Ez a növények trágyázásának szempontjából fontossá vált tápelem a kén. A kéntrágyázás fontosságát jelzi az a tény, hogy a növények által a vegetációs időszakban a talajból felvett kén mennyisége alig marad el a foszforétól. A kénben gazdag foszforműtrágyák felhasználásának csökkenése, és a széntüzelés visszaszorulásának “eredményeként“ napjainkban több növényfaj esetében már kénhiánnyal kell számolni. A növények a talajból a ként szulfátion formában veszik fel, de a ként kén-dioxid gáz formában a levelek is felvehetik a levegőből. Ez a mechanizmus lényeges a növények kénnel való táplálása szempontjából, ugyanis a kéntartalmú levéltrágyában lévő kén a levélfelszínen történő oxidálódása után így válik hasznosíthatóvá a növények számára.

A levegőből a levélen keresztül történő kénfelvétel olyan mértékű, hogy a levegő alacsony kén-dioxid gáz tartalma esetén akkor is kénhiánnyal kell számolni, ha a műtrágyákkal elegendő mennyiségű ként vittünk a talajba.

A kénhiány a sejt- és fehérjeanyag-cserében játszott szerepe következtében hasonlóan nyilvánul meg, mint a nitrogénhiány, ezért a két hiánytünetet nehéz egymástól megkülönböztetni. Látható különbség a kén- és nitrogénhiány között, hogy a kénhiány általában először a fiatal levelekben jelentkezik. A kénhiányos levelek kisebbek, az idősebb levelek nem halnak el, mint a nitrogénhiánynál. A kénhiány megjelenését – elsősorban a kénigényes növények esetében – kéntartalmú talaj (VARIO 23 N + 25 SO3; COMPLEX 12/24/12 + 9 SO3), vagy levéltrágyák (L.A.T SUPREMO L 275 N + S + Mg) használatával tudjuk megelőzni.

A kénigényes növények nagyon gyakran fokozott mértékben igénylik egyes mezo- vagy mikroelemek pótlását, így a kéntrágyázást célszerű összekapcsolni más tápelemek egyidejű adagolásával. Pl. a repce, mustár és a káposztafélék, melyeknél a kénhiány tünetei kisebb, durva szövetű levélben, vékony fás szárban, merev habitusban nyilvánul meg – egyben bórigényesek is (L.A.T SUPREMO L 89 B + Mo + S + Ca). A kénnek az olajtartalomra és az olaj minőségére gyakorolt pozitív hatása miatt kénigényes növénynek tekinthető a napraforgó is.

Egyes bórigényes növények, mint pl. a káposztafélék, pillangósok, paradicsom, de savanyú talajokon a repce is igényli a kalciumtrágyázást (L.A.T SUPREMO L 89 B + Mo + S + Ca). A növények egyoldalú kalciumtrágyázása viszont gátolja a bór felvételét, míg a kalciumhiány a bór túlzott felvételét idézheti elő, ami toxikus hatást eredményezhet a növényeken. Megállapítható, hogy a növények kalcium- és bór­trágyázása között funkcionális összefüggés van. A tenyészidőszakban mindkét ionnak kellő mennyiségben kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy a növények zavartalanul fejlődjenek.

Bár a kénigényes növények nem tartoznak a cinktrágyázásra érzékenyen reagáló növények csoportjába, mégis javasolható a ként, cinket, illetve bórt tartalmazó trágyaféleségek használata a növények táplálására a hidegtűrő képesség javítása céljából (COMPLEX 15/15/15 + 7 SO3 + Zn). A COMPLEX SOP 15/5/20 + 2 MgO + 25 SO3 + B + Fe + Zn készítmény az őszi káposztarepce fagytűrő képességének javítására alkalmas, valamint az egyre népszerűbb széles sortávú (75 cm) technológiába illeszthető, hogy a káliumtúlsúlyos alaptrágya segítse a növény későbbi generatív fejlődését.

Amennyiben a talaj kalcium- vagy magnéziumszolgáltató képessége nem kielégítő, úgy a napraforgó és a keresztesvirágúak kéntrágyázására a SUPREMO termékcsalád bórt és magnéziumot, illetve bórt és kalciumot (L.A.T SUPREMO L 101 B + Ca) tartalmazó változatai javasolhatók. Közismert, hogy a repce és a napraforgó kedvezően reagál a magnéziumtrágyázásra is (L.A.T SUPREMO L 275 N + S + Mg).

További tápanyag-utánpótlási kérdéssel keresse bizalommal értékesítő kollégáinkat.

A cikk szerzője: Sebestyén Gergely