Ennek tükrében valószínű, hogy az Eximbank statisztikai besorolásáról szóló vita a végére ért és az Eurostat álláspontjának megfelelően az Eximbankot bele kell számolni az államadósságba. A költségvetés kedvező pozícióban van és továbbra is van mozgástér, de a közép és hosszú távon kirajzolódó kockázatok visszafogott költségvetési politikára sarkallhatják a kormányt, annál is inkább, mivel jelenleg az alacsony eredményszemléletű hiányhoz magas pénzforgalmi hiány, magas rövidtávú finanszírozási szükséglet társul.

2017 októberében módosították az előző évekre vonatkozó hiányszámokat egy módszertani váltás következtében. A 2014-es GDP-arányos hiányt így 2,7%-ra, a 2015-öst 2,0%-ra emelték. Azonban a váltás jövőbeni hatása az ESA szemléletű hiányra pozitív. A revízió államadósságra gyakorolt hatása azonban kevésbé volt kedvező. A maastrichti adósságszabály alapján a 60%-os GDP-arányos küszöb és a fennálló adósság közötti különbség huszadának évente meg kell szűnnie. A revízió előtti számokkal a kormány betartotta a vállalását, de a friss számokkal már a teljesítés határán egyensúlyoz. A maastrichti adósságszabályok alapján 2017 végére 73%-ra, 2018-ra 72,5%-ra, míg 2019-re 71,8%-ra kell csökkennie a GDP-arányos államadósságnak (Eximbank nélkül).

A KSH szeptemberi EDP jelentése (Európai Unió Túlzott Hiány Eljárása) keretében biztosított adatszolgáltatása szerint – amit évente kétszer továbbítanak az Eurostat számára – a tervezett adósság 2017-ben 72,4%. Az EDP-riportban publikált adatok összhangban vannak azzal a feltételezésünkkel, ami szerint a 2016-os költségvetés a decemberi, egyszeri kiadások nélkül egyensúlyban lett volna. A kép ebben az évben is hasonló azzal együtt is, hogy csökkentek a társadalombiztosítási járulékok és a társasági adó bevétel, miközben a kormányzati beruházások megugrottak. A különbség most az lehet, hogy a nagyobb kiadások most a harmadik negyedévet érintették leginkább.

A harmadik negyedéves kormányzati statisztika és a már elérhető negyedik negyedéves pénzforgalmi adatok alapján a költségvetési pozíció továbbra is stabil. Noha a 2017 harmadik negyedévével záródó négy negyedévben az ESA-hiány 2,6%-ra emelkedett (958 milliárd forint), amiben még benne van a 2016 utolsó negyedévi kiemelkedően magas deficit (818 milliárd forint): ez tartalmazta az Eximbank tőkeinjekcióját, az ipari parkok fejlesztéséhez nyújtott támogatást, a nem kormányzati szervek ingatlanvásárlásához és egyéb befektetéseihez nyújtott transzfereket, valamint további nem meghatározott célokhoz kapcsolódó kiadásokat. 2017 végén lényegesen kevesebb egyedi kiadásról döntött a kormány, így az utolsó negyedévben a 2016. évinél 108 milliárd forinttal kisebb pénzforgalmi hiány alakult ki.

2017-ben az erős gazdasági teljesítmény növelte az adóbevételeket, dacára az adócsökkentéseknek és 2017 harmadik negyedévének végére 7,1%-kal nőttek a bevételek. Az EU-források beáramlása (eredmény szemléletű) megháromszorozódott az év első kilenc hónapjában az előző év azonos időszakához képest; az Európai Bizottság adatai alapján a Strukturális és Kohéziós Alapból lehívott összeg 2,4 milliárd euró volt tavaly, aminek több mint a fele a negyedik negyedévben realizálódott. A kiadások ugyanezen időszakban 9,8%-kal bővültek: a szociális transzferek az inflációnál kisebb mértékben nőttek, míg a kamatkiadások a rendkívül alacsony kamatlábaknak köszönhetően a GDP 0,3%-val estek.

Az ESA módszertan szerint számított GDP-arányos költségvetési hiány Varga Mihály 2018. januári tájékoztatása szerint 2% körül volt. A GDP-arányos államadósság 74,5%-ra csökkent (76% 2016-ban) az Eximbank figyelembevétele mellett. A nyilatkozatból arra lehet következtetni, hogy a kormány az Eurostat-tal folytatott többéves vitát követően kénytelen lesz az Eximbankot az államháztartás részének tekinteni. Ám a KSH adatbázisában ez még nem került hivatalosan átsorolásra. A következő alkalom, amikor ezt EDP-riport keretében megtehetik, ez év márciusában lesz.

A hiány- és adósságpályára felfelé mutató kockázatot jelent, hogy a közszférában is érzékelhető az egyre szűkülő munkaerőpiac miatti bérnyomás, így a béremelés lassan elkerülhetetlenné válik a szektorban. A kapacitáshiány miatt nőnek az építési költségek, amelyek növelik az állami beruházások költségét.

Jelenleg az alacsony eredményszemléletű hiányhoz magas pénzforgalmi hiány, magas rövidtávú finanszírozási szükséglet társul, továbbá az EU-val fennálló vitás ügyek miatt sérülékeny a Strukturális és Kohéziós alapból történő finanszírozás. Igaz, 2017 utolsó hónapjában már felpörgött a számlák kiküldése, illetve az EU-s pénzek beáramlása.

Hosszú távon kockázatot jelenthet, hogy az Eximbankon kívül az állami tulajdonban lévő MFB és az MNB alapítványainak statisztikai besorolása még vitatott. Küszöbön áll továbbá két nagy beruházás (Paks 2, Budapest–Belgrád vasútvonal), amelyek finanszírozása orosz, illetve kínai hitelből valósul meg. A következő évek költségvetési egyenlegében és az államadósság-pályájában e két nagyberuházás számára is helyet kell teremteni.

A fent említett kockázatokat figyelembe véve arra számíthatunk, hogy a költségvetési költekezés továbbra is visszafogott marad, miközben a laza monetáris kondíciók segítenek a finanszírozási költségek alacsonyan tartásában. 2018-ban 2,4% alatti hiányt és tovább csökkenő államadósságot vetített előre a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára; a 2019-es számokra ugyanakkor őszig várni kell Banai Péter Benő tájékoztatása szerint, mivel technikai okok miatt célszerű a választások utánra időzíteni a költségvetési törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztését, amire a hatályos jogszabályok is lehetőséget biztosítanak.

A cikk szerzője: Váradi Beáta