Nem kérdés, a világ mezőgazdasága komoly kihívással néz szembe. Az egyre csak növekvő népességet ellátni nem lesz egyszerű, hiszen 2050-re a várhatóan 9 milliárd főt a világ 1,6 milliárd hektár szántó- és ültetvényterületének kell ellátnia. Ez a terület pedig maximum 5 százalékkal növelhető. (Kis matek: az egy főre jutó 0,3 hektár 0,16 hektárra csökken majd.) Amikor ilyen szűkösek a lehetőségeink – hiszen a klímaváltozás, a szélsőséges időjárás még nehezebbé teszi a gazdálkodók dolgát – érdemes átgondolni, vajon elég hatékony-e a magyar mezőgazdaság? „Közgazdasági versenyhátrány is nehezedik Magyarországra, hiszen a közvetlen kifizetésekből tényleges versenytársaink egy része közel 30%-kal magasabb EU-s támogatást kap, míg mi az EU-27 átlagának 90%-át hektáronként. Ezt a hátrányt csak hatékonyságnöveléssel kompenzálhatjuk” – mondta el Tresó István, a K&H Agrárfejlesztési főosztály vezetője a díjátadót megelőző sajtótájékoztatón. Komoly bajban vagyunk, ha nem vagyunk képesek hatékonyságunkon javítani. Ehhez azonban az is kell, hogy helyesen használjuk ki a támogatásokat. Magyarországon úgy tűnik, a támogatások jelentős része sajnos jövedelempótló, nem pedig fejlesztést generáló támogatás. Fontos a hatékonyság, teszi hozzá a szakember, és nem felejthetjük el, hogy a magas termelékenységhez elengedhetetlen a korszerű technológiák alkalmazása. Kérdés azonban, a mezőgazdaságban dolgozók mekkora része rendelkezik ilyen magas szintű informatikai tudással.

„A hatékonyságnövelés három fő iránya a technológiafejlesztés, a mérethatékonyság és a humánerőforrás tudásszintjének növelése. A technika-technológia elérhető számunkra és a méretgazdaságosság is megfelelő, de a szakképzettségben még van hova fejlődnünk.”

Az agrárvállalkozások nyitottak: kétharmaduk tervez az idei évre valamilyen beruházást. Technológiafejlesztést 49%, értékesítésfejlesztést 16%, kapacitásbővítést 12%. Ugyanakkor, mint az összes többi szakmában, úgy ebben az ágazatban is komoly munkaerőhiánnyal kell megküzdeni. Mindemellett komoly problémát okoz az is, hogy a munkaerő-hatékonyság rendkívül alacsony: az európai átlag 40 százaléka. Nem is kérdés tehát, tudásfejlesztésre és technológiafejlesztésre van szükség. Fontos, hogy a frissen végzett agrárszakemberek használni tudják a legújabb technológiát. De segíteni és ösztönözni kell őket arra is, hogy jobban értsék a piacot, a vásárlók új igényeit, hogy azokat a lehető legjobban tudják kiszolgálni.

„Elengedhetetlen a fiatalság motiválása: azt a friss tudást, azt a friss motivációt, azt a lendületet, lelkesedést kell erősíteni, ami bennük van – emeli ki Tresó. „Komoly, új tudásbázisra van tehát szükségünk, miközben az agrárszakma presztízse alacsony a fiatalok körében. Ezt a hézagot próbáljuk szűkíteni évről évre a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázatunkkal, amelynek idei fókuszterülete a hatékonyságnövelés volt.”

Az idei díjazottak:

PhD kategória

1. helyezett – Langó Bernadett
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Oláh György Doktori Iskola
„A tritikálé hazai humán célú hasznosítását segítő kutatások”

Biomérnök és táplálkozástudományi szakember vagyok, PhD témám az Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék Gabonacsoportja és a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. együttműködésével valósul meg, egy fiatal gabonanövénnyel, a tritikáléval foglalkozik. A búza és a rozs keresztezésével létrehozott növény egyre népszerűbb kedvező agronómiai tulajdonságai miatt. Emellett a növekvő népesség és a fokozódó élelmiszerigény, valamint a változó fogyasztói trendek folytán egyre nagyobb szerep jut a kevésbé ismert és elterjedt gabonáknak, így az utóbbi években a tritikálé élelmiszeripari felhasználási lehetősége is előtérbe került. Ehhez azonban ismerni kell a benne rejlő lehetőségeket; mind a beltartalmi összetételét és táplálkozástani tulajdonságait, mind a felhasználást segítő technológiai paramétereket és az ezeket befolyásoló tényezőket. Kutatásom is e tulajdonságok és összefüggések megismerésére fókuszál a magyar fajták és nemesítői anyagok bevonásával. Eredményeim segítenek a növény élelmiszeripari felhasználási lehetőségeinek kialakításában, bővítésében, illetve iránymutatóak lehetnek a minőség további javítására nemcsak a hazai, hanem a világ tritikálé nemesítésében is.

2. helyezett – Dr. Aranyos Tibor József
Debreceni Egyetem – Kerpely Kálmán Doktori Iskola
„Rendszeres szennyvíziszap komposzt kezelés hatása homoktalaj fizikai tulajdonságaira”

Környezetgazdálkodási agrármérnökként egy olyan kutatási témát választottam, amelynek eredményei mind a mezőgazdaság, mind a környezetvédelem területén a gyakorlatban is hasznosíthatók.

Témám aktualitását az adja, hogy napjainkban egyre fontosabbá válik a természeti erőforrások fenntartható használata, különösképpen a termőtalaj védelme. A világ növekvő számú népességének az élelmezésére művelésbe vonható területek nagysága erősen korlátozott. Emiatt a mezőgazdasági termelés növelése, illetve a nagyobb termésbiztonság elérése a talajok termékenységének folyamatos fenntartását és javítását teszi szükségessé.

Szülőföldemen, a Nyírségben fellelhető homoktalajok túlnyomó része kedvezőtlen víz-, hő- és levegőgazdálkodással rendelkezik, melyek tápanyag-utánpótlása a szerves anyag rendszeres visszapótlásával oldható meg. A mezőgazdaságban egyre inkább előtérbe kerül az ipari hulladékok és melléktermékek hasznosítása, amelyekkel javíthatók a kedvezőtlen talajtulajdonságok és növelhető a talaj termékenysége. Ilyen melléktermék a szerves anyagban gazdag szennyvíziszap és az iszapból készített komposzt. A megfelelően kezelt komposzt potenciálisan felhasználható a savanyú homoktalajok tápanyag-utánpótlására és helyettesítheti az állatállomány csökkenésével és a tartástechnológia változásával egyre kisebb mennyiségben keletkező szerves trágyákat.

Eredményeim bizonyítják, hogy a hulladéknak minősülő szennyvíziszap komposzt talajjavító anyagként történő hasznosítása a mezőgazdaságban környezetkímélő módon megvalósítható. A kezelés hatására jelentősen javult a homoktalaj víz- és levegőgazdálkodása és nőtt a vízerózióval szembeni ellenállása. A komposzt kezelés kedvező hatása a jövőben még inkább felértékelődhet, mivel a klímaváltozás hatásaként a Kárpát-medencében megnőhet a nagy intenzitású csapadék­események gyakorisága, amelyek jelentős eróziós károkat okozhatnak a homokkal fedett dombvidékeken.

Véleményem szerint a komposzt szakszerű felhasználásával elkerülhetők a talajra, a felszíni és felszín alatti vizekre, valamint a növényekre és az emberek egészségére gyakorolt káros hatások. Emellett pedig egy fenntartható gazdálkodás folytatható a gyenge adottságú területeken.

3. helyezett – Kovács László
Debreceni Egyetem – Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
„Egyivarú ikrás pontyállomány kialakítása”

Konzulensem, Dr. Bársony Péter tanácsára döntöttem úgy, hogy részt veszek a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázaton.

A DE-MÉK halas csapata közösen dolgozik azon, hogy a megváltozott gazdasági és fogyasztói igényekhez igazodva (növekvő horgászati és étkezési piac) a pontytermelés jelenlegi struktúráján változtasson.

Munkánk fő csapásirányát a tenyészidőszak 1,5–2 évre való lerövidítése jelenti a mostani 3 évvel szemben. Ennek egyik lehetséges módja a szezonon kívüli (őszi) szaporítással kezdődő termelés. A technológiafejlesztés elemeként a doktori kutatásom során célul tűztem ki az egyivarú ikrás pontyállomány létrehozását, amelytől a termelés hatékonyságának további növekedését várjuk. Az eljárás termeléshatékonyság-növelést jelent. Tudományos és termelői tapasztalatok ugyanis egyaránt alátámasztották, hogy a rövidebb tenyészidőszak alatt az ikrás pontyok jobb növekedési eréllyel bírnak.
A fő cél, minél rövidebb idő alatt elérni a kívánt piaci méretet.

Fontos megjegyeznem, hogy a kutatási témám csupán egy kis része annak az Európai Unió és a magyar állam által támogatott K+F+I pályázatnak, amelynek keretében az összes jelentős magyarországi halgazdálkodással foglalkozó intézménnyel és a termelőkkel is együttműködünk.

Mesterképzés kategória

1. helyezett – Fózer Dániel
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Vegyész-mérnöki és Biomérnöki Kar
„Mikroalga biofinomító upstream technológiájának fejlesztése és kinetikai modellezése”

Nekünk, fiatal kutatóknak igazi kihívást jelent az, amikor olyan megmérettetésen vehetünk részt, ahol az ágazat legkiválóbb szakembereiből álló zsűri értékeli munkánkat. Pályamunkám célja a mikroalga biofinomítók up­stream technológiájának fejlesztése volt, melynek során azt vizsgáltam, hogy mesterséges megvilágítás esetén fénytani faktoros optimalizációt követően növelhető-e a mikroalga biomassza produktivitása. A harmadik generációs – mikroalgán alapuló – biofinomítókkal először szakdolgozatomban foglalkoztam részletesen, e munkámból nemzetközileg is elismert tudományos publikáció is született. A téma szeretete mellett többek között ez is adott ösztönzést a mikroalgák viselkedésének további, mélyrehatóbb vizsgálatához. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő F-labor kutatócsoport munkájába bekapcsolódva kezdtem el foglalkozni a biofinomítók upstream technológiájának fejlesztésével. A fenntarthatóság szempontjából kiemelten fontos a mikroalga fermentációk energia- és anyagfelhasználás hatékonyságának növelése. A kutatásból nyert kísérleti adatok segíthetnek a megvilágítási paraméterek sejtnövekedésre gyakorolt hatásainak megértésében, így a fotobioreaktorok megfelelő konfigurálásán keresztül azonos input források mellett tovább növelhető a mikroalgák biomassza produktivitása, vagyis összességében javítható a tenyésztés hatékonysága. Az értékteremtő tudományos élet nagymértékben támaszkodik az olyan ösztönző programokra és pályázatokra, mint amilyet a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat is kínál.

2. helyezett – Kirchkeszner Csaba
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Vegyész-mérnöki és Biomérnöki Kar
„Innovatív talajjavítás hulladékokból és melléktermékekből előállított bioszénnel és komposzttal szabadföldi kísérletekben”

Vegyészmérnök mesterképzésen, analitika és szerkezetvizsgáló specializáción végeztem az idén. Kutatómunkámat a Környezeti Mikrobiológia és Bio-technológia Kutatócsoportban végeztem Dr. Molnár Mónika és Farkas Éva témavezetésével, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének segítségével. Kutatásom során egy innovatív talajjavítási eljárás megalapozását végeztem, melynek során a mezőgazdasági szerves hulladékok és ipari szerves melléktermékek kontrollált körülmények között történő pirolízisével előállított bio­szén talajjavító hatásait, és alkalmazásának lehetséges körülményeit vizsgáltam leromlott minőségű karbonátos homoktalajok esetén.
A kutatás másik célkitűzése egy olyan komplex monitoring rendszer kidolgozása volt, mely a vizsgált talaj főbb fizikai-kémiai, mikrobiológiai, ökotoxikológiai és kukorica produktivitási paramétereinek elemzését integrálja, továbbá az e vizsgálatok során kapott eredményeket egy saját fejlesztésű multikritériumos talajminősítő rendszer segítségével értékeli. Elősegítve ezzel a vizsgált talajok esetén az optimális bio­szenes talajkezelési technológiai paraméterek megválasztását.

A bioszenes talajjavítás révén elérhető a talaj fizikai-kémiai (pl. víztartó kapacitás, humusztartalom, tápanyagtartalom), mikrobiológiai (pl. szubsztráthasznosító képesség) és termékenységi paramétereinek növelése. A módszer nemcsak a mezőgazdasági problémák megoldására lehet gyógyír, hanem a hulladékgazdálkodásban is nagy szerepe van, hiszen a bioszenet mezőgazdasági és ipari szerves hulladékok, melléktermékek kontrollált körülmények között történő konverziójával nyerik. A bioszénben a szén mineralizációjának köszönhetően jelentősen csökken a CO2-emisszió is.

Kutatásaink során megállapítottuk, hogy a leromlott minőségű karbonátos homoktalajon 15 t/ha bioszén alkalmazása esetén a tiszta kukoricatermény több, mint háromszorosára nőtt, a talaj humusztartalma 22%-kal, víztartó kapacitása 16%-kal nőtt a bekeveréstől számított 18 hét elteltével.

Megállapítottuk, hogy a bioszén kulcsfontosságú szerepet tölthet be a leromlott talajú területek minőségének és agrárpotenciáljának szignifikáns mértékű javításában, növelésében, továbbá a környezetbarát hulladékhasznosítás számos problémájának megoldásában is nagy szerepet kaphat a közeljövőben.

3. helyezett – Koltay Ilona Anna
Pannon Egyetem – Georgikon Kar
„Magyarország sertéstakarmányozási gyakorlata az ammóniaemisszió tükrében”

Becslések szerint az Európai Unióban az ammónia (és nitrogén)-emisszió 80–90%-áért az állattenyésztés a felelős. Az állatfajonként kibocsátott ammónia mennyisége eltérő az adott gazdasági állatfaj populációméretétől és korcsoport-megoszlásától függően az egyes országokban, de elmondható, hogy az elsődleges ammónia-kibocsátók a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiágazatok. Munkám a magyarországi sertéságazat nitrogén- és ammóniaemissziójának pontos meghatározásához igyekezett megbízható adatokat szolgáltatni a sertésállomány korcsoportonként, tartási és takarmányozási fázisonként való felmérésével, valamint a trágyakezelés, -tárolás és -kijuttatás módozatainak feltérképezésével. Reprezentatív mintavétellel a teljes magyarországi sertésállomány 10%-áról nyertünk adatokat az ammóniaemisszió bázisévére, 2005-re, míg 19,2%-áról 2015-re vonatkozóan. A vizsgálat során 87 telep mintáit és kérdőíveit vizsgáltuk, melyeknek segítségével a 2015-ös állomány közel egyötödét sikerült felmérnünk. Üzemméretet tekintve mind a 4 telepméretről (háztáji gazdaság, kis-, közepes-, nagyüzem) lettek releváns információink, így kimondható, hogy a mintánk reprezentatív volt. A kapott minták adataiból végzett takarmányozási gyakorlatra vonatkozó vizsgálataink során elemeztük a hazánkban jellemző fehérje- és energia­szinteket, fontosabb aminosav összetevőket, enzimeket és rosttartalmakat, így pontosabb képet kaptunk a sertéstakarmányozás jelenlegi hazai színvonaláról és az ammóniaemissziót befolyásoló legfontosabb paraméterekről. Véleményem szerint ez a téma rendkívül aktuális, hiszen a globális környezeti problémák egyre kardinálisabb kérdéssé válnak világszerte. Éppen ezért az EU-direktívák az üvegházgázok kibocsátására vonatkozóan egyre szigorodnak.

A Pannon Egyetem Georgikon Karon, a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából jelenleg is folyó tudományos kutatással megalapozottan szeretnénk bizonyítani, hogy az ammónia-kibocsátás csökkentésére vonatkozó Magyarországgal szemben támasztott közösségi elvárások és előírások túlzóak. A kutatás eredményeképpen valamint vizsgálataink folytatásával pontosabb adatokat szolgáltathatunk az EU-direktíváknak megfelelő üvegházgáz-leltár összeállításához. Továbbá hozzájárulhatunk a magyarországi sertéstelepek környezetterhelésének csökkentéséhez, környezetkímélő technológiai ajánlások létrehozásával.

AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚNKP-16-2-II.  KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT

Alapképzés kategória

1. helyezett – Budai József
Szent István Egyetem – Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
„Századunk élelmezése a fenntarthatóság függvényében”

Az alapképzésben résztvevőknek szóló pályázat témája a mezőgazdaság fenntarthatóságával és Földünk növekvő népességével volt kapcsolatos. Hogyan lehet úgy fedezni a növekvő népesség élelmiszerigényét, hogy közben nem tesszük tönkre Földünket? Pályázatomban megpróbáltam erre a lehető legtömörebben válaszolni és megfogalmazni, mik is azok a legfontosabb területek, amelyek fejlesztése által növelhetőek a mezőgazdaságban elérhető hozamok, anélkül, hogy ez még nagyobb terhet róna Földünkre a jövőben. Ennek kapcsán írtam a természeti környezetünk feltétlen védelméről, kiemelve azt, hogy a hozamok növelését nem szabad újabb területek művelésbe vonásával elérni. Írtam az afrikai és ázsiai országok mezőgazdaságának alacsony technológiai színvonaláról, ugyanakkor az ebben rejlő lehetőségekről. Mindemellett írtam az öntözés fontosságáról, a precíziós mezőgazdaságról, továbbá a nem is olyan távoli jövő ma még furcsának ható lehetőségeiről. Meggyőződésem, hogy a jövő mezőgazdasága a high-tech technológiák ellenére is környezettudatosabb és a természethez közelebb álló lesz. Ennek kapcsán, röviden bemutattam a jelenleg még ismeretlen, de a jövőben talán jelentős szerephez jutó ötleteket, mint például a vertikális termesztést, illetve a repülő drónok és a műholdas képalkotás alkalmazását a mezőgazdaságban. Mindezek mellett ugyanakkor felhívtam a figyelmet a fogyasztási szokások megváltoztatásának fontosságára is, különös hangsúlyt fektetve a húsfogyasztás kérdésére. A sertés, marha és baromfi fogyasztása helyett a halhúsfogyasztás előnyeit emeltem ki. Úgy vélem, hogy a fentebb leírtak jó utat jelölnek ki, és általuk képes lesz az emberiség arra, hogy választ adjon a jövő kihívásaira.

2. helyezett – Győri Rebeka
Állatorvostudományi Egyetem
„Lehetőségek tárháza”

Állatorvostan-hallgatóként a fenntartható fejlődés problémakörét az állattenyésztés oldaláról közelítettem meg. Az elmúlt időszakban egyre nagyobb teret nyertek a speciális étrendek és alternatív fehérjét tartalmazó diéták, azonban az állati eredetű fehérjék elengedhetetlen szerepet játszanak a fejlett országok élelmezésében. Véleményem szerint a rohamosan növekvő népességgel és az ezzel járó mennyiségi kereslet fokozódásával egy bizonyos ponton túl a konzervatív és új irányok felé nem nyitó állattenyésztés már nem lesz képes felvenni a versenyt. A termelésnek alkalmazkodnia kell tehát a növekvő igényekhez, amelyet a tenyésztés és a takarmányozás hatékonyságának fokozásával lehet kivitelezni.

A takarmányozás szempontjából a takarmánytárolás és -kiosztás az egyik fő terület, ahol fejlesztésre lenne szükség. A legkiválóbb precíziós etetőrendszerek is minimum 5%-os pazarlással működnek, miközben a takarmányozás oldaláról az emészthetőség problémája további 8–10%-os veszteséget is okozhat. A megoldás egyrészt az egyedi chipes etetés lehet, mely során az állat igényeinek és kondíciójának megfelelő fejadagokat kaphat. Másrészt a takarmányok ledarálásával az emészthetőséget is fokozhatjuk, mivel így az enzimek jobban hozzáférnek a tápanyagokhoz az emésztőrendszerben.

Az állattenyésztés szempontjából az alternatív takarmányok használatával lehetne növelni a hatékonyságot. Ilyen tápanyag például a békalencse, ami a béltartalom és emészthetőség szempontjából is kedvező és hatékony proteinforrás lehet. Nyersfehérje-tartalma ugyan csak 50%, azonban ennek majdnem egésze olyan valódi fehérje, amelyet a monogasztrikus, azaz együregű gyomrú állatok, mint például a sertés, közvetlenül tudnak értékesíteni. Hatalmas előnyt jelenthet továbbá a fenntarthatóság szempontjából, hogy miközben tápértéke közel azonos a lucernáéval, tizedannyi területen képes elszaporodni.

A pályázat idén is rendkívül népszerű volt

Összesen 64 pályamunka érkezett be a zsűrihez – 14 felsőoktatási intézmény 44 karáról. Pályázhattak alap- és mesterképzésben tanuló diákok, illetve PhD hallgatók. Az elbírálásnál a PhD és mesterképzés kategóriában a téma eredetisége és hazai aktualitása, a vizsgált fejlesztés várható gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai, valamint a bemutatott hatékonyságnövelő módszer szélesebb körben való alkalmazásának lehetősége játszott szerepet. Az idén újonnan bevezetett alapképzés kategóriában a téma megközelítését, az egyéni látásmódot, valamint a nemzetközi és hazai trendekből kiinduló szabad gondolatokat értékelte a zsűri.