A termőföld értékének alapja, hogy korlátozottan rendelkezésre álló, feltételesen megújítható természeti és mezőgazdasági termelési erőforrás. Mivel kínálata rugalmatlan, ezért árát alapvetően a föld iránti kereslet határozza meg. A termőföld kereslete ugyanakkor származékos, ellenértékét a termelt termékek haszna szabja meg.

A földtőke számításának alapja, hogy az a jövőbeni földjáradékok jelenértékeként határozható meg, amelyet a földárat befolyásoló további tényezők hatása módosít. Ezek a hasznosítási intenzitás, illetve az alternatív hasznosítási lehetőségek, a föld fekvése, elhelyezkedése és minősége mellett az általános gazdasági fejlettség és a nemzetgazdaság állapota, a kormányzati beavatkozások (támogatások és elvonások, földpiaci szabályozás), valamint a népesség és a technológia változása; illetve egyéb tényezők (spekuláció, jelzálogkamat, környezetvédelem, vidékfejlesztés stb.). A termelési funkción kívül a termőföld – vagyonmegőrző képességén keresztül – a tőkefelhalmozást is lehetővé teszi. Amennyiben a tulajdonosok bérbe adják a termőföldet, akkor is jogosultak maradnak jövedelemre a földjáradékon (földbérleti díj) keresztül.

A termőföldpiacon a termőföld tulajdonjogával kereskednek, a termőföld allokációjának szabályozásával a birtokok koncentrációját befolyásolják. Tökéletes piac esetén a földtulajdon megoszlása közgazdaságilag csak a háztartások jólétét befolyásolná, a földvásárlással vagy bérlettel történő megszerzése között nem lenne különbség, a földár a földből származó jövedelmek, földbérleti díjak jelenértékét adná. A földpiacok működése a valóságban ettől jelentősen eltér. A földpiacok és a gazdasági környezet tökéletlenségei a földtulajdoni és használati viszonyaiban a társadalmi jólétet csökkentik.

A szántóföld értékét alapvetően az határozza meg, hogy mit lehet rajta termelni, illetve milyen eredménnyel (az elérhető „tiszta” jövedelem régen aranykorona-értékben került kifejezésre).
A termelést érdemben a talajok földrajzi, fizikai-kémiai és biológiai jellemzőinek összessége, a terület domborzati és klimatikus adottságai befolyásolják. A mezőgazdasági célú földhasználat esetén nem szabad figyelmen kívül hagyni a támogatási rendszert sem, hiszen a szántóföldi növénytermesztés jövedelmének jelentős részét adják, valamint a közvetlen támogatások a földárakban tőkésednek.

A föld árát jelentősen befolyásolhatják még a távlati fejlesztési elképzelések, várakozások, a potenciális lehetőségek, illetve azok hiánya is. A szántóföldi növénytermesztésnél ilyen kiemelt tényező például a szállítási infrastruktúra mellett az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan az aszályos területeken (ábra) az öntözés lehetőségének megteremtése, bővítése, valamint a méretgazdaságosság kapcsán a birtokrendezés, mivel 1-2 hektáros parcellaméretek esetén nem folytatható versenyképes termelés.

A precíziós növénytermesztés is egyre fontosabb szerepet fog betölteni a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségének növelésében a szántóföld heterogenitásához illeszkedő inputfelhasználással, új művelési technológiák kialakításával. A digi­talizációval elérhető hatékonyságnövekedés szintén a föld­árak emelkedésének irányába mutató tényező.

Magyarország aszályossági térképe

A mezőgazdasági számlarendszer adatai alapján megállapítható, hogy a magyar mezőgazdaságban az évente 650–700 milliárd forintra tehető vállalkozói jövedelmek mintegy kétharmada támogatásokból származik. A támogatások nélkül számított vállalkozói jövedelem esetében is kérdés, hogy az mekkora hányadban köszönhető pusztán csak a mezőgazdasági termelési szempontból jobb évek (kedvező időjárás) egyszeri hatásának, illetve milyen mértékben a hosszú távú versenyképesség eléréséhez szükséges strukturális, agrotechnológiai és szakmai változásoknak.

A 2015-2016-ban a „Földet a gazdáknak” program keretében 185 ezer hektár állami tulajdonú termőföld került magánkézbe
(a mezőgazdasági terület 3,5%-a, a szántóterület 4,1%-a) mintegy 260 milliárd forintos vételáron, ehhez 200 milliárd forint hitelfinanszírozás társult. Ez 9 ezer földrészletet és hektáronként 1,4 millió forint országos átlagárat jelent. A földárveréseken kialakult a hektáronként fizetett 1,4 millió forint országos átlagár csaknem 40%-os áremelkedést jelent a KSH 2015-ös földárszintjeihez képest. A földár növekedése nagy ingadozásokat mutat. Egyes régiókban hektáronként 2 millió forint fölötti vagy a megyei átlagárak domináltak, máshol pedig a hektáronkénti ár még az 1 millió forintot sem érte el. Ebben egyedi okok is szerepet játszhattak, így például nagyobb befektetők földvásárlása adott területen felhúzta az árat. A legmagasabb földárak a Hajdúság legjobb területein alakultak ki hektáronként 4-5 millió forint átlagárral. Csongrád és Békés megyében, valamint a Kisalföldön hektáronként 2,0–2,5 millió forint körüli átlagárak voltak jellemzőek.

A földminőség és árak összefüggése egyértelmű volt, a gyengébb és jobb földek közötti árkülönbség megyei adatok alapján hektáronként 500–700 ezer Ft között ingadozott. Ez földminőségben 13–15 AK/ha különbséget jelentett, árban pedig 40–50 ezer Ft-ot AK/ha-ban. Egy AK/ha jobb földminőség mintegy 40–50 ezer Ft/ha árkülönbséget jelent. A táblaméretek és árak összefüggéseit elemezve kiderül, hogy a többletérték forrása többek között a gépesítettségi optimum, az öntözési beruházás megtérülése, a logisztikai költségek minimalizálása és a vetőmagtermesztés lehetősége. Legalább 50 ha táblaméret körül már érvényesült a felár – +7% az országos átlaghoz és +25% a kis táblákhoz képest –, míg a 20–50 ha közötti táblaméret képezte az átmeneti zónát. 2016-ban tehát számottevő földáremelkedés történt, hektáronként 1,4 millió Ft országos átlagár alakult ki. Mi volt ennek az oka? A csökkenő hozam- és kamatszint egyrészt teret adott a spekulatív keresletnek is (felhalmozás), ráadásul kedvező finanszírozási konstrukciókat vezetett be a kormány és a szigorú jogi szabályozás ellenére sok vevő hozzáfért a hitelhez. A földár még így sem tekinthető túlzottan magasnak. Az is egyértelmű, hogy 50 ha felett már árazzák a nagyobb táblák gazdálkodási többlet­értékét, a hektáronként 10 AK-val jobb föld 400–500 ezer Ft-tal magasabb földárat jelent.

A bankok számos beruházást és tevékenységet finanszíroznak, de 15–20 év futamidőre csak a termőföldet. Ha ebben a beruházási döntésben a jelenlegi támogatási rendszer a vonzó, akkor elmondható, hogy a kereskedelmi bankok nagy kockázattal fektetnek be, ugyanis a támogatási rendszer sokat változik két évtized alatt. Napjainkban alacsony kamatszint mellett alternatív befektetési formák is terjednek, ilyen tipikus példa a termőföld-befektetés is. A vállalkozónak azonban indokolt figyelembe vennie a termeléssel kapcsolatos sajátos külső környezeti viszonyokat és a vállalkozás működésével kapcsolatos belső tényezőket. Ilyenek a magas kockázat, a nagy tőkeigény, a bizonytalan megtérülés, a természeti folyamatok szerepe és helyhez kötöttség. A földfinanszírozásnál a bankok azt veszik alapul, hogy a földnek számviteli értelemben nincs amortizációja, tehát jövedelemtermelő képessége sem romlik az idővel (helyes agrotechnológia alkalmazása mellett, hiszen hosszú távon kizsigerelhető a föld). Tulajdonképpen bővíthetetlen erőforrásról van szó, amelynek kínálata adott, kereslete pedig hosszú távon növekvő tendenciát mutat. A hiteldöntésnél figyelembe veszik azt is, hogy a föld a legértékesebb termelőeszköz, a termelő érzelmileg pedig kötődik hozzá, többet jelent számára, mint egy gép vagy egy épület, mert azoknál jobban szereti birtokolni a földet.

Feltehetjük a kérdést, hogy hosszú távon jó befektetés-e a termőföld és vajon mire alapoz a befektető, a termelő vagy a kereskedelmi bank a földfinanszírozásnál? A föld értékét a cash-flow termelő képessége, a jogi környezet és a spekulációs hatások határozzák meg. Kérdés, hogy a jövőben miképpen alakul a földalapú támogatás (0–70 ezer Ft/ha sávban). További szempont, hogy hogyan alakul az elvárt éves hozam (diszkontráta 4–8% sávban). Miért is fontos a diszkontráta? Az eszközöket az általuk megtermelt készpénz alapján értékeljük. Mivel nem hasonlíthatjuk össze a most kapott készpénzt az 5 év múlva kapott összeggel, ezért a pénzáramlást jelenértékre kalkulálják. Ennek az eszköze a diszkontráta, lényegében az elvárt éves hozam (kamat). Az éves EBITDA (earnings before interest, taxes, depreciation and amortization) a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény, vagyis az üzemi tevékenység eredménye + értékcsökkenés (amortizáció). Az éves EBITDA (földbérlet és támogatás nélkül) 2001–2015 közötti évek átlagában hektáronként 50–80 ezer Ft között mozgott a gabona, olajnövény ágazatokban. Ha a diszkontráta 4%, akkor a földérték 1,8–2,7 millió Ft közötti sávban mozog attól függően, hogy az éves EBITDA hogyan alakul hektáronként az 50–80 ezer Ft közötti sávban. De például 8% diszkontráta esetében a földérték 1,1–1,7 millió Ft között változik. Változatlan támogatást feltételezve a földérték 3,7–4,6 (4% diszkontráta) és 2,2–2,7 millió Ft (8% diszkontráta) között mozog. A hektáronkénti 2,5–3,0 millió Ft feletti földérték már optimista alapfeltételezést tükröz a támogatások (részbeni) fennmaradása és a viszonylag alacsony elvárt hozam tekintetében. Megállapítható, hogy a föld értékét sokkal inkább meghatározza a közgazdasági környezet, mint maga a föld piaci jövedelemtermelő képessége. De vajon miért ér többet az osztrák föld a hazainál? Az árkülönbség oka a magasabb termésátlag és csapadék, a technológia magasabb szintje. Továbbá a föld, mint ingatlan azért is drágább, mert magas a jövedelem, szigorú a szabályozás és nincs kínálat, azaz eladó föld. Míg Ausztriában a föld ára hektáronként 25 ezer euró körül alakul, addig például Hollandiában 48 ezer euró, Csehországban, Szlovákiában és Romániában 5 ezer euró körül ingadozik.

A „Földet a gazdáknak” program előtt a földpiacon (öröklés nélkül) időszakban mintegy 120–130 ezer ha termőföld (a szántóföld 3%-a) cserélt gazdát évente. A földpiac élénkítéséhez indokolt visszaszorítani, sőt megszüntetni a versenykorlátozó tényezők szerepét. Ilyen tényező például az elővásárlási jogosultságok mai rendszere vagy a belföldi székhelyű társas vállalkozások kizárása a földvásárlásból. De a célzott birtokfejlesztési és földvásárlási támogatások bevezetése is ösztönző eszköz lehet. A földpiaci verseny azt is feltételezi, hogy megfelelő számú és méretű gazdaság legyen az adásvétel tárgya. Napjainkban ugyanis ez a legnagyobb gond a települések döntő részében. A földpiac élénkülésére az Alföldön számíthatunk, ahol kevésbé jellemző a bérlet. A nagyobb gazdaságok földhasználatuk hatékonyságát a földhasználat rendezésével és földcserékkel javíthatják.

Magyarországon a földpiac és a földbérleti piac elszakadt egymástól, különváltan működnek, eltérő, esetenként ellentétes hatásokat, információkat közvetítenek a termelők és a tulajdonosok felé. Az Agro Napló sorozata a föld értékét meghatározó tényezők körül kutakodik és erre a kérdésfeltevésre válaszokat adni – az iménti megállapítás is ezt igyekszik bizonyítani – nem egyszerű. Ráadásul a föld értéke elméleti kategória és az azt megjeleníteni hivatott földár sincs minden esetben okszerű kapcsolatban a termőföld értékével, az akár tartósan is eltérhet az árától. Ezért a feltett kérdés megválaszolása komplex megközelítést igényel, a földárat kiemelten kezeli és így is csak részleges lehet.

A földnek, mint termelési tényezőnek sajátosságai közé tartozik, hogy a föld iránti kereslet származékos kereslet, tehát értékét és ebből adódóan az árát a földön termelt termékek marginális bevételei határozzák meg. Mivel az egységnyi földterületen elérhető bevételek a földek minőségétől függően eltérőek, a különböző minőségű földek ára elsősorban attól függően változik, hogy az adott földterületen milyen termékek termelhetők, milyen mennyiségi és minőségi jellemzők mellett.

A föld ugyanakkor nem csupán termelőeszköz, hanem vagyontárgy is. Amellett, hogy ára is emelkedik, rövid távon is kiváló befektetés. Egy hektár szántó átlagos ára ma Magyarországon – jelentősen szóródó értékek között – mintegy egymillió forint, aminek éves hozama – ha csak(!) a jellemző bérleti díjat számoljuk – 70 ezer forint. Ez 7%-os reálhozamot jelent. Ráadásul a föld árának emelkedése is rendre meghaladja az inflációt. Talán alig van ennél jobb befektetés ma hazánkban.

A fentiekből adódik a föld árát befolyásoló spekulációs hatás, amelyet a hatályos törvények ugyan igyekeznek korlátozni, de megszüntetni nem tudják. A piacgazdaságban a vagyontárgyakat ugyanis nem csupán használják, hanem kereskednek is velük. Nem minden esetben azért veszik meg, hogy megtartsák és használják őket, hanem esetleg azért, hogy továbbadják és nyerjenek az adásvételen. Ezt a lehetőséget a termőföld esetében indokolt minimalizálni, de látni kell, hogy ez is a piacgazdaság sajátja.

Az agrárpolitika és ennek részeként a földbirtokpolitika, valamint az örökölt gazdálkodási viszonyok befolyásolják a földhasználatot és ezen keresztül a földértéket, földárat. Nyugat-Európában a mezőgazdasági terület mintegy 40%-át bérlők művelik. Magyarországon ugyanakkor a 2013. évi GSZÖ alapján a bérelt mezőgazdasági terület aránya 53,6 százalék volt. A társas gazdaságok a hatályos jogszabályok miatt bérelt földön gazdálkodnak. Ezért a nagyobb méretű (100 EUME feletti) gazdaságok használt földterületének 97–98%-a bérelt. A közepes méretű gazdaságoknál ez az arány 50–60%, míg a kicsiknél 25–35%. Minél kisebbek tehát a gazdaságok, annál nagyobb a saját tulajdonú föld aránya, de a hiánya is. Ezekben a kisebb gazdaságokban nagy az élni akarás, a növekedésre törekvéssel az előre menekülés szándéka, még akkor is, ha közép és hosszú távon esetleg életképtelenek. Ez gerjeszti a termőföld iránti keresletet.

Mindezzel szemben a földárakat befolyásoló földpiaci sajátosságok alapján a termőföldek forgalmáról szóló törvény rendelkezései közül a földvásárlóra, a területszerzésre vonatkozó térmértéki, illetve a területi elhelyezkedési korlátozások közvetlenül, a földhasználatra vonatkozó térmértéki korlátozások pedig közvetetten csökkentik a termőföld iránti keresletet.

A földvásárlást a föld helyhez kötöttsége mellett a magas tranzakciós költségek, a vagyontartás kockázati és portfólió megfontolásai, valamint különösen a tőke- és hitelpiac állapota is befolyásolja.

A termőföldek értékére és ebből adódóan az árára a közvetlen támogatások is hatnak. Ezek az elmúlt években beépültek mind a földárakba, mind a földbérleti díjakba. Mivel a direkt szubvenciók összege 2013 után nem nőtt, csupán árfolyamhatások befolyásolták, sőt középtávon inkább csökkenése várható – árfelhúzó hatása nem lesz.

A termőföld értékét még sok egyéb tényező befolyásolja, amelyek részletes kifejtésére az adott keretek szűkösek. Meg kell azonban említeni, hogy az – jobb híján – aranykoronában kifejezett földminőség, a birtok tagoltsága, a tábla mérete, tápanyaggal való feltöltöttsége, öntözhetősége stb., mind-mind jelentősen befolyásolja a termőföld értékét.

Az említett tényezők nem kizárólagosan a szántóföldre jellemzőek, valamennyi művelési mód esetében hatnak. Az Agro Napló által feltett kérdés tehát sokkal inkább úgy közelíthető meg, hogy mik a föld értékét meghatározó legfontosabb sajátosságok, amelyek döntően a szántóföldi növénytermesztés céljára használt területeket érintenek. Ezen túlmenően pedig, melyek azok a specifikus jellemzők, amelyek a kertészetben, a szőlőkben és a gyümölcsösökben, a réteken és legelőkön határozzák meg a föld értékét.

A termőföld speciális jószág. Sajátos jellege abból fakad, hogy nem csupán termelő-, hanem befektetési eszköz is, a tőke számára biztonságosnak tekinthető menedékhely és emellett mintegy 1,5–2 millió embernek sokszor az egyetlen vagyoni-biztonsági tartaléka.

A termőföld árára több tényező is hatással van. Ezek egy része objektív indikátor, másik része olyan, a jövőbeni földárral kapcsolatos várakozások együttese, melyeket a hazai agrárpolitika tévesen negatív fennhanggal spekulációnak nevez. Ez abból a hamis logikából ered, hogy a termelők kizárólag hosszú távú művelési céllal vásárolják a földet, s nem továbbforgatási, befektetési céllal. Ez az érvrendszer azonban negligálja a kárpótláskor földtulajdonhoz jutott emberek érdekét és nincs tekintettel a versenyképes árutermelő mezőgazdaság számára fontos bérleti rendszerre sem.

A termőföld árában az objektív tényezők közé tartozik a föld jövedelemtermelő képessége, illetve a föld jövőbeni, várható jövedelmének jelenértéke és az olyan adottságok, mint például a terület fekvése, a birtoktest nagysága vagy a föld minősége stb. Ezek jelentős különbségeket okoznak az egyes földrészletek értékének meghatározásában: nem mindegy, hogy a Hajdú-Bihar megyei löszön, vagy egy nógrádi domboldalon van az adott terület és nem mindegy, hogy 20 hektáros vagy 1000 négyzetméteres birtoktestről beszélünk.

A várakozások középpontjában, illetve a spekulációs célúnak nevezett földvásárlások középpontjában az az EU-s csatlakozásunk kapcsán megfogalmazott prekoncepció áll, miszerint a hazai termőföld ára alulárazott, s előbb-utóbb a burgenlandi árakat a hazai termőföldárak elérik. Ez azonban csak részben igaz, hosszú távon nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az objektív tényt, hogy a hazai mezőgazdaság hatékonysága nagyságrendekkel kisebb az EU-15-nél, s így jelenlegi jövedelemtermelő képessége is töredéke annak, aminek természetesen tükröződnie kell a földárakban is.

Az EU-s csatlakozás óta tapasztalható földárnövekedésben jelentős szerepet játszott a földalapú támogatás évről évre emelkedő összege, amely ellenszolgáltatás nélküli transzferként egyrészt a föld jövedelemtermelő képességét javította (a bázisjogosultságon alapuló támogatási rendszer ezt az ellentmondást kiküszöbölte volna), másrészt egyre több jövedelmet hagyott a földhasználó földtulajdonosoknál. Emellett 2009 után jelentősen nőtt a növénytermesztés jövedelmezősége is a magas áraknak köszönhetően. Ez gerjesztette a föld iránti keresletet. Ezek a hatások azonban mára jórészt kifulladtak: a növénytermesztési árak a 2012. évi csúcsot követően visszarendeződtek, 2013-ban pedig a földalapú támogatás mértéke is elérte a 100 százalékot.

Az új földforgalmi törvény 2014. évi hatályba lépése drasztikusan átrendezte a földpiacot. A földvásárlók potenciális köre jelentősen leszűkült, hiszen korábban praktikusan 10 millió ember élhetett tulajdonszerzési jogával, miközben az új szabályozás után nem a földet megművelők, hanem kizárólag a földművesek szerezhetnek földtulajdont, azaz mindössze csak kevesebb mint kétszázezer ember. Mindeközben a földtulajdonosok, azaz a föld kínálati oldalán állók száma továbbra is mintegy 1,5–2 millió fő, zömében törpeparcellákkal. A kereslet szűkülése azonban rövid távon még nem következhetett be. Ennek hátterében több ok is áll. Egyrészt az árutermelő egyéni gazdák jövedelempozíciója a kedvező támogatási és piaci környezet következtében jelentősen javult, az ebből származó többletforrásokat pedig a földpiacon kívánták befektetni. Másrészt a 2008. évi válság és azt követően a csökkenő hozamkörnyezet a termőföldet, mint befektetést drasztikusan felértékelte. (Ezt támasztja alá, hogy számos tőkebefektető „kalászos” vizsgát tett és földművessé vált, annak érdekében, hogy földet vásárolhasson.) A legnagyobb lökést pedig a „Földet a Gazdáknak Program”, azaz az állami földek eladása, azon belül is a 3 hektárt meghaladó földrészletek licit útján történő értékesítése adta. A kikiáltási árak sok térségben messze meghaladták a helyben kialakult szokásos piaci árat, aminek hatására általános áremelkedés következett be. Gyakorlatilag egy év alatt olyan nagyságú áremelkedés szemtanúi lehettünk, mint ami több év növekedési ütemének felel meg. Ugyanakkor ez a kép csalóka, hiszen az állami árveréseken kialakult árban az értékesítéshez kapcsolódó államilag támogatott, hosszú lejáratú hitel jelentette kedvezmény is megjelent, s arról sem szabad elfelejtkezni, hogy ezek a birtoktestek jellemzően nagy, egybefüggő területek voltak, melyek vonzóak voltak a nagybefektetőknek.

Így bár a statisztika a földárak megugrását mutatja, a magántulajdonban lévő, gazdasági szempontból önállóan értelmezhetetlen méretű törpeparcellák – kivételes esetektől eltekintve – ennél jóval kevesebbet érnek. Ezen parcellák tulajdonosai ráadásul azok, akik már a saját bőrükön fogják érezni a földforgalmi törvény keresletszűkítő rendelkezéseit. Ez a földtulajdonos réteg egyébként az, amely jellemzően a rendszerváltás után, kárpótlás keretében jutott tulajdonához, s ahol ezek a földek a családi ezüstöt jelentik. A valóságban azonban az ezüst sok esetben már csak alpakka, ezzel azonban ők maguk még nem szembesültek.

A termőföldet közgazdasági értelemben termelőeszköznek kell tekinteni, értéke a jövedelemtermelő képességétől függ. Ma Magyarországon a szántóföld éves jövedelme átlagosan 150 ezer forint hektáronként, ami tartalmazza a 70 ezer forint támogatást is. Ebből kiindulva – amíg változatlan a támogatási rendszer – egy hektár szántó közgazdaságilag elfogadható ára 1,2–1,4 millió forint. Fontos kihangsúlyozni, hogy átlagos jövedelemtermelő képességről beszéltünk, amit jelentősen megváltoztathat a termesztett növényi kultúra, illetve az, hogy van-e az adott területen öntözés. Az öntözött területek jövedelme elérheti, esetleg meg is haladja a 800 ezer forintot hektáronként, ami már akár 6–8 millió forintos árat is jelenthet. Sajnos azonban rendkívül kevés az öntözött terület, még a lehetőségeken belül is.

Azt is látni kell, hogy nagyon sokan nem termelik meg az átlagos 150 E Ft-ot sem, nem ritka, hogy csak a támogatás összege marad meg. Banki szempontból fedezetként a termőföld – korlátozott forgalomképessége miatt (meghatározott kör vásárolhatja, időtartamokhoz kötött eljárásrend szerint) – nem optimális.

A föld forgalmi értékének alapjául leginkább még mindig a régi aranykorona (AK) érték szolgál, noha a bevezetése óta eltelt csaknem százhúsz év alatt igen sok változás történt. Ma már a föld értékét nagyrészt a fekvése, a termőértéke és a tulajdoni viszonyok tisztasága és átláthatósága határozza meg.

Ma jellemzően a forgalmi adatok alapján értékeljük a földterületeket, így a szántó besorolású termőterületeinket is. A hozamszámításon alapuló módszer, amely a föld termőképességére helyezi a fókuszt, a gyakorlatban csak részben befolyásolja a földterületek értékét, pont a folyamatosan növekvő érték következtében a rendszerben megjelenő befektetői tőke kapcsán.

Az, hogy „Jó úton haladunk?”-e ebben a kérdésben, összetetten válaszolható meg. Kinek a szemszögéből? A termelőéből, vagy a befektetőéből? A termelő tulajdonos, befektető és bérlő is egyben?

A TAKARÉK Termőföldindex adatai szerint az elmúlt öt évben a földárak csaknem megduplázódtak. Ugyanakkor a mezőgazdasági termeléssel elérhető jövedelmeket figyelembe vevő modellünk alapján az árszint még nem túlzott. A TAKARÉK Agrár Igazgatóság elemzése szerint 2,5 millió Ft/ha körül van az a szint, ami felett egy szántó művelési ágú, hazai földterület cash-flow alapú megtérülése már megkérdőjelezhető.

Mi befolyásolja a szántónk értékét?

Többek között annak:

A klímaváltozás okozta kihívások és a technológiai fejlődés robbanásával már gondolnunk kell a területek melioráltságára, öntözhetőségére, a minél egyszerűbben automatizált művelésbe vonhatóságára is.

A termőföld értéke folyamatosan emelkedik, ezért a földpiacon erős keresleti pozíciók épültek fel. Ráadásul nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozók vásárolnak földterületet, hanem a pénzügyi befektetők is, így minden, ami a termelésbiztonságot szolgálja, árfelhajtó hatással bír, mind a termelőnek, mind a befektetőnek.

A termőföld a termelés során nem amortizálódik, de nem is reprodukálható, ráadásul korlátos mennyiségben rendelkezésre álló jószág. Napi szinten mérhető mennyiségű termőföldet vonnak ki a termelésből. Ezek a földrészletek a szántó besorolású területeknél valószínűleg jóval magasabb áron kerülnek ki a rendszerből, ami szintén felfelé húzza az árakat.

Mindazonáltal a teljes kép megismeréséhez azt is tudnunk kell, hogy a környék kedvelt-e az úgynevezett „uralkodó vásárlók" körében. Ők azok a vásárlók, akik kifejezetten egy település, vagy egy bizonyos térség eladó földjeit keresik. Az ár szempontjából fontos, hogy egy adott földrajzi terület, illetve a település körül senki, vagy netán hat-hét ember verseng a földekért. Ahogy az előző gondolatok, úgy a globális piaci kilátások és a szabályozói döntések is igen fontosak a teljes kép kialakítása szempontjából. Beszéljünk csak a termények aktuális világpiaci áráról, a földtörvény alakulásáról, avagy a földvásárlási moratórium lejáratának idejéről. A világpiaci árak erősen függnek a kereslettől és a kínálattól, ráadásul a kereslet a népesség növekedése kapcsán folyamatosan növekszik, ahogy a technológiai fejlődés kapcsán a termelékenységünk is. A kérdés csak az, hogy tudunk-e lépést tartani a népesség gyarapodásával és így a kereslet növekedésével.

Mindamellett a klímaváltozás bizonytalanságot hordoz magában, ami a termelésbiztonság terén beruházásigényt generál, ami szintén az egy hektáron megtermelhető jövedelmet igyekszik növelni, így a szántó értékét is.

A szántóföldi növénytermesztésben egyértelműen a birtokméret növelése a földpiac legfontosabb mozgatója. A mögöttünk lévő két évben a szántóterületek ára emelkedett leginkább a földpiacon. Ez nem csak az állami földprogrammal, hanem azzal is összefügg, hogy a földkínálat túlnyomó többségét a szántók képezik, és élénk kereslet jellemzi a piacot. Ahelyett, hogy az olyan klasszikus földár-befolyásoló tényezők felsorolásába kezdenék, mint a méret, minőség, tömbszerűség, fekvés, öntözhetőség, természetbeni állapot, inkább a hazai földpiac sajátos természetét járjuk körbe.

Mivel nincs két egyforma földterület, vagy értékesítési szituáció, minden földügylet egyedi, minden földterület értéke más és más. Azok a tényezők azonban, amelyek a termőföld értékét meghatározzák, jól körülírhatóak. Mindezekből következően, az, hogy a szántók árai átlagosan mintegy másfél millió forintot értek el tavaly, önmagában nehezen értékelhető információ. Az, hogy ez több mint 10 százalékos növekedéssel járt együtt, már fontos üzenet.

Ebből az is következik, hogy az a hivatkozás, hogy tőlünk nyugatra milyen magas a földár, önmagában félrevezető lehet. Hiszen ott is hatalmas a földárak szórása, de a rajta előállítható termelési érték, a beruházás megtérülésének lehetősége, hossza, a jogszabályi és piaci környezet is vizsgálandó ilyen összevetések esetén. A megtérülés pedig már a mai földárak szintjén is fontos motiváció kellene, hogy legyen a befektetési döntések során. Ha például a hektárra vetített kibocsátást nézzük, már belül vagyunk az első húszon az EU tagállamai között, de még jóval az EU-átlag alatt. A száz hektár feletti farmok esetében azonban már felértünk a középmezőnybe. Ha az EU egységes termelékenységi mutatóját, a TFP-t (Total Factor Productivity) nézzük, akkor teljesítményünk 2005 és 2015 között nem érte el az átlagos EU-növekedés ütemét.

A termelékenységgel szoros összefüggést mutató jövedelemtermelő képesség kellene, hogy a leginkább befolyással legyen a föld árának alakulásában. Ennek mélyére ereszkedve az első kapaszkodó a támogatás, amely a terület művelési ágától, a rajta előállított kultúrától, a termény piaci értékesíthetőségétől, és általánosságban a támogatási jogosultságtól függ. A támogatás pedig az agrárium egyik jelentősen túldimenzionált része még akkor is, ha statisztikailag a szántóföldi növénytermesztők adózás előtti eredményének mintegy nyolcvan százaléka támogatásokból származik. Mégis, a földvásárlások, a beruházások motivációi között jó lenne hátrébb sorolni a támogatásokat, mert ez egészségtelenül eltávolítja gondolkodásunkat a piaci versenytől. Pedig, ahogy azt immár tartósan tapasztaljuk, a szántóföldi tömegcikkek – főleg a búza és a kukorica – globális túltermelése tartós folyamat. Az ebből következő nyomott nemzetközi áraktól időről időre el lehet téríteni a hazai árakat – ahogy azt itthon az év eddig eltelt időszakában is látjuk –, de csak rövid időre. Ha például nem látjuk előre a keleti irányból, Ukrajna és Oroszország gabonapiaci erősödéséből adódó veszélyeket, szántóföldünk hasznosítása, ezen keresztül értékének alakulása is romolhat. A felkészültség, terményeink piacának ismerete, a jövőben várható piaci folyamatok, vagy akár a támogatási rendszer várható átalakulása mind-mind befolyással van földbirtokunk értékére.

Fontos mérője a földpiacnak az, hogy a finanszírozásba bevont területek értékét mennyire becsülik az erre hivatott szakértők. A kockázatok megítélése egy olyan kritikus pont, ahol a föld birtokosa szembesül egy más, a sajátjától jellemzően eltérő szempontú értékeléssel, ami jellemzően sok tanulsággal szolgál.

A termőföld, különösen igaz ez a szántóföld esetében, kereslete jellemzően gyorsabban nő a kínálatnál. Ezen és azon egyszerű oknál fogva, hogy korlátos termelőeszközről beszélünk, az árak trendszerűen emelkednek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne mozoghatnak lefelé a földárak. A korrekció természetes, ha a piac valamely – gyakran érzelmi, vagy egyéb befolyás alatt – túllépi azt a szintet, ahol a vételi oldalon állók hajlandók beszállni. Emiatt nem egyenes, hanem jellemzően lépcsőzetes a földár grafikonja. Ami a kilátásokat illeti, az Erste Agrár Kompetencia Központ előrejelzése szerint, a hazai szántóföldárak ebben az évben nem fognak érdemi növekedést mutatni. Ez összefügg azzal, hogy a támogatások nem nőnek, illetve, hogy lezárult az állami földprogram. A jelenlegi árszinteken a megtérülési idő olyan hosszúra nyúlt, ami elgondolkoztatja a befektetőket.