elektromos vezetőképesség térképpel (5. c ábra) van összefüggésben a száradásra való hajlam. Mivel ezen a területen az elektromos vezetőképesség és a talajnedvesség között nem találtunk összefüggést, így arra lehet következtetni, hogy az elektromos vezetőképesség változását a talaj szemcseméret különbségek adják, azaz a homokosabb területen ilyen csapadékviszonyok mellett a kukorica a zöld színét hamarabb kezdi elveszíteni, hamarabb leszárad.

Amennyiben indokolt, további állományszemlét érdemes lehet tartani, immár kiterjesztve a vizsgálatokat a csökkentett és a megnövelt tőszámú területekre is, hogy információt szerezzünk a várható hozamról. Amennyiben az állományszemle megtörténik, arról a következő lapszámban számolunk be.

A cikk szerzője: Dr. Milics Gábor